Légvédelmi bázis újrahasznosítása a Pilis-tetőn

A fővárost egykor légvédelmi állásokból álló rendszer vette körbe. Ennek rég elhagyott betontorzóit jól ismerhetik a kirándulók, a Budai-hegység és a Pilis csúcsairól. A természet lassan visszafoglalja őket, de el nem tünteti. Ebből a tényből kiindulva gondolkodott el Lőcsei Gergely az egyik ilyen építmény jövőjéről. 

A hely

A természeti környezeten belül bizonyos pontok kitüntetett helyzetben vannak. Ezekre a helyekre a domborzat, a növényzet, a tájolás, a megközelíthetőség, a történet, és egyéb szempontok szerencsés együttállása miatt szeretnek járni az emberek. A Pilis-tető is egy ilyen hely. Az ember jelenlétét lépten-nyomon tűzrakóhelyek jelzik, hétvégén és hétköznap egyaránt járnak ide turisták, kerékpárosok, siklóernyősök.

Adott tehát a Pilis legmagasabb pontja gyönyörű kilátással és növényzettel, jó megközelítéssel. Ehhez adódik a történelmi hagyaték, mely tájsebként megjelenő, növényzettel benőtt bunkerek formájában jelentkezik. A Pilis-tetőn található légvédelmi bázis, melyből mára öt bunker maradt meg, egy eleme volt a Budapest körül található 13 bázis által alkotott gyűrűnek. Az objektumokat azóta a természet elkezdte visszafoglalni, maguktól teljesen azonban soha nem fognak eltűnni, az eredeti domborzat visszaállítása pedig elképzelhetetlen feladat.

A funkció

A XX. század elején a Pilisben hat turistaház működött, mára azonban csak kettő üzemel. A Pilis-tető népszerűségének és földrajzi adottságainak köszönhetően megfelelő helyszíne lenne egy turistaház működtetésének. Elképzelésem tehát lényegében egy, a mai kor igényeit kielégítő ”turistaház”. Véleményem szerint a természetbe járás módja is legalább annyit változott 100 év alatt, mint minden más szokásunk. Új sportágak jelentek meg, van aki rövid idő alatt szeretne sok élményhez jutni, van aki lassan és csendesen szeretné ugyanezt. Van aki társaságban szeret járni, van aki egyedül. Az általam elképzelt ”turistaház” ezekre az eltérő, néha újszerű igényekre szeretne reagálni szolgáltatásait illetve megformáltságát tekintve. A tárgyi világtól kissé eltávolodott fiataloknak például lehetősége nyílna itt a saját maguk által felaprított fán elkészíteni saját vacsorájukat, szabad ég alatt aludni, szaunából a hóba rohanni.

Az épületegyüttes elemei

A legnagyobb bunker, melyet részletesebben is kidolgoztam, leginkább egy turistaház szerepét tölti be a hegytetőn, mint az épületegyüttes központja. Büfé, terasz, mosdók, szauna, fűthető kád, kerékpártároló és az ezeket kiszolgáló helyiségek találhatók benne. A büfé és a mosdók önálló hő- és vízszigetelt dobozként jelennek meg, míg a gépészet és a tároló helyiségek a bunker fedett, de fűtetlen tereiben kaptak helyet.

Az épület a helyszín adottságaiból következően minél kevesebb külső erőforrást próbál felhasználni a működéséhez, szinte autonómnak tekinthető. Az előtetőn elhelyezett napelemek, a LED-es világítás, a biológiai szennyvíztisztító, az előkomposztáló toalett mind-mind ezt a célt szolgálják, az ésszerűség és gazdaságosság határain belül.

A másik, szintén zsákszerű terekből álló bunkerben egy siklóernyős bázist alakítottam ki, ugyanis a kedvező légáramlatoknak köszönhetően a Pilis-tető kedvelt célpontja a sportág képviselőinek. Ebben a térben egy egyesület elméleti oktatást tarthat időjárástól függetlenül, illetve a felszereléseit tárolhatja. Az épület másik felében a belmagasságnak köszönhetően egy kisebb boulder falmászó termet tettem, mely szintén népszerű lehet azok számára akik több napot szeretnének a helyszínen tölteni.

A területen található vasbeton szerkezetű geodéziai mérőtoronyból kilátót alakítok ki, így a lombkorona felett a különleges földrajzi helyzet hirtelen láthatóvá válik. Egy megemelt ”toronysisakban” helyezem el a jelenleg is megtalálható meteorológiai mérőműszereket, a mellvédet pedig maga a vasbeton torony jelenti.

A három, mindkét végén nyitott bunker közül kettőbe szálláshelyeket terveztem, melyek térszervezése a mai ember természethez való viszonyából kiindulva, a hagyományos szálláshelyekhez képest egyedi lehetőségeket nyújt a természeti környezetben éjszakázásra. A négy egyforma lakóegység lehetőséget biztosít kályhával fűthető zárt, átmeneti térben és szabad ég alatt alvásra időjárástól és igényektől függően, lakóegységenként 2-10 fő számára.

A harmadik, két végén nyitott, átjárható bunkerbe, melyen keresztül a helyszín megközelíthető erdészeti úton is, egy olyan kiállítási installációt helyezek el, mely az ebből az irányból érkező turistáknak bemutatja a Pilis természeti értékeit illetve a helyszín történetét.

Építészeti megformálás

A vasbeton bunkerek tereibe bekerülő új elemek tárgyszerű, könnyed, ideiglenes hatásúak a súlyos betonfalak mellett. Az anyagtakarékosan tervezett szerelt szerkezetek kontrasztban állnak a bunkerek pazarló anyaghasználatával, a régi és új elemek szétválaszthatóságát az anyaghasználat teszi egyértelművé.

Az épületegyüttest felismerhetővé és karakteressé teszi a homlokzaton végigfutó deszka rácsozat, mely használattól függően többféle arcot ad az épületeknek. Ez az elem hol árnyékolóként, hol pusztán fizikai elválasztásként szolgál.

Arra törekedtem a tervezés során, hogy a nagy mennyiségű beton jelenléte ellenére minél gazdaságosabban tegyem a bunkerek tereit barátságossá. Emiatt ragaszkodtam a faanyag használatához. Célom az volt, hogy a funkció praktikus kielégítésén túl úgy teremtsek hangulatot, hogy közben minden beépített elem funkcionálisan szükséges és praktikus.

A helynek van egy speciális ”talált jellege”, melyet a bunkerek tereinek részleges hasznosításával és az újonnan bekerülő elemek tárgyszerű, ideiglenesség érzetét keltő megjelenésével próbáltam megtartani. Nem szerettem volna semmilyen örök érvényű igazságot a papírra vetni, így minden betervezett elem adott esetben később nyom nélkül elbontható, máshol újra felhasználható.