Kincses sziget
Ahogy a 4-es metró építéssel eddig leginkább „sújtott” Újbuda területéről lassan a pesti belvárosra tevődik át a súlypont, úgy elindulhat a metróépítők által hátrahagyott felvonulási területek felszíni rendezése is. Most – első lépcsőként – a Fehérvári út és a Kanizsai út sarkán létrehozott játszóteret adták át ünnepélyes keretek között a „felhasználóknak”. Képes beszámoló és kritika Bardóczi Sándortól.
A kishangya és társaik
A játszóteret Klados Gusztáv, a DBR Metro főmérnöke adta át 2009. szeptember 17-én, azokkal a szavakkal, hogy „eddig itt a felnőttek homokoztak a metróépítés környékén, most jött el az idő, hogy a gyerekek is homokozzanak kicsit”. Hivatalosan a területet Molnár Gyula kerületi polgármester és Lakos Imre alpolgármester vették át, nem hivatalosan pedig a közeli kerületi óvoda óvodás csoportja. Nem hangzottak el hosszadalmas beszédek (szerencsére), csak egy fabula a kerületi polgármester szájából, aki elmesélte, hogy a kishangya az eső elől egy gomba alá menekült. Igen ám, de jött a kiscinke is, és megkérte a hangyát, adjon neki helyet a gomba alatt. A hangya kissé kelletlenül ráállt. De akkor meg a kisegér jött és ő is bekéredzkedett. Kelletlenül bár, de beengedték: addig helyezkedtek, amíg sikerült. Tehát legyenek bár nehezek a körülmények, ha van rá akarat, akkor sok mindent meg lehet oldani. Hát: többrétegű ez a történet, bár a polgármester eredendően a kishangyával a DBR Metrót, a kiscinkével a Swietelsky Magyarországot és a kisegérrel a kerületi önkormányzatot azonosította.
Koncepcionális bizonytalanság
A FŐMTERV alvállalkozójaként a Grabner Tájépítész Iroda készített kiviteli terveket (az engedélyezési terv már 2005-ben megszületett) az eredetileg is játszótérként funkcionáló – a metró építése alatt felvonulási területként funkcionáló és a Bocskai úti megálló metrószellőzőjeként kiszemelt területre. Meglehetősen forgalmas az útszakasz, játszótér létesítésére nem éppen ideális a terep, a kerületi tulajdonban lévő területen ennél jóval alkalmasabb területek jöhettek volna szóba játszótér fejlesztésre. A közelben van egy meglehetősen rossz állapotú játszótér az Ulászló utcában – amelyre a metróépítés kezdetén a PR prospektusok szerint „gondos szakembergárda” telepítette át a kanizsai úti játszótér játszószereit. Azután ott van a Bukarest utca mögötti – sokáig csak hulladékgyűjtő szigetként és kutyagumi érlelő helyként használt közkert, melyet a metróépítés alatt az önkormányzat megbízásából egy japánkert imitációvá fejlesztettek és körbekerítettek.
Csendesebb, forgalomtól szeparáltabb helyek ezek: az egyik gyakorlatilag romokban, a másik bejáratán kezdetben még tábla is hirdette, hogy „kutyával és gyerekkel belépni tilos”. A harmadik közeli játszótér egy időben épült meg a Bartók Béla úti új kondomínium komplexummal, a Mandarin kerttel. Lévén, hogy a lakóterületen se egy árva mandarin, se egy valamire való kert nem tudott gyökeret verni az intenzív beépítés miatt, a lakóknak a vasúti töltés mellé gányoltak egy elkerített játszóteret. Az idén májusban megnyílt zsebkendőnyi területet egy szezon alatt leharcolták a gyerekek nem véletlenül: hemzsegett a tervezési és kiviteli hibáktól, a hatalmas igényt (terhelés) sem volt képes felvenni.
Amikorra a kerületi önkormányzat észbe kapott, és utóbb rájött, hogy a Fehérvári út mentén talán mégsem a legjobb helye lesz egy játszótérnek, addigra a fővárosi, igen lomhán mozgó, de megindulása után a tehetetlenségi nyomaték folytán megállíthatatlan gépezet már mozgásba lendült. (A hírek szerint nem ez lesz az utolsó játszótérre kiszemelt forgalmas szakasz a 4-es metró életében: az V. kerület a Vámház téren gondolkodik hasonlóban – minden tervezői meggyőződés ellenére.) A játszótér megvalósítása az elhúzódó metró beruházásban azért is sietőssé vált, mert a beruházónak közterület foglalási díjat kellett fizetnie a kerületi önkormányzat felé. Azaz a kisegér kicsit azért noszogatta azt a kiscinkét, hogy ő is beállhasson a gomba alá.
