Korunk templomépítészetének tükre
Németh Gábor Árpád Modern templomok Magyarországon 1948-2004 között című OTDK-dolgozatával I. helyezést ért el 2005-ben, majd előadóként szerepelt a 2008. szeptember 11-12. között megrendezett ”A FÉNY” szakrális építészeti és belsőépítészeti konferencián. A nagyívű gyűjtőmunka esszenciájából született az elhangzott előadás anyaga és annak itt olvasható szerkesztett változata.
Bevezetés
Ha azt halljuk, magyar templom, többségünkben valószínűleg egy középkori vagy egy barokk templom képe jelenik meg, azonban Magyarországon szép számmal találhatóak említésre érdemes, modern templomok is. 1945-83 között 250 templom épült, ebből 165 római katolikus, 18 református, 15 evangélikus és 49 egyéb felekezethez tartozó1. 1990-2001 között 200 római katolikus, 50 református, és 15 evangélikus templom épült2.
Tömeg-, és térszervezés, egyházművészet
A modern templomok tömeg-, és térszervezésében a legtöbb kötöttséggel a katolikus liturgia bír, amely mindenképpen tagolt, hosszanti teret igényel, amelyben körmeneteket lehet tartani és ahol a pap és a ministránsok ünnepélyesen be tudnak vonulni. Szükség van az oltár előtt helyre, mozgástérre a különleges liturgikus események számára. Itt végzik például a nagycsütörtöki lábmosást, az esketést és a bérmálást. A hosszanti elrendezés megvalósításának egyik kézenfekvő lehetősége a téglatest alapú liturgikus tér építése. Ez azonban nem kötelező érvényű. A XI-XIII. században ugyanis szép számmal épültek hazánkban körtemplomok – például Kiszomboron, Szalonnán és Kallósdon – és bizonyított tény, hogy ezek belső elrendezése és használata hosszanti irányban történt. A görög katolikus templomokat majdnem mindig centrális térrel építik, de hosszanti irányban rendezik be. Erre a modern templomok között szép példát láthatunk Edelényben, Kazincbarcikán és Fehérgyarmaton. Igen elterjedt a centrális és hosszanti tér valamilyen ötvözése, például a nyársapáti és délegyházi római katolikus templomok esetében, de a térszervezés alapjában véve itt is hosszanti jellegű. Alkalmas lehet még a trapézforma is a padok hosszirányú elhelyezéséhez – szép példát láthatunk erre Csaba László hodászi temploma esetében. Fontos azonban, hogy az ülőhelyek egy síkban és ne csökkenő magasságban helyezkedjenek el, mint egy színházban. Ez az elrendezés ugyanis a híveket a mise nézőivé és nem a szereplőivé teszi, erre láthatunk egy sajnálatos példát a gazdagréti Szent Angyalok Temploma esetében, ahol a szentély az amfiteátrum-szerű elrendezés miatt olyan lett, mint egy színpad.
A II. Vatikáni Zsinattal – jóllehet a zsinat ezt nem követelte meg – a misézés iránya megváltozott: az eddigi háttal misézést felváltotta a szembemisézés. Azzal, hogy a pap a nép felé fordult, a közöttük lévő közösséget jelzi - ezzel viszont a közösen, egy irányba való imádkozás szimbolikája végérvényesen eltűnt. Megfontolandó azonban az az Ausztriában sikerrel alkalmazott elgondolás, hogy a kelet felé való imádkozás szimbolikáját helyettesítheti egy, az oltár előtt a mennyezetről lelógó feszület. Így a hívek és a pap a kettejük között lévő keresztre tekintenének és ezáltal a liturgia visszanyerné Jézusra irányultságának jelképét. A görög katolikusoknál – akik a római katolikusoknál hagyománytisztelőbbek – a misézés mind a mai napig a népnek háttal történik. Azzal, hogy egy irányba fordulnak, kifejezik azt is, hogy együtt, Ugyanahhoz imádkoznak. A szentélyt a templomtértől az ikonosztáz választja el.
