Látogatóközpont Nagygécen
Nagygéc már nincs a térképen, de még van két lakója és egy Árpád-kori, gyönyörű műemlék temploma a 45 évvel ezelőtti nagy árvíz által elmosott és elnéptelenedett falunak. Csernyus Lőrinc és Siposné Németh Ildikó ide tervezett egy látogatóközpontot, amelyben lesz egy megmaradás tematikájú művészeti installáció is. A hamarosan elkészülő projektet - építés közbeni állapotában - Dvorszky Hedvig művészettörténész mutatja be.
Nagygéc története
A valaha 700 lelkes település egyike annak az öt szatmári falunak, amelyek a trianoni országhatár és az árvízvédelmi töltés közé szorultak. 1970. május 13-án a medréből kilépő Szamos folyó éjjel 11-kor érte el Nagygécet, s a falut teljes szélességében elöntötte. A település lakosságát evakuálták, ezt követően pedig nem is engedték őket vissza otthonukba. A hatóságok akkori döntése alapján húsz évig tilos volt az építkezés a területen.
A falu egykori lakói, az eddig soha nem látott nagyságú árvíz levonulása után a közeli Csengerben illetve Csengersimán telepedtek le. Az akkoriban 749 lélekszámú Nagygécen mára csak egy-egy téglaház, a magtár, illetve az Árpád-kori templom maradt meg, a vályogházakat egytől egyig elsodorta a pusztító áradás. Nagygéc egyike azoknak a szatmári falvaknak, melyeket a trianoni határ elvágott az árvízvédelmi töltéstől.
Az egykor ott élők visszaemlékezése szerint a katasztrófát a románok tetézték, amikor hadseregük, egy rakétabázis védelmének érdekében felrobbantott egy gátat a határ túloldalán. A víz alá került Nagygécről a katonaság bevonásával menekítették az embereket. Visszaemlékezések szerint a munkásőrök a buszokra egyszerűen nem engedték fel a férfiakat, kizárólag a nőket és gyerekeket. Az embereket a hadsereg mentette ki. Az árvíz levonulása után a minisztertanács építési tilalmat rendelt el Nagygéc és Komlódtótfalu területére, majd megszüntette a falu önállóságát. Ma a falunak két állandó lakosa van.
Az építési helyszín
Az építési telkek Csengersima külterületén találhatók. Nagygéc már a térképeken sem szerepel. A telekösszevonás után az egyesített 1222 helyrajzi számú telekre tervezünk építeni. A szomszédos telken (1224) áll a műemlék templom.
A Megmaradás Temploma
A település jelképe az egytornyos, egyhajós, támpilléres szentélyű teremtemplom, román kori résablakokkal, kora reneszánsz szentségházzal, betlehemi csillagos, háromszintes toronnyal. Egy 1339-es dokumentum szerint Géc templomát az egyik apostolfejedelem, Szent Péter tiszteletére szentelték. A kistemplom két részből áll, a hajó az Árpád-korból, a szentély Mátyás király korából való. A templomot a XV. század második felében késő gótikus stílusban kibővítették: elbontották a románkori szentélyt, lefaragták a diadalívét, a templom hajóját meghosszabbították és szentéllyel bővítették. A bővítők a Csákiak, Daraiak, Piliskeikek közül kerülhettek ki. A két gótikus ablak közötti szószéket a XVIII. században építették téglából, illetve gótikus faragott kövekből. A reformáció idején, a XVII. században festették ki a templom belső terét, amelyről leírások is vannak. Az épület famennyezetét 1765-ben kapta. Vélhetően ez idő tájt épülhetett a templom különálló fatornya is. A mai homlokzat előtti háromszintes, gúlasisakos tornyot 1896-ban emelték, a bejárat bővítésével ekkor tüntették el a román kori kaput. A templom XIX. századi állapotát Heszlmann Imre és Rómer Flóris dokumentálta, akik 1864-ben készítettek feljegyzéseket és rajzokat a helyszínen.
1986-87-ben nagyszabású régészeti kutatást végeztek a templomban. Szóba került ugyanis, hogy áttelepítsék az épületet a nyíregyházi-sóstói Múzeumfaluba. A feltárások során a templom padlója alatt vélhetően az oda temetett egyházi személyiségek, donátorok földi maradványait találták meg a kutatók. A templom sorsát az 1970-es Szamos-közi árvíz évtizedekre megpecsételte. Külső falán térdmagasságban jelzés található: idáig ért a víz 1970-ben. A bejárat mellett ez olvasható: "Nagygéc, faluközpont, nemzeti emlékhely. A szándékos falurombolás mementója, a megőrző és újjáépítő igyekezet jelképe".
Építészeti kialakítás
A „Megmaradás Templom” épületegyüttese négy építészeti elemből (a templom, a kilátó, a „Megmaradás háza” és a látogatóközpont), valamint az ezeket összefogó táj- és kertépítészeti egységből áll. Az alapgondolat a MEGMARADÁS szóban gyökerezik. A magyarság megmaradási helye a Kárpát-medence. A megmaradás azt jelenti, hogy a népesség születés és halál közti arányszáma pozitívumot mutat.
