LIGET BUDAPEST+

Miközben gőzerővel zajlik a Liget Budapest új múzeumi épületeire kiírt nemzetközi építészeti tervpályázat előkészítése, ezzel párhuzamosan egy független szakértői csoport alternatív masterplan-t és koncepciót dolgozott ki. Olyat, amely akár találkozhat a kormányzati elképzelésekkel is, de amely teret ad egy a jelenleginél jóval megalapozottabb és szélesebb tömegbázisra építő városrehabilitációs lépéssorozatnak.

A Múzeumi negyed – Múzeum Liget – Liget Budapest koncepció nem csak nevezéktanában, de telepítési elképzeléseiben és tartalmában is sokat változott az elmúlt négy év során, bár sem széles hatókörben értelmezett közbeszéd, sem valódi konszenzus nem alakult ki körülötte. Ami ma látszik, az egyrészt a Városligethez képest megfogalmazott nagyon túlzó építési volumen, másrészt az ötletpályázati mezőnyből kiválasztott megoldások közül egy olyan telepítés, amely a Városliget négy sarkában és az ’56-osok terén szétszórva valósítana meg új múzeumi épületeket, ezzel a meglévő 5,7 % beépítési arányt várhatóan 12-13 %-osra módosítva, meglévő, beállt fás zöldfelületeket cserélne épületekre. Tekintettel arra, hogy egy 200 éves közparkról beszélünk, amely világviszonylatban és európai léptékben is jelentős történeti kertnek számít (habár történeti kertté nyilvánítása óriási adóssága a honi örökségvédelemnek), ez egy rendkívül súlyos, morális dilemma elé állítja e páratlan várostörténeti, kultúrtörténeti örökségért és magáért a városi zöldfelületekért aggódó szakembereket és városlakókat.

Bojkott vagy kompromisszumra törekvés?

A mérleg egyik serpenyőjében ott áll az a vitathatatlan tény, hogy ma a Városliget nem felel meg infrastruktúrájában, zöldfelületi állapotában, fenntartásában annak az elvárásnak, hogy egy igényes, fővároshoz méltó, turisztikai szempontból is vonzó, magas minőségű szabadtér legyen. Azaz a „város nappalija” szerepe erősen megkopott, egyrészt annak a szégyenteljes intermezzónak köszönhetően, hogy a Liget sokáig otthont adott a BNV-nek, a testéből kiszakított beton csík (Felvonulási tér) pedig a történelem szemétdombjára került ideológiai eszméknek lett egy időre foglya és ettől a kettős béklyótól csak nehezen szabadult. Ez a leszakadás a rendszerváltozás után sem torpant meg: a ma már tarthatatlan több évtizedes gyakorlatnak köszönhetően a zöldterületi fenntartás egyre rosszabb műszaki állapotokat, a túlterhelés és a tervezett, ütemezett rehabilitáció elmaradása pedig gyalázatos körülményeket eredményezett.

A mérleg másik serpenyőjében ezzel szemben most ott tornyosul a Liget Budapest koncepció, ez az erősen túlzott beépítési ambíciókat mutató projekt, amely a Városligetnek, mint közparknak a kereteit feszítené szét és tovább szalámizná a meglévő zöldfelületeit és a jelenleginél is nagyobb terhelést zúdítana a város ligetére: igaz most már nem városi, hanem állami fenntartás mellett. A Liget Budapest a Városliget törvény elfogadásával olyan biankó csekket kapott, amelyet pusztán a főváros kezébe adott különszabályozás lehetősége ellensúlyoz némiképpen. Az elfogadott törvény ugyanakkor előre felmenti a fővárost attól a kötelezettségtől, hogy a saját maga által korábban közmegegyezéssel kialkudott szabályozókat betartsa. A furcsa jogi helyzetet és az átmeneti szabályozási állapotot tovább árnyalja, hogy várhatóan február végén, március elején kiírásra kerül az UIA sztenderdeknek is megfelelő nemzetközi tervpályázat, amelyben a főváros júniusi határidejű külön szabályozása szükségszerűen még nem is szerepelhet.

