Kossuth tér térépítészeti tervpályázat - I. díj

4 500 000 Ft összegű I. díjban részesült a 3-as sorszámú pályamű, melyet az S73 nyújtott be. A cikkben bemutatjuk a részletes bírálatot és a terveket.

S73

Ügyvezető: Mohácsi Sándor
Tájépítész tervezők: Balogh Péter István PhD.: táj- és kertépítész vezető tervező,
Gyüre Borbála, Hómann János, Kuti Zalán,
Mohácsi Sándor: okleveles tájépítészmérnök, ügyvezető,
Pécsi Máté, Pintér Klára Katalin, Radics Mónika
Építész tervező: Gergely Antal

Közlekedés tervező: Barkács Gyula
Közmű tervező: Sadecky Alajos
Elektromos tervező: Csábi Gábor
Mélygarázs konzulens: Volkay János

 

Részletes bírálat 

A pályamű kiemelkedő, átfogó értéke, hogy nagy érzékenységgel megfogalmazott, a történeti és térbeli adottságokra reagáló, nem archaizáló, urbánus megoldást ad. Térszervezése tiszta, egyszerű, visszafogott. E tekintetben tökéletesen megfelel a kiírásban megfogalmazott elvárásnak: az eltűnt értékeket, a Steindl-féle hármas tér-koncepciót mai, 21. századi eszközökkel teremti újjá. Szemléletes példa erre az elvében már az eredeti koncepcióban is szereplő, két nagyobb méretű vízmedence mikénti kialakítása. A kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő, kör alakú medencék helyett - azokat az épülettől valamivel távolabbra mozdítva, egyenes vonalakkal határolt, eltérő méretű, eltérő formájú medencék egyensúlyát létrehozva - finoman játszik a szimmetria-aszimmetria harmóniájával.

Nem aprózza el, nem részletezi túl a parkot, hanem az Országház léptékéhez illeszkedő, zöldfelületekkel is operáló környezetet hoz létre. A középrizalit-főbejárat előtt kialakított, arányosan nagyméretű tér középtengelyébe helyezi át a Magyar Köztársaság Lobogóját (Országzászló), amely gesztus méltóságteljes többlet-tartalmat adhat ennek a területnek.

A tér vizuális egységének megtartása, felerősítése, valamint az időben és tartalomban eltérő használat számára egyaránt alkalmas többcélúság biztosítása érdekében nem választja le mereven egymástól a reprezentatív, illetve a városi térhez kötődő rendeltetést szolgáló területeket, ugyanakkor a térrészletek strukturálásával (irányok felerősítése, útvonalak határozott vezetése, burkolt és zöldfelületek váltása) mégis jól kijelöli azok egymáshoz való viszonyát.

Előnye a tervnek, hogy a Kossuth szobor környezetét alig változtatja meg; a hátterét alkotó fasor megerősítésével azt még karakteresebb térrésszé teszi. Az észak-déli átvezetés másik végpontjában hasonló elvek alapján alakít a Rákóczi szobor környezetén, amellyel nem szimmetriát erőltet, hanem egyensúlyt alkot.

Általában jellemző a terv tiszta, következetes növényalkalmazása. A meglévő fasorok kiegészítése a téralakítás érdekében történik, a térbeli egyensúlyteremtés estköze. Az oldalszárnyak előtt és az oldalkertekben a ligetek megőrzése tovább erősítik ezt a kiegyensúlyozottságot. A nyugodt gyepfelületek, a tömbökben, sávokban nyírt sövény, finom tört irányvonalakkal jól illeszkedik a térhez.

Az északi és a déli tereket inkább kertként, pihenő és parkterületként alakítja ki, ügyelve az Országház reájuk tekintő homlokzatainak láthatóságára, méltó keretbe foglalására. Kisebb beavatkozásaival mindkét helyen jó megoldást nyújt: északon a Károlyi szobrot az átlós tengelyhez igazítja, délen József Attila szobrát a Dunához közelebb helyezi el.

