A veszprémi ”Úttörőház” felélesztése – Kovács Regina diplomaterve
Kovács Regina diplomamunkájában szülővárosának egy eddig számára kevésbé ismert területére tervezett kreatív-közösségi házat, amellyel egy Veszprémben jelenleg hiányzó funkcióra igyekezett választ adni és a helyiek számára újból használhatóvá tenni egy olyan helyszínt, amely egykor a fiatalok legjelentősebb találkozópontja volt.
Diplomatervem helyszínének Veszprémet, a szülővárosomat választottam, a városon belül viszont egy olyan helyet kerestem, amely kevésbé volt ismert számomra. Ez lehetőséget adott az otthonos környezeten belül egy új helyszín, terület, és a hozzá kapcsolódó történetek, rétegek mélyebb megismerésére. A már előre kigondolt helyszínválasztást pozitívan befolyásolta a tény, hogy Veszprémet 2023-ra Európa Kulturális Fővárosává választották, ezzel aktualizálva, és valós hátteret adva a tervnek.
A választott tervezési telek a városközpont közelében, a Jutasi út és a Kopácsi utca, valamint családi házas telkek által határolt háromszög alakú területen helyezkedik el. Ezen a helyszínen állt egykor a veszprémi „Úttörőház", később Gyermekek háza, mely Zalaváry Lajos és a KÖZTI tervei szerint épült 1978-ban, azonban 2008-ban elbontották elhanyagolt állapota és fenntartásának magas költségei miatt. Az elhelyezkedésének és panorámájának köszönhetően is értékes telek azóta üresen és kihasználatlanul áll. Számomra sokáig ez a terület, és maga az épület jelenléte (vagy mára hiánya) ismeretlen maradt, mivel mire a célközönségnek szánt korosztályba léptem, az intézmény már nem üzemelt.
A tervezési helyszín tágabb környezetét vizsgálva fogalmazódott meg a beavatkozás városi rendszerbe való beilleszkedésének gondolata, mely koncepciónak meghatározó eleme a telek városon belüli előnyös elhelyezkedése. Az autóbuszpályaudvar és a centrum környezete frekventált terület, ezek közelsége felértékeli a helyszínt, valamint a telket délnyugatról határoló Kopácsi utcán lefelé tovább haladva elérünk a Séd-patakhoz, mely mentén egy kialakított sétaútvonal köti össze a belvárost és a település több látványosságát. Továbbá a Kopácsi utca ellenkező oldalán áll a Völgyikút Ház szabadidős központ, mely a domboldal a Vár szemszögéből látott panorámáját nagy mértékben befolyásolja homogén, tektonikus tömegével.
1978-ban készült el az eredetileg Ernst Thälmann Ház névre hallgató megyei gyermekintézmény, de „Úttörőház"-ként maradt meg a köztudatban. A mai veszprémi középgeneráció emlékezetében fontos szerepet játszik az egykori megyei úttörőközpont. Sok helyi és megyebeli diák és óvodás kezdte itt meg iskolán kívüli, szabadidős szakköri „karrierjét", és a legtöbben örömmel gondolnak vissza erre az időszakra, az itt eltöltött időre, az épület kínálta rengeteg lehetőségre.
Veszprém megyeszékhelyként és a térség központjaként kiemelt szerepet tölt be a kulturális, közösségi és az oktatás szempontjából is a környék életében. A Veszprémben működő iskolák, mind a helyi, mind a környező települések diákjait a városba gyűjtik. A több különböző típusú kulturális helyszín és esemény ellenére hiányzik jelenleg a környékről egy olyan közösségi intézmény, mely kiemelten a fiatalokat szólítja meg, és számukra biztosít különböző lehetőségeket, amit a mára elbontott „Úttörőház" biztosított egykor. A választott helyszínhez, az annak idején rendkívül népszerű épülethez és az itt zajló kreatív programokhoz, közösségi élethez köthető emlékek miatt kialakulhat egy olyan nosztalgikus hangulat és szellemi kapcsolat, ami megmozdíthatja a város lakosságát, átalakítva, „visszaalakítva" a területet egy olyan vonzó célponttá, amely megtölti élettel az egész területet és az új épületet.