Mit tehet ebben a helyzetben az a felelős építész, tájépítész, mérnök, aki nem tud azonosulni feltétlenül a lefektetett koncepcióval és a tervezett építés volumenével, ugyanakkor célja a program jobb irányba fordítása. Ezt a kérdést tette fel magának egy tucatnál is több szakember, amikor Eltér István MÉK alelnök invitálására részt vett egy december 20-i beszélgetésen, ahol Baán László és munkatársai ismertették nekik, hogy hol tart a Liget Budapest koncepció. A meghívottak között vegyesen voltak az ötletpályázatban sikereket elért szakemberek, a területet jól ismerők, kritikus gondolatokat megfogalmazók. Ez a csoport több személyes találkozón és száznál több e-mail váltás során január közepére – egy termékenyítő vitában túlhaladva saját személyes véleményeit és az egyes képviselt szakterületek eltérő szemszögeit - egy olyan kompromisszumos javaslatcsomagot dolgozott ki, amely nem 180 fokos fordulat a Liget Budapest koncepcióhoz képest, ugyanakkor a projektet egy még vállalható, összvárosi hatásait tekintve pedig gyümölcsöző nyertes-nyertes szituációvá tudná formálni. Ez a javaslatcsomag tehát nem ellenterv, csak átállít néhány váltót a jobbítás szándékával. Persze mindehhez kormányzati fogadókészség is kell. A koncepciót a független szakértői csapatnak személyesen is alkalma nyílt előadnia Baán László előtt, aki – bár egyes elemiben szimpatizált a felvetésekkel – kijelentette, hogy az ő mandátuma a Városligetre szól, a Városliget+ koncepció pedig egy sokkal integráltabb, városi léptékű megközelítésben gondolkodik, amely jelenleg meghaladja az ő hatásköreit. Mindazonáltal azt maga a kormánybiztos is szorgalmazta, hogy a csoport által kidolgozott kompromisszumos megoldás kerüljön a nyilvánosság elé, és legyen egy széles bázisú társadalmi vita erről a javaslatcsomagról.

A Baán Lászlóval történt utolsó találkozó előtt a csoportnak arra is lehetősége volt, hogy Finta Sándor főépítésszel és a Budapesti Településszerkezeti Terv (TSZT) felülvizsgálatát végző BFVT Kft képviselőivel is megismertesse az alternatív javaslatokat, akik pozitívan fogadták és üdvözölték ezt az alulról jövő kezdeményezést. Itt jegyzendő meg, hogy a Városliget+ névre keresztelt koncepció képes lehet a módosuló TSZT keretén belül maradni, azaz a Városliget vonatkozásában ez esetben nem szükséges élnie a fővárosnak azzal a törvényi felhatalmazással, hogy a Városligeti szabályozásában akár a szerkezeti tervet is felülírja. Ez nem csak azért lehet nyereség, mert egyértelműbb szabályozási viszonyokat teremt a nemzetközi tervpályázaton indulók számára, de azért is, mert a Városligetről szóló törvény „kivéve a gyevi bírót” típusú jogi gyakorlatának nem enged teret és nem gyengíti a jogbiztonságba vetett hitet.

Cölöpök

A koncepció alkotás során tisztultak le azok az alapelvek, amelyek a Városliget+ koncepció tartószerkezeti elemeivé váltak.

1. A jelenlegi beépítés nem nőhet: A munkacsoport maximálisan tiszteletben tartotta azt a körülményt, hogy a Városliget elsősorban városi park, azok közül is az első számú és a legrégebbi ilyen képződmény Budapest vonatkozásában. Éppen ezért senki nem vonta kétségbe, hogy a Városliget elsősorban, mint történeti zöldfelület képvisel értéket. Megjegyzedő, hogy a zöldterületek OTÉK szerinti maximális beépítése ma 3%, amelyet a 25 ha-os városi nagyparkok esetében a készülő budapesti TSZT 5%-ra lazítana OTÉK alóli felmentéssel. Ezt a törekvést a budapesti nagyparkok funkcionális, rekreációs igényei alá is támasztják, ezért ezt támogathatónak tartjuk. Ugyanakkor az 5% a beépítésre nem szánt területek övezeti kategóriájának legfelső határa, tehát ha bárki is komolyan gondolja, hogy a Városligetre, mint elsősorban nagy városi zöldterületre tekint, az ezt az 5%-ot nem hághatja át!

