Király! - de nem nyert

"A Király fürdő régóta várja azt, hogy Hamupipőkéből szépséges királykisasszony legyen". A fürdő történetét alaposan és alázatosan kutatva, tervében az örökséget megőrizve, új kortárs építészeti elemmel kiegészítve készítette el a Budapesti Műhely tervjavaslatát. A pályázaton nem értek el helyezést.

A Király fürdő régóta várja azt, hogy Hamupipőkéből szépséges királykisasszony legyen. Minden adottsága megvan ehhez, sőt több is, mint amiről a pályázati kiírás tud. Természetesen új, alapos régészeti kutatás nélkül nehéz magalapozott állításokat tételezni, de nem lehetetlen. A török fürdőknek ugyanis archetípikus alaprajzi rendszere van – e miatt is kissé értetlenül állunk Pfannl Egon és dr. Borsos Béla végkövetkeztetései előtt. A kiíráshoz is csatolt periodizáció – amit L. Tomek Ágnes 2011-es történeti-kutatási dokumentációja is kritika nélkül átvesz, nem tűnik minden tekintetben pontosnak. A Fannl-féle helyreállítás kiemel két falmetszetet és a kisudvar padlójában az egyiknek kis folytatását is jelzi. A kiíráshoz csatolt - a korábbiaknál pontosabb - felmérési terv, a periodizációs alaprajzhoz képest az udvari barokk épület kisudvari falában megmutatott falkeresztmetszet mögött már vastag falat ábrázol. A barokk-klasszicista főépület udvari főfalában is megjelenik egy elmetszett főfal, annak mindkét oldalán. Ráadásul itt a falvastagság is megváltozik, ami a csatolt felmérési terven sincs ábrázolva.

Először is a két faldarab egy fal két része – ez jól kivehető a felmérési tervből. Az építéstörténetből indirekt módon az következik, hogy ez csak török kori fal lehet. Egy körzőmozdulattal ellenőrizhető, hogy ez a fal milyen viszonyban áll a többi, deklaráltan török fallal: egy nagy, négyzet alakú helyiség déli fala ez, nem más, mint a török fürdő legnagyobb helyiségének, az előtérnek a végfala. Ha sorra vesszük a helyiség négy falát, az alábbiakat állapíthatjuk meg:

• Északi fal – megegyezik a teknőboltozatos két tér déli falával. Akár teljes magasságában is megmaradhatott. Falkutatás adhat választ a kérdésre.
• Keleti fal – a fürdő fala megegyezik az utcai épület udvari falával. A földszinti falugrás a Schmidt-féle emeltráépítésen már hiányzik, azaz a török fal maximum egy épületszint magas lehet. Falkutatás szükséges!
• Déli fal – erről esett szó korábban: a fal jókora része hiányzik a barokk udvarkialakítás következtében, de a barokk épületek megőrizték a fal kb. 1/3-át. Az építéskori padló és terepszint beállítása (terepsüllyesztés) további falrészek előkerülését is jelentheti.
• Nyugati fal – teljes hosszában megmaradhatott. Az épségi fok csak roncsolásos vizsgálattal tisztázható.

Mindebből az következik, hogy Magyarország egyetlen olyan működő török fürdője alakítható ki itt, amelynek minden helyisége hitelesen megidézhető. Ez fantasztikus lehetőség! A fürdő történeti kincseskamrája azonban még ennél is gazdagabb! Kaba Melinda 1958-as feltárása megtalálta a kb. 6m széles római utat, a Dunához levezető mellékút leágazásával együtt a gyógyudvarban. A mintegy 60 cm mélységben lévő út bemutatása újabb réteggel bővítheti a fürdőegyüttest. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a T alakú római út jelenlétét az ingatlanon! Emiatt gyakorlatilag kizárható a 25m-es medence elhelyezése. Az egyes műemléki értékcsoportok kiindulási értékelése:

• A török fürdő – a barokk tetőzet lebontása után „törökös” architektúra létesült, azonban a lejtések nem követik a korabeli megoldásokat. A nagy kupola szélén futó vakolatlan, emeleti déli fal félreérthetően „török” próbál lenni, miközben barokk kori. A magánfürdők ablakai minden alapot nélkülöznek. A két teknőboltozatos tér emeletráépítése megmaradt, és így elfedi a török kupolarendszer egyharmadát. Mint láttuk az előtér még nevében sem manifesztálódott.
• Barokk-klasszicista főépület – az 1956-58-as rekonstrukció, miközben helyreállított alapvető elemeket (pl. az emeleti ablakok, a földszinti homlokzati architektúra), sosemvolt elemeket is eredményezett: pl. a két végfal ablakai, kontyolásai és esztétikai kiegészítése vízcsendesítővel, párkányokkal, az emeleti ablakok keretelése, vagy az udvari loggia beépítése.
• A klasszicista gyógyudvar – a szépséges udvar alig tekinthető hiteles műemléknek, hiszen Fannl akarva-akaratlanul teljesen átépítette, pl. átosztotta az oszlopsorokat, kontyolást kapott a török fürdőre kifutó magastető. Az udvar karaktere azonban szerencsére megmaradt. Az átalakítások során így kevésbé kell az anyagában megőrzést képviselni.
• Gazdasági épületrész – noha több, mint 100 éves volt, Fannl teljesen átépítette. A legnagyobb értéke az 1958-as évszámot viselő kődísze. Lebonthatónak tekintjük.

