Kodály Központ és Bazaltbor az A10 legújabb számában
Az A10 május-júniusi számában Emiel Lamers mutatja be az Építész Stúdió nevéhez fűződő pécsi Kodály Központot. Egy rövid cikkben felbukkan a Kis Péter tervezte, immár világhírű Laposa Pincészet is, emellett több új épületet, tervezett projektet és érdekes olvasnivalót láthatunk a lapban.
Az Építész Stúdió a pályázati tervet megvalósítva egy csúcsminőségű koncerttermet adott a délnyugat-magyarországi vidéki városnak - így kezdődik a Fialovszky Tamás, Hőnich Richárd DLA, Keller Ferenc és Sólyom Benedek DLA tervezte épületről szóló írás. A szerző bevezetőjében megemlíti a közelben álló Tudásközpontot és az EKF-projekt előzményeit. Érdekesség, hogy az eredeti elnevezés - Pécs Kulturális Központ - rövidítése nemzetközi körökben kísértetiesen idézte a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK). Emiel Lamers kiemeli a Kodály központ nem túl szerencsés telepítését, és a csigaház metaforából kiindulva tárja fel a ház képletét, a térszervezést és az anyaghasználatot. Látva mindezt a pompát, természetesen felmerül a kérdés: vajon nem túlzás-e ez kicsit egy 160.000 fős vidéki városnak? Mindenesetre a régió zeneszeretői számára immár egy nagyon szép, akusztikailag kiváló koncertterem áll rendelkezésre - zárul az írás.
A Ready rovat további példákat hoz a nyugati és a közép-kelet-európai építészet friss alkotásai közül: a lengyelországi Rybnik település külső, erdős-ligetes-részén, egy lakótelep közelében két családi ház készült el a jojko+nawrocki architekci tervei alapján. A zöldtetővel fedett épületek mintegy felnyíló talajrétegekként emelkednek ki a környezetből - a nagyobbik feketére festett téglával, míg a másik függőleges vörösfenyő lécekkel burkolt. A közeljövőben várható a harmadik, legkisebb ház felépítése a hosszan elnyúló, igen keskeny telken. Szarajevóban 2010-ben adták át a Josip Štadler Házat, amely lelkipásztori és más egyházi vezetői összejöveteleknek ad otthont. A kápolna belsőépítészeti kialakításának koncepciója Nikola Maslej nevéhez fűződik, akinek hirtelen halála után Adnan Pašić fejezte be a munkát, igazodva az elődje által felvázolt a szikár, szűkszavú világhoz.
Lille fejlődésnek indult kikötői negyedében a fiatal építészpáros, Olivier Camus és Lydéric Veauvy (TANK Architectes) tervei alapján épült fel a Lévy Strauss iskola. A különféle funkciókat befogadóépületszárnyak belső, zárt játszóudvar körüli elrendezése a francia iskolaépítési hagyományokat követi, ám a tervezők ezt újraértelmezték a fekete-fehér mintázatú udvar város felé történő megnyitásával. A nyerstégla-architektúra alkalmazása régóta igen jellemző a városra, itt az új ízt a lekerekített sarkok látványa, valamint a változatos tömegképzés adja.
Alberto Amorós Martinez és Jose Amorós Martinez spanyol építészek (Huma Arquitectos) - szó szerint mesterséges oázist teremtettek a sivatagban a Torre Pacheco település Los Cachimanes nevű iskolájával. A rendelkezésre álló terület mérete lehetőséget adott az egyszintes épület létrehozására, amely lineáris elrendezésével leköveti az alumínium kerítéssel kijelölt telekkontúrt. Az egymás mellett elhelyezkedő osztálytermek méretükben és magasságukban is különbözőek, ez adja a változatos tömegformálást. A belső világot a fehér falak és a látszóbeton kazettás mennyezetek látványa határozza meg, a külső homlokzatok és tetők különleges - szinte valószerűtlen - zöld látványát a mesterséges fű-réteg okozza, amely a maga nemében egyedülálló kísérletnek tekinthető.
A tervezett projekteket bemutató Start rovatban szerepel többek között a Nantes-i egykori Alstom-csarnok átalakítása kulturális központtá (Franklin Azzi Architecture), valamint a ciprusi egyetem mérnöki karának megtervezésére kiírt pályázat dobogós helyezettjei. A bosznia-hercegovinai Višegradon építendő irodaegyüttes a második helyezett belgrádi MIT-arh iroda elképzelései alapján fog megvalósulni, az itáliai Bressanone település új könyvtárát pedig Michel Carlana, Luca Mezzalira és Curzio Pentimalli koncepciója szerint kezdik el építeni.
