Közösségépítés, dizájn, vidám hangulat – HELLO WOOD!
2012-ben már 3. alkalommal rendezik meg a Hello Wood alkotótábort, amelynek helyszíne idén a borsodi Dédestapolcsány lesz, tematikája pedig a szociális építészet köré csoportosul. A különböző workshopok mellett a Demo gyerektáborok is szerepelnek az eseménysorozat programjában. A szervezők 2012. április 26-án sajtótájékozatót tartottak a Design Terminálban, ahol Garai Péter kérdezte Pozsár Péter és Huszár András építészeket az egyedülálló kezdeményezés részleteiről.
2012-ben már 3. alkalommal rendezik meg a különleges közösségi élményt kínáló Hello Wood alkotótábort, amely mostanra nemzetközi hírnévre tett szert. A pályázat alapján kiválasztott résztvevők idén workshopok széles skálájából válogathatnak: a hagyományos faépítészeti, tipográfiai és filmes témák mellett többek között fotós, animációs, irodalmi és társadalomtudományi alkotócsoportok munkájába kapcsolódhatnak be az építész-, dizájn-, és művészeti szakos hallgatók.
A tematikát idén a szociális építészet köré csoportosították, a helyszín a Szilvásvárad közelében található borsodi település, Dédestapolcsány melletti Bánvölgye Tábor lesz július 21-29. között. A fiatalok az egy hét alatt Dédestapolcsány és a környékbeli falvak kis közösségei, intézményei (óvodák, iskolák) számára készítenek jól használható, ugyanakkor művészi igányű installációkat, amelyek a konkrét helyi igényekre reflektálnak. A szervezők célja, hogy a hallgatók a munka és az alkotás örömén keresztül megismerjék egymást és a fát, mint sokoldalú építőanyagot, továbbá a helyi lakosokkal is kapcsolatba kerüljenek. A táborozók beilleszkedését szociológusok előzetes terepmunkája, a problémák felderítése és az igények felmérése előzi meg, amelyet már elkezdtek a Krétakör munkatársai. A szervezők munkáját több civil szervezet is segíti, akik jól ismerik a helyi adottságokat és viszonyokat.
A tábor zárásaként egynapos utcafesztivált rendeznek Dédestapolcsányban július 29-én. Az alkotótáborról film is készül, a helyi hagyományokból táplálkozó zenével, amit az ősz folyamán a helyszínen is bemutatnak. A munkához szükséges több kilométernyi falécet már a kezdetektől Magyarország legnagyobb fakereskedelmi cége, a Jaf Holz Kft. biztosítja. A cég ügyvezetője, Varsányi Tibor elkötelezetten támogatja a természetes anyagok térhódítását, amelyek - véleménye szerint - a válság hatására újra nagy szerepet kaphatnak az építészetben. Az eseménysorozat a MOME line design műhely (Bakos Maxim) szervezésében, a Reflekt Stúdió (Pozsár Péter), a HA Építésziroda (Huszár András), a Krétakör Alapítvány együttműködésével valósul meg. A szervezők célja, hogy a Hello Wood egy hatalmas nemzetközi akcióvá válhasson – erre minden esély megvan, hiszen idén már több határon túli egyetem is bekapcsolódott a programba.
2012. április 26-án, a sajtótájékozatót követően a Hello Wood szervezői felavatták az eseménysorozat falécekből készített logóját a Design Terminál mellett.
„Az elfogadást kell elérni és ezt csak jelenléttel lehet” – interjú Pozsár Péterrel, a Hello Wood kurátorával, a Reflekt Stúdió építészével
Garai Péter: Hogyan született meg ez az egyedülálló kezdeményezés?
Pozsár Péter: A MOME-n tanítok és a Formatan kurzus keretében három hallgatónk pályázat útján kijutott egy dán faépítészeti és dizájn workshopra, ami aztán szponzorok hiányában elmaradt. Ekkor jött az ötlet, hogy ezt itthon is meg lehetne csinálni. Sikerült.