Nagyon fontos az oltár elhelyezése. Mindig a tér fókuszpontjában legyen! Nem szabad semmilyen esztétikai megfontolás miatt az épület sarkába betenni – mint például a vizafogói plébániatemplom esetében –, mert ez lekicsinyli annak liturgiai funkcióját. Előírás az oltár és a szentély kiemelése a templom padlózatából néhány lépcsőfokkal, hogy ezáltal is kifejezzük központi szerepét. Az oltár elhelyezésére szép példát láthatunk Szabó István érdi temploma esetében, ahol a padlózat sávozása, valamint a feszületről lefelé tekintő Krisztus mind-mind a tér fókuszpontjába, az oltárra helyezi a hangsúlyt. Hagyományosan – a zsidók hétágú gyertyatartóját, a menórát ezzel katolikus jelképpé emelve – az oltár két oldalán három-három gyertya állt. A középső, legfényesebb gyertyának pedig maga az Oltáriszentség felel meg. Ennek a szimbólumrendszernek a jelentése hazánkban sajnos szinte teljesen kiveszett, azonban egy szép alkalmazását láthatjuk a kazincbarcikai görög-katolikus templom esetében.
A katolikus liturgia nem engedi meg, hogy a megszentelt teret másra használjuk, így nem rendezhető kiállítás, színházi előadás, világi témájú hangverseny a templomokban. Az egyház nem egy szolgáltató intézmény, a templomnak pedig nem szabad multiplexnek lennie! Fontos, hogy a katolikus templom nem közösségi, hanem liturgikus tér. A közösségi funkciókat a plébániának kell ellátnia, hiszen ez a közösségek közössége. A plébánia elhelyezhető egy külön házban, vagy akár a templomhoz kapcsolva. Szép megoldással találkozhatunk a lágymányosi Magyar Szentek Temploma esetében, ahol a két különálló tömböt fahíd köti össze. Ezzel a gesztussal világosan elválasztja a két intézmény funkcióját, de érzékelteti kapcsolatukat.
Az evangélikus templomok esetében a centrális és hosszanti térelrendezés egyaránt járható út. Jellemző a belsőre az oltár és a szószék dominanciája. A kettőnek jól látható helyen kell állnia és nem szabad versengenie egymással. Az úrvacsorának és az igehirdetésnek egyensúlyban kell lennie.
A református templomoknál a centrális tér alkalmazása tűnik a legmegfelelőbbnek. Ezáltal lehet legjobban megvalósítani a reformátusok prédikáló típusú templom iránti igényét. A gyülekezet az úrvacsora helyszíne köré települ, ahogyan régen Krisztust hallgatták követői, és ezt a centrális teret az esetek nagy részében egy nyolcszög képezi, amely gazdag szimbolikus tartalommal bír. A református templomoknál igen kedvelt az épülettől teljesen vagy részben különálló torony alkalmazása, amely a régi református templomok hazai sajátosságát idézi fel. A katolikus Habsburg dinasztia ugyanis megpróbálta a protestáns felekezeteket minél inkább háttérbe szorítani. Bár II. József uralkodásától kezdve bárhol építhettek saját templomot, de csak torony nélkülit. A harangláb nem kapcsolódhatott a templom homlokzatához, hogy látványossá tegye azt.
Állandóan felmerül a kérdés, hogy a templom műalkotás-e vagy sem? A templom lehet műalkotás is, de csak akkor, ha ezzel együtt maradéktalanul be tudja tölteni liturgikus funkcióját. Fontos, hogy az egyházművészet célja nem az effektek keresése vagy a meghökkentés, hanem valami olyat kell létrehozni, amiben van valami megfejteni való. Sajnos az a tapasztalat, hogy új templomainkat – még a legjobbakat is – ritkán követi színvonalas egyházi képzőművészet. Ez egészen az 1930-as évekig létezett, hiszen a városmajori és pasaréti templomok belsejét az épülethez méltó, kvalitásos képzőművészeti alkotások egész sora határozza meg. Ma azonban ez már ritkaságszámba megy. Talán csak Balázs Mihály és Csaba László templomai kivételek; itt a belsőt két igen nagy művész, Somogyi-Soma László és Kákonyi Asztrik művei díszítik. A színvonalas képzőművészeti alkotások hiánya egyrészt a közösségek szűkös anyagi lehetőségeinek, másrészt egyfajta hangsúlyeltolódásnak tudható be: nem érzik eléggé fontosnak ezeket ahhoz, hogy pénzt szánjanak rájuk. Sajnos a képzőművészetet sokszor csak társművészetnek tartják, amit utólag kell elhelyezni a templom belsejében és nem annak szerves egységéhez tartozónak tekintik. Az építészetnek és a képzőművészeteknek azonban együtt kell lélegeznie, meghatároznia az épített és a szakrális tér arculatát.
