Épületek/Örökség

Korok találkozása - a füzéri Alsóvár és látogatóközpont

2016.05.15. 19:17

A Közti építészei, Skardelli György és Kelemen Bálint, valamint Füzér polgármestere, Horváth Jenő bátor vállalkozásba fogtak több mint négy évvel ezelőtt. Természetes hordalékokból kibányászott romjaiból építették újjá a Füzéri Alsóvárat. Móré Levente írása, Zsitva Tibor fotói. 

340 év után újra áll Füzér vára

Egészen biztos vagyok abban, hogy Füzér vára vitákat gerjeszt majd az építészek körében. Ez az épületegyüttes azonban nem csak azért érdekes, mert igen kevés ilyen várrekonstrukciót ismerünk Magyarországon, de figyelemre méltó az építés minősége és a tervezés múlthoz való hűsége mellett a kortárs építészet harmonikus ötvözése is a régi anyagokkal és a középkori építészettel.
Nehéz dolog lehet várat építeni a 21. század második évtizedében. A Felsővár Rudolf Mihály építész és irodája által újulhatott meg a közelmúltban, addig az Alsóvár és az ehhez kapcsolódó Fogadó épület kialakítása volt a Közti építészeinek feladata.

A magyar történelemmel mélyen átszőtt füzéri vár a Zempléni-hegység egyik gyönyörű csúcsának tetején áll. A hegy keleti, lankásabb oldalára került az alább ismertetett Alsóvár, illetve a Sziklagyep Látogató Ösvény. Innen egy terepre ültetett fa lépcsőn keresztül juthatunk fel a Felsővárba.





Az Árpád-kori várat a Perényi család bővíttette ki, ekkor nyerte el azon karakteresebb elemeit, amelyek visszaépítése sok küzdelem árán most valósulhattak meg. Az egykori lovagvárat még I. Lipót gyújtatta fel 1676-ban, a Wesselényi-féle összeesküvést követően. A ma 520 lelket számláló falu már 1910-ben szerette volna feltárni és megmenteni, de több, mint 100 évre volt szükség ahhoz, hogy ez végre megvalósulhasson.

Az Alsóvár romjai a természetes hordalék alatt voltak, ezért nagyon alapos régészeti és geológiai vizsgálatokat követően álltak csak neki az építkezésnek. Oltai Péter építész készített korábban egy engedélyezési tervet a vár rekonstrukciójához, melynek koncepciója szerint megemelték volna a faltöredékeket, azonban romkontúrral zárták volna le az építményt, jelezve az eredeti állapot bizonytalan voltát. Kelemen BálintMehrl Nándorral együtt - munkatársként részt vett e korábbi engedélyezési terv kialakításában, és szintén ők ketten készítették el a teljes vár együttes elméleti rekonstrukcióját. Az Alsóvárról igen ellentmondásos források léteznek, képi emlék pedig egyáltalán nem maradt fenn róla, ami jelentősen megnehezítette a pontos elméleti rekonstrukciót.





Horváth Jenő, Füzér polgármestere a vár építkezésének mindvégig legnagyobb ösztönzőjeként lezárt terekkel bíró, befejezett várat szeretett volna építeni, ami azonban felvetett bizonyos etikai kérdéseket a szűkös forrásanyag miatt, de a tervezők a leiratok, a régészeti feltárások, a restaurátorok tudását és támogatását is élvezve végül úgy döntöttek, hogy nem probléma a földből kiemelt kövek visszaépítése. A várfal és a várkapu esetében a feltárások adtak információt azok korábbi pontos helyzetéről, méretéről.

Az Alsóvár – a kaputorony, a várfalak, a Gerendás-pince és a Fogadó épület – együttesen mintegy négy évig épült. Rengeteg nehézségbe ütközött itt a kivitelezés: a meredek domboldal és az időjárási viszontagságok rendkívül megnehezítették az itt dolgozók munkáját, akik főleg kézi erővel alkották meg az épületeket.





A vár kapujának kőkerete és falának osztópárkánya tekinthető hiteles rekonstrukciónak, a további kiegészítések a kutatásokat figyelembe véve, de a mai funkció elvárásait szemmel tartva készültek, természetesen az eredeti alaprajzok lehető legpontosabb lekövetésével.

