A hely és a program
Célom egy olyan színház létrehozása volt, mely nemcsak az előadás ideje alatt áll nyitva a látogatók előtt, hanem bárki bármikor bemehet, és beleszagolhat a színház légkörébe.
A színház (nagyterem, pinceszínház, próbaterem) mellett helyet kapott az épületben egy irodalmi könyvesbolt (felolvasó estek), illetve étterem (zenés előadások), kávézó (összenyitható, többcélú térré alakítható), lépcsőház-galéria és szekrényes ruhatár a földszinten (a városba látogató vendégek számára is, akik az itt elhelyezett mélygarázst választják kiindulási helyként).
A választott helyszínem Szombathely buszpályaudvara. A város már régóta tervezi az állomás áttelepítését a vasútállomás közelébe. Ennek következményeképpen felszabadul a belvárosban egy igen értékes terület. A Fő tér gyalogosan kb. 10 perc távolságra van (az általam javasolt úton keresztül 5 percre redukálódik a távolság), délre a Romkert parkja a borostyánkőúttal, a római villa feltárt falai, továbbá a székesegyház nyugati apszisa, továbbá több múzeum, kulturális célú épület, iskola és kollégium található látótávolságon belül.
A környező épületek meglehetősen vegyes képet mutatnak. A székesegyház és közvetlen környezete az 1790-es években késő barokk stílusban épültek. A telek szomszédságában álló házak a 20. század különböző korszakaiból származnak, a tűzoltóállomás szocreál stílusú, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ a 70-es évek, az egyik lakóház a 60-as évek modernizmusát követi.
A színház nem kíván egyik irányhoz sem kötődni, sokkal inkább a település szerkezete határozta meg a formáját.
A telek belváros felé eső területe az utca felől fejlődik befelé, míg a nyugatra a századforduló után épült épületek belülről kifelé alakulása látható, amely a kor nagy szemléletváltását tükrözi. Az egyik irányba a házak az utcát erősítik, míg a másik irányba az épület önmagát a környezetében. E két ellentétes fejlődésnek a határmezsgyéjén található a helyszínem.
Az épület külső-belső formai alakulását a hely és a program határozta meg. A hely kettőssége irányította a figyelmemet a színház két alapvető használójára, a nézőre és a színészre, illetve e kettő kapcsolatára. Ennek megfelelően határoztam meg egy passzív és egy aktív tömeget.
A passzív tömeg statikus, nehéz, részben publikus, tehát itt kap helyet a könyvesbolt és a színházterem, illetve ezek kiszolgáló funkciói.
Az aktív tömeg mindig publikus, nem statikus, lebegő, mozgásra serkentő, bárki bármikor bemehet egészen az éjszakai zárásig. (ruhatár, étterem, kávézó, galéria).
A tervem e két tömeg kidolgozására illetve egymáshoz és környezetéhez fűződő viszonyára, párbeszédére fókuszál.
Sztranyák Gergely
Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar
Építésztervező művész szak
Belső konzulens: Veres Gábor
Külső konzulens: Pelényi Margit
A munka Breuer Marcell Diplomadíjban részesült.