Modern templomok Magyarországon 1948-2008
A második világháború utáni hazai szakrális építészet első kiemelkedő darabja az 1948-ban – az elpusztult rózsadombi kápolna helyén – emelt Kapisztrán Szent János templom volt. Az építész Say-Halász Antal, a belső kialakításáért neves képzőművészek – közöttük Molnár C. Pál és Pleidell János – feleltek. Ez a templom, bár a háború után épült, stílusában mégis inkább az előző korszakhoz, a római iskola építészetéhez tartozik. A következő évek kemény politikai rendszere nem tette lehetővé nagyobb formátumú, karakteres szakrális létesítmények építését. A néhány évnyi szünet után talán az első figyelemre méltó alkotás Árkay Bertalan 1958-ban épített taksonyi temploma, amelyet a földrengés következtében megrongálódott barokk templom helyett tervezett. Habár a létesítmény egyszerű megjelenése szemben áll a barokk kor díszességével, szerkezetében mégis a régi templomok elrendezését követi.
Egyik nagy templomépítészünk a világháború után Csaba László volt. 1961-ben kisméretű templomot alkotott Cserépváralján. Az épület érdekességét négyszög alaprajzának és aszimmetrikus tetőkialakításának ellentmondásos harmóniája adja. 1967-es hollóházi temploma, bár a modernizmus eszköztárából merít, mégis annyira beilleszkedik a környék dombjai, fái közé, hogy inkább organikusnak nevezhetnénk. A hűvös eleganciával különféle háromszögekből megszerkesztett épület hamarosan a korszak építészetének szimbólumává vált. Csaba László második korszakában a hangsúly a belsőre tevődik át. Így az 1977-es hodászi templom esetében is, ahol a templom tere az oltár felé fokozatosan szűkül és emelkedik. A hátsó falon Kákonyi Asztrik gyönyörű seccója található, a színek tónusa alulról (amely kusza tövisességével a földi életet jelképezi örömeivel, bánataival, szenvedéseivel) felfelé (ahol Jézus áll az evangéliummal) fokozatosan világosodik, a felső bevilágító ezt tovább fokozza: itt a színek már inkább áttetszőnek, éginek tűnnek, mint földinek. Fantasztikus az építészetnek és a képzőművészetnek ez az összhangja – a kép felfelé vonzza a tekintetet, elrugaszkodik a földtől. A nyírderzsi templom 1984-ben a hodászihoz hasonló felfogásban épült. Ez az épület azonban kereszthajós, a szentély felett pedig a seccó mozaikszerűen kisebb négyzetek formájában van elhelyezve. Csaba László utolsó temploma 1987-ben Békásmegyeren épült. A tető a templom négy sarokkövébe – a négy evangéliumba – fut le. Az oldalfalakat hatalmas üvegfelületek képezik, ezekben helyezték el az üveg-stációképeket.