2. Városligeten belül jelentős bontásra és funkciótisztításra van szükség: Tekintettel arra, hogy a Liget ma kialakult állapotában 5,7% beépítési aránnyal rendelkezik ez első alappillérnek csak jelentős bontások árán tudunk megfelelni. Ugyanakkor ha alaposan körülnézünk a Városligetben, akkor megtaláljuk a korábbi BNV még megmaradt romjait, és az Iparcsarnok helyére épült Petőfi Csarnokot, valamint számos olyan felvonulási épületet is, amelyek méltatlanok arra, hogy a Városligetben továbbra is megtartsuk őket. Nem mellékes szempont, hogy a Petőfi Csarnok és a bolhapiac teljes szanálásával rehabilitálható lehet a történeti tájképi kert Nagy Rét foltja, amely a szabadtéri rendezvények szerepét részben átveheti a mai felvonulási tértől.

Kiszámoltuk: ezeknek az épületeknek a bontásával 1,3% körüli, nem a ligetbe való épülettől, romtól szabadulhatunk meg. A Liget megtisztítása után így kb. 4,4%-os értékes beépítés marad, amelyben a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Műjégpálya, a Vajdahunyad Vár, az Olof Palme Ház és természetesen a Széchenyi Fürdő alkotják a legfőbb építészeti értékeket. (A Vidámpark kiszervezése mellett mi hívei vagyunk a Fővárosi Nagycirkusz és a Közlekedési Múzeum kiszervezésének is a Ligetből).

3. A Liget mai zöldfelületein ne jelenjen meg új épület: A beépítési százalék meghatározása mellett legalább olyan fontos volt annak kimondása, hogy a meglévő, fás, beállt növényállomány nehezen és csak hosszú idő alatt pótolható érték, éppen ezért a Ligetnek csak olyan területein gondolkodunk új beépítésben, ahol jelentős épület nem roncsolja a meglévő zöldfelületeket. Ez alól csak a zöldfelületi infrastruktúrát szolgáló pavilonok esetében adtunk engedményt, ahol fontos, hogy az adott zöldfelületi elemhez szorosan legyen hozzárendelve a háttér-infrastruktúrát (sportszer kölcsönzés, vendéglátás, rendezvény, higiénia, fenntartás) szolgáló pavilon.

4. Jelentős meglévő épületek rekonstrukciója és újrahasznosítása: A Liget Budapest ma két, igen jelentős, átfogó műemléki rekonstrukcióra megérett épülettel nem számol, amelyek összes alapterülete a Közlekedési Múzeum kiürített történeti szárnyával együtt eléri a 15 500 négyzetmétert! E két épület a Vajdahunyad Vár és az Olof Palme ház. Míg az elsőben egy, az épület turisztikai jelentőségéhez mérten igen csekély vonzóképességű mezőgazdasági kiállítás található, addig az Olof Palme Ház a Liget egyik szellemháza. Egyik épületet sem nélkülözheti egy, a nemzeti közgyűjteményt tematikusan bemutatni készülő koncepció, ha helytakarékos elhelyezésben – és egyben műemléki rekonstrukcióban is – gondolkodunk. A Vajdahunyad Várat ebben a konstrukcióban egy olyan „élménymúzeumként” tudjuk elképzelni, amely épít arra, hogy az udvarán kisebb kamarakoncertek, vendéglátó helyek alakuljanak ki, de ahogyan építészetében a stílustörténeti korszakokat mutatja be, úgy ugyanezt megteheti zenében, gasztronómiában, szobrászatban is.

