Kontra Lamers - Kortárs építészet Magyarországon
Örömhír minden szakmabélinek, hogy végre külföldön is észrevették a magyar építészetet. Valóban köszönettel tartozunk Emiel Lamersnek a könyvért, de már az építészkongresszuson jelezte, hogy ő nem a magyar kortárs építészetről írt könyvet, hanem a kortárs építészetről Magyarországon. A könyv egy sorozat része, amely különböző országok építészetét mutatja be.
Lássuk be, hogy kitörésről szó sincs. Ugyanakkor, mivel korábban kizárólag Makovecz Imrének sikerült nemzetközi ismertségre szer tennie, Emiel Lamers: Kortárs építészer Magyarországon című kötete hiánypótló munka. Pótolja a hiányt, de nem teljes, mindössze egy sajátos válogatás a hazai építészeti termésből. A szerző azokat a munkákat választotta ki, amelyek neki tetszettek, és amelyek beleillenek az európai kortárs trendbe. Ennek fényében helyesebb lenne "Kortárs építészeti trendek a magyar építészetben" cím alatt megjelentetni a kötetet. A könyvből ugyanis bevallottan kimarad a magyar építészet egy markáns része és talán nem is a lényegtelenebbik fele. Nem csak a Makovecz-i örökség, de a tégla és faépítészet nagy része is, ami nyilvánvalóvá is teszi, hogy nem az érték hiánya miatt maradtak ki a kötetből ezek a művek.
A három évvel ez előtti építész kongresszust követően a kortárs templomépítészet kapcsán Magyarországon autózva lengyel, ukrán és francia kollégákkal beszélgettünk és csodálkoztak azon, hogy nálunk nem olyan jellemző az a cipős doboz építészet vidéken, mint másutt sok helyen. Mint ismert, a cipős doboz vagy skatulya alkalmazása abból az undorból fakadt, hogy a kommercializálódott házépítés mindenkinek és sorozatban legyártotta a standardizált otthon típusát. Mit jelent ez? Kandallóval, szőnyeggel, fotellel, velencei gyertyatartóval és magastetővel "sorozatgyártott" házak, amelyek nem csak külsőre, de belsőre is felcserélhetőek a szomszédéval. Akkor már inkább egy józan egyszerű doboz legyen líraian elhelyezve! Magyarország elég szegény volt ahhoz, hogy ez a folyamat ne menjen benne végre: nem alakult ki az a mértékű undor, hogy az indokolhatná a doboz elvet, így hozzánk csak (szokás szerint meg nem értett) divatelemként került be, mondhatni szervetlenül. Nem is igazán értik az építészek sokszor, hogy ez miért nem kell az emberek többségének, és az emberek többsége, hogy ez miért kell némely építésznek. Az egyediség nálunk nem vált a marketing olyan durva eszközévé eddig, hogy a tagadásig eljutottunk volna.
Innentől egyre nehezebb érteni Emil Lamers válogatását, ugyanis nem a magyar sajátosságot, a helyi egyedit venné észre, nem azt, amely eltér a szomszédos országok építészetétől. Éppen azt tekinti értéknek, amely belesimul abba, ez persze azzal a bántó mellékjelentéssel bírhat, hogy amely ezen kívül van, az nem része a kortárs építészetnek, mondhatni már nem is építészet. Megérné a kimaradt tendenciákból is megjelentetni egy kötetet, nem is a magyar, hanem sokkal inkább a külföldi olvasók részére.
Csanády Gábor, DLA építész, vezetőtervező a Debreceni Egyetem Építészmérnöki tanszékének tanára