Az épületegyüttest jelentő négy épületet önálló építészeti jelként kell értelmezni, melyek mindegyike a „megmaradás” kifejezéshez kötődik. A négy jel önmagán belül mind egyedi, de láncolatuk szerves és egységes. Természetesen a leghangsúlyosabb maga az Árpád-kori templom. A Látogató központ nem próbál konkurálni a templommal.
A Megmaradás Háza
Az épület együtt jeleníti meg a születést és a halált. Mindkettőt egy-egy kupola szimbolizálja. A belső kupola a születésé, a külső a halálé. A két kupola egymásra borul, de nem ér össze. Az újszülöttek a fénnyel érkeznek és a halottak a fénnyel távoznak.
Az újszülöttek felülről jutnak be a kupola belsejébe és a nevük a terem közepén álló asztalba épített számítógépen keresztül jelenik meg. A gépek helye a bejárat két oldalán lévő két kis helyiségben van. A papírra nyomtatott neveket a külső falon kell elhelyezni a megfelelő hónapnál. Minden évvégén a papírok lekerülnek a falról és év elején újra indul az egész. A lekerült neveket születési idő és nemenként rendezik, majd a külső falban lévő beépített falfülkébe kerülnek, de számítógépes adattárolással. Minden hónapnak megvan a saját fülkéje. A fülke egyik oldalán a férfiak a másik oldalán a nők kapnak helyet. Itt évek múlva is visszakereshetők a születési dátumok.
Ha valaki meghal, innen távozik el. A két kupola nem ér össze. A találkozásnál egy szabad gyűrű van, ezen keresztül jutnak ki a térből. Az épület kívül fehér vakolatot kap és felülről fémtetővel fedett.
Kilátó torony
A kilátótorony és a Megmaradás Háza egy tengelyre fűződik fel. A kilátó lehetőséget biztosít a látogatók számára, hogy felülről is láthassák az emlékparkot. Maga a torony teljesen nyitott és fő tartószerkezete ragasztott fatartókból áll. A torony belső része gúla alakú, a négyzet alapú gúla éleit egymásnak támasztott tartóoszlopok alkotják. A földszintről a födémekre törtvonalú nyolcszögre szerkesztett húzottfokos lépcső faszerkezetű lépcső vezet fel 5 cm vastag lapokból. A lépcső tartóoszlopai egyben a födémeket is alátámasztják. A belső tornyot egy külső fűrészelt árúból készült „A” és „B”-típusú szárnyszerű építményrész szegélyezi.
Részlet Dvorszky Hedvig művészettörténész és Csernyus Lőrinc vezető tervező 2013. decemberében, a Katolikus Rádióban elhangzott beszélgetéséből:
Csernyus Lőrinc: Mégis, amikor mostanában azon a gyönyörű tervemen dolgozom, a Csenger mellett lévő nagygéci Árpád-kori templom felújításán, ez a remény bíztat. Ugyanis Nagygécet hiába keressük a térképen, mert rajta sincs, mivel az 1970-es szamosi árvíz után letörölték a közigazgatási térképről, és ráadásul ebben a faluban nem is lakik senki. Holott ennek az egész területnek nagyon sok, ilyen romjaiban is méltósággal megmaradt temploma van, Szamostatárfalvától kezdte Csengerig. Ezt a Megmaradás Templomának neveztem el.
A műemléki hivatalokkal egyeztetve és engedélyeztetve tesszük rendbe, de melléje az én terveim alapján egy látogató központ is kerül. Ez egy furcsa kör alakú épület, amelyben egyebek mellett azt lehet megtekinteni, sőt áttekinteni, hogy hogyan is áll a születési és a halálozási arányszám az adott időszakban Magyarországon, és mikor fordul át ez az összehasonlítás a pozitívumba. Természetesen az a vágyam, hogy az épület minél előbb ezt mutassa be. Ennek a látogatóközpontnak egy kilátótornya is lesz, amelyből rá lehet látni a közeli és távolabbi környezetre, a templomot pedig egy szép földterület is körülveszi, amelyet őshonos Kárpát-medencei gyümölcsfákkal telepítünk be és településtáblákkal látjuk el. Így tehát valóban a megmaradást szimbolizálja ez az együttes. Reményeim szerint a jövő év végére el is készül.
Dvorszky Hedvig: Egy építésztől az ember nem is várhat mást, mint azt az optimizmust, amit az Ön szavai sugallnak. Nem is gondoltam volna, hogy akkor, amikor évekkel ezelőtt egy műemléki hivatalban dolgozó kollegámmal beszélgetve hallottam Nagygécről egy fantasztikus történetet, majdan a Megmaradás Templomának tervezőjével éppen erről a helyről beszélgetünk. Történt ugyanis, hogy a műemléki hivatal Örökségünk Őrei nevű lelkes fiatal csapata éppen ehhez az Árpád-kori templomhoz szervezett szakmai kirándulást. A hely szelleme mindannyiukat magával ragadta – mint általában ezek a nagy történelmi időket felidéző szakrális helyek. A magukkal vitt gyertyákkal, az egyébként gazzal felvert, romos belső teret körberakták, és ebben a meghitt világításban tartották meg emlékezésüket és folytatták meghitt baráti beszélgetésüket. Megidézték az egykori csodát.
Dvorszky Hedvig