5. Az új múzeumi épületek tömegének jelentős része kerüljön a felszín alá: Abban az esetben, ha 4,4%-ra tudjuk a bontásokkal visszaszorítani a meglévő épületállományt, akkor nagyjából 6 000 négyzetméter alapterületű, felszín feletti építésre van lehetőség, amennyiben a beépítést 5%-ban maximalizáljuk. Ez 3 szintes épületekkel számolva már 18 000 négyzetméter szintterület, 4 szintessel 24 000 négyzetméter szintterület felszín feletti elhelyezésére adhat lehetőséget. A tervpályázati programban a Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum összes nettó alapterületét 60 000 négyzetméterben határozták meg, amely viszont csaknem bruttó 70 000 négyzetmétert jelent.

Nyilvánvaló, hogy a Városliget+ koncepció felszín felett így a mostani Liget Budapest program volumenének csak a töredékét teljesítheti. Ugyanakkor ma jelentős, 100%-ban burkolt területek állnak a Ligeten belül rendelkezésre, ahol akár 19 méter mélyre is le lehet hatolni a szakértők szerint. A Hősök tere és az ’56-osok tere ilyen burkolt terület. Nem gondoljuk azt, hogy a korábbi Felvonulási tér teljes, 5 hektáros felületét fel kellene használni a felszín alá történő múzeumépítésre, ahogyan azt sem, hogy a Dózsa György út Liget felőli oldalán egy zárt épületsorra van szükség. Mi a koncentráltabb elhelyezést pártoljuk, és érdekes módon Baán László is valami ilyet vázolt fel abban a múzeumtechnikai vízióban, amely a stíluskorszakokat egymás után, de koncentrált helyen képzeli el.

A telepítés tekintetében a munkacsoport ezért sokkal inkább elképzelhetőnek tartja, hogy az egykori Rondó vonalában az Andrássy út – Hősök tere pandantjaként kialakuljon egy olyan Városligeti fasor tengelyt lezáró tér, ahol a térfalakat a felszínen is megjelenő múzeumi épületek képezik.

6. Egyes múzeumi funkciókat a városon belül máshol kell megvalósítani: Nyilvánvaló, hogy a fenti alapelvek teljesítése mellett sem szolgálható ki a Liget Budapest koncepció ma ismert verziója, amelyet döntően múzeológus és turisztikai szakemberek fogalmaztak meg. Ugyanakkor éppen most került napirendre a II. kerületi volt Ganz Gyár helyén 2000-ben megvalósított Millenáris park befejezése, és ezzel összefüggésben a volt Ipari Minisztérium épületének, az M csarnoknak és Melegpörgetőnek a bontása. Megnéztük, és eszményinek találtuk egy összevont Építészeti Múzeum és Fotó Múzeum számára az M csarnokot. Mindebben az a jó hír, hogy most zajlik az ezzel kapcsolatos ötletpályázat és tényleges kormányzati szándék van a terület rehabilitációjára, egyedül a funkciók nincsenek még kitalálva. Mi segítünk. A Millenáris park a Csodák palotájának elköltözése óta nem találja a helyét, pedig ez a csarnok-együttes igazán alkalmas arra, hogy a közparki funkciók mellett a Tudomány – Technika – Építészet – Fotó tematikus parkjává váljék, egyfajta budapesti La Villette Park legyen belőle. Míg a festészetnek, szobrászatnak, zenének valóban ideális terepe lehet a Városliget a fenti kritériumrendszer teljesítése mellett. Kisebb múzeumi funkciók tekintetében felmerült még a Sipeky és a Róheim villák hasznosítása is (ezek olyan állami kézben lévő műemléki jelentőségű ingatlanok a Hermina úton, amelyek jelentős műemléki rekonstrukcióra szorulnának.)

