M9H10 – "Passzázsház" lakótömb a Józsefvárosban
A Mária utca és a Horánszky utca között, egészen közel az Ötpacsirta utcához... Építész: Dobai János DLA
Részlet a Dobai János által összeállított ismertetőből:
A „Passzázsház" a szépemlékű Magház projekt 2. épületének az utódja. 1999-ben Dévényi Tamás barátom keresett meg azzal, hogy egy befektetői csoport Magház projekt néven igényes lakásokat kíván építeni városi környezetre vágyó, pályakezdő, jómódú fiataloknak. Az első Magház a Rottenbiller utcában Dévényi Tamás tervei szerint megépült. A Magház2 105 garzonlakást, irodákat, vendéglátóhelyeket, földalatti parkolókat tartalmazott volna. A további épületek tervezésére Janáky István, Janesch Péter, Mónus János, Tomay Tamás építészeket kérték fel. Ám a Magház projekt különféle okok miatt megszűnt, a telket eladták. Az új építtető: a Switelsky Kft., illetve ennek a projektre szervezett vállalkozása, a Passzázsház Kft. Majd a program is némiképp módosult.
A két telekből egyesített területre a hatályos rendezési terv passzázs létesítését írta elő. A szomszédos lakóházak különböző korokban épületek, különböző magasságúak. A beépítés szinte triviális módon két udvart keretezve, egy, az északi tűzfalhoz csatlakozó, azt teljesen letakaró épületsávból, két utcai épületszárnyból és egy, a telek közepére épített, a többieknél két szinttel magasabb épületrészből áll. A három rész csomópontjában egy-egy közlekedési mag helyezkedik el, így az épületet tulajdonképpen három önálló szekció alkotja. (...) Az épület kialakításánál a tiszta szerkesztésen kívül az egyszerűség szándéka vezérelt. Igyekeztem a passzázst és az egyéb közös területeket is levegősre, világosra szerkeszteni.
Üptre nem
Két tiszta udvar a VIII. kerületben Dobai Jánostól – Ybl-díjas építésztől, az építészkari Ipartanszék oktatójától –, aki elüzletiesedett világunkban sem törekszik arra, hogy építészetet mímelő ipari termékekkel pakolja tele környezetünket. Ebben szerepet játszik egyénisége, megfontoltsága, szakmai szigora – s bizonyára IPARTERV-es múltja is. Még e híres és komoly műhelyben tervezett egy szinte futurista titkos-üzemet, a Videoton CD-gyárat Székesfehérvárra. De ez már közel húsz éve történt (mikor még egészen másképp viszonyultunk a 12 cm átmérőjű, vékony plasztik-korongokhoz...). Nagyon egyszerű vonalakkal, a két világháború közötti úttörő építészekhez méltó módon épített be nem sokkal később egy foghíjat Budán, a Bartók Béla út közelében. A Lágymányosi utcai MTA–SZTAKI épület udvari formálása határozottan karakteresebb, mint a főhomlokzata. Mert hiszen az már a belvilág!
Hasonlóképpen következetes téralakítást mutat legújabb munkája Pesten. Lakótömb a józsefvárosi Gutenberg tér közelében – de egyesített, átmenő telekről lévén szó, a Kálvin tér felől ugyanúgy elérhető e két tiszta udvar. Az egymásnak háttal álló foghíjakból együtt Magház2 lett volna, de végül a „Passzázsház” nevet kapta.
Magára maradt a „Magház” – a Dévényi Tamás tervezte épület a Rottenbiller utcában –, mint induló-otthonház igényes pályakezdő fiataloknak. Ha jól belegondolunk, a Magházra kitalált szolgáltatási csomagot nem is biztos, hogy teljes épületekre nézve kell megvalósítani, lehetne az egy-egy jól kitalált lakótömb része. Hiszen a szolgáltatások között bőven van olyan, mely haszonnal igénybevehető minden lakóegység számára. Elég csak a mosásra gondolni: Svájcban igen gyakori, hogy egy ház közösen üzemeltet 2–3 mosógépet.
Viszont mindkét épület jelentős újat teremt a beépítés formájában, hoz valami hasznosat a zsúfolttá vált városban. Sőt kimondottan örülhetnénk, ha a belvárosi foghíjtelkek nagy többsége ilyen színvonalon épülne be. Egyik beépítésre sem jellemző, hogy a telekből a maximális hasznot csikarná ki, s a két ház annyiban hasonlít, hogy átjárható udvara kellemes városi teret nyújt. A már-már elviselhetetlenre növekedett autóforgalom miatt a régi utcahálózat iszonyatosan beszűkült, amiben csakis az új házak megfontolt telepítése eredményezhet némi javulást. Ez egyre fontosabb, mert hiába remélnénk, hogy maguk az autótulajdonosok önkorlátozásra adnák a fejüket, ahogy arra is botorság lenne számítani, hogy hamarosan bekövetkezne a Belváros forgalomcsökkentése adminisztratív eszközökkel (például a londoni módszerrel, vagy annak technikai továbbfejlesztésével, amire Eva M. Amichay tett javaslatot blogjában). A néhány évtizeddel ezelőtti foghíj-beépítések tervezésénél az építészek – funkcionális és esztétikai alapon – legfeljebb arra fordítottak figyelmet, hogy az első emelettől kezdve zárterkélyhez hasonló formában növeljék a lakások ablakfelületét – meg persze alapterületét is, sok esetben ferdeszögű formai játékokkal. Keskeny szóló teleknél még most sem elvetendő ez a megoldás, de sarok-helyzetben és szélesebb, netán összevont telkeknél kívánatos, hogy szabadabb legyen a térképzés.
