Lakhatás, közterek, klímaváltozás I.
Az Építészet Világnapján Beleznay Éva építész, fenntarthatósági tanácsadó előadásában a lakhatás, a közterületek és a klímaváltozás témái mentén ismertette azokat a tendenciákat és célkitűzéseket, amelyeket az építész szakmának is érdemes szem előtt tartani. Az előadás alapján készült leirat első részében a hazai és nemzetközi fenntartható fejlődési célok építészeti vonatkozásairól és a lakhatás helyzetéről olvashatunk.
Az UIA (Union Internationale des Architectes, International Union of Architects) nemzetközi építész szövetség 1985-ben létrehozott építészeti világnapját október első hétfőjén ünneplik az ENSZ élőhelyek világnapjával párhuzamosan. A 2021-es év „Tiszta környezet az egészséges világért" témát választotta az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak három témája, a lakhatás, a közterületek és az éghajlatváltozás mentén. E témák előtérbe helyezésével az UIA az ENSZ kezdeményezése és az építészek gyakorlata közt kíván hidat létesíteni.
De mi is ez a keretrendszer? Az ENSZ 193 tagállama 2015 szeptemberében fogadta el az Agenda 2030-at, amely középtávon, 2030-ig a szegénység megszüntetését, az egyenlőtlenségek leküzdését, Földünk környezeti rendszerének megóvását kívánja elérni. Az Agenda középpontjában a Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, SDG) állnak, minden nemzetre érvényesen és senkit nem kihagyva a célok megvalósulásából („leaving no-one behind"). Az Agenda összesen 17 célt, ezeken belül pedig 169 részcélt és több mint 230 indikátort tartalmaz, amelyek a fenntartható fejlődés több aspektusát kívánják felmérni és 2030-ig folyamatosan monitorozni. Az indikátorok az ENSZ globális céljaihoz kapcsolódó mutatószámok, amelyek egyik alapvető célja a nemzetközi összehasonlíthatóság biztosítása, amely évről-évre felülvizsgálatra és szükség esetén kiegészítésre kerül.
Magyarország is része a nemzetközi vállalásnak. A Magyarországra vonatkozó releváns indikátorrendszer kialakítása folyamatban van, amelyet a KSH az állami szakértők és a kutatók bevonásával közösen dolgoz ki. Jelenleg is elérhetők az SDG indikátorok, amelyek vagy az ENSZ indikátorok definíciójával megegyezők, vagy amennyiben az ENSZ által előírt indikátor hazánkban nem elérhető, úgy a KSH helyettesítő indikátorokat alkalmaz, amely az adott fenntartható fejlődési cél teljesüléséről releváns képet ad. Az európai előrehaladást az EUROSTAT követi.
Míg a KSH és EUROSTAT az indikátorokat rögzítik, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) az a független nemzeti intézmény, az Országgyűlés tanácsadó, érdekegyeztető szerve, amely feladata a hazai fenntartható fejlődési alapelvek és célkitűzések, átfogó feladatok meghatározásának elősegítése. Az NFFT kiemelt célja a fenntarthatósághoz szükséges szemléletváltás elősegítése a társadalom minden szegmensében. Az NFFT kiemelt feladata a Parlament által 2013 márciusában elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (NFFS) előrehaladásának értékelése. Az NFFT kétévente Előrehaladási Jelentésben számol be a társadalomnak és az Országgyűlésnek a Keretstratégia végrehajtásáról. (Legutóbbi a 2017-2018-as jelentés).
A fenntartható fejlődés a 21. században egy értékrend transzformációt követel meg – a korábban műszaki szemléletű tervezés mellett egyre hangsúlyosabban kell, hogy a környezeti és társadalmi szempontok érvényesítésre kerüljenek. Az elmúlt évek és a koronavírus által előállt gazdasági-megélhetési társadalmi helyzet okán a gazdaságfejlesztés középpontjában a gazdaságélénkítés, ezen belül a munkahelyek számának megerősítése állt, és sajnálatosan a gazdasági növekedést fenntartható módon támogató társadalmi és természeti erőforrások fejlesztése háttérbe került.
A társadalmi és ökológiai keretek között van az a környezetbarát és társadalmilag igazságos tér, ahol a gazdasági fejlődés valóban fenntartható módon tud megvalósulni.
Herman Daly ökológiai gazdaság modellje, a Stockholm Resilience Center a gazdasági növekedés környezeti határaira (planetary boundaries), Földünk környezeti eltartóképességére vonatkozó megállapításai, az emberi jogokat méltányoló, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok keretrendszerében lefektetett társadalmi szabályok, és az ezekre építő, Kate Raworth „gyűrűbe zárt gazdaság" (doughnut economy) modellje kell, hogy jelentsék ma az építés értékrendjét.
