Kultur:Stadt – kiállítási élménybeszámoló - Berlinből jelentik

„Sydney, Bilbao, Berlin […]” – így kezdődik a Der Tagesspiegel tudósítása az Akademie der Künste (Művészeti Akadémia) - Kultur:Stadt (Kultúra:Város) elnevezésű kiállításáról. Kovács Szilvia beszámolója.

„Sydney, Bilbao, Berlin […]” – így kezdődik a Der Tagesspiegel¹ tudósítása az Akademie der Künste (Művészeti Akadémia²) - Kultur:Stadt (Kultúra:Város) elnevezésű kiállításáról. Figyelemre méltó pozícionálása ez a német fővárosnak, jelen esetben építészetének is, amely elköteleződés nemcsak a szalagcímeknek, de a helyi városkutatásnak is a sajátja³.

Ez a tudatosság és lendület az, amely a tárlat tematikájában is visszatükröződik: több mint 30 építőművészetében is jelentős projektet mutat be a világ minden tájáról (közülük 6 Berlinben, 4 Németország más területén valósult meg, illetve 4, német székhellyel (is) rendelkező iroda tervei alapján: külföldön; lásd a térképet⁴).

Ezek mindegyikének közös vonása, hogy sokrétű kulturális funkcióval bírnak: konferencia központok, színházi és opera előadások színpadai, könyvtárak és művészeti stúdiók otthonai, vagyis többeknek-kevesebbeknek közösségi terekként szolgálnak. A kiválasztott mintapéldák arra a kérdésre keresik a választ: mit tehet az építészet, az építész a városért és annak lakóiért? Illetve továbbgondolva, mit tehet a kreatív városért, a kreatív gazdaságért és a városi kultúráért? Ezért a kiállítás <objektumai> unikálisak, egyediek; formájukban és/vagy hatásukban. Mint a Sydney Operaház vagy a Guggenheim Múzeum Bilbao-ban, valamint a berlini Kulturforum.

Ám önmagában ez még nem lenne elegendő a kiválósághoz. A tárlaton a város <szubjektumai> is teret kapnak: a felsorakoztatott városfejlesztési kezdeményezések, művészeti köztér-konstrukciók, területi-társadalmi infrastruktúra-programok, illetve az alulról jövő mozgalmak mind-mind arra felelnek: „Én mit tehetek a városért?” Például az ipari és geopolitikai funkcióját-vesztett Detroitban (projekt: Detroit Soup (leves)), vagy a tradicionális nehéziparból reinkarnálódó Ruhr-vidéken (2-3 Streets (utca)).

Továbbá a kiállítással párhuzamosan, oktató program is várja az iskolás gyerekeket, a fiatalokat, de még a felnőtteket is. A „Stadtspiele (Város Játék)” a tárlat témáját dolgozza fel, és eljátszik a gondolattal, vajon milyen is lesz Berlin 2033-ban? Mindehhez a Junge Akademie, vagyis az Akademie der Künste ösztöndíjprogramjában résztvevő fiatal építészek, filmrendezők és fotóművészek nyújtanak kreatív segítséget.

Esztétika és tartalom

Fény és árnyék

A kiállítás koncepciója egyszerű: megmutatni a kulturális tartalmú építészeti (célzatú) intervenciók és a városi közönség, mi több közösség egymásra gyakorolt kölcsönhatását. Teszi ezt egyrészről mérhető alapon, a központok látogató-tömegeire, a már bizonyított és a potenciális építőművészeti, kulturális és gazdasági sikerekre hivatkozva. Másrészről kifinomult érzékkel válogat a kísérletező, mikro-kezdeményezések közül is. Így a kiállítás célja nemcsak az, hogy bemutassa a beavatkozási lehetőségek variációit, de az önmagukban hordozott vagy rajtuk keresztül fellépő változásokat, dialógusokat is kövesse. Megmutassa az egyének és csoportok között/által újra-kitalált és újra-képzelt kulturális-társadalmi tereket. Ezek közt van olyan, amely például a védett épített környezet, kollektív örökségünk újragondolásával tűnik ki (pl. Palais de Tokyo, Párizs), míg mások természeti környezetünk kiterjesztéseiként foghatóak fel (pl. Cidade da Cultura de Galicia, Santiago de Compostela, Spanyolország; Paju Book City, Dél-Korea).