7. A Városliget rekonstrukciója csak épület és park együtt tervezésével, komplex szemlélettel valósítható meg: Elhibázottnak éreznénk, ha a nemzetközi tervpályázat csak egyes múzeumi épületekről szólna, ráadásul az épületek esetében is külön-külön írnának ki tervpályázatot. A sokféle koncepció tobzódása a házak esetén egy koncentrált helyen még akkor is katasztrofális térbeli helyzeteket eredményezhet, ha az épületekre külön-külön jó válaszokat adnának a nemzetközi csapatok. Ilyenre volt már példa a nemzetközi színtéren. Mindezeken felül, a Városliget épületeivel együtt értelmezhető „műegyüttes”. Megbonthatatlan egység. Úthálózatában, közműellátásában, növényzettel és vízfelületekkel kiemelhető vagy rejthető feltárulásában szervesül a zöldfelület az épített elemekhez. Éppen ezért bármilyen tervpályázatot csak építészeti-tájépítészeti egységben tudunk elképzelni!

Múzeumi negyed zömében a felszín alatt?

Nyilvánvalóan elsőre talán megütközést kelthet sokakban, hogy ez a koncepció visszahozza a közgondolkodásba a SZÉPMŰ egyszer már gellert kapott és elvetett felszín alatti bővítését. Ez azonban egy másik helyzet. Mert míg a SZÉPMŰ bővítése leginkább azért hiúsult meg, mert a Hősök tere szempontjából sokan nem érezték méltónak a liftet rejtő kubus megjelenését a téren, illetve a múzeumi főlépcső egy részének bevágását az alagsor felé, addig ez a felszín alatti múzeumkomplexum elnyúlhat akár egészen a Rondóig, tehát elméletileg a lejutást nem feltétlenül a Hősök terén kellene megoldani, akkor sem, ha múzeumi terek jó része a felszín alá kerül.

A Hősök terét csak részben tartjuk aláépíthetőnek, elsősorban a szoborcsoport miatt, de ennek mértéke további és mélyebb vita tárgya lehet. Ám az aláépítés akár a Dózsa György út egész felszín alatti területére kiterjedhet, ez esetben nyílván komoly közműkiváltásokkal kell számolni. Ugyanakkor, ha legalább az Új Magyar Nemzeti Galériát, a Néprajzi Múzeumot és a Ludwig Múzeumot el akarjuk ezen a koncentrált helyen helyezni, akkor ez az aláépítés feltétel. Úgy hisszük, hogy ezen a turisztikailag forró ponton megfogható a jelentős, tervezett többletlátogató terhelés még a Városliget zöldfelületei előtt. Ugyanakkor a jelenleg kommunikált – a liget négy sarkába múzeumokat építő - elképzeléssel szemben csak ebben az esetben működik jól a művészettörténeti korszakokat együtt bemutató múzeumtechnikai vízió (SZÉPMŰ - Hősök tere - Műcsarnok hármas).

A világ számos pontján zajlanak most olyan felszín alatti múzeumbővítések, amelyek részben a kulturális örökség védelme miatt terelik a föld alá a fejlesztést, részben pedig azért, mert a föld alatti kiállítótér /raktár/, restaurátor tér a műtárgy állagmegóvása és a fenntartás szempontjából az egyik legkorszerűbb tér, amely egyben a lehető legenergiatakarékosabbá tehető (pl. földhő). Ne feledjük, hogy az Ismeretlen katona sírjánál található az a termálkút, ahol Zsigmondy Vilmos bányamérnök először fúrt le a Városliget területén, bizonyítandó, hogy a budapesti geológiai törésvonal mentén termálkincs aknázható ki.

A szakértői csapat úgy látja, hogy a Liget Budapest program szempontjából sokkal nagyobb jelentősége lesz a fenntartásnak, mint a fejlesztésnek. Fejlesztési forrás (Uniós) szinte mindenre előteremthető, de az új múzeumi épületek fenntartása zömében felszín alatti kialakítással rezsi szempontjából sokkal kevesebbe kerül (energiahatékonyan üzemeltethető).

A Liget Budapest programnak erős vezérfonala az, hogy építészeti jelekkel teremtsen turisztikai brandet. Mi úgy látjuk, hogy részben az a korszak már lezárult, ahol kizárólag építészeti jel képzésével lehetne hódítani, és sokkal inkább előtérbe került a fenntarthatóság és az újrahasznosítás jelszava. Másrészt, álláspontunk szerint, építészeti jelek megalkothatók úgy is, hogy a felszínen koncentráltan, kis épített volumennel jelennek meg épületek, és erre az önmérsékletre kiváltképpen nagy szükség van egy jelekben ennyire sűrű helyen. A térszín alá szervezés ezek mellett kezeli az ökölszabályként lefektetett alacsony százalékos beépítési célt és jól szervezi a legfontosabb múzeumok közötti közvetlen átjárhatóságot.