G. P.: Mi a fő célkitűzésetek a faépítészeti workshop keretén belül?
P. P.: Keressük azokat a módszereket, hogyan lehet az építészetet közel hozni az emberekhez, megmutatni nekik és megértetni velük ezt a világot. Fontosnak tartom, hogy lássák az alkotás folyamatát: azok, akik megtervezik, fel is építik, össze is rakják a különböző installációkat. A csoportokat tehetséges fiatal építészek vezetik majd, többek között Oliver Sales, Hatvani Ádám, Dékány Tibor, Turányi Bence és Losonczi Áron.
G. P.: A helyi lakosságot is bevonjátok a munkába?
P. P.: Természetesen, hiszen velük egyenrangú partnerekként érkezünk oda és nekik készítjük, az ő szükségleteiket szeretnénk kielégíteni. Az előzetes szociológiai felmérések alkalmával a kollágák kiválasztják azokat, akik a lakosság részéről szeretnének bekapcsolódni. Ők aztán a csoportokban koordinátorokként működnek: ha „elcsúszna” a dolog, visszaterelik a jó kerékvágásba. Ilyenfajta közösségépítésről szólt a Beret10+1 projekt is, amely korábban meg is jelent az Építészfórumon.
Az elfogadást kell elérni és ezt csak jelenléttel lehet; ez az, amit nem lehet kispórolni. Minden ilyen projekt úgy kezdődik, hogy a helyiek fokozatosan „bemerészkednek”, megnézik, mi készül, mi pedig igyekszünk minél jobban elmagyarázni nekik. Általában egyre jobban kezdenek érdeklődni, kinyílnak, a hét végére pedig megszeretik, elfogadják és vigyázni is fognak rá.
„Oldottabb formában közvetíteni az építészetet” – interjú Huszár András építésszel, a DEMO Táborok szervezőjével
Garai Péter: Hogyan kerültél kapcsolatba a Hello Wood kezdeményezéssel?
Huszár András: Én is tagja, egyik alapítója vagyok a MOME line design műhelynek, így egészen közelről kerültem ebbe a dologba. Miután Peti (Pozsár Péter - a szerk.) a szponzorok hiánya miatt elmaradt dán alkotótábor után megszervezte az első Hello Wood-ot, meghívott csoportvezetőnek a rendezvényre. Korábban a Művészetek Völgyében négy dizájn-szellemű alkotótábort vezettem a MOME színeiben, ezek eredményeként született meg például a HintaYo, a Torony és a Pillérerdő. A 20. jubileumi Művészetek Völgyére Nagy Nándorral közösen elkészítettük a Csigát, ami nagy sikert aratott, hasonlóan a tavaly Csórompusztán megépített Mókuskerékhez. 2011-ben szerveztem először a Demo Táborokat a Hello Wood-hoz kapcsolódóan. Kezdettől fogva az volt a célom, hogy oldottabb formában közvetítsük az építészetet a hallgatók és a kisebbek felé egyaránt.
G. P.: Mik a tapasztalataid a gyerekekkel kapcsolatban? Könnyebb őket megszólítani?
H. A.: A gyerekek sokkal motiváltabbak, kevesebb dolog köti még le őket, mint a felnőtteket. Utálnak unatkozni, folyamatos aktivitásra képesek. Ha viszonylag könnyen megvalósítható, igazi sikerélményt okozó projekteket készítünk elő számukra, akkor pozitív tapasztalatokat szereznek és kialakul bennük, hogy „jó ezt csinálni”. Ennek nyomán aztán a mindennapokban kisebb-nagyobb kreatív dolgokat hoznak létre önállóan – például kisfilmeket készítenek, különféle pályázatokra jelentkeznek, aminek az eredményét aztán közzé is teszik az interneten.