Az épületek alapjainak lerakása komoly feladatnak bizonyult, mivel a megmaradt falak teherbíró képessége nem adott lehetőséget a közvetlen ráépítésre, ezért fejgerendákkal horgonyozták vissza a természetes sziklához. Az eredeti falakat egy 10 cm vastagságú kontúr választja el az újonnan visszafalazott falrészektől. Feltárták a várfal előtt húzódó ún. Szárazárkot is, amely még erőteljesebbé teszi a várfal és a várkapu látványát - a homogén kőfal az előtte tátongó Szárazárokkal igen drámai hatást kelt. A kőfal és faragatlan sarokkváderei andezitből készültek, csakúgy mint középkori elődeik.





A várkapu felvonóhídjának kialakítása során nem tarthatták meg a középkori megoldásokat, mivel a híd mozgató faszerkezete a mai szabványok szerint visszaépíthetetlen lett volna, így egy elektronikusan működtethető fémszerkezetű megoldás helyettesíti az eredetit, ami sajnos nem tette lehetővé a régi perselykövek használatát. A felvonóhíd a mai szabványoknak megfelelően persze már korláttal rendelkezik, ami a híd felhúzásakor a helyén marad.

A kapu, a híd és annak faszerkezetei egyaránt tölgyfából készültek, úgy mint a várfalak mentén futó korlát és járó felület is, ami a mai építési gyakorlattól merően eltérő, ugyanakkor nagyban közelít az építmény eredeti anyaghasználatához. Csupán egy kapuszárny súlya mintegy 750 kg.





A Fogadó épület hosszan elnyúló, de nem hivalkodó tömbje helyén egy faépítmény állt, amelynek eredeti képe homályba vész. Alapjait azonban megtalálták, így innen, illetve 17. századi várleltárakból tudhatjuk, hogy valaha a várőrséget szolgáló darabontház és a teljes várkomplexumhoz tartozó istállók, raktárak álltak itt. Az ismeretlen formai sajátosságok miatt az itt elhelyezett épület kortárs megfogalmazást kapott, anyagában mégis a várépítészet jellegzetességeit követi. Markáns anyaghasználat jellemzi, elsősorban kő és fa. Homlokzatát pillérváltó oszlopos tartókkal tették mozgalmasabbá, ennek egyszerűségével igazodva a középkor várépítészetének puritánságához. Várfalra ülő épület félnyereg tetejével és erőteljes gerendázatával szépen illeszkedik a vár többi eleméhez. Az itt állt korábbi épület lenyomatát megjelenítették a burkolatban. A tető természetes pala héjazatot kapott, mely illeszkedik a Felsővár korábban elkészült rekonstrukciója során használt fedéshez.

A Fogadó épületben viszonylag kevés funkciót helyeztek el, hiszen az attrakció maga az Alsóvár, így ide került a vizesblokkok mellett egy kandalló, egy recepciós pult, illetve egy galéria, amely zárt térben tartandó kisebb rendezvények helyszíne lehet.





A Gerendás-pince eredetileg is kőépület volt, melynek szintén csak az alapjai maradtak fent. Ez a vár együttesének harmadik eleme, amely a viszonylag kis alapterület mellett a várfal bástyájának hatását kelti. Az épület a Radványi György által készített, a hegykúp körül körbefutó Sziklagyep Látogató Ösvény kiindulópontja.

A várba csakis a felvonóhíddal ellátott várkapun keresztül lehet bejutni, ugyanakkor az Alsóvár és a Fogadó épület mozgáskorlátozottak számára is elérhető. Valószínűleg egyedülálló, hogy egy hegyi vár 90%-ban bejárható kerekesszékkel is.

A meglehetősen puritán Alsóvárra csupán egy-két motívum került. Ilyen a számos helyen megtalálható griff-fej, amely az újjáépült várkomplexum új jelképe is egyben. A jelkép egy a kutatások során talált cserépkályha-darabból eredeztethető. Ezen felül a kaputorony tetején található villámhárítóra került nap-hold szimbólum, csökkentve az épülettől való idegenségét. E villámhárító rejtetten, az övpárkány mögött húzódik, így a fal kevésbé feltűnő részein földelték el.





Füzér Alsóvára, bár régi alapfalakra, napjainkban épült, mégis a múltról, a magyar történelem sorsfordító eseményeiről, a régi korok embereinek mindennapjairól ad számot a szintén napjainkban rekonstruált Felsővárral együtt, ahol még a Szent Koronát is őrizték egykor.

Móré Levente