Építészként felelősek vagyunk a környezetünket kritikus mértékben veszélyeztető témakörökre való odafigyelésért, amelyek az éghajlatváltozás, az édesvíz készletünket veszélyeztető nitrogén és foszfor terhelés, a területhasználat változás és a biodiverzitás csökkenése. Mindemellett kritikus tényezők hazánkban a levegőszennyezés, a kémiai szennyezések, az ózonréteg lebomlása, az édesvíz kivonás. A kilencedik ökológiai határ témában, az óceán savasodásban közvetlenül nem vagyunk érintettek.
Az UIA kiemelt témakörei – a lakhatás, a közterületek és a klímaváltozás – közvetlenül a tizenegyes, „a városok és egyéb emberi települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóképessé és fenntarthatóvá tétele", és a tizenhármas, a „sürgős lépések megtétele a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére" célokhoz kapcsolódnak, de közvetetten szinte mindegyik további célt érintik.
LAKHATÁS
Minden embernek joga van a megfelelő lakhatáshoz. Az UNHabitat szerint világszerte több mint 1,8 milliárd embernek nincs megfelelő lakása. A becslések szerint 2030-ra a világ teljes lakosságának 40%-át érintheti ez a probléma. A foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető feltétele a megfelelő lakhatási körülmények biztosítása.
A megfelelő lakhatási körülményekhez és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzájutáshoz kapcsolódóan hazánkra vonatkozólag a KSH az éves háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel adatait használja. Az elmúlt években a leromlott állapotú lakóhelyen élők aránya 2013-ban volt a legmagasabb, 7,4%-os részaránnyal, amely 2017-re 5,6%-ra csökkent. A szociális szempontból nem megfelelő lakóövezetben lakók aránya a 2010-2012-es időszakhoz képest megugrott, de 2017-ben visszaállt a 0,7% szintre. Ez a tendenciát tekintve kedvező, de továbbra is mintegy 70 ezer fő él krízisterületeken, a legnagyobb arányban az Észak-Magyarország régióban, közel 58 ezren.
A Habitat for Humanity Magyarország kilencedik éve publikálja éves jelentését a magyarországi lakhatási szegénységről[1]. Célja, hogy minden évben általános képet adjon a lakhatást övező politikai és gazdasági környezetről. A 2020-as jelentés adatai és értékelései a 2019-es éves adatokra támaszkodnak, de foglalkozik a 2020-as év első felében súlyossá vált koronavírus hatásaival is. A karantén helyzetek felerősítették a megfelelő lakhatás fontosságát. A legrosszabb anyagi és szociális helyzetben élők szenvedték meg leginkább a következményeket: munkahelyük szűnt meg, megfelelő telekommunikációs ellátás és felkészültség hiányában nem volt lehetőségük otthonról végezni munkájukat, gyermekeik nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudtak részt venni a digitális oktatásban, és a lakáskörülményeik sem biztosították a tartós otthonmaradást.
A jelentés megállapítja, hogy bár születtek a helyzet súlyosságát enyhítendő kormányzati intézkedések, ezek elsősorban a gazdaság és az egészség védelmét szolgálták, és nem az egészséges lakhatás körülményeinek javítását.
Az EU 2018/844 irányelve[2] felismeri az energiaszegénység enyhítésének szükségességét, és előírja, hogy a nemzeti hosszú távú felújítási stratégia (HTFS) energiaszegénység enyhítését célzó intézkedéseket is tartalmazzon. A magyar HTFS a rászoruló háztartások helyzetét jövedelmi problémákra, magas energiaárakra és alacsony energiahatékonyságra vezeti vissza.
A harmadik tényező, a lakóingatlanok minősége az építészek közvetlen felelőssége alá tartozik. A magyarországi lakásállomány elavult, a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia szerint a lakásállomány 70%-a nem felel meg a hőtechnikai követelményeknek. Az energiatanúsítványok alapján az épületeink 95,5%-a nem éri el – a 2020. december 31-es teljesítési dátumról többször elhalasztott – 2022. június 1-től kötelező KNE energiaminősítési szintet. A háztartások a lakásfenntartási költségeik csaknem 60 százalékát fordítják energiára, és a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) nyilvántartása szerint hozzávetőlegesen 500 ezer fogyasztónak van 60 napon túli hátraléka. A háztartások 33%-a költi jövedelmének több, mint 15%-át, és 8.5%-a több, mint 25%-át energiára, amely magas részarány leginkább az első és második jövedelmi csoportban jelentkezik. A teljes népesség 23%-a olyan lakásban él, ahol beázik a tető, nedvesek a falak vagy korhadnak az ablakok vagy a padló, 11%-a anyagi okok miatt nem tudja időben befizetni közüzemi számláikat, és 6% nem tudja megfelelő szinten kifűteni a lakást télen. A szegénységi küszöb alatt élők esetében lényegesebben nagyobbak, 44%, 29% és 20% ezek az értékek.
