Kunok nyomában - interaktív kiállítótér Karcagon

Fedeles kapu, jurta, mászófa, törökdobó játék, madárhangok, pásztor-arcok, kunkötések, századfordulós használati tárgyak... Mindez megtalálható, átélhető, kipróbálható Karcagon, a Nagykun Látogatóközpontban, amelynek élménydús kiállítótér-együttese Borbás Péter és Nagy Emese koncepciója alapján született meg.

A Jászkun Kapitányok Nyomában projekt keretében a kunok történetét és sajátos kultúráját bemutató interaktív kiállítótér készült Karcagon. A kiállítótér a hagyományos kiállítások felépítésétől és eszköztárától eltérően a játékosságot, élményszerűséget helyezi előtérbe. A belsőépítészeti koncepció alapja, hogy a szokásos szobás-termes rendszertől eltérően különböző arányú, hangulatú, megvilágítású, illatú tereken haladjanak át a látogatók és így járják be a kunok történetét a XIII. századi Magyarországra érkezésüktől egészen napjainkig.

A Nagykun Látogatóközpont egy meglévő épület átalakításából született. Az épület alaprajzi beosztása szoros kötöttségekkel járt, az eredeti tervek szerint kevesebb helyiség állt rendelkezésre a kiállítótér kialakítására, de a megvalósítás előtt sikerült elérni, hogy még egy helyiség hozzáadásával és a tornác segítségével körbejárhatóvá váljanak a helyiségek. A terek egységes karcagi bontott tégla burkolatot kaptak, valamint - a polgári szoba kivételével - mindenhol rusztikus felületű, antik hatású, föld színű falfelületek készültek. Ezen túlmenően a tervezési feladat a már elkészült felújítási, átalakítási tervek miatt csak az attrakciótér megtervezésére szorítkozott.

A látogatás dramaturgiájához kapcsolódóan az előtérben két kapu fogadja a látogatót. Szemben a bejárattal egy öreg, bontott, karcagi fedeles kapu, amelyen áthaladva kezdődik az interaktív kiállítás, jobb kéz felé pedig ennek egy újragyártott, stilizált változata, amely a „kutatószobába” vezet.

Az első tér a kunok bejövetelét „mutatja be”. A zárt, szűkös helyen a vándorlás élményét egy áramló, íves falas, az útkeresésre utaló sejtelmes, sötét tér eleveníti meg. A falakon antik hatású digitális képkeretekben nomád népek vonulását, életét megjelenítő képek futnak, közben nomád népek vonulásának hangjai, kipcsak-török-kazah népzene, sámánének hallható.

Tovább haladva a második térben a nomád életmódot folytató kunságra tettünk utalást. A látogató - egy súlyos textil ajtólapot félrehajtva - egy ellipszis alakú jurtában találja magát. Nemezzel borított jurta átható illata csapja meg a belépőt. A jurta közepén egy mászófa áll, amelyen felmászva a sámánok világába jut az erre vállalkozó. Egy bizonyos magasságot elérve - mozgásérzékelő segítségével - elindul a kun miatyánk és bekapcsolódik egy rejtett világítás, amely a kerege fölött álló, az ősök szellemét idéző kunbabákat világítja meg. A jurta belső oldalán ledes világításokból kirakott csillagképek adnak fényt a helyiségnek.

A jurta második ajtólapjának félrehajtása után megjelenő tér a középkori török időknek és az alföldi mocsaras, lápos világnak állít emléket. A tér egyik felében egy vásári hangulatot megidéző, törökdobó játék kapott helyet, a másik felében pedig az egykori lápvilág stilizált nádasa. A sátrakat övező palánkon lévő lyukakba pillantva miniatűr életképek, világok kelnek életre. A padlóban és a „nádfalakban”, egységes szerkesztésű falfülkékben elhelyezett grafikák mutatják be a korabeli faunát, a csíktól a nádi farkasig. A „nádas” takarásában fülhallgatók segítségével madárhangokat hallgathatnak és tanulhatnak a látogatók. A tér közepén enyhe padlóemelkedés idézi meg a kunhalmokat.

A negyedik tér a szilaj pásztorok tere. A nádas folytatásában életnagyságú pásztorok - csikós, gulyás, kondás, juhász - állnak. Velük szemben egy karámfalon a kunkötéseket lehet elsajátítani, valamint Karcag neves XIX. századi katonatisztje, az Amerikában is harcoló Fabriczy Kováts Mihály életét ismerhetik meg képregény formájában az olvasók.

A szilajok tere után a redempció (önmegváltás) polgárosodó korát megjelenítő tér következik. A látogatók nagy méretű öltözőszekrényekbe lépve XIX. századi és XX. század eleji női és férfi használati tárgyakat ismerhetnek meg, egy komódban a Nagykunságot bemutató, Mária Terézia korabeli térképeket bújhatnak, vagy asztali memóriajátékokon játszhatnak. A falakon helytörténeti gyűjtésekből származó archív fotók másolatai lógnak, a mennyezet alatt a nagykun városok címerei és a redempciós nagykun kerületek egyesített címere lóg.

Az utolsó vagy éppen első helyiség a kutatószoba, amelybe az előtéren keresztül léphetünk be. A számítógépekkel felszerelt szobában a kunsághoz kötődő neves emberek közül megjelenik Bellon Tibor, Győrffy István, Mándoky Kongur István, Németh Gyula és Szűcs Sándor. Írásrészleteik, személyes jegyzeteik, munkájukat bemutató könyvek lapjai, az íróasztalokon elhelyezett üveglapok alatt jelennek meg. Ebben a helyiségben lehetőség van hosszabb pihenésre, kisebb beszélgetések, kamara-előadások megtartására. A történeti alapokon álló koncepciófejlesztés és annak megformálása izgalmas belsőépítészeti feladatot jelentett.

Borbás Péter

Kunok nyomában

vezető tervező: Borbás Péter
koncepció: Borbás Péter, Nagy Emese
belsőépítészet: Borbás Péter
projektgazda: Galó Anita - Jász-Nagykun-Szolnok megye Önkormányzata
asztalosmunka - szilajok tere, polgári enteriőr: Borsos Attila
lakatosmunka - rétek világa: Borsos Tibor
Jurta-, és nemezmunka: Gál Benedek
kunbabák: Győrfi Sándor szobrászművész
grafikai munka: Hatás Reklámstúdió Kft.
természetrajzi tanácsadás: Kapocsi István - Hortobágyi Nemzeti PArk
grafikai munka - képregény: Nagy István
gyerekjátékok - normád tér, polgári engeriőr: Pócsik Bori
helytörténeti tanácsadás: Ruzicska Ferenc
asztalosmunka - török idők világa: Tóth László népi iparművész, népi játék- és bútorkészítő
generáltervező: MOdizájn Építészeti és Tanácsadó Kft.

tervezés éve: 2009
kivitelezés éve: 2010

Kapcsolódó oldalak:
Jászkun kapitányok nyomában
Kunok a Wikipédián