És a tálalás! A többségében eredeti, vagyis a versenypályázatokra készült modellek már-már műalkotásként szerepelnek a kiállítás színpadán. Egyedileg beállított fény- és árnyék-játékkal. Ahogyan a nézelődő egy-egy modell közelébe, megvilágított vonzáskörzetébe kerül: a makett baba-házként életre kel. Megmutatja az ablakai mögött zajló, belső életét.

Ezt az illúziót a mindenki számára (igazolvány ellenében) biztosított táblagép-kalauz csak még jobban erősíti. A 37 projekt dokumentációja: fotók, tervrajzok, leírások, valamint az építészek arcképei, életrajzai, illetve a kiállítás kurátorának, Prof. Matthias Sauerbruch-nak video formátumban tálalt mű-tárgy-elemzése (angol vagy német nyelven), és az épületek ihlette 15 kisfilm⁵: elzsongatnak. A táblagép fejhallgatója kizárólagos figyelmet biztosít az elhangzó vagy vizuális információknak - a kószáló közönség elmélyülhet. A vitrinek mellett elhelyezett fotelek, székek kényelme, otthonossága is ezt a hangulatot kelti. Igaz, egyedül és nem csoportos látogatóként ez a hatás markánsabban érvényesül. Viszont a mintegy 8 órányi digitális katalógusnak, tárlatvezetésnek csak többszöri látogatással juthatunk a végére. Mindig marad egy meg nem nézett kisfilm, egy át nem olvasott élet- és épülettörténet…

Fórum vs. ikon
A kiállítás koncepciója 6 csoportban tárgyalja a 37 városi tér-művet. [Lásd a letölthető dokumentumokat: kiállítás_témái_TÁBLÁZAT.pdf - a szerk.] Az első csoport a „Fórumból ikon” nevet kapta.

Milyen frappáns felütés is ez! A ’60-as években születő, mára a köztudatban megcsontosodott ikonok mintegy hangolják, várakozóvá teszik a látogatót a jelenkori megoldásokra, az új és jövőbeli ikonokra kíváncsian⁶. 

A Sydney Operaház, mint a tematika elmaradhatatlan eleme, az első és talán világszerte a legjobban ismert ikon, amely nemcsak egy várost, metropoliszt, de egy kontinenst is jelképez. A Kulturforum Berlin, egy háború utáni, demokratikus középpontot, az antik város ideájának megteremtését hivatott illusztrálni. Az átláthatóság és a nyitott kulturális központok skandináv példája, a stockholmi Kulturhuset: üveg homlokzatával a városi tér törés nélküli folytatásává vált. A londoni Inter-Action Center, mint a „Szórakozás Helye” (Fun Place) szerepel a palettán, és mint sok(ak)nak elméleti elődje. Továbbá helyet kapott itt a Centre Pompidou (Párizs) is, amely nemcsak építészetében formabontó, de a városrész fejlődésében is meghatározó változásokat hozott. És végül a fórumból lett ikonok közt van a SESC Fábrica da Pompéia Cultural Center Brazíliában (São Paolo), Lina Bo Bardi építésztnővel, aki a pionírok közt, az ipari épületegyüttes újragondolásával a termelő munka helyszínét, a kultúra és a szórakozás helyévé alakította.

