Legizgalmasabb fázisához érkezett a drezdai Neumarkt rekonstrukciója
A háború utáni újjáépítések Európa-szerte komoly építészeti-városépítészeti kérdéseket vetettek fel. Nem volt ez másként Drezdában sem, ahol a lehető legteljesebb rekonstrukció mellett döntöttek. Most, hogy a munkálatokkal elérték az újjáépítendő terület határát, az azóta kiépült városrészekhez való kapcsolódás okoz komoly fejtörést a tervezőknek.
Drezdának a második világháború végnapjaiban porig bombázott történelmi belvárosa a szemünk láttára épül(t) újjá: webkamerák segítségével az egykori Új Piactér, a Neumarkt és környezetének rekonstrukcióját napról napra végigkövethetik1 az építkezéseket csak távolról figyelők is. Az újjáépítés mára annyira előrehaladt, hogy a tér bizonyos pontjaiban állva már-már teljes az illúzió: mostanra egész háztömbök készültek el a sok vitát kiváltó teljes rekonstrukció jegyében, így ma körbenézve szinte újra ugyanabban a városképben gyönyörködhetünk, mint elődeink a légitámadások előtt.
Az építkezések eddig jobbára csak ideológiai viharokat kavartak, miszerint elvben szabad-e a semmiből ilyen mértékben rekonstruálni történeti városrészeket. Bontásra, átépítésre ugyanis ezidáig nem volt szükség, mivel a Neumarktot övező egykori sűrű beépítés helye hatvan éven át üresen állt, csak a város jelképének, az azóta közadakozásból elsőként újjáépített Frauenkirchének a romjai éktelenkedtek háborús mementóként a hatalmas zöldterület közepén. Mára azonban a rekonstrukció hulláma elérte a háború utáni beépítés szélét, s ez jelenleg a folytatást illetően komoly dilemmákat okoz. Az új és a régi-új beépítés rasztere ugyanis nem kompatibilis, mivel Drezda belvárosában a romeltakarítást követően a történeti városszövettel mit sem törődve új, attól teljesen idegen utcahálózatot alakítottak ki.
A háború utáni újjáépítés az egykori NDK területén csak igen vontatottan haladt előre, így gazdasági nehézségek miatt, illetve ideológiai megfontolásból a városvezetés meg sem kísérelte a még menthető romos épületek, történeti utcaképek megőrzését az utókornak, csak a legfontosabb és legkevésbé sérült műemlékek megtartására került sor. Drezda történelmi városmagjának helyén teljesen új beépítés valósult meg, nagy szocreál lakótömbökkel, modern középületekkel és közöttük korábban sosemvolt terekkel, utcákkal és udvarokkal.
A régi és az új városszövet ütközése miatti konfliktusok nemrégiben az építési terület délnyugati sarkában álló Kulturpalast jövőjét illetően csúcsosodtak ki: a város emblematikus modern középülete ugyanis több újjáépítendő tömb kontúrjába is belemetsz, így azok esetleges rekonstrukcióját követően vagy a Kulturpalastból, vagy a történeti tömbökből ki kell majd „harapni” egy jókora darabot. Az elmúlt 15 évben számtalan elképzelés látott napvilágot az épület és a melléépülő tömbök érzékeny viszonyának rendezésére – az egyik vagy a másikak kárára. A helyzet pikantériája pedig, hogy a Kulturpalast leromlott állapota miatt azonnali felújításra szorul, és mint a szocreál után visszatérő modernizmus jelentős alkotása védelem alatt is áll, tervezője, a 83 éves Wolfgang Hänsch pedig szerzői jogokra hivatkozva bíróságon támadta meg az épület esetleges átépítésének tervét.2
A Neumarkt rekonstrukciójának legproblematikusabb részéhez pedig éppen most érkezett el az újjáépítés folyamata: már a teret délről határoló, a Belvárost kelet-nyugati irányban átszelő Wilsdruffer Strasse felőli tömbök is tervezés alatt állnak. A pusztítást megelőzően is vezetett erre hasonló nyomvonalon utca, de a háború után lényegesen nagyobb szélességgel épült újjá, a Neumarkt felőli oldal rovására. A kiszélesített utcát reprezentatív felvonulási útvonalnak szánták, monumentális hatást keltő, sivár, hétszintes lakóházak épültek fel az út két oldalán, amelyeknek semmilyen közük nincsen az eredeti beépítéshez, és valóságos falként lehetetlenné teszik a betekintést a Neumarkt irányába. Az új beépítés tervezői olyannyira nem kalkuláltak az esetleges majdani újjáépítéssel, hogy az egyik lakóépület mindössze pár méternyire ugyan, de éppen belemetsz a Neumarkt egykori patinás szállodájának, a Hotel Stadt Rom-nak a kontúrjába, amely a mostani rekonstrukciónak és egyben a Neumarkt látványának is egyik kulcseleme3.