Alaprajzi rendszer - épületkincs alapú funkcióelhelyezés

Teljesen egyetértünk a kiíróval abban, hogy az épület mai főbejárata nincs megfelelő helyen. A javasolt új bejárat városszerkezetileg jó helyen lenne, azonban az épületstruktúra szempontjából előnytelen, hogy az öltözők ettől csak igen messze helyezhetők el. Az általunk javasolt új főbejárat szintén a Ganz utcáról nyílik, de fent, a hajdani utcatorkolatnál hoznánk létre egy kortárs építészeti elemet, mely egyben a befejezetlen Fő utcai épületrészt is a maga módján szimmetrikussá tenné. Az új épületbe kerül a pénztár az értékmegőrző és az akadálymentes felvonó is, hogy ne kelljen a műemléket ezzel megterhelni. A végfalon át lehet bejutni a régi főépületbe. A földszinten múzeum, cukrászda, kölcsönző, emléktárgy bolt létesül, az emeleten pedig kényelmes öltözők lesznek. Az épület tetőterét ablaknyitás nélkül alakítjuk át fitneszteremmé. Itt marad még hely további funkciókra is.

A török fürdő

Hamisítatlan törökfürdő-élményt kívánunk biztosítani az ide belépőknek. A fürdőépület sarkánál lépünk be egy barokk boltozatos épületrészbe, ahol vizes csoport létesül. Innen a teljes élmény érdekében ki kell menni a nyitott udvarra mindenkinek, télen is. Nyáron az udvar török kávézó lesz, hidegben egy padlófűtéses-légfüggönnyel termperált sarokpontra lépünk ki, és egyből beléphetünk a török fürdő előterébe, az öltözőterembe (camekan). Ez a hajdan négyzetes, nagy belmagasságú tér, melynek tetőformája a legelső értelmezhető ábrázolást követően nyeregtető: kétrétegű acél/üveg szerkezetből készítenénk el, a pihenés tere. A perem menti, szőnyegekkel leterített dobogókra lehet lepakolni, itt lehet pihenni a fürdőzés előtt/után is.

A tér ma sokkal összetettebb képet mutat: beleépült egy barokk ház, melynek boltozatait üveggyönggyel töltjük fel. Az 1905-ben készült szép vaslépcsőn lehet majd felmenni a hajdani ház tetejére (ma ez galéria lesz), ahol heverni lehet, vagy akár meg lehet merítkezni az üveggyöngyben. A hajdani tér közepén szökőkút állt – most egy kortárs vízjáték kerülne a helyére. A fürdőzés első állomása az átmeneti tér (sogokluk). Itt van néhány kurna, amiből melegvizet lehet magunkra locsolni tas nevű tálkákkal. Ebből nyílik a legkisebb helyiség, a latrina. Ide orient wc-ket terveztünk. A török fürdőkből minden elfolyó víz a latrinába jutott, majd innen ki a Dunába. Ezt a csatornát láthatjuk egy metszeten (Juvigny, 1686). Az átmeneti térből léphetünk be a nagy fürdőterembe (kaplidzsa). Középen a 36 fokos vízű nagy medence áll, körben kurnákból folyik a melegvíz. A nem török kori medence és az ablakok megszűnnek a fürdőben. A középső magánfürdőben 26 fokos, a ÉK-i-ben 40 fokos dézsafürdő lesz. Az ÉNY-i kupola alatt török masszázs folyik majd.

A fürdő NY-i falába vágott barokk kapunyíláson át tudunk kijutni a klasszicista kerengőbe. Ennek 3 oldala a törökfürdő-zónához tartozik majd. Itt helyeztük el a program szerinti medencéket, szauna-, és gőzvilágot, gyógyászati részleget (tangentorok, iszapgyógyászat) és gondoskodtunk a köntöstárolásról is. A barokk kútháznál ivókutat helyeznénk el. Ebből a zónából jelenleg nem lehet kimenni a gyógyudvarba, de a műszaki lehetőséget természetesen megteremtettük.

Wellness részleg

A lépcsőtől balra felvő kerengőfolyosóról nyílnak a wellness részleg helyiségei. Legelébb a pasa fürdő, majd egy orosz (kandallós) szauna következik, közvetlen kijárattal a római út szintjén kialakuló hűsülő-napozó udvarra. Itt kielégíthető lenne a kiírásban szereplő grillbár is. Az úszómedence mérete és elhelyezése alapkérdés volt számunkra. Természetesen 25 m-est szerettünk volna betervezni, de kiderült, hogy erre nincs hely. Alapelvünk volt az, hogy a római utat nem lehet elbontani. A föléépítés elképzelhető lett volna, de túlzottan ki kellett volna emelni az épületet.

Mindezt mérlegelve döntöttünk a 20m-es medencehossz mellett. Ezt is csak épületbontással lehet elhelyezni. Arra törekedtünk, hogy a jelentősen át-, és újraépített klasszicista nagyudvar meghatározó architektúrája, az oszlopsor és az a mögötti hosszfal változatlanul megmaradhasson. A 20x6m-es medence fölé shed tető került. Ez a megoldás egyenletes fényt biztosít. A nagy belmagasságú medencetérhez osztott szintű területrészek csatlakoznak – alul vizescsoport, szaunavilág (külön kis udvarból nyíló kerti medencés finn szaunával), fent pedig pihenőtér létesül. A nagy medence két oldalán is lesznek pihenőterek. A tér teljes felülete hengerelt mintázatot kap. Jó időben a római utca is pihenőkert lesz.

Budapesti Műhely