Új ikonok

A Bilboa-hatás érvényességéről ugyan lehet vitatkozni, de hogy a Guggenheim Museumnak helye van az új ikonok közt, az bizonyos. És ha ildomos szakmai szemmel „sztárépítészekről” beszélni, akkor ez a szekció az ő privilégiumuk. Frank Gehry (Guggenheim Museum Bilbao) mellett a Herzog & de Meuron páros két „tétellel” is szerepel (Tate Modern és Tate Modern Project, London, valamint Elbphilharmonie, Hamburg), valamint Zaha Hadid építésznő és irodája, geometrikus formavilágával (Guangzhou Opera House). Ez utóbbi éles kontrasztban áll Giancario Mazzanti: Parque Biblioteca España-jával (Medellín, Kolumbia) - céljukat, célközönségüket tekintve. 

Míg előbbi a Sydney Opera House „unokájának” tekinthető és szintén üzleti negyedben épült, nem kisebb elvárással, minthogy a kínai Guangzhou metropoliszának nemzetközi hírverést hozzon; addig az utóbbi egy kolumbiai slum-re tekint, képzési programjaival pedig lokális világához szól, a globális helyett. Ezt az ellentétet a csatolt kisfilmek is visszatükrözik. A „Guangzhou”⁷ narrátora így mondja: „10 milliós város; 6 óra különbséggel [időzóna – a szerk.]; mégis, mintha a jövőbe utaznék… „.

A „Dos gorras y una casa (Két sapka és egy ház)”⁸ valós szereplői: egy idős hölgy és egy fiú a környékről (mindketten baseball sapkában), akiknek a Biblioteca: menedék, „megszentelt” hely. (This library is sacred.)”

Egy másik spanyolajkú város és kortárs művészeti központja zárja az új ikonok sorát, az egykoron római majd mór fellegvár: Córdoba, illetve az Espacio Andaluz de Creación Contemporánea (Nieto Sobejano). Amely ugyan formavilágában a helyi múlt örökségét őrzi, ám az ország gazdasági helyzete miatt egy jelenkori problémával küzd: üresen áll, egyelőre (ki)használatlan.

Az épület, mint egy város / A város, akár egy épület

A 7 tagból álló csoport (lásd a táblázatot) talán legismertebbje a Metropol Parasol (Seville, Spanyolország). Monumentális projektnek viszont Nyugat-Kowloon (Hong Kong) kulturális negyede és rendezési terve tekinthető, amelynek várható befejezési ideje 2045. Az évszám – ami sci-fi regény címe is lehetne – Enyedi György, Széchenyi-díjas geográfus, közgazdász ázsiai nagyvárosokról szóló írását⁹, valamint egy francia mondás(á)t juttat(ja) eszembe: „Qui vivra, verra. (Aki megéri, meglátja.¹⁰)”. A kiállítás kurátora így mondja: Ha a kultúra iparrá válik, ez/itt lesz a gépezete/motorja. A WKCD (West Kowloon Cultural District) saját dimenzióval bír: 17 különböző típusú kulturális létesítményt foglal magába, köztük színházat, operát, múzeumot, stúdiót, de kereskedelmi és lakóövezetet, illetve a Hon Kong-öbölre tekintő új parkot is (tervező: Foster + Partners): város a városban.

A város, mint palimpszeszt¹¹

Nem véletlen, hogy ebben a kategóriában található a legtöbb berlini és más németországi példa (lásd a táblázatot). Történelmi múltja (megosztottsága, eltérő társadalmi és politikai fejlődési útjai, a területi, ágazati berendezkedés átalakítási folyamatai, stb.) miatt olyan életteret kínál, amely állandó újragondolás alatt áll: írja-mossa, írja-mossa az idő. 

Berlin Friedrichshain városrésze, az egykori Kelet-Berlin területén, az újra egyesítés idején lakásfoglaló mozgalmaival és ennek ellenzőivel, éttermeivel, kávézóival, teraszaival és klubjaival, egykor mérsékelt ingatlanpiaci áraival diákok és művészek kedvelt lakókörnyéke lett, ma a német főváros dzsentrifikációs folyamatainak egyik színtere.