G. P.: A DEMO Táborok több éves hagyománnyal rendelkeznek és országos, sőt nemzetközi szinten is ismertek. Milyen a táborozók aránya Budapest-vidék, illetve belföld-külföld tekintetében?
H. A.: A résztvevők összetétele teljesen vegyes, az érdeklődés pedig egyre nagyobb. Az a tapasztalat, hogy Budapestről jóval kevesebben jönnek, mint az ország különböző tájairól, tavaly pedig Milánóból és Kolozsvárról is voltak vendégeink. Idén Erdélyből 20 gyereket várunk, összesen pedig 150-180 fővel kalkulálunk. Nagyon jó látni, hogy a gyerekek folyamatosan visszavárnak, ezért nem tehetem meg azt, hogy magam helyett csak a munkatársaimat küldöm. A MOME támogatásának köszönhetően idén már négy különböző turnus lesz, a 9-14 éves korosztály mellett tavaly egy 15-18 éveseknek szóló tábort is el kellett indítanunk. Idén a 9-14 éveseknek szóló DEMO WOOD tábort július 15-21. között, a DEMO Erdély tábort pedig augusztus 13-20. között rendezzük meg - ez utóbbit a 14-18 évesek számára.
G. P.: Hogy viselitek ezt a növekvő népszerűséget? Mennyien állnak mögötted, akik segítenek a táborok lebonyolításában?
H. A.: Mintegy 20 önkéntessel dolgozom együtt, szoros időbeosztással. Fontos számomra, hogy a segítőim káros szenvedélyektől mentes, nyitott kreatív személyiségek legyenek, akik jól bírják a gyűrődést. Gólyatáborokban, egyetemi rendezvényeken szemelem ki azokat, akikről úgy gondolom, hogy hasznos segítőtársaim lehetnek. Mivel a tábor alapvető eleme a humor, ezért nem fegyelmezünk, hanem kérünk. Olyan munkatársakat keresek, akikre példaképként tekinthetnek a gyerekek - így könnyebben el is érjük náluk, amit szeretnénk.
G. P.: Hogyan jelentkezhetnek a gyerekek a táborba? Létezik valamilyen „szűrés” az egyre fokozódó érdeklődés miatt?
H. A.: Az egyik lehetőség az, hogy az iskolák választják ki azokat, akik kreatívak, érdeklődőek - itt nem csak a jó tanulmányi eredmény számít. Ez az egy hét alapvetően bárkinek szól, aki szívesen kipróbálná magát a különböző alkotóműhelyekben. A gyerekek akár válthatnak is a csoportok között, amihez éppen kedvet éreznek. A tábor ismertsége elsősorban internetes fórumokon és ismerősök ajánlásai révén terjed. Komoly szűrést nem végzünk, ezért is nő folyamatosan a jelentkezők és a turnusok száma. Egyre többen vannak, akik visszajárnak és hozzák magukkal a barátaikat is. Ők egy idő után már önmaguktól jelentkeznek és már hónapokkal előtte, szinte transzban várják a kezdést. Az idei záró családi nap jó alkalmat nyújt majd arra, hogy a szülők is bepillanthassanak abba, miért szeretnek a csemetéik ide járni. Fő célunk, hogy szélesítsük a gyerekek kulturális műveltségét és nyitottabbá tegyük őket a dizájn világára - mindezt játékos formában, sok humorral igyekszünk megvalósítani.
G. P.: Milyen projekteket terveztek idén, erről tudhatunk már valamit?
H. A.: A konkrét témákról még egyeztetünk az érintett települések polgármestereivel. Az biztos, hogy a Dédestapolcsány melletti Lázbérci-víztározóra készítünk majd egy lebegő installációt, amolyan relaxáló pavilont.
Garai Péter
Kapcsolódó oldalak:
A Hello Wood honlapja
Mit kell tenned, ha el szeretnél jutni a Hello Wood-ra?