A Hősök tere turisztikai szempontból legfontosabb, valóban bevezetett, tömegközlekedéssel legjobban feltárt terület; ne feledjük, hogy a tér alatt húzódó milleniumi földalatti miatt, egy megállóval a múzeumi szinttel azonos szinten, szintbeli kapcsolat létesíthető. Úgy hisszük, hogy az Új Magyar Nemzeti Galériának méltó helye lehet a város ‘Grand Allé’-jának végpontja, úgyis mint nemzeti emlékhely, amit Gabriel Arkangyal véd és jelez. A Hősök tere aláépítése mellett szól még, hogy a tér ma is gyakorlatilag 100%-ban burkolt terület, így itt a zöldfelületi roncsolás fel sem merülhet. A kormányzati szándékok arról is szólnak, hogy a Városliget rehabilitációja során jelentős forgalomtechnikai átszervezések várhatók (végre megszűntethető a Kós Károly sétány kvázi autópálya bevezető szerepe) és ez a momentum egyébként önmagában is indokolja a tér teljes földfelszíni rekonstrukcióját, burkolatainak cseréjét, a forgalmi sávok újrafelosztását.

A Dózsa György út pedig az egyetlen olyan fő hálózati útvonal a térségben, amely alkalmas rá, hogy kiszolgálja egy ekkora múzeumkomplexum rendezvénytámogató, műtárgymozgató, kiállításszervező teherforgalmának igényeit. A korábbi Szabolcs utcai volt kórháztömböt a Liget Budapest program a múzeumok restaurátori, raktározási háttérbázisává formálná. Ez már önmagában egy üdvözlendő barnamezős rehabilitációt jelent, ugyanakkor elválasztja a Múzeumok hármas funkcióját térben egymástól. A Szabolcs utca viszont a Hősök teréhez közel van (500 méter), tehát ha a raktár és restaurátor terület oda kerül, akkor már értelmesen felvethető egy térszín alatti szervizalagút (kötött pálya?) kiépítése is.

Az ’56-osok terének ma a központi szervező eleme az Ötvenhatosok emlékműve, amelyet a munkacsoport többsége a jelenlegi helyén megtartaná, mint a Városligeti fasort lezáró térplasztikát. Ennek előterében azonban egy olyan városi tér alakítható ki, amely utal arra, hogy az egykori Rondó volt a liget történeti főbejárata. Itt, ebben a térségben képzeli el a munkacsoport azokat a múzeumi épületeket, amelyek kibújhatnak a felszín fölé, és egyben térfalakat képeznek az új városi térhez. A Városligeti fasor - Király utca tengelyében egy turisztikai jelentőségű történeti sétány felélesztésének lehetősége sejlik fel, amelynek a Városligeten belüli meghosszabbításaként (sétány, allé) elérhetővé teszi a Nagy Rétet, mint gyepes szabadtéri „rendezvényteret”, amely a Városliget legnagyobb tisztása. Az egykori Felvonulási tér jelenlegi parkolási funkciói méltatlanok, ugyanakkor burkolt jellege miatt zöldfelületi roncsolás nélkül fejleszthető itt felszín alatti múzeumépület, mélygarázs. A Dózsa György út, Városligeti fasor és Ajtósi Dürer sor közötti szakasza leginkább ennek a felszín alatti parkolóigénynek a kiszolgálásához nyújthat teret: álláspontunk szerint méltatlan lenne ide az Új Nemzeti Galériát elhelyezni. A mélyparkolók felett, a felszínen olyan 3 méter termőföld vastagságú tetőkert vagy vízarhitektúra alakítható ki, amellyel a Városliget kihúzható a Dózsa György útig, eredeti kiterjedésének határáig.