E környezetben, az Ostbahnhof (Keleti pályaudvar) és az East Side Gallery közelében található a Berghain/Panorama-Bar/Lab.oratory/Bierhof. A neoklasszikus tömb, a pilléres façade és a téglalap-rácsos ablakok egy, az ’50-es években épült erőmű épületének jegyei. Klubbá alakítása csak a legszükségesebb javításokra, átjárók, térösszekötő folyosók, lépcsősorok kialakítására szorítkozott, meghagyva az épület eredeti strukturális elemeit. Steffen Köhn „After hours (Zárás után)”¹² című kisfilmje – amelynek az idei Berlinale, Panorama Special programjában volt a világpremiere – a Berghain üres csarnokait, az éjszakai élet enteriőrjét egy őz, róka és ló idegennek ható jelen-létével, és a grandiózus terek impulzív hangjaival ábrázolja. Az elegy egy olyan non-human installációt alkot, amelyben a gyárépület nyers, masszív ereje szemben áll az állatok naturális szépségével.

A városi akupunktúra

Míg a Museum Gunzenhauser (Chemnitz, 1953 és 1990 között Kalr-Marx-Stadt, Németország) külső megjelenésében inkább mimikri-szerű és alakja belevész a környezetbe, addig a Kunsthaus Graz (Ausztria), „Barátságos Idegen (Friendly Alien)" névvel illetett komplexuma éppen ellenkezőleg, feltűnő eleme a város szövetének. 

Előbbi civil kezdeményezés alapján született újjá, egy magángyűjteményből adományozott szépművészeti kollekciónak adva otthont (a német modernizmus jegyében), a helyi városlakók támogatásaiból újjáépített intézményben. Végül az épület klasszikus, fehér belső tereivel, tejüveg ablak- és fénytechnikájával maga is részévé vált a kiállításnak. Utóbbi a graz-i Európa Kulturális Fővárosa-program (2003) szimbóluma, amely kék buborékként uralja a történelmi belvárost, akril burkolatába ágyazott fénytechnikai megoldása révén pedig kommunikál is a környezetével.

Míg a Museum Gunzenhauser-ről készült kisfilm¹³ záró jelenete a behavazott városra tekintő alkóv megnyugtató hangulatával zárul, addig a „The Astronaut’s Ark (Az űrhajós bárkája)”¹⁴ című video egy asztronauta felfedező útját kíséri végig az egyszerre futurisztikus és földön kívüli színfalak között, a Kunsthaus Graz épületében.

Az akupunktúrás fejlesztési modell további mintapéldái a los angeles-i Inner-City Arts és a francia Centre Pompidou Mobile. Ezek hely(zet)be hozzák a művészeti képzést, helyben „kezelik” és (az adott területi-társadalmi) szituációba helyezik a kulturális nevelést, különös tekintettel a fiatal korosztályra (Los Angeles leszakadó, elszegényedett városrészében, és Franciaország 7 vidéki városában). 

Míg az El Batel (Catagena, Spanyolország) és a Generali Foundation (Bécs, Ausztria) látogatóiként inkább természeti és épített környezetünkkel kerülhetünk dialógusba: „mise en place (előkészítve, előre feldolgozva)”.

A tudás terei
E csoport tagjai egyrészről könyvtárak: Seattle Central Library (US), Daikanyma Tsutaya Book (Tokyo, Japan), Library of Birmingham és a Repertory Theater (Egyesült Királyság), Jacob-und-Wilhelm-Grimm-Zentrum (Berlin) és a Kenniscluster Library and Cultural Center (Arnhem, Hollandia). Másrészről képzési központok, archívumok, találkozások, illetve vélemény- és tapasztalatcserék közösségi terei - társadalmi „sűrítők” (kondenzátorok¹⁵).

