Lélekben is fel kell készülni

”Minden munkát meg kell becsülni, még azt is, amit korábban akár vissza is utasíthatott az ember.”A munka-jaj fókusztémában Aba Lehelt, a Taleta Építész Iroda tervező szakmérnökét kérdeztük a válság hatásáról az építészetre.

Építészfórum: Hogy érinti Önöket a gazdasági válság? Visszamondtak-e munkákat, számítanak-e ilyesmire?

Aba Lehel: Ezekben a napokban kezdjük kézzel foghatóan érezni a recessziót. Folyamatban lévő tervezési ügyekben is érezhetően lelassult a döntéshozatali mechanizmus. Kezdés előtt álló munkák pedig egyértelműen csúsznak. A beruházások megvalósításával kapcsolatban óvatosságot és kivárást tapasztalunk.

ÉF: Készülnek-e valahogyan az előttünk álló nehéz időszakra? Lehet-e készülni erre egyáltalán? Az esetleges kieső munkákat hogyan tudják pótolni?

A.L.: Szerintem először is lélekben kell felkészülni. Kicsit hasonló a helyzet ahhoz, amikor kb. 10 évvel ezelőtt indult a tervezőirodánk és egy-egy kisebb tervezési munka közben és után azt találgattuk, hogy vajon mi lehet a következő teendő. Előtérbe kerülhetnek újra a pályázatok, bár a válság bizonyára az ilyen típusú kezdeményezéseket is megnyirbálja majd. Minden típusú munkát meg kell becsülni, maximális odafigyeléssel kell eljárni még az olyan ügyekben is, melyeket korábban akár vissza is utasíthatott az ember.

Mindent csinálni kell tovább, ahogy eddig. Mindenki a saját területén nyújtsa a legtöbbet és legjobbat, kicsit még jobban, mint ahogy eddig. Szerintem ez segíteni fog.

ÉF: Mire számít, meddig tart a gazdasági- és hitelválság? Átnyúlik 2010-re, esetleg még tovább?

A.L.: Nem tudom, mire számítsak. Az előjelek és a hozzáértők pesszimista nyilatkozatai mindenesetre nem segítenek a helyzeten. Nagy valószínűséggel, sokkal pozitívabb hozzáállás lenne jó mindenki részéről. A riogatás (ld. média) csak mélyíti a bizonytalanságot, ami ugye pont lefelé visz.

ÉF: A politika, várospolitika szintjén, szükségesnek tartana valamilyen beavatkozást, megsegítést, rendeletek, szabályozók módosítását?

A.L.: Országos politikai színtéren van olyan döntési lehetőség, mely hosszú távon fellendülést tudna hozni. Úgy érzem, hogy sajnos nem a magasan iskolázott réteg lesz képes kihozni a mélypontról az országot, hanem ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági és ipari termelés erősödése vihetné előre ügyünket. Ezen iparágak állami segítése, ilyen típusú taníttatás lenne szükséges. Ezzel párhuzamosan a banki hitelek válsága a legnagyobb probléma. Abszolút visszásnak érzem, hogy míg az emberek az elvégzett munkájukért forintban kapnak fizetést, forintban fizetik a törlesztéseket, más valutához kötik a hiteleket (saját vagy sugallt döntés alapján) és a most látható eshetőséggel szinte senki nem számol. Az összes hitelt forintban kellene meghatározni ill. állami garanciát kellene adni ezekre.

ÉF: Szakmán belül szükséges lenne-e szélesebb körű párbeszédre, összefogásra, tapasztalat megosztásra?

A.L.: A mi szakmánk sajnos javarészt a beruházásoktól függ. Ezek bizonytalan helyzete pedig nem igazán építész szakmai kérdés. Ettől függetlenül a szakmai párbeszédek intenzitása nőhetne, hiszen a mi szakmánk is egyre szerteágazóbb, és a válság típusú helyzetekre sokszor lehet és kell előre mutató műszaki megoldásokat keresni. Az energiatudatos gondolkodás például olyan hatalmas terület, ahol a jól szervezett kommunikáció nélkül széteshet a szakmai társadalom. Ezt szerintem csak területi kamarai szinten lehetne megoldani.