Lehet egymillióval több vagy kevesebb?
A Liget Budapest projektet a hatalom építi erőből és sok pénzből, amibe jócskán beleférnek a kilóra megvásárolt propagandisták. Finomabb, intelligensebb, építészekre szabott volt a Kongresszus múzeumnegyed-pártisága, s az sem véletlen, hogy az előadók közé egyetlen olyan sem fért be, aki kritikus gondolatokat fogalmazott volna meg a helyszínt illetően. Hanusovszky Katalin írása után itt van Pákozdi Imre cikke is.
Jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy az Építészkongresszus a Liget Budapest projekt jegyében telt el. Két kiemelkedő minőségű előadásból – ezek Martha Thorne és Mario Botta nevéhez fűződnek – sokat tanultunk a múzeumépítészetről, kommunikációs technikát illetően pedig Baán Lászlótól. Feltenni a kérdést, hogy „tud-e valaki olyan parkot, amelyben...” amire, ugye, ha nincs válasz, az a kérdésfeltevő fölényét tükrözi. Ha pedig van (ahogy a levezető elnök úr mondott is vagy kettőt), akkor kijelenteni, hogy „Na ugye!”...
Ennek a megtörtént esetnek a megemlítése nem öncélú poénkodás. Baán Lászlóék érvelésének lényege ugyanis hagyományosan nem annyira a tartalom, hanem maga a kommunikáció lehengerlő technikája. Tekintsük csak Baán úrnak azt, a többször megismételt kijelentését, hogy az új, városligeti Múzeumnegyed évente egymillióval több látogatót vonz majd Budapestre. Ezt ő semmivel nem támasztja alá, pusztán a megérzésére hivatkozik, amely megérzése kapcsán láthatóan fel sem merül benne, hogy az - mármint a megérzése – különleges kiállítási szenzációt jelentő, időszaki tárlatok sikerein ittasulva keletkezhetett. A kongresszuson, vele négyszemközt beszélgetve sem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy miből gondolja, miszerint hat, eltérő profilú múzeum látogatottsága nőni fog attól, hogy egymás közelébe telepítjük azokat? Ismét a semmivel sem bizonyított „brand hatásra” utalt, arra, hogy a közepesen érdekes kiállítási anyagokat - mintegy szinergikusan - feldobnák az épületek, valamint a helyszín.
Visszatérve a saccolt látogató-szám-növekményre, először is megkérdezném, kicsit Hofival: most mennyi is az annyi? Hány látogatója van mostanság évente Budapestnek? (Ugyanez a kérdésem a növényzetre: most mennyi a zöld felület és mennyi a zöld terület valós aránya a teljes, egy helyrajzi számon szereplő Ligetben? Tehát a Hősök tere, a Szépmű és a Műcsarnok nélkül számított területen belül? És mennyi ebből a több szintes, beállt növényállomány és mennyi a garázsfedő, kopasz sportgyep?)
Látva a Liget Budapest igézetében megrendezett Építészkongresszuson bemutatott „sztárépítészi” prezentációkat azt állítom: ha erre a nyílt és nemzetközi - értsd: a magyar építészekénél híresebb nevekre aspiráló - pályázaton azok, és azokhoz hasonló művekkel nyernek, akiket és amiket láthattunk, akkor Budapest évi látogatószáma egymillióval csökkenni fog. Talán kivétel a fantasztikus Mario Botta, akitől viszont remélhető az a környezettudatosság, amelynek szellemében Roveretoban a történelmi utcasor mögé tervezte új épületét. Az a környezettudatosság, aminek nevében remélhetőleg nem indul ezen a pályázaton.
Igen, szerintem csökkenni fog a látogatószám, már csak a Városliget és az Orczy Park (és a botrányossá silányított Múzeumkert) elvesztése miatt is. E kijelentésem szignifikancia-szintjét közel azonosnak gondolom Baán László egymilliós növekedésről szóló beszédeinek hitelességével. Mert hol is tartunk ma? Budapest, egy összességében 1,3 millió szavazaton alapuló felmérés szerint, tavaly a második „legjobb város” volt a világon. Nyilván elsősorban fekvése, lakóinak barátságos magatartása, színes kulturális kínálata, közbiztonsága, veretes szépségű, gyönyörű házakkal tűzdelt eklektikus negyedei, pazar de nem procc vendéglátó helyei és sok minden más miatt. Amelyek közé igenis oda tartozik a Belvárost színesítő, remek parkok lánca: a Károlyi kert, a Múzeumkert, a Városliget és az Orczy kert. Másfelől, más műfajban, a Hunyadi tér, az Almási tér, a Klauzál tér, a Ferenc tér, a Bakáts tér…
Ezzel a második hellyel tessék versenyezni, kedves projekt-iroda, Városligeti Ingatlanfejlesztő (brrrrr...) Zrt. És ha romlik a helyezés, gyorsan visszaültetni az ősplatánokat, visszatenni a kasszába a 150 milliárdot...
Ha Baán úrék teleépítik a Városligetet, egy fantasztikus, máig élő, régi álmot purgálnak ki a Városból: az andalgó, gyereket és kutyát futtató kisemberi magánboldogság, a természet-közeli városiasság csodáját. Ezt az élményt ma naponta 15-25 ezren élik és álmodják a Városligetben. Újdonászaink ehelyett a Ligetbe vezényelnék a pöfögő turistabuszok hajszolt népét, akik majd erőltetett menetben gyakják végig azokat a középszerű múzeumokat, amelyeknek hazájuk-beli hasonmását pillantásra sem méltatnák.
Pákozdi Imre