Mi az, amit a Városligetből jó szívvel kiszerveznénk?

A Vajdahunyad Vár fontos turisztikai pont a Városligeten belül. Kapuzatáig vagy belső udvaráig szívesen el is zarándokol mindenki, de az udvaron többnyire megtorpan. Az épületben ugyanis – milleneumi örökségként – a Mezőgazdasági Múzeum van jelen, amelynek létét (a történetiségen kívül) itt valójában semmi nem indokolja. Ez a gyűjtemény, a gödöllői agrár felsőoktatással szervesülve, a jelenleginél ugyanakkor jóval látogatottabb lenne és egyben megbecsültebb közegre lelne. A Vajdahunyad Vár élménymúzeumi hasznosítása – korszerű vendéglátással egybekötve - elősegítené, hogy a Vár esedékes műemléki rekonstrukciója végre megtörténhessen.

Az Olof Palme Ház szintén megtalálhatja a funkcióját a Liget Budapest programon belül az egyik kisebb múzeum integrálásával (pavilonszerű megjelenése miatt ideális lenne Zene Házának). Ezek az újrahasznosítási megoldások egyben helytakarékos, parkbarát fejlesztést - és a műemléki rekonstrukció szempontjainak megjelenését is - jelentenének a Liget számára.

Fontos momentum a kiszervezések terén a Petőfi Csarnok szanálása, amely alkalmat nyújthatna arra, hogy rehabilitálható legyen a történeti kert Nagyrét foltja az eredeti kertépítészeti koncepció szerint (nagyrendezvény tér a zöldben). Nincs fontosabb objektum egy városi parkban a ligetes tisztásoknál! Ez az a térmágnes, amely a városi ember szempontjából az egyik legnagyobb értékkel bír.

A Közlekedési Múzeumot a szakértői csapat teljesen kiszervezné a ligetből. Épületének megtartandó történeti része felhasználható pl. a Városliget Ingatlanfejlesztő Kft. székhelyeként, vagy akár egy kisebb múzeumként, esetleg az elképzelt családi funkciók mentén is.

A Liget Budapest koncepciónak részeleme az Építészeti Múzeum ügye. Ez az a gyűjtemény, amelynek ma egyáltalán nincs épülete. Ugyanakkor az Építészeti Múzeum Millenáris Parkban történő elhelyezése ma funkció nélküli ipari épületeket rehabilitálhatna; mindez a ligeti elhelyezésnél kíméletesebb, működőképesebb konstrukciónak tűnik, egyben olyan társadalmi üzeneteket is hordoz, amelyek jelzik, hogy az építészet a zöldmezős fejlesztések irányából a városrehabilitáció irányába fordult.

A Városliget külső kapcsolatairól

A Városliget ma olyan zárványterület, amely jórészt el van vágva a XIII. kerülettől és Zuglótól. Rehabilitációja során olyan közlekedésfejlesztések realizálhatóak, amelyek ezeket a hiányokat felszámolják. A XIII. kerület felé felmerül a Hermina út átkötése, amely külön szintű kapcsolatként kerékpáros és gyalogos kapcsolatot teremthet Angyalfölddel. Ezek mellett igen jelentős szerepe lehet a Vágány utca Hungária gyűrűről történő közúti megközelítésének, amely a forgalomcsillapított Kós Károly sétány szerepét válthatja ki. A Vágány utca melletti vasúti terület egy része ráadásul olyan parkoló lemezek építésére lehet alkalmas, amely a turistabuszok elhelyezését, P+R parkolót és városi vasúti megállót is tartalmazhat. De Istvánmező felé a Városliget ugyanígy sétány-csápokat ereszthet és ebbe a rendszerbe a Dürer kert is bekapcsolható.

A legjelentősebb kapcsolatfejlesztés azonban egyértelműen a Rákosrendező térségét jelenti, ahol a Milleniumi Földalatti és a városi vasút, valamint a 3-as villamos fejlesztéseivel egy hatalmas területi felértékelődést lehet realizálni, egyben megteremteni a családbarát központ szerepet. A Rákosrendezőnek ez a fajta átértelmezése széthúzza a Városliget funkcióit és egyben fenntarthatóvá, működőképessé teheti a ma nagyon besűrített kívánságlistát, amelyet a Liget Budapest programnak teljesítenie kell.