Következő nagy építészünk, akiről mindenképpen szót kell ejteni: Szabó István. Ő a modernista irányvonalat képviseli: nála az elemi tömegalakítás és nem a részletképzés veszi át a főszerepet az épületek alakításában. Az építész maga is művész, üvegablakokat készít, fest, fémlemezből szobrokat formál, ám ezek sokszor túl egyszerűek, kidolgozatlanok. Mivel a kommunizmusban járunk, sokszor igénytelen anyagokkal kénytelen dolgozni, ám ebből sokszor erényt tud kovácsolni, mint az 1977-ben épült Mindenszentek plébániatemplom esetében is, ahol az építés feltételéül szabták az eredetileg tetőfedésre használatos beton béléstest-anyag alkalmazását. A létesítmény rajzosságát a torony felfutó szárnyainak és a tömör templomtestnek a játéka adja. Meghatározó az épület falán található negatív forma által kirajzolt kereszt. Szabó István 1970-ben Mákházán kicsiny gerendatemplomocskát épített. 1983-ban Érdligeten egy egyszerű kultúrházból szép átalakítást végzett, a belsőben minden a tér fókuszpontjába, az oltárra tereli a figyelmet. Az 1986-os vizafogói plébániatemplom bár építészetileg szép alkotás, templomként nem túl szerencsés az elrendezése. A nyolcvanas évek első felében Szabó István könnyű acélszerkezetes református templomokat épít Kelenföldön és Dunaújvárosban. Jellemző a református épületek egyszerű alakja: az előbbi egy ferde hatszögből, az utóbbi pedig egy csúcsára állított, két oldalt lenyesett kockából jött létre. A fém tartószerkezet a csomópontokban kálvinista csillagokat formál. A létesítmények hőszigetelése és szellőzése azonban nincs megoldva. Említésre érdemes még az 1979-es budapesti németvölgyi református, valamint a 1985-ös fertődi római katolikus plébániatemplom.
Tarnai István 1975-ös szegedi temploma egyszerre merít a népi építészet eszköztárából és egyszerre modern. A népi építészetet a meszelt tégla, valamint a pácolt fa jeleníti meg, míg a rézlemez fedés – amely az idő múlásával zöld patinát kapott – az ablaksáv, és a torony egyértelműen modernné teszik az épületet. A liturgikus teret a külvilágtól kétszárnyú, hatalmas bronzkapu választja el. A kapu két oldalán szőlőfürt alakban elhelyezett bronzplakettek láthatók. A beáramló természetes fény a szentély felé vonzza a tekintetet; a masszív oltár mögötti egyszerű fakereszten nem a megfeszített Krisztus teste, hanem a szenvedést megtestesítő töviskoszorú egy ága található.
Gettó József 1981-es Pécs-Postavölgyi temploma, alulról egy zárt tömb, egy hatszög alakú hasáb, ám ahogyan fokozatosan közelítünk felé, az épület fokozatosan kinyílik számunkra. A karzat modern plasztikáival a teremtés napjait ábrázolja. Perczel Dénes 1983-ban épült gyáli templomának attraktivitását az alacsony testből kiemelkedő aszimmetrikus tornyának két betonszárnya adja. Az oltár fölötti corpus és az, hogy a keresztet csak a körkörös aranyozás hiánya jelzi, a Megfeszítettet helyezi középpontba és nem a megfeszítés eszközét, a keresztfát. A kereszt a dicsőség fényében ragyog: emlékeztet arra, hogy Jézus halála egyben megdicsőülésének is az ideje. Bán Ferenc 1983-as nyíregyházi templomának jellegzetességét negyed köríves tömege és rajzos harangtornya adja.
Csete György a radikális organikusok csoportjához tartozik. Épületei a magyar történelemhez kapcsolódnak, templomai rendszerint centrális elrendezésűek, többszintesek, így 1982-es halásztelki temploma is. Ez tulajdonképpen egy rézlemez-fedésű félgömb, mely formájában a magyar sátrat, a jurtát idézi. Az épület belső szerkezete – mintegy negatív formaként – a gömb formájú szentségházon rajzolódik ki. A nyíló rózsát mintázó oltár a templom titulusának és védőszentjének Szent Erzsébetnek a legendájára utal. Az 1998-as beremendi Megbékélés kápolna egy nyíló bimbót mintáz. A test oldalán elhelyezkedő sebek a németországi kitelepítésekre és a délszláv háborúkra emlékeztetnek. Csete György két tanítványa, Bachman Zoltán és Kistelegdy István 1974-ben diplomatervként Szamoskéren református templomot terveztek. Az épület négyes osztású tornya a régi református templomok fa haranglábait idézi.
