Látogatóközpont és tanösvény a Dunakeszi lápért

Nagy Tibor diplomatervével a Dunakeszi-tőzegtavak maradványának megmentésére szeretné felhívni a figyelmet. A látogatóközpont csoportba rendezett épületei formálásuk, anyaghasználatuk és energiatudatos kialakításuk révén kézzelfogható példaként tükrözik a vendégek számára a természethez való igazodást, a környezet megőrzésének fontosságát.

Bevezető
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem, azaz az általunk okozott károk megelőzése, elhárítása, valamint a természetvédelem, amely a természetes életközösségek, élőlények védelmét és a biodiverzitás megőrzését foglalja magában. E két tevékenység csak együtt lehet hatékony, megvalósulásukhoz szükséges az egyes emberek és a társadalom környezettudatosságra való nevelése, ezért diplomamunkámban egy olyan funkciójú épület tervezésével foglalkoztam, amely elősegítheti a környezeti tudat kialakulását, de nem csak a funkcióval, hanem anyaghasználatával, szerkezeti kialakításával, és energiatudatosságával is. Ehhez ideális helyszínt nyújtott a Dunakeszi-tőzegtavak veszélyeztetett területe, ahová egy látogatóközpontot és tanösvényt terveztem.

Történeti vonatkozások
A Dunakeszi-tőzegtavakat Újpest északi határában találjuk, a Dunakeszi-alsó vasútállomással egy vonalban. Korábban a Mogyoródi-pataktól majdnem Dunakesziig húzódott az a mocsaras, lápos terület, amely a Rákosi homokpuszták vizes élőhelyeinek egyik utolsó maradványa volt. Az eredetileg nagy kiterjedésű, nedves területen buja növényzet élt, amely gazdag állatvilágot tartott el. Az oxigénhiányos, pangó vizes lápi talajban az elhalt növényi részek nem bomlottak le szervetlen anyagokká, hanem a talaj mélyebb rétegeiben a kőszénképződés első lépéseként tőzeggé alakultak. A vastag tőzeglerakódásokat néhol az ember kitermelte, így kisebb-nagyobb gödrök jelentek meg a területen. A magas talajvíz néhány hét alatt elárasztotta a mélyedéseket, így a terület kis tavacskákkal gazdagodott.

A tavak kialakulását és a jellegzetes lápi növényzettel való benépesülését 5-6 éve még bárki nyomon követhette a Mogyoródi-patak és a vasút menti kavicsbánya-tavak közötti területen. 1998 első félévében azonban az M0-ás autópálya építése miatt a terület bokorfüzeseit és fűz- nyárligeteit kivágták, a növényzetet az itt élő állatokkal együtt felégették. Az apró tavacskákat több ezer köbméter földdel feltöltve tüntették el a föld színéről. A súlyos természetrombolástól csak két kis tó menekült meg.

Telepítési koncepció
A helyszínen két láprét-sztyepprét található, amelyeket többször megbolygattak és mélyszántottak, így ezek ökológiai szempontból kevésbé értékesek. A terület nyugati oldalán húzódó tisztást egy áruházlánc épülete határolja, amely korábban a láp területét épületbővítési szándékkal veszélyeztette, míg a másik sztyepprét a két tőzegláp között középen helyezkedik el. A tervezés kezdeti fázisában két telepítési koncepció merült fel: vagy a nyugati rétre tervezek - ez esetben elzárkózok a szomszédos épülettől-, vagy középre helyezem épületemet, ezzel bemutatva a tőzegtavakat fenyegető veszélyt is. Végül az utóbbi lehetőség mellett döntöttem, hiszen a veszélyeztetettsége miatt választottam ezt a területet.

Építészeti koncepció
A szomszédos épület tömbszerűségét több kisebb épülettel kívántam ellensúlyozni, amelyeket egy hullámzó stéggel kapcsoltam össze. Végül öt épületegységet terveztem meg, amelyeket rendeltetésük szerint különítettem el: az első épület fő funkciója iroda, de helyet kapott itt egy kisebb kutatószoba is, a második pedig kávézó. Ezek a pergolával összekapcsolt tömegek biztosítják az itt dolgozók igényeit, valamint a látogatók fogadását és kiszolgálását. A következő épület célja már közvetlenül a környezettudatosságra való nevelés. A középső épületben vetítéseket és előadásokat lehet tartani, míg a leghátsó két épületben kaptak helyet a kiállítási anyagok és az installációk (akvárium, terrárium, florárium, formikárium). Az épületek üvegfelületeihez a funkciójuknak megfelelő színeket társítottam: az irodához és a kávézóhoz kék és zöld színű felületeket terveztem, amelyek nyugtató, hűsítő hatásúak, míg a vetítőteremben és a kiállítóterekben meleg színeket alkalmaztam, amelyek serkentőleg hatnak. Épületeim hátrafelé egyre jobban elemelkednek a talajtól, végül az utolsó épületből kiválik egy kilátó is, ezzel egy felfelé irányuló lendületet adva az épületegyüttesnek.

