Előzmények
Szombathely régóta szeretett volna egy minden igényt kielégítő kőszínházat, ahol a város színházi társulata tarthatja nagy sikerű előadásait. Ahhoz, hogy megértsük, a szombathelyieknek mit jelent egy saját kőszínház, látnunk kell, hogy mióta várnak a város lakói egy olyan teátrumra, amit teljes szívvel a magukénak tekinthetnek. Ennek története a 19. században kezdődik.
Már a dualizmus korában is nagy igény volt egy kőszínházra. A szabadságharc után voltak kísérletek állandó színház létrehozására a városban, 1850-ben egy fából készült nyári színkört emeltek, de az előadásokat már az 1860-as években a Zöldfa és a Szarvashoz címzett vendéglőkben tartották. Ekkoriban fogalmazta meg a szombathelyi ügyvéd, később a város nagytiszteletű polgármestere, Horváth Boldizsár barátjával, Mezei Antallal az állandó kőszínház eszméjét. Sokéves huzavona és sikertelen pályázatok után Szombathely város képviselőtestülete 1877. december 29-én végérvényesen elhatározta, hogy a városházával közösen építi fel a kőszínházát a Széchenyi (ma Berzsenyi Dániel) téren. A terveket Hauszmann Alajos készítette, a színház ünnepélyes megnyitására 1880. augusztus 10-én került sor, Szombathely szülötte, Márkus Emília és Prielle Kornélia vendégszereplésével.
Az épület nem sokáig töltötte be a színház funkciót, leromlott műszaki állapota és tűzveszélyessége miatt a város 1905-ben kénytelen volt bezáratni. Az épületet a II. világháborúban 1945. március 4-én bombatámadás érte, csaknem teljesen elpusztult, maradványait később elbontották. A színház bezárása után is sok terv született egy új, modernebb színház megépítésére, ám ezek mind megvalósítatlanok maradtak. A saját színház, a saját társulat gondolata mindig ott motoszkált a szombathelyiek fejében, elő-előkerült beszélgetéseik alkalmával.
Nagyot ugorva az időben elérkeztünk 2007. szeptember 27-hez, amikor a szombathelyi közgyűlés egyhangúlag – egyetlen tartózkodás és ellenszavazat nélkül – döntött arról, hogy oly sok tervezgetés és hányattatás után megalapítja a város első kőszínházát. Az igazgatói feladatok ellátásával Jordán Tamás Kossuth-díjas színművészt bízták meg. A színigazgató 2008. tavaszán bemutatta társulatát. 2009. január 16-án a 9700 című előadással megnyitotta kapuit a Weöres Sándor Színház felújításra váró HEMO-ban, azaz az Akacs Mihály utcai egykori helyőrségi művelődési otthonban.
A HEMO épülete
A HEMO a néphadsereg helyőrségi kultúrházának épült az 1980-as évek végén, 300 férőhelyes, kukucska színházteremmel, 100 és 60 fős kamaratermekkel, szakköri- és klubhelyiségekkel. Az épület másik fő funkcionális egysége a 150 férőhelyes étterem, amelyhez terasz is csatlakozik. A két kamara- és próbaterem - kis belmagassága miatt - már megépítésekor is alkalmatlannak bizonyult funkciója betöltésére. A színpad kiszolgálására minimális hátsó- és oldalszínpadot, valamint rendkívül kis területű díszletraktárt építettek.
Az 1980-as évek közepén tervezett épület a kor hazai építőanyag-iparának legszínvonalasabb épületszerkezeteiből épült. A tartószerkezet előre gyártott UNIVÁZ-B típusú vázszerkezet, a födémek a fesztávokhoz alkalmazkodó SPAN-DECK illetve UNIVÁZ födémpallókból, illetve feszített π panelekből készültek, monolit vasbeton merevítő-, tűzgátló falakkal és lépcsőszerkezetekkel kiegészítve. A külső térelhatárolást UNIVÁZ álló homlokzati panelek és fémmunkás függönyfalak alkották alumínium nyílászárókkal, a tető bitumenes lemezfedésű volt. A belső burkolatok, nyílászárók, lépcső- és galériakorlátok, álmennyezetek szintén a hazai építőanyag-ipar korabeli színvonalán épültek meg. Az elmúlt húsz év alatt az épület - a gondos fenntartás ellenére - jelentősen amortizálódott, így már nem felelt meg a kor középületektől elvárt esztétikai és műszaki követelményeinek. A homlokzatok hőhidas nyílászárói és falpaneljei, valamint a tető hőszigetelései sem feleltek már meg a mai előírásoknak, továbbá a belső tér hang- és fénytechnikai rendszere is elavult volt. Ennek az épületnek a teljes felújításával és átalakításával született meg Szombathely új színházépülete.
