Királyi Nepál: Hagyományok az építészetben 2.

Megmutatni az újat – „…hogy Buddha szeme megszokja és megszeresse…"

Aprócska hegyi falu úgy 1600–1700 m-re a tengerszint felett, Kathmandutól mintegy 30–40 km-re a fővárost körülvevő hegykoszorú keleti peremén. Kristálytiszta levegő, gyönyörű hegyek, távolban a Himalája csúcsai. Ideális hely egy hegyi üdülőtelepre. Vendéglátóm, dr. Prakash Bir Singh Tuladhar itt tervezte meg első, nepáli üdülőtelepét a Kathmandui Építész Szövetség megbízásából.

„Több helyszín tanulmányozása után esett a választás Dulikhelre. A helyszínről a kathmandui vezető építészekkel együtt közösen döntöttünk - tiszteletben tartva a magasabb rendű építészetet, a természet építészetét… Mert Buddha szemének látnia kell a hegyeket, amiket már megszokott, de meg kell mutatnunk neki az újat is úgy, hogy Buddha szeme azt is megszokja és megszeresse. Ha figyelünk és körültekintőek vagyunk, Buddha megmutatja az utat."

Az üdülőhöz szépen kiépített lépcső visz fel, az épületek közötti parkot, a lépcsőt és annak környékét a falubeli asszonyok tartják rendben, akik szívesen vállalkoznak idegenvezetésre is. Arcukon, ruháikon a kemény munka nyomai, de a színpompás nyakláncok és karkötők elmaradhatatlan kiegészítők.

„Az önálló épületeket és az éttermet teraszos lépcsők kötik össze. Nálunk ezekben az épületekben nincsenek sportolásra kialakított helyiségek, mert itt vannak a hegyek és itt a levegő tiszta. – Nem úgy a Kathmandu völgyben a városban, ahol a levegő nagyon szennyezett. Sok feladata van még a Környezetvédelmi Minisztérium dolgozóinak, hogy olyan tervet dolgozzanak ki, ami a városnak kedvező. – Az épületeket igyekeztem a hegykoszorú felső részén elhelyezni, de nem magasabbak a hegynél. Néhány épületet vörös agyagtéglából építettünk, ezeknek az épületeknek a tetejét cseréppel fedtük, azokat az épületeket, amiket kevésbé igényes téglából építettünk bevakoltuk, és fehérre meszeltük. Ezeket horganyzott lemezzel fedtük. Nálunk ezt a tetőt sok helyen használják.
 

Van játszótér is, és kialakítottunk egy olyan félig nyitott bemutató teret, ahol a turisták megismerhetik azokat a háztartási eszközöket, tárgyakat, kézművesszerszámokat, amiket még ma is sok hegyi faluban használnak, például szövőszéket és bölcsőt. Szeretek idejönni, mert sajátom is, bár ezek az épületek elsősorban az ide látogató turistáké."

Alapkőletétel és horoszkóp
Balaju

Ha a család valamely tagjának házat építenek, annak alapkőletétele szigorú szabályok szerint, előre meghatározott időpontban történhet. Egy ilyen ünnepélyes alapkőletételnek lehettem részese Balajuban a Tuladhar családnál. Prakash Bir Singh Tuladhar és neje, Janaki Badan Tuladhar lányuknak, Suchita Badan Tuladharnak itt kezdenek egy házat építeni. Amikor a gyermek megszületik, elkészítik a horoszkópját. Ennek szövegét a család papja, – aki egyébként minden fontos családi eseményen jelen van – szanszkrít nyelven rögzíti. E horoszkóp határozza meg a fontosabb események pontos időpontját. Ilyen fontos esemény a ház alapkövének letétele is.

Ezekről a szigorú szabályokról azon a ködös reggelen mesélt nekem Prakash, amikor a ceremónia helyszínére igyekeztünk. Az autóúttól nem messze, a ködben egy épülő Stupa faszerkezetének a körvonalai rajzolódtak ki. A kocsisor teljesen lelassult. Bár késésben voltunk, mi is lassítottunk és hosszú percekig így kísértük a halottas menetet. Emberek vállukon saroglyához hasonló faszerkezeten vitték a halottat utolsó útjára a város keleti részén, a Bagamati folyó partján levő ősi szentélyhez Pashupatinátba. Kikerülhettük volna a menetet, de Prakash nem tette. „Ennek az embernek ez az utolsó útja, valamiért az utunkba került, el kell kísérnünk egy darabon" – válaszolta kérdésemre, hogy miért nem előzünk. „Lehet, hogy azért került az utunkba, hogy láss egy épülő Stupát…" – tette hozzá tréfásan. És mi lesz, ha elkésünk? – kérdeztem. Akkor elhalasztjuk az alapkőletételt és az építkezés megkezdését is egy évvel – hangzott a számomra elképesztőnek tűnő válasz.

Balaju valaha önálló városka volt, most Kathmandu északi negyede. „Régen sok víkendház volt itt, a forrásokból csobogott a friss víz. A város óriási parkjának egy része még megmaradt, a másik részén sajnos ipari épületeket húztak fel. Ahol mi most építkezünk, ettől nem messze egy új nemzetközi buszpályaudvart építettek, ez nagyon jó. Sokan őrizzük a hagyományokat. Balaju kicsit olyan volt, mint a ti Római partotok. Kathmandu tisztviselő rétegének Balaju volt a Római partja."

Azóta az épület elkészült. Hagyományos építkezéssel, ahogy Nepálban szokás, gépek nélkül, kézi erővel. A politikai vihar, ami jelenleg Nepálon végigsöpör, ezt a területet különösen érinti, ami az elkészült épületen is látszik, de működik, Guest Houseként. Telefon és TV minden apartmanban. Kétszintes épület, a földszinten üzletek.

Ezekkel az írásokkal, kicsit megtörtem az építészfórum irányvonalát. Becsempésztem egy kis Ázsiát, egy kis Buddhát, egy nepáli építészt. De tudom, Prakash Bir Singh Tuladhar neve a 1960–1970-es években a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végzettek számára talán nem cseng ismeretlenül, és örömmel olvasnak hajdani évfolyamtársukról, annak munkáiról. "Akinek kezében ceruza van, az sok féle irányt rajzolhat, én ezt az irányt rajzolom, amit Ő láttat meg. Buddha szeme figyel bennünket és ez segít a látásban. Minden nemzetnek megvan a maga iránya, a maga látása, amit követni kell."
Ő maga így gondolkodik a világról, és benne az építészetről.

Voith Erzsi (szöveg + kép)