Kút, fal, kutya
Idén is folytatódott az Aquincumi híd és kapcsolódó úthálózata projekthez kapcsolódó régészeti feltárás. A Pók utca vonalában előkerültek az északi városfal nyomai.
Több, mint százhúsz évvel az óbudai ásatások megindulása után sikerült azonosítani az aquincumi polgárváros eddig ismeretlen keleti határát. A négyszög alakú városfal vonala az északi, déli és nyugati oldalon már korábbi feltárások során előkerült, de a Duna felöli részen egészen eddig még nem sikerült megtalálni azt.
A BTM Aquincumi Múzeuma idén is folytatta az ún. "Aquincumi híd és kapcsolódó úthálózata" című projekthez kapcsolódó régészeti feltárást, amely a tervezéshez szolgáltat adatokat.
Az idei évben az Aranyhegyi patak déli oldalán, a Pók utca vonalában nyitott összesen öt darab kutatóárokból szép metszetét kaptuk a római kori település északi szegélyének és közvetlen környezetének. A feltárás során nemcsak a különböző korszakokról, hanem az egykori domborzatról is új adatokat nyerhettünk.
A Duna felé a korábbi időszakokban erősen lejtős területet feltehetően csak az utóbbi évszázadban töltötték fel a mai szintre. A római kori település maradványait a kutatott terület nyugati részén (Szentendrei út zónája) a későbbi korok építkezései miatt már nem találtuk meg: itt az Aranyhegyi patak 19. századi védvonalához kapcsolódó hevenyészett, római kori épületelemekből épített modern fal és kisebb földhányás (gát?), illetve macskakövekből épített kis vízelvezető árok került elő. Ez utóbbi talán a Pók utca elődjét követő árok lehetett. Kelet felé a korábbi utcát szegélyező, régen kivágott nyárfasor tönkjeit is megtaláltuk.
Kelet felé haladva az újkori bolygatás kisebb mértékű volt, így a feltöltés alatt a római kori város északi szélének épületeihez tartozó falmaradványok, utcarészletek bukkantak elő.
Szintén a terület keleti részén került napvilágra a feltárás legérdekesebb jelenségegyüttese: egy kicsi és egy nagyon nagy méretű (legalább 2 m széles) római kori vízelvezető árok. A nagyobbik feltehetően a polgárváros keleti városfalát kívülről kísérő vizesárok lehetett, hiszen a korábbi feltárások során pontosan ebben a zónában találták meg az északi fal egy lekanyarodó darabját. Az árokba beszakadt kődarabok és agyagtégla-maradványok az egykori városfal elemei lehettek, a kisebbik pedig a falat belülről kísérő körüljáró tövében kialakított kis vízlevezető árok lehetett.
A két árok előkerülése azért különösen fontos, új információ, mert a település három másik oldalán (észak, dél és nyugat) már több évtizede pontosan ismert a városfalszakaszok nyomvonala; míg a keleti, Duna felőli oldalon eddig semmilyen adatunk nem volt a város lezárására.
Az idei feltárás másik fontos eredménye egy római kori kút feltárása volt. A felső 1.5 m-en kőből készült, majd az alján hordódongákból készített építmény már a város falán kívül került elő. Valószínűleg az egykori Gázgyár területén korábban feltárt nagyméretű ipartelephez tartozott, akkor ugyanis a területtel szemben, déli irányban több, mint 40 kút került napvilágra, amelyek az egykor itt működő fazekastelephez tartoztak.
A most előkerült római kori objektumok tehát igen sok új információval szolgáltak: a római épületfalak folyamatos városi beépítésre utalnak kelet felé, a vizesárkok „segítettek” lehatárolni a római kori várost, a kút pedig igazolta azon korábbi feltételezéseket, miszerint a római kori ipartelep az esztergomi vasúti töltés északi oldalán is folytatódott és egyben jelezte a városi település határát.
Láng Orsolya
ásatásvezető régész
A cikket a BTM régészeti blogja bocsátotta rendelkezésünkre.