Az eredeti helyen történő visszaépítést lehetővé tevő kisajátítások és bontások természetesen tetemes költségeket jelentenének, amelyeket a városvezetés minél inkább szeretne megspórolni.
A probléma megoldására így eddig a szálloda építész tervezőinek, Thomas Müllernek és Ivan Reimann-nak a koncepcióját támogatták4, elképzelésük szerint a bontásokat elkerülendő nem az eredeti helyen (A), hanem attól 8 méterrel észak felé eltolva épülne fel a szálloda mása. Szerintük ez a pár méteres eltérés nem olyan feltűnő a tér eredeti összképéhez képest, hogy emiatt hatalmas kiadásokba verje magát a város. Ez esetben a térről a Wilsdruffer Strassére kivezető egykori Moritzstrasse az eredeti állapotokhoz képest keskenyebb zsákutcaként (B) vagy kisebb bontás árán szűk kis közként (C) épülhetne csak újjá, ami első látásra eléggé kényszeredett megoldásnak tűnik5.
A Neumarkt újjáépítését kezdeményező és szívén viselő egyesület, a Gesellschaft Historischer Neumarkt Dresden (GHND) természetesen hallani sem akar a szállodaépület eltolásáról, ragaszkodnak a pontos rekonstrukcióhoz, még ha az 50-es évekbeli lakóépület részleges bontása és a lakók kártalanítása az előzetes becslések szerint több mint 7 millió euróba is kerülne6, amely összegnek értelemszerűen lenne másutt is helye a város költségvetésében. A GHND érvelése szerint ugyanakkor az eltolásos megoldással a Hotel Stadt Rom sokkal közelebb kerülne a vele szemben álló Hotel de Saxe homlokzatához, s így kedvezőtlenül beárnyékolná azt, egyúttal pedig keskeny utcává degradálná az eredetileg nagyvonalú, kellemes légtérarányú Moritzstrassét.
A különböző tervváltozatok tavaly nyár folyamán kerültek bemutatásra, s az őszi-téli időszak folyamán több alkalommal is beterjesztették szavazásra a városi közgyűlésnek az eltolásos verziót – mint költséghatékony megoldást. Azonban időközben, míg a terv az építésügyi bizottság előtt volt véleményezésre, több frakció is halasztást kért, hogy meg lehessen fontolni újra a GHND érveit az eredeti helyen történő rekonstrukció mellett.
Jelenleg egy kompromisszumos megoldás körvonalazódik: az útban álló lakóház egészen kis mértékű bontása és átépítése. Csak egy finom „sebészeti beavatkozásra” kerülne sor: lemetszetnék háznak a szállodába ékelődő bütüjét, a Moritzstrasse pedig eredeti szélességében épülne újjá, és a keresztben álló lakóház alatt annak árkádosításával vezetnék át úgy, hogy az épülettömeg sértetlen maradna.
Ennek a köztes megoldásnak az eddig érintett feleken kívül nem várt helyről is vannak már támogatói: például Sebastian Matthes, a Wildsdruffer Strasse-i lakóház földszintjén működő étterem tulajdonosa személyében, aki fogyasztóteréből jókora teret kénytelen lenne elveszíteni – kárpótlás fejében – az árkádosítás miatt7. Szerinte a „lefaragás” a vendéglőjéből nemhogy nem érintené hátrányosan, de még előnyökhöz is juttathatná: az új megnyitástól ugyanis a forgalmának növekedését reméli. Hiszen várhatóan az amúgy zsákutcának visszaépülő Moritzstrasse és a sivár Wilsdruffer Strasse között ezzel a nagyvonalú megnyitással megindulna a gyalogosforgalom, az utca megtelne élettel, a szocreál belvárosból a Neumarktra tartók sokaságával, s egyúttal szervesebbé válhat a két szomszédos heterogén beépítésű két városrész kapcsolata is.
Gurdon Balázs
források:
1: http://panorama.dresden.de/
2: http://quo-vadis-dresden.de/2012-04-urheberrechtsklage-haensch-stadt-dresden.html
3: http://www.neumarkt-dresden.de/hotel-stadt-rom.html
4: http://www.neumarkt-dresden.de/Presse/2012/13-09-2012.html
5: http://www.dnn-online.de/web/dnn/nachrichten/detail/-/specific/700-NR_DNN_27011
6: http://www.neumarkt-dresden.de/Presse/2012/27-09-2012.html
7:http://www.neumarkt-dresden.de/Presse/2012/28-07-2012.html