Hogy mennyire azok, azt a Seattle Központi Könyvtárról készült „Public Library”¹⁶ című kisfilm is bemutatja. „Azt gondolom, majdhogynem ez az egyetlen hely Seattle-ben, ahova az emberek jöhetnek és mindenki ugyanolyan. (I think, this is one of the only places in Seattle where people can come and everybody is the same.)”¹⁷ – állítja a könyvtár biztonsági vezetője. A filmben több helyi hajléktalan is elmondja, a könyvtár tulajdonképpen az otthonuk. Ott találkoznak barátaikkal, onnan szervezik digitális életüket (internet stb.), a Seattle Central Library adja napi rutinjuk központját.

A kiállítás szférái
A Kultur:Stadt tárlata több szférába utaztatja a látogatót: A modellek belső, miniatűr helységeibe. A makettek és üvegvitrinek közé, a kiállítóterembe. Az Akademie der Künste (Hanseatenweg 10. szám alatti) épületébe¹⁸. A Hansaviertel-be (Hansa-negyedbe)¹⁹. A digitális háttérinformációk segítségével, virtuálisan, a bemutatott épületekbe. Az ezeket befogadó, és az őket alakító városokba. De a film, a mozgókép, valamint a hangművészet akusztikus világába is.

Az utóbbi kettő szféra kapcsolata a Kultur:Stadt koncepciójával nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy a film és a hangművészet eredete, strukturális kompozíciója szorosan kapcsolódik a városi térhez és annak érzékelt adottságaihoz. Ludger Brümmer munkája, a „városi hang (installáció, 2013)” a tárlat bejáratához vezető folyosókon szól a látogatókhoz. A hangszórókból csengő, meg-megrezzenő vagy hullámzó kompozíció a városi élet feltételeit mutatja be, a „sound artist (hang művész)” felfogásában.

Májustól pedig már koncert- és előadássorozat, valamint 8 berlini helyszín²⁰(okostelefonok vagy GPS segítségével történő) hangspecifikus bemutatása is várja az érdeklődőket - a „Musik in der Wolke (Zene a felhőben)” elnevezésű program keretében, az Akademie der Künste Zenei Tagozatának rendezvényeként²¹.

Kovács Szilvia
az Osztrák Tudományos Akadémia "DOC-team" ösztöndíjasa

A Kultur:Stadt kiállítás

Helyszín: Akademie der Künste, Hanseatenweg 10, 10557 Berlin, Németország
Kurátor(ok): Matthias Sauerbruch (Wulf Walter Boettger, Caroline Wolf)
Időtartam: 2013. március 15. – május 26.
Nyitva tartás: keddtől-vasárnapig, 11:00-19:00
Belépőjegy: 5 / 8 EUR; 18 év alatt, valamint a hónap első vasárnapján ingyenes
Honlap
Katalógus: Kultur:Stadt (német nyelvű), Culture:City (angol nyelvű) - Lars Müller Publishers, szerkesztő: Wilfried Wang, Akademie der Künste, p. 229; tanulmányok pl.: Kaspar König, Richard Sennett, Michael Mönninger, William J.R. Curtis

1: Urbane Herzkammern (Városi átrium) - Der Tagesspiegel, Bernhard Schulz. Online verzió, 2013.03.14.

2: A cikkben szereplő idegen nyelvű címeket, kifejezéseket, szövegeket magyarra fordította: Kovács Szilvia; lektorálta: Nagy Kornélia.

3: Például lásd: Brantz, Dorothee - Disko, Sasha - Wagner-Kyora, Georg (szerk.). Thick Space.  Approaches to Metropolitanism. transcript: Bielefeld. 2012. p. 383.

4: Az illusztrációk több forrásból származnak: az Akademie der Künste sajtóanyaga mellett a szerző saját készítésű fotói, illetve családtagjainak, barátainak, azok ismerőseinek a képei is megtalálhatóak itt. Ezúton is köszönet értük!