Játszótér kritika
A kivitelezés 2009 nyarán indult meg és budapesti viszonyok között majdhogynem példátlan minőségben történt meg, ami mögött nem csak a kishangya, a kiscinke és a kisegér közötti könyöklő mozdulatok húzódnak meg, hanem a tervezők kőkemény jelenléte, és a tulajdonképpeni kivitelező, a Parkline Kft. meglehetősen jó minőségű munkája is.
A koncept a tervezők fejében az volt, hogy egy tematikus játszóteret hozzanak létre, amelynek témája a „kincses sziget”. A félkaréjban látszóbeton támfallal kiemelt zöldfelület ebben a koncepcióban a „magaspart”, az ezt lekövető kiemelt műkő burkolat a „móló”, a homokos felületek a „homokpadok” és a gumi burkolat pedig „tenger”. Pálmafákkal, repülőgép ronccsal, hajóval. Bár a konceptet nem biztos, hogy a 2-3 éves korosztály még teljes sprektumában át tudja érezni, de az átadáson bemutatott „próbajáték” azt mutatja, hogy (az édesanyák után) a legfőbb kritikusnak számító gyerekek pozitívan fogadták az új játszófelület létrejöttét. Pláne a három éves ostromállapot után.
A látszóbeton felületek – meglepő – de jobb minőségűeknek látszanak a most készülő metróállomásokon már tapasztaltnál (amelyeket most éppen műgyantával próbálnak emészthető minőségűre kipofozni a mélyben). Ritka, nagyon-nagyon hiányolt, és jól eltalált elemek a kisebb gyerekek homokozó felülete fölé feszített árnyékoló vásznak, amelyeket – nagyon helyesen – egyre inkább beépítenek a játszótéri követelmények közé. A játszószerek meglehetősen jó minőségűek, változatosak, a kiemelt, játszóterülettől elválasztott, automatán öntözött zöldfelület kialakítása a terhelést minimalizálja, ezáltal reménykedhetünk benne, hogy a most még igencsak zsenge növények a kitaposás előtt beállnak majd. Szerencsére a metró kivitelezők minden igyekezete ellenére azért a területen sikerül néhány szép, beállt fát megmenteni, így árnyékos foltokban még a kezdeti időben sem lesz hiány. A fövenyes homokpadok a multifunkcionális játékfelület lehetőségét adják meg.
Kevés jó minőségű játszótér épült és épül ma is Budapesten: ez egyértelműen közéjük tartozik. Ha negatívumokat is kellene említenem, akkor a már felhozott elhelyezés koncepcionális átgondolatlanságát, illetőleg a gyalogos megközelítési irányokat nem érzem biztonságosnak, márpedig a biztonság első számú alapfogalom a játszótér járó mamák körében. A két bejárati kapu a Fehérvári út járdájára nyílik. A komoly balesetveszélyhez három dolog szükségeltetik: 1 db gondatlan, a kaput be nem záró felnőtt, 1 db veszélyérzet nélküli kétéves lurkó és 1 db autó a Fehérvári úton.
A támfalas zöldfelületi kiemelések miatt lehetséges biztonságosabb bejáró nem nyitható sem a vasúti töltés mentén húzódó zöldfelület, sem pedig a játszótér és a Kanizsai utcai beépítés között hózódó biztonságos járda irányába. Bár egy későbbi ütemben (előre láthatóan 2 év múlva) a szellőző közvetlen környezetének környezetrendezésekor egy Kanizsai utca felőli kijárat is létesül, a problémát ez sem oldja meg. Nehéz is, hiszen a bejáratoknak tudnia kell nemcsak a játszótérhasználókat, hanem a játszótér és a metrószellőző karbantartóit (kisteher gépjármű forgalom) is kiszolgálni.
Extrák
A játszótéren kettő darab napelemes kandeláber biztosítja a közvilágítást (illeszkedve az Újbuda megújuló energiafelhasználást célzó programjába – a kerület rendelkezik Budapesten az első „napelemesített” polgármesteri hivatallal). Két térfigyelő kamera is kihelyezésre került, valamint egy tisztálkodást is biztosító ivókút várja a dagonyázni szerető csemetéket. Mától teljes nagyüzemben.
Bardóczi Sándor (szöveg és fotók)