Szerkezet, forma, anyag
Épületeimet lábakra állítottam, így minimális területet vettem el a természettől. Tömegnek a lehető legegyszerűbb formát, a dobozt választottam, hogy az ne nyomja el a természetet, hanem együtt dolgozzon vele. A lábakra állított épületből adódott a vázas szerkezeti rendszer, amely rétegelt-ragasztott fatartókból áll - ennek gyártása jár a legkevesebb károsanyag kibocsátásával, továbbá újrafelhasználható és természetes anyag. Hőszigetelésnek lenrostot használtam fel, amely könnyen feldolgozható, mivel rendkívül bőrbarát, ezen kívül jó pára-, és nedvességszabályozó, anyaga pedig komposztálható. A 24 cm vastag hőszigetelés nyári hővédelmét 16 cm átszellőztetett légréteggel oldottam meg, amelyet hézagosan rakott deszkázattal borítottam, mind a falakon, mind a tetőn. A tető vízelvezetése ez alatt a faburkolat alatt történik, míg a falburkolaton nem juthat be a csapadék a deszkázat képzésének köszönhetően. Épületeim fűtését programozható vezérlésű infrapanelek biztosítják, így a helyiségek funkciójuknak megfelelően, időben és hőmérsékletben önállóan szabályozhatóak, tovább csökkentve ezzel az energiafelhasználást.

Az épületek észak-déli hosszirányban helyezkednek el. A nyári felmelegedés ellen a doboz végein elhelyezkedő ablakokat olyan mértékben toltam be, hogy délben a nyári napsugarak ne érhessék el az üveget. A doboz formát beharapásokkal oldottam fel, ezeket pedig pergolával borítottam, amelyek egyben tartják a tömeget, így keletről és nyugatról is biztosítottam az épületek bevilágítását, ugyanakkor az árnyékolás kérdése is megoldódott. A beharapásokat harmonika ajtók választják el a belső tértől - ha azokat kinyitjuk, megszűnik a kint és bent,  a terek egybeolvadnak. Épületeim merevítésére acélhuzalokat és acélhevedereket terveztem, attól függően, hogy azok látható helyre, vagy fal-, illetve födémszerkezetbe kerülnek be. A kilátóépületemben egy sűrű, acélhuzalokból álló szövetet hoztam létre, ezek biztosítják a térelhatárolást.

A vázas szerkezeti rendszernek köszönhetően szabadon alakíthattam az alaprajzot a funkcióknak megfelelően. Az elrendezésben szakítottam a hagyományos alaprajzi rendszerrel, ehelyett a „doboz a dobozban” elven alakítottam ki a válaszfalak elrendezését, így biztosítva a körüljárhatóság teljes szabadságát. Ez főképp a kiállítótereknél számított, de az irodánál és kávézónál is sok előny származott belőle, hiszen így elrejthettem a kiszolgáló helyiségek bejáratait, de az alkalmazottaknak szánt közlekedők mégis nyitottak és világosak maradtak. A belsőben a főfalakat és a mennyezetet fehérre festett gipszkartonnal burkoltam, míg a válaszfalakból képzett belső dobozokat fával borítottam, ezzel erősítve a doboz a dobozban hatást.

Nagy Tibor

Külön köszönet dr. Kriska Györgynek, aki a lápról készített szakvéleményekkel és egyéb hasznos információkkal látott el.

Látogatóközpont és tanösvény a Dunakeszi lápért - diplomamunka, SZIE, Ybl Miklós Építéstudományi Kar, 2011

tervező: Nagy Tibor

konzulensek:
építészet: Markó Balázs
tartószerkezet: Hernád Attila
építésszervezés: Hock Judit, doc.hc Velősy András

bruttó szintterület: 1561 m²