Az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás tekintetében Magyarország az EU-ban az alacsony kibocsátók között szerepel. Azonban, ha a Kaya-identitás szerinti összetevőket vizsgáljuk, megállapítható, hogy míg a kibocsátások általánosan csökkennek, az egy főre jutó GDP és a népesség változásának összevont hatása nagyobb, mint a csökkenő energiaintenzitás és karbonintenzitás hatása.
Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó nemzeti stratégiák (Nemzeti Energiastratégia, Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia, Magyarország Nemzeti Energia- és Klímaterve, Első Éghajlatváltozási Cselekvési Terv, Hosszú Távú Felújítási Stratégia) a 2050-es karbonsemleges Magyarország cél elérésében kiemelten az energia és közlekedés ágazat dekarbonizációjára építenek a széndioxid-mentes és megújuló energiára való átállással.
Az energiatermelés dekarbonizációja mellett az energiahatékonyság javítása tud a célokhoz hatékonyan hozzájárulni. Ebben az épületek kiemelt szerepet kell, hogy játsszanak tekintettel arra, hogy az épületek a legnagyobb hazai energiafogyasztók és CO2-kibocsátók közé tartoznak. A teljes végső energiafelhasználás 35%-a lakóépületekben, 28%-a középületekben történik. A HTFS a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakás célú épületeket – a felújítások elősegítése és felgyorsítása révén – 2050-re közel nulla energiaigényű és dekarbonizált épületállománnyá kívánja átalakítani.
Ürge-Vorsatz Diana és kutatócsoportja kiemelten hangsúlyozza, hogy az épületek energiafogyasztásának lecsökkentése nemcsak azért fontos, mert jelenleg az energiával kapcsolatos CO2 kibocsátásunk közel 40%-át adja, hanem azért is, mert egyike azon kevés ágazatoknak, amelyek képesek elérni a nettó nulla vagy nagyon közel a nettó nulla eredményeket más ágazatoktól függetlenül is. A szűk időtávban a teljeskörű elektrifikáció és a nulla szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia megújuló és nukleáris forrásból való biztosítása mindenre nem tud megoldást adni, hiszen az épületek energiafogyasztásának jelentős részét a fűtés jelenti. Ürge-Vorsatz az épületállomány esetében nem csak a nettó nulla ÜHG kibocsátás mellett, hanem a nettó nulla energiafogyasztás mellett érvel. A kutatócsoport bizonyítja, hogy a legtöbb épülettípusban és éghajlaton megbízhatóan és megfizethető módon meg lehet valósítani a nettó vagy majdnem nulla energiaigényű épületet a már meglévő rendszerekkel és technológiákkal a hagyományos épületek költségeit alig meghaladva.[3]
A HTFS, a TNM rendelet és az energiaszegénység felszámolását és lakhatást akkor tudják támogatni, ha a jelenleginél sokkal erősebb kritériumokat állítanak fel és az épületfelújításokat támogató programokat és finanszírozási eszközöket rendel hozzá.
Beleznay Éva, okl. építészmérnök, okl. településtervező, a HuGBC vezető fenntarthatósági tanácsadója
A cikk a Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Budapesti Építész Kamara által kezdeményezett, a BuildCommunication által lebonyolított Tiszta környezet az egészséges világért, az Építészet Világnapja nyitókonferenciáján elhangzott előadás kivonatának első része.
A cikk számos tekintetben a Nemzeti Fenntartható Fejlesztés Tanácsa által támogatott kutatás, a „Szakértői tanulmány az építési ágazat karbon lábnyom csökkentésére" eredményeit mutatja be, amely teljes terjedelmében az NFFT műhelytanulmányok között található.
Szerk.: Hulesch Máté
[1] Éves jelentés a lakhatási szegénységről 2020, Habitat for Humanity Magyarország, 2020.
[2] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/844 IRÁNYELVE (2018. május 30.) az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32018L0844&from=ES
[3] Advances Toward a Net-Zero Global Building Sector, Diana Ürge-Vorsatz, Radhika Khosla, Rob Bernhardt, Yi Chieh Chan, David Vérez, Shan Hu, Luisa F. Cabeza, Annual Review of Environment and Resources 2020 45:1, 227-269, https://www.annualreviews.org/doi/pdf/10.1146/annurev-environ-012420-045843
