A létesítmény rendeltetését tekintve az állami gondozásból kikerülő, hajléktalanná vált, többnyire toxikomán, szenvedélybeteg fiatalok ellátását szolgáló, kis létszámú rehabilitációs otthon. A beruházás helyszíne a csekély lélekszámú, Siófoktól délre fekvő, Lulla nevű település. A mezőgazdasági hasznosításra szánt telek a budapesti székhelyű Diótörés Alapítvány tulajdonát képezi, aki jelenleg is már hasonló funkcióval üzemeltet egy intézményt a helyszínen. A terv a meglévő otthon bővítése, illetve újragondolása a rendelkezésre álló terület hasznosításával.
Az állami gondozásból kikerülő fiatalok jelentős része a hiányos szociális és kulturális háttere következtében, képtelen munkát vállalni, tartós párkapcsolatot kialakítani, életét irányítani, hosszú távra tervezni és megvalósítani céljait. Rendhagyó magatartásuk miatt kikerülnek az állami utógondozó rendszerből, és az utcára kerülnek, rendszerint szenvedélybetegekké válnak (alkohol, szipu). A hajléktalan-ellátás az ő problémáikra nem ad választ, hiszen ők nem egészségügyi ellátásra szorulnak, hanem meglévő energiáikat nem tudják koordinálni.
A tervezett létesítmény célja, hogy a fiatalok képesek váljanak az önellátás szempontjából fontos, rendszeres munkavégzésre, beosztott-munkáltató kapcsolat kialakítására, a szabadidő eltöltésére (ez meglepően komoly probléma), érzelmi élet megteremtésére. A rehabilitációs munka mindig személyes szerződés keretében történik.
A tévedések elkerülése végett a sikeres rehabilitációt nem a társadalomba visszakerülő, abban hasznosan tevékenykedő, egészséges személyiség jelenti, hanem például az, hogy a gondozott képessé válik egy más ellátóintézményben való megmaradása, munkavállalásra. Maga a Diótörés Alapítvány is üzemeltet ilyen intézményt. Itt a bentlakás feltétele, a folyamatos munkaviszony, és az előtakarékosság. Szerencsés esetben a gondozott, egy többlépcsős intézményrendszert végigjárva válik egyre önállóbbá, az alapítvánnyal való folyamatos kapcsolattartás mellett.
A rehabilitáció módszerei:
A félreeső faluba való leköltözésnek köszönhetően a fiatal kiszakad addigi környezetéből, kapcsolathálójából, ami komoly visszahúzó erőt jelenthetne.
Az önellátásra való nevelés, ami például a következőkben jelentkezik: a fiatalok maguknak főznek, saját fogyasztási céllal állatokat tartanak és zöldségeket termesztenek, részt vesznek az épület karbantartásában, a közös munkában, üzemeltetik a ház hőszükségletét ellátó (állandó felügyeletet igénylő) faelgázosító kazánt. Ezen foglalatosságok megválasztásában, a szakmai (mármint pszichológiai) megfontolásokon túl jelentős szempont volt az épület, illetve az intézmény üzemeltetési költségeinek csökkentése is, tekintve, hogy a az alapítvány pályázatokból tartja fenn magát.
Azért, hogy az otthon építésében a gondozottak maguk is részt tudjanak venni, az épület egyszerű, hagyományos szerkezetekkel lenne kialakítva, valamint ez indokolta a bontott tégla, bontott-cserép használatát.
A mezőgazdasági terület hasznosítását, és a közös munka egy részét gyógynövények termesztése jelentené.
Az gondozottak érzelmi fejlődése szempontjából meghatározó lehet az állatok tartása. Az állatok fajtájának és számának meghatározásánál fontos szempont volt, hogy gondozásukat, minden körülmény között fenn lehessen tartani, pl. ha a gondozottak életében krízis, vagy konfliktushelyzet áll elő.
A bentlakók számára folyamatos foglalkozásokat, és személyiségfejlesztő tréningeket tartanak a helyszínen élő szociális munkás párosok (mindig egy férfi és egy nő tartja a csoportot), illetve a heti rendszerességgel dolgozó szakemberek: pszichológus, pszichiáter, orvos.
A fiataloknak nyelvtanulási és egyéb önképzési lehetőség is biztosított.
Az állandó felügyeletet két bejáró dolgozó, és négy ottlakó szakember biztosítaná.
Az épület kialakítása
Az épületegyüttes főbb tömege hagyományosan a telek északi oldalán helyezkedik el. A bejárathoz legközelebb, a jelenleg is álló vályogházban lenne kialakítva két darab szolgálati lakás.
A telken beljebb haladva, egy kissé elhúzva található a központi épület, mely folytatja a meglévő tornác és tető vonalát. Ez a közösségi funkciókat kiszolgáló épület három részre tagolódik: a középen elhelyezett konyha egy kisebb étkezőt és egy nagyobb, a csoportfoglalkozásoknak helyet adó termet választ szét. A galérián az önálló tanuláshoz szükséges asztalok, könyvek, számítógépek találhatók.
A központi épület tetősíkjának meghosszabbítása, nyújt védelmet a nyitott fatároló színnek és a terep emelkedését kihasználva képezi a növényszárító tetejét. a növényszárító szín alatt helyezkedik el a kazánház a faelgázosító kazánnal és a napkollektoros rásegítéshez szükséges, puffertárolókkal.
Az udvar túloldalán található a fiatalok elhelyezését szolgáló szállásépület 10 db kétágyas, zuhanyzós lakóegységgel, ügyeleti, és orvosi szobával.
A két épületegység között, keresztben, a tereplépcsőbe illesztett szárny helyezkedik el ami, elválasztja a lakó, és a gazdasági udvart. Ebben egy kondicionálóterem, egy műhely, és egy tároló kapott helyet.
A hátsó, gazdasági udvarban lévő, fóliasátorral lefedhető konyhakertben, saját felhasználásra zöldségeket termesztenek. A telekhatárra épülő ól 6-8 kecske, 25-30 tyúk, és ugyanennyi nyúl tartására alkalmas. A telek hátsó, még belterületi része használható fel a gyógynövények termesztésére. A külterületi részen a kecskék szabadon legeltethetők.
A megvalósítást egy most induló Európai Uniós pályázat biztosítaná.