Képzőművészeti Galéria
Budapest, I. ker, Logodi utca 1.
Diplomamunka 2008. február
Fazekas Katalin
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Középülettervezési Tanszék
A megismerés, a tudás megszerzéséhez hosszú, érdekes és néha fárasztó út vezet. A terv ennek az útnak, illetve folyamatnak a gondolatvilágából indult ki. Az építészeti szándék egy olyan térkapcsolatokból álló, kedvező alapfelállású és egyedi belső világ létrehozása volt, amely egyaránt a művész és a látogató számára is élményt nyújt, valamint a megismerés folyamatát átvitt értelemben jelképezi.
A „Kútház” helyszíne Budapest, Logodi utca 1. szám, rögtön az alagút mellett, az Alagút utca és Logodi utca sarkán, a várhegy nyugati oldalában. Funkcióját tekintve kortárs képzőművészeti galéria.
A ház és a hozzá tartozó egyesület alapcélja, hogy rendszeresen lehetőséget teremtsen a kortárs művészek együttműködésére, teret biztosítson kisebb lélegzetvételű, de hatásos és izgalmas művek bemutatására, illetve egy–egy művésznek akár inspirációt is nyújthat műalkotás létrehozásához. Másrészt fontos szándék, hogy a nagyközönség számára közelebb hozza a kortárs művészetet, és a világító üvegfelületek révén kapcsolatot hozzon létre az utca és a belső tér között.
A terv címe kútház. A cím a kút, kutakodás, kútfő és a merítés szavak asszociációs játékából származik. Az épület természetes bevilágítás és formavilág kialakítása is erre utal. Formai kialakításban hatással volt a közvetlen mellette elhelyezkedő, alagút, amely adott esetben vízszintes kútként is felfogható.
A galéria épület alapvetően két részből áll: a „kút”, a külső vasbeton függőleges felületein zárt héj, a fő kubus, ahol csak a tető felől érkezik némi szűrt fény; valamint a magas légtérben különböző szinteken az ötszögletű külső héj minden egyes oldalára merőlegesen vízszintesen elhelyezkedő zárt dobozok állnak be a térbe, szelik át a külső héjat. A homlokzati nagy ablakok a dobozok végének lezárásai: minden kiállítóteret a két végén, teljes keresztmetszetben üvegfelület határol. A dobozok maguk a kiállítóterek, befeszülnek az átellenes homlokzati falak közé, köztük lépcsőkön közlekedik a látogató egyik szintről a másikra.
A közlekedés a külső héj és a dobozok által kirekesztett belső térben úgy működik, hogy egy-egy doboz mellett fölmegyünk a lépcsőn, majd ugyanazon doboz tetején besétálunk a következőbe. A legfelső doboz tetőteraszt képez, felülről teljesen nyitott.
A kiállítódobozok teteje galériaként működik, amelyek alapesetben a felkészülés terei. Egy-egy barokk vagy rokokó pamlagra, fotelre lehuppanva kiegészítő információkat szerezhetünk meg a műről, a művészről illetve a hozzá kapcsolódó anyagokba tekinthetünk bele. Lehetőséget ad egyik teremtől a másikhoz felkapaszkodván az új élmény befogadásához szükséges áthangolódásra.
Minden kiállítótér külön-külön is értelmezhető, de egybefüggő tematikával is használhatóak. Ám ha szükséges, a kút légtere is befogadó műtárgyak elhelyezésére. Használhatók a kút belső fal- és födémfelületei, vetítésre vagy művek elhelyezésére, az alkotó kívánsága szerint. Akár egyszer-használatos képek készítésére is igénybe vehető a kiállítótér, a művek a homlokzati falra kivetítve is megjelenhetnek.
A térszervezés lényege az a mozgási folyamat, ahogyan az épületen belül haladva a terek folyamatosan változnak, hol a kútban vagyunk egy sejtelmes világban, hol az egyszerű kubusok belsejében.
Az épület a kútrész és a kubusrész két világ találkozása. A kútban történnek a függőleges mozgások, anyaga nyers vasbeton és csak szórt fény van benne, amely szűrődik le, majd a végén kijutunk a terasztetőre. A kubusok végfalain direkt fény érkezik be, csak vízszintes mozgás lehetséges és teljesen fehérek belülről. Ezen kettősség játéka a ház belső tere.
