Komor, pesszimista hangulatban, néha a személyeskedést sem nélkülözve, de végig megtartva a szavazatképességet, 160-180 fős részvétellel zajlott le a Magyar Építész Kamara tavaszi küldöttgyűlése az Újvárosháza dísztermében.
A kamarai tagság drasztikusan, majdnem 20%-al csökkent az elmúlt évben. Rengetegen választják a szakmagyakorlók közül a tagsági viszony szüneteltetésének lehetőségét. A szüneteltetések gyakorlatának általános tendenciává válása miatt viszont az országos köztestület és a területi kamarák kerültek most nehéz anyagi helyzetbe, mindez pedig új stratégia után kiált, és a szokásos széthúzás helyett a kohéziót erősítő lépések megtételére sürget, miközben a szervezeti reformok sem odázhatóak tovább. A kohézióra való törekvésnek azonban nyomát sem lehetett látni a küldöttgyűlésen. A kamarai likviditási problémák éleződését jól mutatja, hogy ismét fellángolt a régi vita a területi kamarák és az országos kamara közötti tagdíj feladási rendszerről, és annak pontosításában bontakozott ki az egyik legnagyobb vita.
A tagság zsugorodása jól mutatja az építész társadalmat sújtó válság elmélyülését. Ezt csak tovább súlyosbítja az a körülmény, hogy nem sikerült megakadályozni a Kamarai Törvény módosítását, amely év elejétől elvi lehetőséget biztosít a kettős kamarai tagsággal rendelkező építészek számára, hogy a jóval nagyobb tagsággal (és így olcsóbb tagsági díjjal) működő Magyar Mérnöki Kamarába migráljanak, feladva építész kamarai tagságukat.
"Minden évben 15-20 MFt hiányzik ahhoz, hogy a minisztériumtól, politikától független kamaránk legyen" - jelentette ki Kampis Miklós a MÉK Felügyelő Bizottságának elnöke rendkívül részletes beszámolójában. Ez a függőség egyben azt is jelenti, hogy az építészek érdekérvényesítő képessége a jogszabályalkotás terén folyamatosan csorbul - fogalmazták meg többen a grémium előtt. A független kamara ábrándja azonban úgy tűnik egyre messzebb kerül, hiszen a zsugorodó tagság még nagyobb tagsági díjakkal ebben a pénzügyi válsághelyzetben egészen bizonyosan nem terhelhető tovább.
A Küldöttgyűlés egyik tétje a Mónus János megüresedett helyét betöltő új alelnök megválasztása volt. A két jelölt a posztra Huszti István és Turi Attila voltak, Huszti István azonban egy nappal a gyűlés előtt, az utolsó pillanatban visszalépett a jelöltségtől. A küldöttgyűlés végül 149 igen és 14 nem szavazattal, tartózkodás nélkül választotta meg az elnökségbe Turi Attilát.
A gyűlés hangulatára erőteljesen rányomta a bélyegét Eltér István volt elnök és Noll Tamás jelenlegi elnök szócsatája, amely felfogható volt akár egyfajta előre hozott választási kampánynak is. Mindez jelezte, hogy a MÉK forró ősz elé néz soron következő tisztújító közgyűlésén, ám ez nem biztos, hogy nagyon sokat fog használni az építészet ügyének.