5: A kisfilmek az „Architektur im Film (Építészet a filmben)” elnevezésű szeminárium résztvevőinek munkái, amelyet Jan Schütte, a Deutschen Film- und Fernsehakademie (DFFB, Német Film és Televízió Akadémia) igazgatója, illetve a Kultur:Stadt kurátora, Matthias Sauerbruch, és a kiállítás katalógusának szerkesztője, Wilfried Wang vezettek.

6: A továbbiakban a kiállítás kurátorának egy-egy „videoüzenet”-részletéből, illetve a kiállítás Culture:City című katalógusából is szerepelnek szabadon idézett mű-tárgy leírások az egyes projektek bemutatásánál.

7: Rendező: Simona Feldman, kamera: Julian Landweer, szerkesztő: Carolin Haberland.

8: Rendező/ szerkesztő: Youdid Kahveci, kamera: Carlos Andrés López Tobón.

9: Enyedi György (2012): Az ázsiai város. In: A városi világ. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 113-137.

10: Fordítás forrása: Pallas Nagylexikon.

11: A „palimpszeszt” jelentése: olyan írásos szövegeknek az alapanyaga, kéziratoknak a neve, amelyekről az eredeti írást eltávolították (kivakarták, átragasztották), hogy helyébe újat írjanak. Ám az eredeti szöveg áttűnhet, nyomot hagyhat, így újraolvashatóvá is válhat.

12: Rendező: Steffen Köhn, kamera: Phillip Kaminiak és segítői: Paola Calvo, Patrick Jasim, Mario Krause, Hanna Mayser, Julia Vogel, David Winnerstam, zene/hangkompozíció: Julian Brinkman és a Lonski & Classen Assistant, állat idomárok: Astrid Harsch, Michel Rogall, Ursula Stöter.

13: "Gunzenhauser" - rendező/szerkesztő: Hendrik Reichel, kamera: Markus Koob, hang: Erik Wiesbaum, szereplők:Kathleen Morgeneyer, Elias Ahrens.

14: Rendező/szerkesztő: Fiene Scharp, Kai Miedendrop, IJ. Biermann, kamera: Kai Miedendrop, hangkompozíció: Christian Blasius, szereplő: Thomas Harbort.

15: A kondenzátor jelentése: elektromos töltés tárolására készített technikai eszköz, feladata pl. a (rövidtávú) energiatárolás. 

16: Rendező/kamera/szerkesztő: Cyrill Schäublin, hang: Valentin Merz.

17: "Public Library" (2013): In: Wilfried Wang (ed): Culture:City, Lars Müller Publishers, p. 211.

18: Másik központja a Branderburger Tor (Brandernburgi kapu) közelében, a Pariser Platz 4. szám alatt, az Unter den Linden út végén található.

19: A Hansaviertel a Spree folyó közelében, az S-Bahn (városi vasútvonal) Tiergarten és Bellevue megállója között található. A területet a II. világháború után, az 1957-es Internationale Bauausstellung (Interbau), nemzetközi építészeti kiállítással összekötve építettek újjá, így a negyed maga is a kiállítás tárgyává vált (erre az időre libegőt is építettek ide). Az épületek megtervezésére 13 országból 53 építészt hívtak meg, akik 16-17 szintes pontházak, 4-8 szintes sávházak és egyemeletes sorházak, valamint egy evangélikus és egy katolikus templom, mozi, könyvtár, óvoda, illetve üzletek és egy park elemeit illesztették egységbe. 

Forrás: Helmle Csaba: Hansa Negyed (Hansaviertel) – Berlin.

20: Tempelhofer Feld / Prinzessinnengärten Moritzplatz / Mellowpark / ZK/U Zentrum für Kunst und Urbanistik / ExRotaprint / DOCK 11 EDEN***** / RADIALSYSTEM V/ Kotti-Shop u.a. projects at Kottbusser Tor

21: Lásd ide kattintva