A házban a kiállítást fentről lefelé ajánlott látogatni, a kútban lévő fényességgel párhuzamosan haladva. Az újonnan érkezett már a földszinten sejtheti, hogy a dobozokban bent több fény van, mint a „kútban”, hiszen a kiállítótermek nyitott ajtaján keresztül fény szüremlik ki.
A szórt, sejtelmes fények világából indulunk el felfelé a fény irányába, és ismerjük meg egyre mélyebben, jobban az adott alkotó művészetét, és átmeneti terekben a hozzá kapcsolódó információkat. „Tapogatózunk” „botorkálunk” a kútban, kis fényes ajtókat láthatunk a magasban, amelyek elérése kívánatossá válik az emberi kíváncsiságból és érdeklődésből adódóan. Elindulunk az első hozzánk legközelebb eső ajtón kiszűrődő fényesség felé, amely utat mutat. A kubusba belépve tisztaszobába lépünk be, itt már csak a műalkotás és a befogadó létezik. Véleményem szerint ilyen a megismerés folyamatának elvont fogalma. Néha-néha félhomályban tapogatózunk az információk sokasága között, majd egy-egy apró jel, egy olvasott mondat, a sorok közül felbukkanó félmondat, amely figyelmünket adott ismeret felé irányítja. Elindulunk felé, közben akadályokat küzdünk le, távolságot teszünk meg, majd lassan-lassan elénk tárul a vágyott ismeret egy része, majd ismét eltávolodunk tőle, de máris tovább is olvasunk… Ennek a pulzálásnak, folyamatnak a megjelenítése építészeti szándék volt. A ház bejárása során az anyagok, formák és elsősorban a fény van segítségünkre. Ezen két világ találkozásából jött létre ez a ház.
A ház tömege a telek délnyugati részén, a telekvonalon áll. Pince, Földszint és öt emelet. A főbejárat az északi oldalon, a hátsó teraszon át, a -1-es szinten található. Akadálymentes bejárat a földszinten biztosított. A -1-es szinten található az információs pult, egy kis kávézó, és az kiszolgáló funkciók (ruhatár, raktár, mosdók, szellőző gépház). A földszint és a felette lévő négy emelet már a kiállításnak ad teret. Mindegyik más-más kilátást nyújt.
A galéria épülettől terepbe vájt rámpa vezet a kerten keresztül a hátsó, föld alatti épülethez. Ez a létesítendő objektum másik része, az iroda épület - a ház életének szervezéséhez kapcsolódó funkciók kaptak benne helyet.
Ez az épület egyszintes, a már meglévő faltól minimálisan 1m-re elhúzva található. A kert a tetejére ráfut és ott megáll. Az iroda épületben történnek a kiállítások és performance-ok szervezése, illetve a ház szellemi működése körüli tennivalók intézése. A funkcionális helyiségek, mint a raktár, a tároló, a konyhapult és a mosdó a DNY-i falhoz húzott sávban kapnak helyet. A ház északi fala végig üveg, mögötte a vasbeton födémlemez vasbeton oszlopokra támaszkodik. Az irodát egy belső udvar választja ketté, egy beharapás az épületbe, amely még több fényt juttat be, valamint elválasztja a tárgyaló részt az irodai résztől.
Anyagok: a külső burkolat UV védelemmel ellátott lőtt poliuretán vízszigetelés. Ugyanez az anyag kerül a tetőkre is a galéria épületén, az iroda épület tetején zöldtető található.
A belső burkolatok: a kubusok falai fehérre festettek, a padlóburkolat fehér műgyanta, egyéb helyeken beton, födémek felülete ásványadalékos csiszolt aljzatbeton.
A ház hangulatához illendően pórszórt szálhúzott nyílászárókat választottam.
Konzulensek:
Építészet: Karácsony Tamás DLA
Épületszerkezettan: Dr. Lányi Erzsébet
Épületgépészet: Dr. Kontra Jenő
Épületvillamosság: Dr. Majoros András
Építés kivitelezés: Baksayné Foszler Ibolya
Tartószerkezettan: Armuth Miklós