Az Interview rovat vendége ezúttal Hans van der Heijden és Rick Wessels, a rotterdami székhelyű biq építésziroda vezetői. Alapállásuk a fősodorbeli neomodern és szupermodern tendenciákkal való szembehelyezkedés. Munkáikra a helyi hagyományok átértelmezése és a téglaépítészet innovatív alkalmazása jellemző. A Hans Ibelings jegyezte, Unfashionable ordinariness című interjúban szó esik többek között tanulmányaikról, Oud, Dudok és a de Stijl hatásáról, a végletes formai redukció és az ornamentika kérdéséről, valamint a helyi kötődések fontosságáról. ”Szenvedélyem az építészet, meg akarom hallani ezeket a tégla és habarcs történeteket. Az építészeti viták gyakran nem arról szólnak, hogy készül egy ház” - vallják a tervezők.
A Section rovat Malleable metal (Alakítható fém) címmel több érdekes kortárs fémburkolatú épületet gyűjtött egy csokorba, többek között a lyoni ”óriási szivacsot”, a Le Cube Orange nevű irodaépületet (Jacob + Macfarlane), a spanyolországi Vic település réz-alumínium ötvözetű, aranyló táblákkal borított Atlantida színházát (Joseph Llinas), a szlovéniai Stožice hullámzó vonalú, centrális sportcsarnokát (Sadar + Vuga), valamint a szlovéniai Podcertrek absztrakt formájú, perforált burkolatú új sportcsarnokát (Enota). Itt olvashatjuk Kirsten Hannema rövidke írását a badacsonytomaji Laposa Pincészetről, az alkalmazott perforált fém betétek apropóján.
Az Eurovision rovatot Jure Kotnik körképe nyitja a kortárs európai óvoda-építészet reneszánszáról, amelyet a szerző számos példával illusztrál (olasz, francia, svájci, dán, horvát és német épületek). Az elmúlt húsz évben a kisgyerekek számára tervezett házak egyre inkább távolodni kezdtek a hagyományos, tisztán funkcionális megközelítésű, uniformizált játszószobák eszményétől az igazi térélményt nyújtó, különféle elemekből építkező, összetett környezet felé. Az új generációs óvodák mindenféle alakban és méretben előfordulnak, sokkal érdekesebbé téve ezáltal ezeket az épületeket a gyerekek, a szülők, az építészek és a média számára. A statisztikák azt mutatják, hogy - átlagosan - a pozitív óvodai élményekkel rendelkező felnőtteknek jobb az önképük, sokkal sikeresebbek választott hivatásukban és kevesebb bűncselekményt követnek el - hangzik a végkövetkeztetés.
Gonzalo Herrero Delivcado és María José Marcos After the bubble (A buborék után) című írásában szülővárosuk, Murcia 31 - általuk legérdekesebbnek tartott - kortárs építészeti alkotását gyűjtötték egy csokorba, mintegy virtuális - de a valóságban is könnyen teljesíthető - építészeti túraként. A kipukkadt ingatlan-lufit idéző cím arra utal, hogy itt több nagy projektnek sikerült túlélnie a válságot. A válogatás az 1994-2010 közötti időszakot öleli fel, döntő többségük új építés és a 2005 utáni évekből származik. A sor Rafael Moneo híres városháza-bővítésével (1998) indul. A bemutatott épületekre a funkcionális sokszínűség jellemző, sok közöttük az iroda-, a kulturális-, az oktatási-, és az igazgatási funkció, valamint a kisebb, belsőépítészeti jellegű munkák.
Az On the Spot rovat több érdekes rövid hírrel szolgál, közülük az első Lettország épülő, Castle of Light (a fény vára) nevű nemzeti könyvtárát mutatja be. Gunnar Birkerts víziója már kezd testet ölteni a Daugava folyó partján: egy hegycsúcsra emlékeztető hatalmas, környezetéből kiemelkedő, üvegburkolatú épületszobor formálja újjá a város sziluettjét. Koppenhága és Malmö között pedig immár földalattival is közlekedhetünk: a dán főváros metróhálózatát összekötötték a svéd várossal, amelynek során két új állomást építettek Triangeln és Hillie néven, svéd és dán tervezőcsapatok közreműködésével. A Triangeln állomás felszíni épülete egy háromszög-elemekből álló, hatalmas üvegbuborékot formáz, a tágas belső tér látszóbeton felületképzéssel készült, míg a Hillie ”gomba”-kalapját befelé dőlő, könnyed oszlopok és üvegfalak tartják.
A lap érdekes témájú könyvet ajánl figyelmünkbe, Frédéric Chaubin: CCCP című művét. Az egykori Szovjetuniót idéző mozaikszó itt a Cosmic Communist Construction Photographed szavak rövidítése, amely egyben a Taschen-kiadvány célját is világosan jelzi. Az újságíró-fotós szerző felfedezőútra indul az egykori szuperhatalom 1960-1990 között emelt gigantikus - és eddig nagyrészt ismeretlen - struktúrái között, elsősorban a meghökkentő, brutális, szerkezeti bravúrokat felvonultató, szokatlan méretű és formájú építményeket válogatva össze a legtávolabbi tájakról. Az oldalakat lapozgatva végigkövethetjük a nemzetközi késő modern átalakulását ebben a térségben egy sajátos, ”az építészet negyedik dimenzióját” képező világgá.
Garai Péter
Kapcsolódó oldalak