A Városligetben található Közlekedési Múzeum anyaga ugyanis egyesíthető a vasúttörténeti parkkal és a Szentendrén lévő közlekedési múzeum anyagával. Erre MUT és MÉK-díjas diplomatervében egyébként kiválóan rávilágított már Csizmadia Dóra. A három közlekedési gyűjtemény egyesítése lehetőséget adhatna egy olyan témapark létrehozására, amely a Rákosrendezőre további magántőkét vonzhat.

A Rákosrendezőben ugyanis benne van a Városliget kiterjesztésének lehetősége, kiváló közlekedési kapcsolatai és geopolitikai helyzete miatt egy, a közép-kelet európai térségben hiányzó, regionális vonzású családi témapark, vidámpark fejleszthető a területén. A Vidámpark bezárásával ugyanis egyrészt kialakult a városon belül egy vákuum a családbarát szórakoztató park vonatkozásában, amelyet tovább fokoz, hogy Közép-Kelet Európában sehol nem épült még olyan nemzetközi jelentőségű tömegigényeket kielégítő témapark. A Rákosrendező már ma is nemzetközi jelentőségű vasúti és közúti autópálya kapcsolatokkal rendelkezik, kötöttpályás kapcsolata van a Liszt Ferenc Airporttal és a következő uniós ciklus egyik kiemelt közlekedési beruházásai közé tartozik a Milleniumi Földalatti Rákosrendező felé történő meghosszabbítása. Amíg tehát a Városliget megmaradna egy zöldfelületben gazdag, igényes, a magas kultúrát megjelenítő közegnek, addig a Rákosrendező lehetne az a terület, amely felszívná a tömegigényeket és egyben anyagi bevételi fedezetként is szolgálna a Városliget hosszú távú működtetéshez.

---------- 

VÁROSLIGET+  FÜGGETLEN SZAKÉRTŐI MUNKACSOPORT

A munkacsoport vezetője:

• Eltér István - építész, a MÉK alelnöke

A munkacsoport tagjai:

• Bardóczi Sándor - tájépítész, a MÉK TKT vezetőségi tagja, c. egyetemi docens
• Baross Pál - ingatlanfejlesztési szakértő, FRICS
• Beliczay Erzsébet - építész, környezetvédelmi szakértő, Levegő Munkacsoport
• Csizmadia Dóra - MÉK és MUT diplomadíjas tájépítész
• Ercsényi Balázs - építőmérnök, település- és területfejlesztési szakértő
• Grabner Balázs - tájépítész, az MTSZ alelnöke
• Herczeg László - Pro Architectura-díjas építész, BME Urbanisztikai Tanszék külső oktató
• Hőnich Richárd DLA - Ybl-díjas és Pro Architectura-díjas építész, BME Középülettervezési Tanszék külső oktató
• Kerekes György - építész, városrendezési szakértő, a MÉSZ és a MUT alelnöke
• Mohácsi Sándor - tájépítész, az MTSZ alelnöke
• Pásztor Ádám - építész, MOME Doktori Iskola doktorandusza
• Sajtos Gábor - Pro Architectura-díjas építész
• Szabó Levente DLA - Pro Architectura-díjas építész, egyetemi adjunktus, BME Középülettervezési Tanszék
• Szalay Gábor - építőmérnök, MMK FB tag, az MMK zuglói összekötője
• Várady Tamás - közlekedésmérnök, közlekedési szakértő

A VÁROSLIGET + koncepcióban foglalt megállapítások kizárólag a felsorolt szakértők szakmai alapokon nyugvó (a szakértői munkacsoporton belül egyeztetett) közös, konszenzussal kialakított véleményét tükrözik, ám nem tekinthetők az itt felsorolt intézmények, cégek, szakmai és civil szervezetek egyeztetett álláspontjának!