Épülettervek/Ipari és kereskedelmi épület

Lemezdoboz helyett - diplomaterv a viszneki olajüzemre

2014.05.20. 10:12

Az ipari építészet az elmúlt évtizedekben mostohagyerek lett. A magára hagyott, gyakran tájsebként omladozó gyárak, és az ipari parkok "dobozainak" képe társult hozzá. Hajdú Miklós diplomamunkájában egy ellentpéldát mutat fel.

Témaválasztás

Diplomamunkám témája egy olajüzem tervezése volt, melynek helyszínéül lakóhelyemet, Viszneket választottam. Témaválasztásom két oldalról közelíthető meg. Az egyik a személyes kapcsolatom a mezőgazdasággal, melynek révén évek óta figyelem a mezőgazdasági épületek építészeti jelentőségét. A másik vonal a választott helyszínből és az ott található üzemépületből adódik, amelynek megjelenése és arányrendszere, már évekkel korábban felkeltette érdeklődésemet. Véleményem szerint az ilyen értékes ipari épületeket nem szabad hagyni, hogy feledésbe vesszenek, főként Magyarországon, ahol a XX. századi magyar építészet kiemelkedő alkotásai az ipari épületek (Iparterv) közül kerültek ki.

Helyszín

A tervezési helyszín a volt Viszneki Mezőgazdasági Szövetkezet területén található, ahol 2003-ig működött a meglévő olajüzem. Az üzemhez magtárak is tartoztak, ám az elmúlt években hiába indult meg újból a gabonafelvásárlás, az üzem nem indult újra, így az évek alatt balesetveszélyessé vált külső tartályokat és silókat elbontották, azonban a technológiai rész működőképes állapotban még ma is megtalálható az épületben.

Koncepció

A tervezési folyamat elején megismerkedtem az olajütés technológiájával, amely során rájöttem, hogy egy rendkívül összetett folyamatról van szó. Ennek következtében elsősorban egy racionális rendet próbáltam keresni a technológiában, melyet a következő három csoportra tudtam felbontani:

  1. magok tárolása
  2. raktározott mag feldolgozása,
  3. a termelt olaj tárolása.

Ezt a felosztást a beépítésre is le akartam vetíteni. Így alakult ki egy sávos beépítési séma, amely a környező földek felosztásából alakult ki. A tervezési koncepció másik fontos része, hogy a meglévő épületegyüttest nem teljesen bontottam el, hanem a feldolgozó üzemet, amely működő technológiát foglal magában, meghagytam és a tervezett épület tömegalakításának kiindulópontjaként felhasználtam.

A tervezett épület felépítése

A tervezett épületegyüttes két funkcionálisan elkülönülő egységből áll, az egyik az üzemi-, a másik az irodai- és szociális rész.

Az üzemi rész a magtárból, a meglévő feldolgozóüzemből, a finomító üzemből, az egyedi olajtartályokból és a magkezelő berendezésekből áll. Ezekből szeretném kiemelni az egyedileg tervezett, felfelé szélesedő acél tartályokat, valamint a magtár déli falát. Ez a fal kitüntetett szerepet kap (kinyílik a tájra), melyet megjelenésében is éreztetni akartam. A szerkezet sötétszürke színű strukturált felületű látszóbetonból készül, amelyen függőleges osztásként megjelenik a fal háttérszerkezete, amelyek között szellőzőnyílásokat helyeztem el. A szellőzők 150 milliméter átmérőjű csövek, amelyek szabályozása belső oldali, manuálisan mozgatható zsaluszerkezetekkel történik. Az üzemi épületrész különálló egységből épül fel, ennek érdekében ezeket az elemeket egy acél hídszerkezettel fogtam össze, amely amellett, hogy látványban összefogja azt, funkcionálisan ellenőrző és karbantartó folyosó szerepét is betölti.

Az irodai-, és szociális épületrész esetén az egyszerűségre törekedtem. Egy olyan épületet akartam létrehozni, amely nem konkurál az üzemrész izgalmas látványvilágával, hanem csendesen jelenik meg mellette. Az épület bejárata mellett egy növénysávot helyeztem el, amellyel a beépítésemre jellemző sávosságot akartam erősíteni a szociális épület esetében. Díszítő növényként repcét használtam, melynek termése az olajipar egyik legfontosabb alapanyagának számít.

Anyaghasználat

Az épület anyaghasználatára a fém és a beton a jellemző. Az üzem jellemző anyaga a rozsdabarna trapéz-, és síklemez, az alaplemez és a magtár déli fala esetén megjelenő sötétszürke beton. A nyílászáró szerkezetek, szelvények hegesztett elemek, amelyek vagy trapézlemezzel burkoltak, vagy polikarbonát táblákat helyeztem el bennük.

Az iroda-, és szociális épület homlokzati anyaga a strukturált felületű látszóbeton, ami a magtár falával van összhangban. Ebben az épületrészben az acél szerkezetek (lépcső, nyílászárók) szintén rozsdabarna színben jelennek meg. A belső térben szintén a sötétszürke beton és műgyanta felületek jelennek meg. Az irodában egyedileg tervezett bútorokat helyeztem el, amelyekben szintén a rozsdabarna acél és sötétszürke beton a hangsúlyos.

Összefoglalás

Diplomamunkám egyik fő célja az volt, hogy a sok esetben lebecsült mezőgazdasági és ipari épületekre felhívja a figyelmet, hogy ezeknek az épületeknek a tervezése is lehet szép építészeti feladat. Úgy gondolom, hogy tervem jó példa arra, hogy az ipari épületek tervezése nem arról kell, hogy szóljon, hogy egy adott technológiát, hogyan építsünk körbe minél egyszerűbben és olcsóbban egy lemezdobozzal. Természetesen az ilyen típusú épületek esetén maga a folyamat működése a legfontosabb, de odafigyeléssel és gondos tervezéssel ma is születhetnek esztétikus és építészetileg jelentős ipari épületek.

Hajdú Miklós

A terv a Debreceni Egyetem Műszaki Kar, Építészmérnöki Tanszékén készült Tervező építészmérnök Msc diplomamunka, mely 2014. január 29-én került megvédésre.