Makovecz Imre – akárcsak Csete György – a radikális organikusok csoportjához tartozik. A racionalitást, a nyugati világ eredményeit – így a görög és római kereszténységét is – teljesen elveti, és egyfajta kultúra előtti differenciálódásmentes világhoz szeretne visszanyúlni. 1991-es paksi temploma kicsiny mérete ellenére monumentálisnak hat. A mindenféle lehatárolódást jelentő fal eltűnik, és a templomtest, mint egy védelmező anyaméh bukkan ki a földből. A hármas harangláb hatalmas függőleges kiterjedése mintegy előkészítője a szív alakú templomtestnek. Az egész épület könnyed, felszabadult, íves, a harmóniát csak erősíti a palakőből készült borítás, mely az egész tornyot és a templomtestet befedi. A templom belsejébe érve az oltár fölött a feltámadt és dicsőséges Krisztus szobrát pillantjuk meg, a tető ívelt gerendái az emberi test bordázatát juttatják eszünkbe; az ember teste a Szentlélek temploma. Az 1990-ben épült siófoki templom főhomlokzata csúcsíves szárnyaival és tetejével a Szentlelket szimbolizáló galambot jeleníti meg. Az oltár csúcsára a feltámadott Krisztus faszobra került. Makovecz Imre organikus épületei a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a megújuló értelmiség szimbólumává váltak. A paksi és siófoki templomok korszakalkotóak és egész Európában egyedülállóak. Ez a lendület azonban a későbbi százhalombattai, csengeri és pethőhenyei épületeknél megtört. Ezek már túlságosan sablonosak a kemény-organikus formajegyek erőltetett használata miatt.
Nagy Tamás a szolid organikusok közé tartozik. Jellemző épületeire azok tojás alaprajza: védett, zárt együttesek, ugyanakkor vannak gesztusok a külvilág felé is. Meghatározó építőanyaguk a natúr tégla, a fém, valamint a belsőben a natúr fa. Az 1996-os dunaújvárosi evangélikus templom hegyes tornya, egyetlen ívvel, hatalmas rügyként nő ki a földből. Ehhez erdélyi erődtemplomokra emlékeztető ovális templomtest csatlakozik, melyet elölről sík metsz, tagolt üvegfelületeket képezve, a templom íve azonban tovább folytatódik a külvilágtól lehatároló kerítésben. Az egyszerű belső csöndre int. Modern, világos fapadok, fa tetőszerkezet és téglából készült oldalfalak alakítják arculatát. Ez utóbbi a monotonitást csökkentve, a régi katedrálisok tartóoszlopaira játszik rá szögben elforgatott, cikkcakkban elhelyezett tégláival. Hasonló gondolatkörben fogant az 1999-es balatonboglári terméskő borítású épülete és az 1997-es Sopronnémetiben épült evangélikus templom is; ez utóbbi kicsiny tömege egy már meglévő, XIX. századi toronyhoz kapcsolódik. Gödöllői, 2007-es templománál ezzel szemben a külvilág felé való nyitottság került az előtérbe. Az U-alaprajzú épületegyüttes fel van hasítva a környezete felé, a külvilág felé nyit, és a nyitottságot testesíti meg az épület homlokzatán elhelyezkedő sok üvegablak is. Ezeknek egy része színes és gregorián dallamokat ír le, egyfajta zeneiséget hordozva.
Egyik legnagyobb templomtervezőnk Török Ferenc, akinek alkotómunkásságán kívül meghatározó oktatói tevékenysége is. Őt mindig a helyi adottságok, a környezet foglalkoztatják, első korszaka a hetvenes, nyolcvanas évekre tehető, alkotásait ekkor szögletes, letisztult formák jellemzik. 1973-ban egy zsákfaluban, Nemeshetésen, majd a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a Balaton környékén – Balatonfenyvesen, Révfülöpön, Ábrahámhegyen – épít templomokat. A régi vincellérház alapjaira épült Révfülöpi templom keskeny, keresztet formáló harangtornyánál kapcsolódnak a fabordákkal osztott egyenes, valamint az alaphoz képest ferdén lemetszett üveghomlokzatok. Egyszerű, mégis az egyik legszebb templomunk. Az 1983-as edelényi görög katolikus templom centrális, hatszög alapú terméskő teste a bizánci hagyományokhoz nyúlik vissza. Az épület az évezredek óta alkalmazott, de mára feledésbe merült kiegyenlítősoros kőfal technikával készült. Figyelemre méltó emellett a kő megmunkálásának különböző szintjei: az épület külsején durvább, faragás nélküli, a járófelületen már finoman megfaragták, míg a belsőben egészen simára van csiszolva. Török Ferenc második korszaka a kilencvenes évektől napjainkig tart. Ezt a centralitás szellemiségéhez való visszatérés jellemzi. A templomok térszervezése azonban liturgikus okokból továbbra is hosszanti marad. Ilyen az 1991-es nyíregyházi, az 1996-os felsőpakonyi, valamint a szintén 1996-os, Balázs Mihállyal közösen tervezett lágymányosi Magyar szentek temploma és a 2004-ben elkészült nyársapáti épület is.
