Helyek/Városépítészet

Kreatív gyár a portugál cipő fővárosban

2015.03.17. 07:00

Egy portugál kisváros a válság helyett előre menekül és egy gazdasági kreatív inkubátorházat, valamint művészeti központot hozott létre volt gépgyárában. Az Oliva Creative Factory tereit visszafogottan funkcionálisra, mégis inspiratívra tervezte a lisszaboni DigitaLab iroda.

A portugál gazdaságot az 1960-as évek kisebb csodája után sorra érik a különböző válságok, ezért a hetvenes évek közepe óta számos gyár volt kénytelen bezárni. Az így megüresedett épületek sok esetben végérvényesen elpusztultak, néhányat azonban az utóbbi évtizedben igyekeznek megmenteni, új funkciót keresve nekik feléleszteni. Több épület került művészeti közösségek, alapítványok birtokába, akik aprólékos munkával műtermekké, kiállítóhelyekké, majd az utóbbi időkben kreatív műhelyekké alakítottak egyes bezárt gyárépületeket. Ilyen a portói Fábrica Social, amely eredetileg az ismert helyi szobrászművész, José Rodrigues munkásságát kívánta bemutatni, de az intézmény mára független oktatási, művészeti központ lett, számos kreatív ügynökségnek és egy étteremnek, valamint színháznak is otthont ad a korábbi, termékeivel Angliát is meghódított kalapgyár épületegyüttesében.

Nem messze Portótól, az alig 20.000-es lélekszámú, az ország legkisebb városának számító São João da Madeira mindig is iparáról, legfőképpen cipőgyárairól volt nevezetes. A cipő fővárosának is nevezett kisváros azonban szintén megérezte a gazdasági válságot, így több üzeme is bezárni kényszerült. A város vezetése azonban az előre menekülés útját választotta, így az országban először itt jött létre ipari park, illetve technológiai kutatóközpont is nyílt a város határában.

A 3000 alkalmazottal dolgozó, az alapító, António José Pinto de Oliveira nevét viselő, 1925-ben megnyílt Oliva gépgyár 2010-ben végleg bezárt, felhagyott a számos mezőgazdasági- és ipari gépek, így legismertebb termékük, a varrógépek gyártással, illetve a szaniteröntéssel. A város vezetése úgy döntött, hogy az itt megüresedő gyárépületekbe egy, a gazdaságot élénkítő kreatív központot hoznak létre, így közpénzekből és Európai Uniós forrásokból 2013 októberében megnyílt az Oliva Creative Factory (OCF).

A központ három fő területre: az üzletre, a kreativitásra és a művészetre fókuszál. A lisszaboni DigitaLab tervezőiroda által kialakított, egymástól jól elkülönített, mégis együttműködő tereiben kreatív műhelyek, azok „termékei” számára bemutatóhelyek, tárgyaló- és közösségi terek, a kádöntöde helyén multifunkcionális nagyterem, a gépgyári szárnyban pedig modern múzeum jött létre. A tervezők jól kihasználták a gyárépületek eredeti szerkezetében rejlő adottságokat: a felülről bevilágított nagy tereket csak a peremén tagolták üvegfalakkal, az eredeti acél vázszerkezet szinte mindenhol funkcióra talált, az oldalszárnyakban pedig a rezidensek számára vendégszobákat hoztak létre.  A kádöntő eredeti kemencéit mint ipari relikviákat meghagyták. Az új kiegészítéseket, így a recepciót, a mellékhelyiség blokkokat, illetve a múzeum központi vendégfogadó egységét – a csarnokon belüli körüljárható pavilon jegypénztárral, könyvesbolttal, vizesblokkal – nyers hatású faléces borítású látszóbetonnal, jól elkülöníthető módon építették be.

A nemrég nyílt inkubátorház országos szinten is jelentős tehetséggondozást vállalt magára, olyan kreatív vállalkozások indulását kívánja elősegíteni, munkájukhoz egyfajta gyakorlóterepet biztosítani – a prototípusok elkészítésre a környező gyárakban lehetőségeket találni –, amelyek gazdaságilag képesek megmaradni és a régió számára munkalehetőséget, felemelkedést biztosítani. Az OCF helyi kortárs művészeti központként is működik, a nem mindennapi art brut gyűjteménye az országban egyedülálló, emellett művészeti pedagógiai- és rezidens programoknak, tánciskolának is teret nyújt. Az intézmény központi helyisége – ahogy azt az igazgató kiemelte – természetesen az étterem-kávézó, amely kialakításában jól használja fel az Oliva gyár korábbi termékeinek motívumait, egyes megmaradt tárgyait. Az ipari nosztalgiát is magába emelt alapvetően szintén kortárs éttermi tér lett a központ társadalmi agórája.

Bán Dávid