Szép megoldás, ahogyan kapcsolatteremtő gyalogos tengelyeket vezet Dunához, s a megérkezés helyszínein (a tér szintjén), mind az északi, mind a déli oldalon a folyóra néző, szélesen burkolt kilátó-tereket hoz létre.

A terv a külső biztonsági határon a járművel való illetéktelen behatolás megakadályozását megoldja, de azzal hogy - az egységes tér létrehozásának igényét szem előtt tartva - kerítés elhelyezésével nem számol, e vonatkozásban csak részben elégíti ki a kiírásban elvártakat. A pályamű javára szól ugyanakkor, hogy koncepciójánál fogva lehetővé teszi a (z értékeinek jelentősebb sérülése nélküli) rugalmas továbbtervezhetőséget.
 
A belső biztonsági zóna lehatárolásának vonalvezetése, bár tiszta és logikus, egyes szakaszain korrekcióra szorul. Az ezen a vonalon elhelyezni javasolt, kialakításában tárgyilagosan kordon-jellegű, időszakosan eltávolítható (fém)szerkezet nem a legjobban kidolgozott része a pályaműnek.

A látogatóközpont a számára kiválasztott helyen, a vízmedence és a járda között kissé beszorul, központibb elhelyezése kedvezőbb megoldást adott volna. A mélygarázs elhelyezése és az Alkotmány utca felőli, megosztott fel-lejáróval megoldott megközelítése nagyvonalú; egyedi, kedvező javaslata szerint a mélygarázs a Kossuth-téri keleti útpálya alá is benyúlik. A pályamű közlekedési javaslatai általában is jól kidolgozottak, megoldottak. Gyalogos rendszere és kapcsolatai tiszták, racionálisak, kiemelkedően jók; a téren átvezető észak-déli tengely helyének meghatározása telitalálat.

A terület- és téralakítás finom-rendszereit jól kezeli a terv. Az utcabútorok egyszerű vonalvezetésűek, eleganciájuk a tervezett térhez méltó, anyaghasználatuk igényes, akárcsak a burkolatok esetében. A világos épület mellé sötét kontrasztként javasolt bazalt, gránit burkolat szép gondolat. Jól kapcsolódik ehhez az alkalmazott mészkőszegélyek korrektsége, valamint a padok zónájában megjelenő kiskockakő-burkolat funkcionális eltérést jelző megjelenítése. Hozzáadott értékként különleges, tartalmas gondolatot valósít meg esztétikusan a burkolatba illesztett, ’üvegtömbökre írt történelem’.

A terv a nappali megjelenéssel egyenértékű tudatossággal alakítja a tér esti arculatát is. A javasolt világítás látványos, de nem hivalkodó. Az esti kép igényes, kiváló kidolgozottsága a pályamű kiemelkedő értékei közé tartozik (bár a műemléképület közvetlen környezetében hagyományosabb elemek – kandeláber – beillesztése kedvezőbb lehet). Szépen megoldott a főtengelyek kivilágítása, a Nemzeti Lobogó tiszteletet ébresztő fény-kiemelése, az Országház épületének és tervezett vízmedencéknek a látványos megvilágítása.

A közművesítési feladatot a pályázó kissé nagyvonalúan kezelte, a tervlapon a szükséges kiváltások mértéke kevésbé látszik. Ugyanakkor kedvezőnek tűnik az ütemezhetőség.

Összességében: az elegáns, nagyvonalú koncepció és az azt jól alátámasztó anyag- és térhasználat jellemzi a tervet. Funkcionálisan is kiérlelt megoldás; strukturált de nem hierarchikus, léptékében és látványában igazodik az Országházhoz és a tér egészéhez.

A Bírálóbizottság a pályaművet kimagaslóan értékesnek ítélte, és ennek alapján 4,5 millió forintos I díjban részesítette.