Közpark vagy kiképzőközpont?

2012. december 11-én, kedden este termékeny és jóízű vita bontakozott ki a FUGÁ-ban az NKE Orczy-kertben történő megvalósítására kiírt első két pályázat helyezettjei és a zsűri tagjai között. A beszélgetésen jelen volt Pákozdi Imre is, akinek helyszíni felvetését, észrevételeit most itt is vitára bocsátjuk.

Az Orczy-kert csodaszámba menő mutatvány Pest belvárosának külső peremén. Még így, körbe szlemesedett – vagy szemetesedett – állapotában is pihentető, arányos alaprajzú, élő park, nyugodt tér, százéves zöld liget, igazi azilum. Közel a reptér, közel a metró, közel a város és mégsem zajos, nem vibráló, nem árnyékolják hórihorgas épületek, ipari kémények vagy más, városi otrombaságok. Ebből a parkból nézve még a SOTE húszemeletes pengeháza is indokolt, igazi építészeti hangsúly.

Ez a 2010-ben rendbe hozott, de máris kissé elhanyagolt park ma ezerszer jobb állapotban van, mint a környéke. Ha visszaállítanák eredeti méreteit, újra a mai Korányi Sándor utca – Diószeghy Sámuel utca – Orczy út – Üllői út vonaláig terjedne és Budapest Central Parkja lehetne. Ehhez persze vissza kéne csatolják a kerthez a körbe kiharapott területeket, amelyek nagy része ma rozsdaövezet és gyomos grund. Így alakulna ki a régi, fenséges közpark, amely azonnal felértékelné a környező utcák telkeit.

A Ludovikába tervezett Nemzeti Közszolgálati Egyetem központjának továbbra is jó helye volna ott – legfeljebb a gyakorló- és sportpályák kerülnének kijjebb. Hová? Nos, nem messze, a külsőbb Üllői útra. Akár a nemrég földig dózerolt Nemzetvédelmi Egyetem helyére, akár azzal szembe, a Népligetbe. Abba a Népligetbe, amelynek hasznosítása soha nem volt megoldott. Ez a központtól túlságosan távol fekvő, túlméretes, térfalak nélküli, jellegtelenül egzisztáló zöldterület inkább gondot jelent, mint jó alkalmat bármire is a Főváros gazdáinak. A teljes NKE odatelepítése is legfeljebb a zöld terület negyedét venné igénybe. A Népliget helyzete egyébként sem hasonlítható az Orczy-kertéhez: utóbbit a fekvése, körvonalazottsága és múltja (több mint másfél évszázaddal ezelőtt már rendezett közpark volt) egyaránt arra predesztinálja, hogy „megemelje”, kívánatossá tegye, és ezzel megmentse lakott környezetét. Azt a környezetet, amely ma egyértelműen süllyed, noha alig van már hova.

A ma érvényes rendezési terv hátránya kettős: egyrészt korlátozottan nyilvános, magán- sőt, biztonsági szempontokkal súlyosbított helyzetű félkatonai területté tenné a mai közparkot. Másrészt az Orczy-kert valamikori szerves területére, tehát a mai zöldfelülethez közvetlenül csatlakozó grundokra épülő házak elválasztanák az ősfás ligetet a határoló utcáktól. Egészen más dolog hatalmas oktatási és kiképzési célú épületek felett, azokon keresztül rátekinteni a park foltszerűen, szakadozottan fel-feltűnő részleteire, mint közvetlenül a park mellett lakni. Nem gondolom, hogy ezt tovább kellene magyaráznom, inkább szeretném egy általánosítható érvényű megfontolással zárni koncepcióváltást szorgalmazó felszólamlásomat.

Véleményem szerint az állami és az önkormányzati városépítési beruházások egyik legfontosabb értelme az építeni tudó magántőke serkentése. Ilyen serkentő mozzanat lenne az Orczy-kert vonzóvá tétele, integritásának helyreállításával és lehető szépségének kibontásával. A mai rendezési terv ezzel szemben az építést tekinti állami beruházásnak, miközben megfojtja az Orczy-kertet, mert nagyrészt elveszi a köztől a kert vizuális és használói hozzáférhetőségét. Ez a törekvés kicsit hasonlít a Budai Vár fejlesztési koncepciójának téveszméjéhez; ott is túlteng az állami beruházási szándék, mind a mai Polgárváros élhetőségének, mind a Szent György tér értelmes beépítésének a rovására.

Jó volna, ha a mindenkori kormányzat szintjén elhinnék, hogy a magántőke, egyáltalán: a piacgazdaság üdvös, sőt, a fejlődést egyedül tartósan megvalósítani képes tényező. Állami pénzeszközökkel serkenthető, korrupciómentes állami szabályozással pedig megszelídíthető. Ám egyikkel sem helyettesíthető.

Pákozdi Imre