Koncepció
A Weöres Sándor Színház építészeti koncepciójának kialakításánál az lebegett a szemünk előtt, hogy az épület ne csak egy klasszikus értelemben vett színház legyen, ahova előadás előtt odamennek az emberek, a függöny legördülése pedig hazamennek, hanem egy olyan közösségformáló hely, ahol lehet találkozni, megnézni egy kiállítást, meghallgatni egy énekmondót, vagy egy jazzgitáros estjét, és közben akár egy pohár bort is meg lehet kóstolni. Jordán Tamást idézve: "Régi meggyőződésem, hogy a színház nem csak az előadások terepe, hanem küldetése az is, hogy (különösen vagy elsősorban vidéken) agora, fórum legyen, kezdeményezzen olyan találkozókat, ahol közérdeklődésre számot tartó témák közösen megbeszélhetők; legyen jelen a társművészet, legyenek könyv-, és CD-bemutatók, kiállítások, vendéglátással egybekötött kötetlen beszélgetések. Hiszem, hogy egy ilyen igénnyel működtetett színház hatással van arra közegre, amelyben él, a társadalom különböző csoportjai között kohéziót teremt és többeket érdeklő, új eseményeket generál."
Funkcionális elrendezés
A tervezési programban szereplő funkcionális igényeket hozzáépítéssel és belső átalakításokkal tudtuk kielégíteni. Az épület északi sarkának bontása után létesített háromszintes új szárnyban helyeztük el a stúdiószínházat, amely lényegében egy fekete doboz, amelyen belül a legváltozatosabb helyszínek teremthetők meg a színjátszás új formáinak kikísérletezéséhez. Ebbe a szárnyba került a TV-, és hangstúdió, a díszletraktárak és egy nagy jelmezraktár. A klasszikus nézőterű nagyszínpadot a HEMO fő előadóteréből alakítottuk ki. A nézőtér megemelésével jobb rálátás adódik a színpadra, ahol forgószínpad lett kialakítva, amit most már az emeleti páholyból is meg lehet csodálni. Az épület karakterét is meghatározó új szárny a színpad jobb oldaláról nyíló nagy díszletraktár, ahol kellékraktár, bútorraktár és díszletkészítő műhely is helyet kapott. Ezzel a korábban U alakú épület belső udvara bezárult, így kialakult egy belső intim átrium, amelyet éttermi teraszként, nyári játszóhelyként vagy akár kertmoziként is lehet használni. Az új díszletraktárt - azon keresztül pedig az öltözőket - a stúdiószínházzal egy, az étterem felett átívelő híd köti össze. A földszinten a csoportos öltözők helyén öt színészöltözőt, és fodrászatot alakítottunk ki. A földszinten lévő étterem minimális átalakítást kapott: a cukrászati konyha megszüntetésén kívül az éttermi személyzeti öltözőt tettük új helyre. A konyha kapacitása változatlanul 280 adagos maradt, az új technológiai igényeknek megfelelően átterveztük az alaprajzi elrendezést. Az irodákat az emeleten, a délkeleti szárnyban helyeztük el. A földszinten egy kihúzható nézőtérrel kamarateremmé alakítható próbatermet terveztünk. Az épület déli szárnyában kapott helyet a színésztársalgó, amely fedett-nyitott tetőterasszal is rendelkezik. A színjátszás így nem csak a nagyteremre korlátozódik, egyidejűleg előadásokat lehet tartani a stúdiószínházban, a kamarateremben, az étterem kisszínpadán, az átriumban és az előcsarnokban is.
Így annyi év után van végre színháza Szombathelynek, amit a társulat Madách Imre Az ember tragédiája című művével nyitott meg 2011. január 22-én.
Kovács Balázs
okl. építészmérnök
Weöres Sándor Színház, a HEMO rekonstrukciója
vezető tervező: Filep Ákos
felelős tervező: Kovács Balázs
építész munkatársak: Kamaszné Fodor Ildikó, Sólyomvári Noémi, Koletár Kálmán, Zubor Péter, Tóth András
belsőépítészet: Meláth Szilvia
statika: Dr. Jordán László
épületgépészet: Netoleczky Károly vezető tervező, Marton Szűcs István
elektromosság: Tóth Zoltán vezető tervező
erősáram: Szelik Zsolt
gyengeáram: Hegedüs Zoltán
színháztechnológia: Szabó-Jilek Iván
akusztika: Arató Éva
kertészet: Szűts Orsolya
úttervezés: Wettstein Miklós
tűzvédelem: Mészáros János
látványtervek: Alfa Project Kft.
generáltervező: UNI-CO Tervező és Tanácsadó Kft.
tervezés éve: 2007-2010
kivitelezés éve: 2010
bruttó szintterület: 5035 m2
bruttó beruházási költség: 1,85 Mrd Ft
építtető: Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata
generálkivitelező: ZÁÉV Zrt.
[A város a kétfordulós szombathelyi színházpályázat lezárása után - mivel az új színházépületre a várakozásokkal ellentétben mégsem gyűlt össze elegendő pénz - döntött a HEMO felújításáról és átalakításáról. - aszerk.]