Kővirág Ticino felett
Hosszas előkészítés után, különleges építési technológiák alkalmazásával épült karakterisztikus magashegyi hegyi állomás a Monte Generosón, a svájci Ticino tartomány egyik legszebb fekvésű hegycsúcsa mellett. A panorámára és a helyi adottságokra nagyban építő, ugyanakkor ultramodern épületet a helyi kötődésű Mario Botta tervezte. Bán Dávid írása.
Kémfilmek vagy kémfilm paródiák csúcsjeleneteiben lelkesen hadakozik és számol le James Bond vagy éppen Johnny English az aktuális negatív főhősökkel magashegyi ultramodern, látványos épületekben – amit a helikopterre szerelt kameraállásból lélegzetelállítóan körbejárhatunk. A magashegyi építmények mindig komoly kihívást jelentettek tervezőinek, építőinek, ugyanakkor egyre nagyobb előszeretettel fordulnak a nem mindennapi, általában futurisztikus megoldások felé, s egyúttal jó terepet lelnek az építőanyagok tulajdonságainak kipróbálásra is.
Svájc és Olaszország határán fekszik a népszerű kirándulócélpont, az 1701 méter magas Monte Generoso. A csúcsról pompás panoráma tárul fel mindenfelé: a két irányban elterülő dél-alpesi tórendszer, a szomszédos Comói- és Luganói-tó, a távolabbi Varanese- és Maggiore-tavak felé, valamint környező hegycsúcsok irányába, délre nézve pedig hosszan belátni a Pó-síkságba egészen Milánóig. Népszerűségét igencsak növeli könnyű megközelíthetősége is, hiszen a csúcsra 1890 óta fogaskerekű vasút vezet, amely a Luganói-tó partján fekvő Capolargo településről indul, s itt közvetlenül kapcsolódik a nemzetközi vasúti hálózatba. A 19. század végén, annak a rendje és módja szerint kellemes üdülőszálló épült a hegycsúcs közelében, amelyhez hegyi vasút dukált. Majd a Monte Generoso csúcs alatt néhány méterrel alakították ki a hegyre idillikusan felkúszó vasútvonal végállomását, amelyhez természetesen éttermet és egy kisebb hegyi szállót is építettek, innen pedig egy könnyű sétával érhető el maga az 1701 méteres magasság, az olasz nyelvű svájci tartomány, Ticino egyik leglátványosabb magaslata.
A magánvállalkozásban megépült hegyi vasút pénzügyi stabilitása a 20. század első évtizedeiben nem volt töretlen, a II. világháborúra a régió turizmusa erőteljesen megcsappant, a hatóságok már a vasútvonal felszámolását és a sínek acélanyagának eladását tervezték. A vonalat végül 1941-ben Svájc egyik legismertebb korabeli üzletembere, Gottlieb Duttweiler, a Migros élelmiszerlánc alapítója vásárolta meg, így a vasút ma is a vállalatcsoport részét képezi. Az infrastruktúra az ezredfordulóra elöregedett, ekkor döntöttek a vasút felújítása mellett, amit 2013-ban kezdtek meg. Ezzel egy időben a felső állomásépületet és a vele egybeépült, Bellavista hegyi szállót és étteremet is lebontották, helyére új, a körpanorámát jobban kihasználó létesítményt terveztek.
A projekttel megbízott, leginkább monumentális, szoborszerű téglaépületeiről – így számos svájci és észak-olasz épület mellett a San Franciscó-i Modern Múzeumról is – ismert ticinói építész, Mario Botta alapjaiban kívánt szakítani a megszokott hegyi állomás sémával, de egyben saját korábbi stílusjegyeivel is. A magashegyi környezetben sikeresen szabadult meg kedvenc téglaarchitektúrájától és inkább a helyi adottságokra, a helyben fellelhető anyagokra és formavilágra koncentrált. Megfogalmazása szerint egy kővirágot (Fiore di pietra) emelt egy remek adottságokkal rendelkező sziklaszirtre, közvetlenül a vasútvonal mellé. Az állomásként is szolgáló, kiállítótermet, információs pultot, két éttermet, konferenciatermet és hegyi szállodát is magába rejtő ötemeletes épület egyfajta kinyíló félben levő hatalmas virágformát fogalmaz meg, amely a már-már kopár hegyi környezetbe állítva különös kontrasztként hat.
A szabályos nyolcszögletű alaprajzú, a középső szintjénél kitestesedő, majd a körpanorámás tetőterasz felé ismét valamelyest visszaszűkülő, a geometriára maximálisan építő konstrukció kiszögeléseivel, szigorú homlokzatával igen monumentálisnak és futurisztikusnak hat a természeti környezetben, ugyanakkor jól illeszkedik a durva sziklák világába. Éppen ezért is a homlokzat burkolatának fő anyagául választott helyi mészkő ad karakteres, mégis a táj bizonyos elemeibe jól simuló hatást, egyben szilárdságot magának az épületnek. A magashegyi környezet külön kihívások elé állítja a nyílászárókat is, amelyek itt, a sziklaszirtről jelentősen kiemelkedve természetes védelem nélkül állva, a szélnek és a szélsőséges időjárásnak igencsak kitettek. Éppen ezért a ház hőháztartásában is kiemelkedő szerepet játszó, 400 négyzetméternyi összfelületű üvegezéshez készülő nyílászárókat külön gonddal kellett megtervezni és kivitelezni, amihez a svájci székhelyű, Jansen kínált megfelelő profilrendszereket. A toronyszerűen kitüremkedő „virágszirmok” tetején kialakított hatalmas panorámaablakok, valamint a szirmok között elhelyezett vertikális függönyfalak kialakításához Jansen acélszerkezetet és Schüco alumínium ablakrendszereket alkalmaztak.
A karakterisztikus, a sziklák világát tükröző zordságot, valamint a virághatással egyfajta melegséget is magába rejtő ikonikus épület Ticino új turisztikai szimbóluma lett. A két év alatt, komoly szállítási logisztikával megépült „kővirág” 20 millió svájci frankos költségeibe maga a tartomány is beszállt. A hatalmas üvegfelületek mögé rejtett, különleges elhelyezkedésű és kiemelt választékú borbárt, valamint a minden irányba nyitott lélegzetelállító körpanorámát nyújtó új épületet tartományszerte mindenhol hirdetik, s oda 40 perces kellemes hegyi zakatolással bárki kényelmesen felvonatozhat.
Bán Dávid
Az Alukönigstahl által forgalmazott, az épületen alkalmazott rendszerek:
Jansen VISS HI magasan hőszigetelt acél függönyfalrendszer
Jansen VISS Fire EI60 tűzgátló acél függönyfalrendszer
Janisol 2 EI30 tűzgátló acél ajtórendszer
Schüco AWS 75.SI+ kiemelten hőszigetelt alumínium ablakrendszer
Schüco ADS 75.SI kiemelten hőszigetelt alumínium ajtórendszer