Balázs Mihály – Török Ferenc tanítványa, később munkatársa, egyszerű – egymáshoz hasonló centrális templomokat alkot, jellemző rá a formák egészséges redukálása. Templomaiban színvonalas képzőművészeti alkotásokat – Somogyi Soma László munkái – láthatunk. 1991-ben Kazincbarcikán, 1996-ban Fehérgyarmaton épített görög katolikus templomokat. Az ikonosztázion ezekben az épületekben már inkább szimbolikus; nem választja le teljesen a szentélyt a templomtértől.
Fejérdy Péter, Török Ferenc és Balázs Mihály tanítványa, később munkatársa. 1997-es, soproni, Balázs Mihállyal együtt készített épülete egy XVIII. századi, soha meg nem épült evangélikus templom tervét idézi. Változatos tömege és igényes részletképzése és révén méltó a város gazdag építészettörténeti múltjához. 2000-es csepeli templománál az ovális teret az építész egy nyeregtetővel fedte le. Az épület találkozópont a nyugati, római katolikus hagyomány és a templom hitét hordozó keleti Bizánc között: az elnyújtott templomtér, a hasáb alakú torony, az ikonosztáz hiánya a római katolikusságra, míg a falak ívessége, az oldalfolyósok kiképzése és a puritán belső inkább a görög katolikusságra jellemző.
Csanády Gábor 1995-ben Hodászon tervezett görög katolikus cigánytemplomot. Az épület sátorteteje a cigányok vándorlását szimbolizálja, a csillár szintén az ő kultúrájukra utal. A templomhoz iskola, óvoda, szeretetotthon és krízisközpont csatlakozik. Basa Péter 1999-es budakeszi református temploma a hagyományokat és tradíciókat a bartóki értelemben használja: úgy tartja meg őket, hogy közben egy modern művet alkotott. Pazár Béla Csillaghegyen 2000-ben egy nagyon szűkszavú, teljesen redukált, minimál templomot alkotott. Itt az elemi tömeg és térszervezés, valamint az építőanyag – a nyerstégla – a mondanivaló hordozója és az esztétikum forrása. Figyelemre méltó a belső, szinte egy anyagból történő kifaragása.
Mindenképpen említésre érdemes – már csupán méretei folytán is – a miskolci avasi lakótelepen található Ferencz István által tervezett hatalmas, 2000-ben átadott jezsuita épületegyüttes. A mediterrán stílusú, téglából épült komplexum anélkül vált a lakótelep központjává, hogy csorbult volna liturgiai funkciója.
Major György 2000-ben Délegyházán tervezett tömzsi kis templomának érdekességét egyik oldalán egyenes, másik oldalán íves fala adja. Belső fénykezelése miatt említésre méltó még Gereben Péter és Gereben Gábor szászbereki temploma, valamint Vadász György sényei kápolnája - mindkettő 2003-ra készült el -, utóbbinál a keresztet a színes üvegablakokon beáramló fény rajzolja ki.
Epilógus
A 2008-ban megrendezett ”A FÉNY” szakrális építészeti és belsőépítészeti konferencián elhangzott előadás eme összefoglalója az esemény tervezett kiadványa számára készült, amely végül nem született meg. A cikkben szereplő összes rajz és fotó saját készítésű.
Németh Gábor Árpád
Kapcsolódó oldalak:
A mindenség modellje - Kiállítás a MODEM-ben
1: Rév Ilona: Templomépítészetünk ma. Bp. 1987.
2: László Dóra: Háromszáz új templom épült tíz év alatt. =Heti válasz. 2001/1. szám. 16-18.