Az egykori "Úttörőház" funkciójának felélesztésével és újragondolásával, mai kreatív lehetőségekkel való felruházásával, illetve a telek megnyitásával szeretne bekapcsolódni a tervezett épület a város közösségi életébe.
A választott telek egész területe megnyílik és közparkká alakul, amin belül működne az új épület. A tervben megfogalmazott beavatkozás kísérletet tesz a telek megnyitására, hogy a városközpontból, de akár a vasútállomás felől érkező látogatókat és helyieket is az épület tömege mellett végighaladó, parkot átszelő gyalogúttal összekösse, rákapcsolja és továbbvezesse a Séd-völgyi sétaútvonalra.
A feltáruló közparkon belül működne a kreatív-közösségi ház, mely próbál a mai igényeknek megfelelve lehetőséget biztosítani a város iskoláiba járó diákoknak, fiataloknak szabadidejük közösségben való eltöltésére, kreatív és digitális készségeik fejlesztésére. Továbbá különböző rendezvények, előadások, kiállítások, akár koncertek is helyet kaphatnak az épületben, és a kültéri helyszíneken is, akár az Európai Kulturális Főváros év programsorozat keretein belül is.
Célom volt megőrizni a terület bejárása során tapasztalt feltárulás élményt, így egyik fő szemponttá vált, hogy az új kialakuló tömeg ne vegyen el a telek egyik fontos adottságából, a látványból. A két szintes épület a meglévő terepviszonyokhoz igazodva részben a földbe bújva helyezkedik el, támfalként áll bele a domboldalba, közvetlen hatósugarában formálva a körülötte lévő területeket. A terep lejtése ráfut az épület tetejére, mellyel a ház visszaad a parknak a beépítés által „elvett" területekből és a tetősíkon folytatódik a zöldterület.
A tömeg formálásánál kiemelkedő illeszkedési pont, megfogható, kapaszkodó hiánya miatt indult a terv olyan irányba, hogy a szabálytalan, lejtős telken belül egy szabályosan szerkesztett forma alakult ki, melyet a benne elhelyezett funkciók kapcsolatai, arányai alakítottak. A tervezés előrehaladtával rajzolódott ki a belső szerkesztés raszterhálóra rögzítésével a négyzet alaprajzú tömeg, mely kontrasztba helyezkedik, de határozott jelként jelenik meg a szabálytalan területen. A támfalas tömegen belüli belső udvarra szerveződő, befelé forduló az épület, adott esetben ki tudja zárni a környezetet és a park többi részét, ugyanakkor, kültéri részekhez kapcsolódva együtt is tud működni. A szigorúan szerkesztett szabályos tömeg minden irányból kivágásokkal, beharapásokkal tagolt, melyek más és más helyzetet teremtenek.
A funkciók elhelyezkedésük szerint három részre oszlanak. Az épület fő gyújtópontja és élettere a közösségi tér. Ez a tér az összekapcsoló elem, ide érkezünk meg mindkét szinten, elosztótér és közlekedő mag, ehhez kapcsolódnak a különböző termek, egyéb funkciók. A felső szinten egyik irányban a rendezvényekhez kapcsolódó funkciók, a másik irányban pedig a kreatív, csoportos foglalkozások terei kaptak helyek.
Az épület tömege monolitikus, terepbe vájt „barlangszerű", támfal jellegű. Ezt a hatást szeretné kihangsúlyozni a homlokzat szerkezeti megoldása is. A kő támfal kortárs alternatívájának úsztatott monolit kő-beton kéregfal homlokzat készül, a külső vasbeton kéregbe a helyben bontott dolomit, valamit a környékről származó bazalt kövek kerülnek beépítésre. A belső terek fa anyaga lágyítja, ellensúlyozza a külső keményebb megjelenést, ugyanakkor a vasbeton falak a belső térben is szabadon, őszintén megjelennek.
Diplomatervemben igyekeztem Veszprémben egy jelenleg hiányzó funkcióra választ, alternatívát adni, a beavatkozással a területet a környezetének „vérkeringésébe" integrálni, és a helyiek számára újból használhatóvá tenni és feléleszteni egy olyan helyszínt, mely egykor sok gyermeknek és fiatalnak volt fontos.
Kovács Regina
Szerk.: Sulyok Georgina
