Konstruktivista álom a Balaton partján
Nehéz a magyar építészetben olyan kategóriát találni, amely legalább annyira kimerítené a sokszínűség fogalmát, mint a balatoni nyaralók építészete. Az esztétika, a kivitelezés minősége és a környezetbe illeszkedésre való hajlandóság olyan széles spektrumon mozognak a mi tengerünket szegélyező településeken, mint sehol máshol az országban. A Kovács Csaba által tervezett balatonkenesei nyaralóról Tóth Katalin írt.
Ezt a sokszínűséget azonban hiba lenne csupán negatívumként értelmezni – a mutató negatív és pozitív irányban is kileng. A huszadik század első felének reprezentatív nyári rezidenciái után a későbbi évtizedek modernista törekvései is eredményeztek kiemelkedő építészeti minőséget. Balatonkenese és Balatonakarattya a Balaton fővároshoz legközelebb eső pontjaként már a két világháború között is vonzotta Budapest megerősödött tisztviselő rétegét, akik tóparti reprezentáció helyett kötetlen pihenésre érkeztek ide. A magukkal hozott urbánus esztétikát a helyi építőanyagokkal kiegészítve egy olyan építészeti stílust inspiráltak, mely a mai napig a balatoni turizmus erős vizuális szimbóluma maradt.
Ezt a sajátos, tópartra jellemző karaktert fedezte fel az építtető és Kovács Csaba építésztervező a '60-as évek végén épült, utoljára csónakjavító műhelyként funkcionáló épületben, és óvatos mérlegelés után úgy döntöttek, hogy a lebontás-újraépítés helyett az átalakítás-átértelmezés módszerét választják. A ház fontos karakterét adó, konzolosan előrenyúló gerendák határozzák meg a homlokzat ritmusát, melyeket az építész fekete vékonyvakolattal tovább hangsúlyozott. A korszerűsítés során hőszigetelés került rájuk, mely kicsit elegánsabbá tette a gerenda keresztmetszeti arányait.
A déli homlokzat kiugró részén az építészek megnyitották az üvegezett jobb oldali traktust, ezzel helyreállt a szimmetria. Az emeleti lakószobák egy zavartalan balatoni kilátást adó, nagyvonalú közöst teraszt kaptak. A homlokzat ezen konzolos elemének köszönhetően, a déli tájolás ellenére, kordában tartható a lakószobák nyári hőterhelése. Magas napállásnál a terasz és a fölé nyúló előtető árnyékolja a szobák ablakait, a téli alacsony napállásnál viszont beengedi a belső térbe a melengető napsugarakat. Mivel a földszinti teraszt is szerették volna használni nyáron, e fölé egy extra kihúzható árnyékoló került, mely mind zárt, mind nyitott állapotában tökéletesen illeszkedik a homlokzat elemei közé.
A modernista hangvételű, fehér-szürkére hangolt homlokzat szigorúságát a helyenként feltűnő piros felületek oldják, melyek gyakorlatilag a NARTARCHITECTS védjegyévé váltak. Az utcai homlokzat teljesen zárt, egyetlen egybefüggő ablaksávját a ház vízszintes tartószerkezetének ritmusában tagolják piros függőleges sávok, melyek a bejárati ajtó piros flekkjére adott válaszként is értelmezhetőek. A földszint kívülről sötétszürke festést kapott, mely a konzolosan kinyúló terasszal együtt azt a hatást kelti, mintha a felső szint 3 méter magasságban lebegne a föld felett. Ennek köszönhetően a ház saját méreteinek ellentmondó, légies hatást kelt.
Ahogy azt a NARTARCHITECTS építészei által tervezett lakóházaknál már megszokhattuk, az alaprajz egyszerű, magától értetődő, mélyen funkcionális felépítésű. A földszinten és az emeleten is csak a kiszolgáló- és közlekedő helyiségek néznek a bejárat felé, mely esetünkben ráadásul az északi oldal is. A hálószobák és a nappali-étkező-konyha tere déli tájolásúak, nagy megnyitásokkal néznek a Balaton felé. A ház különlegessége, amitől a téli-nyári pihenő funkció valóban értelmet nyer, a földszinti, Balatonra néző szauna és a hozzá tartozó pihenőhelyiség. A saját mosdóval, zuhanyzóval és öltözővel rendelkező mini wellness részleg a nappaliból közelíthető meg, de közvetlen kapcsolata van a külső terasszal és a kerttel is.
A funkcióváltás miatt az esztétikai ráncfelvarráson túl sok egyébbel is kellett foglalkoznia az építészeknek: a földszint padlószintje 20 cm-rel lejjebb került, hogy az itteni lakótereknek élhető belmagassága legyen. Ugyanis egy néhány centis álmennyezetre is szükség volt a házban, mely mögött a modern gépészet szerényen megbújhat. A padlósüllyesztés több kérdést felvetett a tó közelsége miatt, de szakértőkkel és a tulajdonossal egyeztetve végül arra jutottak, hogy nem hordoz magában annyi rizikót, mint amennyire jót tesz a nappali terének.
A Demeter Nóra és társai által tervezett belső tér elszakad a ház külsejének szigorú szín- és formavilágától. A külső homlokzatról ide is beköszön a piros, de új színek is kerülnek a palettára. A lépcsőkorlát és a konyha hátfala ugyanazt az egyedi tervezésű, színes motívumot használja, ezt a természetes kőburkolatok és világos fa felületek egészítik ki. A fürdőszobák egy-egy elegáns és visszafogott pasztellszínre lettek hangolva, a hálószobák színvilágát a beépített fa bútorok világos színe határozza meg. Az egész belső térre jellemző az átgondolt részletképzés, a tiszta funkcionalitás és a természetes fény tudatos használata.
A soktagú család tökéletesen ki tudja használni a hatalmas kertet: az egyik sarokban egy teljesen funkcionális kültéri konyha épült, míg a tóhoz legközelebb eső részen egy pihenőpavilonból lehet figyelni a Balaton gazdag élővilágát. A tulajdonos ragaszkodott hozzá, hogy a nádas megmaradjon, aminek köszönhetően egyébként ritkán látható, nádasban fészket rakó madarak is tiszteletüket teszik a hátsó kertben.
A megbízó és az építész közötti sikeres együttműködést bizonyítja, hogy a tulajdonos és családja bőven a nyaralók átlagos kihasználtságán túl használja a házat, legyen szó családi karácsonyról, téli vagy nyári hétvégékről, vagy akár távmunkával megoldható hétköznapokról.
Tóth Katalin
