Lakóépület és boutique hotel a Szervita téren

"Ahhoz, hogy megértsük mi történik manapság a Szent Anna templom jobb oldalán, a környék történetét 1686-ig vissza kell gomboljuk." Dévényi Tamás írása a Szervita tér városszöveti rendezéséről Peschka Alfréd, Nemes Bertalan és Csernik Tamás (Óbuda Építész Stúdió) terve kapcsán. 

A Szervita tér türelmesen viselte azt az időszakot is, amikor Martinelli térnek hívták. Anton Erhard Martinelli, a rend kedvéért. Én ebbe születtem bele, tetszett a név csengése, meg az is, hogy egy építészről nevezték el a város közepét. A Belvárosi Távbeszélő Központot nem kedveltem ennyire, főleg azt, ahogy mindkét oldalon rátelepedett a templomra. Jeney Lajos és egy másik Bán Ferenc terve azonban mértéktartó volt: a kor engedte keretek között városépítészetileg értéket teremtett azáltal, hogy a zártsorú beépítést komolyan vette. A vele szemben megépült parkoló és irodaház (OMFB, Szabó István műve) főleg a beépítésével tarolt: a tér hajdani, négyzetes formáját idézte meg, még ha építészete közömbös is maradt a környék iránt. A visszakeresztelés után sokáig csend volt, aztán jött Zaha Hadid és két tervet is letett az asztalra. A főváros annyira szerette volna, hogy megépüljön a második, kavicsszerű opusz, hogy még a szomszédos műemlék tűzfalának latakarásától is eltekintett volna. Aztán válság és csend jött.

Ma rá se ismerni a térre. Mindkét modernista épület porba hullott, hírmondó is alig maradt utánuk.

Ahhoz, hogy megértsük mi történik manapság a Szent Anna templom jobb oldalán, a környék történetét 1686-ig vissza kell gomboljuk, ekkor települtek át ugyanis a szerviták Bécsből Pestre. Hamarosan áll templomuk a legnagyobb pesti dzsámiban (a Martinelli tervezte invalidus laktanya helyén állt), majd telekcsere után a mai Szent Anna templom barokk épülete is megvalósul (1717-1732) a rendházzal együtt (1725-1772) és a szerviták megveszik az előttük lévő telket (1726), hogy ne épülhessen oda semmiféle ház – ez lett a Szervita tér. Már csak ezért is jogos volt a tér visszakeresztelése!

Telik-múlik az idő. Aztán az új divat és a jó üzleti kilátások okán a rend megbízza kora egyik profiját, Diescher Józsefet, aki modernizálja a templom architektúráját és ugyanebben a neoreneszánsz modorban jókora kolostor-bérház épületet emel a korábbi rendház helyére (1871-74), sőt egy kétszintes bazárral a templom bal oldalát is beépíti.

A második világháború megtépázza a teret, majd a béke a romos rendház bontását hozza magával.

Aztán a posta megbízásából épül meg 1974-77 között a mára szinte teljesen lebontott távbeszélő központ. Ami megmaradt belőle az maga a telefonközpont.

Az ingatlan új gazdája, a Biggeorge Property az Óbuda Építész Stúdiót bízta meg egy lakó-szállóépület megtervezésével. A tervváltozatok sokasága után Erick van Egeraat irodája tett le három újabbat, aztán megint az Óbuda kapott lehetőséget.

Az összes tervváltozat az új modern építészet tisztes példája volt – környezeti kapcsolatok nélkül.

Javaslatomra végig elemeztük a tér, majd Diescher építészeti kompozícióját. Ez utóbbit azért, mert a templom szemből ma is neoreneszánsz arcát mutatja, és ehhez kell a megtervezendő háznak kapcsolódnia.

Arra jutottunk, hogy bármiféle archaizálás nélkül is van lehetősége itt a modernizmusnak arra, hogy illeszkedjen egy - ez esetben - historikus építészeti közeghez.

A terveket Peschka Alfréd, Nemes Bertalan, Csernik Tamás és munkatársai készítették el.

Mi is volt a módszer?

Az alaprajzi rendszert alapvetően befolyásolta az, hogy a telefonközpont több szinten keresztül mozdíthatatlan volt. Az alaprajzok e jelentős nehezítés ellenére is jók lettek.

A Szervita tér felől az új ház tömege pontosan idézi vissza a Diescheri arányokat – a főtömeg megegyezik a templom torony nélküli tömegével, így az új épület messzebb került a templomtól a Jeney-féle megoldáshoz képest. Külön gond volt az, hogy a telefonközpont közelíti meg leginkább a templom falát. A visszabonthatatlan tömegelemet a Szervita tér felől valahogy le kellett takarni. A tervezők üvegfallal idézik vissza a két épület hajdani összekötöttségét. Ez a „szervetlen” megoldás azért jó, mert megszűnt a hajdani erős funkcionális kapcsolat a két épület között.

A homlokzat a tartószerkezetet hangsúlyozó, erőteljes lyukarchitektúrát kapott. Ez egyrészt alkalmat teremtett a homlokzat hármas tagolásának újra értelmezésére, másrészt a templom erős horizontális osztásai is visszaidőződnek. A homlokzati anyagok igényesek és a környezethez illők.

Az építés alatt lévő házat majd nézzék meg, ha elkészült! Szerintem ez a terv megnyugtatóan rendezi a városszövet e sarokpontjának ügyét és a Szent Anna templom végre kikerül a modernista építészet szorításából.

Dévényi Tamás