Közel Kelet
Magyar templom és sárga tengeralattjáró.
Az Emerging Identities - EAST! kiállítás február 20-ig látható a Gödör Klubban, a kapcsolódó szimpóziumot 6-án rendezték meg.
Török Tamás beszámol.
Az Emerging Identities EAST! szimpózium a D.A.Z. azonos című, 2006 óta utazó építészeti kiállításának kísérőeseményeként zajlott február 6-án a Gödör Klubban. A kiállított tablókon látható projektek jó részét már megelőzte valamelyik médiaszereplésük (jellemzően az A10 magazin révén), az alkotókat viszont arra kérte a nomád üzemmódba kapcsolt KÉK, hogy számoljanak be az azóta eltelt három év munkájáról.
Bevezetésképpen Wesselényi-Garay Andor szembesítette a külföldi fiatalépítészeket a „kortárs” magyar templomépítészet tipológiájával. Merthogy szerinte a kiállítás „a kivételeket válogatta össze”, amik nem a valós keresztmetszetét adják a mai magyar építészetnek – a feladatot a templomépítészetre kell bízni. WGA arról igyekezett meggyőzni a hallgatóságot, hogy a kortárs nem feltétlenül jót, frisset vagy újat jelent, hanem elsősorban a forma illetve a tradíció egységét egy időszakon belül. Ezzel kapcsolatban az „önismétlés” és a „templomépítő-szerep” hagyományát említette, remélhetőleg ironikusan.
A magyar akadémiai kánon olyan darabjait mutatta be, amelyek eléggé távol esnek mindattól, ami a világban kortárs építészetnek számít. Ezek a kimért, óvatos, kompromisszumokkal gondosan alápárnázott tételek itt egy pályára kerültek például a berlini Raumlabor hulladékból barkácsolt sárga tengeralattjárójával, amivel a vállalkozó kedvű mannheimi polgárokat vitték át a folyón a rivális Ludwigshafenbe, szembesítendő őket kollektív kisebbrendűségi komplexusukkal.
Ez, mármint a Raumlabor Berlin radikális köztérhasználati kísérletezése képviselte az ellenkező végletet a magyar elefántcsonttoronnyal szemben. A helyszínen is kapható könyvükből leginkább a kísérlet-jellegből fakadó csúnyaság jön át, ehhez képest Axel Timm rokonszenvesen, meggyőzően, pózok nélkül beszélt munkáikról, amiket lazán szerveződő csoportjuk csinál.
Jakub Szczęsny, a lengyel Centrala iroda képviselője viszont a média hullámain lovagló manipulátor pózában adott elő, egyébként elég jól. Elmondta, hogy őket nem érdekli az építés, ők nem a fellendülésben, hanem a krízisben vannak otthon. Amolyan karmesternek, „synchronizer”-nek tekintik magukat. Ötletpályázatokon indulnak, képregényeket rajzolnak, tanácsadással, ötleteléssel, szervezéssel, Kunst-tal(!) foglalkoznak, pénzt reklámmal keresnek.
A moderátor unszolására a kerekasztalozók megerősítették, hogy a keleti blokk többi országában sem halt még ki a begyöpösödött „old school” mentalitás. Vagyis a kiíráson túlmutató, releváns kérdéseket megfogalmazni kívánó javaslatok a pályázatokon általában kudarcra vannak ítélve, mégpedig az idősebb generációk rossz beidegződései miatt. Ez alól a paradicsomi Szlovénia természetesen kivételt képez.
Nagyjából egyetértettek abban, hogy a nélkülözés, a bezártság árnyékában (régirendszer) kifejlődött valamiféle kreatív potenciál, amit semlegesíteni látszik a váratlan szabadság és a jólét uniformizáló ereje. Aljoša Dekleva szerint nem annyira vészes a helyzet: irodájukban az A10 magazint visszafelé lapozva próbálják kitalálni, hogy melyik országból vagy régióból származó épületet látnak éppen, és a találati arányuk ötven százalék körül mozog.
kép+szöveg: Török Tamás