Mag helyett Passzázs – tény, hogy ezért kevesebb lakás épült, ám azok láthatóan haszonra hangoltan, nem mindig a legjobb alaprajzzal. Szerényebb a kiszolgálás, nincs vendéglátás, nincs mos(at)ókonyha. A földszinten persze lesznek üzletek, az első emeleten pedig külön megközelíthető irodákat alakítottak ki. Ezekhez a passzázs két végében indulnak a lépcsők, magukban álló, hengeresen záródó dobozokban. A ház minden más vonala egyenes. A földszinti falat az emeletig nyerstégla borítja, közben nagy üvegfelületek, portálablakok. Följebb minden homlokzati fal fehérre vakolt. Színezés csak pinduri felületen tűnik fel a magasban: két-két erkélylemez élén-alján némi narancssárga, mint üdítő részlet. Az ablakok – sajnos műanyagkeretben – följebb is nagyok, főleg az udvar felé. Így volt ez már az eredeti terven is, ahogy megmaradt az egész beépítés koncepciója, A–B–A–B–A ritmusban.
A telek északi oldalán végigfut a tömb, miközben az utcai végek keresztirányú beépítése mégegyszer megismétlődik. A plusz két szinttel, toronyként kiemelkedő traktus, mint középső „A“ bontja az udvart két „B“-re, alapterületben egy-a-kettőhöz arányban. Dél felől a passzázs térfalát a szomszéd házak tűzfalai, rövid gangjai adják, amiket az építkezés hozadékaként rendbe hoztak. Most még vonzó, szemet gyönyörködtető az új átvezetés – kérdés, nem lenne-e célszerűbb végeinek lezárása, legalább éjszakára? Messze az idő, amíg a Körúttól a Múzeum-kertig kiépülhet a teljes passzázs-sor – addig talán a városromboló kedélyek is lehiggadnak. Mert manapság még a politikai csatározások rontó szelleme is üptre ilyesmire bátorítja a vandálkodókat, bugyuta falfirkák elkövetőit (badarság általánosítóan csak graffitiről, mint kortárs városi művészetről beszélni).
A passzázs felől nyílik a három lakóházi bejárat, az ötös tagolás szerinti szakaszokban. Minden kaput kihangsúlyoz a fölé rakott, lendületesen túlfutó előtető: arányosan formált, világítást rejtő, megnyújtott dobozok. Az utcák felőli két szélsőnek a végére dizájnos, markáns zöld jelet raktak: M9 és H10. A diszkrét színezés a középső lépcsőházban folytatódik, ahol sárgára festették a folyosótéri beltorony mellvédfalait. Hasonlóan gondos tervezői kezek nyomán alakult az acélpálcás korlátok szerkesztettsége folyosókon és lépcsőházakban, és egyéb részletek. A kivitelezés számos gondatlansága már kevesebb dícséretet bír, sajna.
A lakások száma 98, az átlagos lakásterület 45 négyzetméter, a legkisebb 30, a legnagyobb 101. Ez utóbbi egy felsőszinti, hatodik-hetedik emeleti kétszintes lakás, amihez a hatodikon nagy tetőterasz kapcsolódik, pazar kilátással. A lapos tető egy része itt is, és a másik udvar felé is füvesített. A közbeeső torony-traktus felső két emeletén, az udvarokra nézően további kétszintes lakások találhatók. Alattuk, a passzázs fölötti magasban, a négy „általános emelet”-en garzonok vannak, melyekhez üvegfolyosó vezet egy keskeny égi-kanyonon át. A tervező ihletettségét mutató részlet nem csupán az udvarokon sétálónak tűnik fel, de több folyosóról és lépcsőházi ablakból is izgalmas látványt nyújt, és hatásosan játszik bele az említett narancsszínű festés. Finom részletek. Egy rendes ház.
szerző: Vargha Mihály (szöveg + kép), Török Tamás (kép)
A szöveg a Budapest folyóiratban (2006. május) és az Élet és Irodalomban (2006. 19. szám) megjelent írások összeszerkesztett változata.M9H10
Passzázsház lakótömb
Budapest, VIII., Mária utca 9. – Horánszky utca 10.
építész: Dobai János DLA
tervező: Dobai Építésziroda Kft.
építész munkatárs: Szabó P. Nándor, Vizdák Janka
tartószerkezet tervező: Gecsényi Gyula – Dinam Kft.
épületgépész tervező: Garancsy András – Projekt Stúdió 5. Kft.
elektromos tervező: Rajkai Ferenc – HPM Kft.
talajmechanikus: Nagy Ferenc – Cooperator Kft.
mélyalapozás: Nagy János – Vertikal 5 Kft.
külső víz–csatorna: Bíró Péterné – TETA Bt.
környezetrendezés: Árvai Iván – I Bt.
útépítés, forgalomtechnika: Nagy Katalin – N&T Bt.
tűzvédelmi dokumentáció: Mészáros János – MÉBART Bt.
akusztikai szakvélemény: Csott Róbert – Apszis Bt.
környezetvédelem: Dr. Bite Pálné – Vibrocomp Kft.
Dombi István, Weiner László – Toppedion Kft.
sprinkler: Kovács Attila – Aqua Plus Kft.
a telek: 2191 m2
beépített: alapterület 1113,62 m2
nettó szintterület: 10604,97 m2
bruttó szintterület: 12708,86 m2
zöldterület: 277,32 m2
lakások száma: 98 db
átlagos terület: 44,85 m2 (29,78 – 101,34 m2)
üzletek száma: 9 db (33,17 – 215,87 m2)
parkolóhely a teremgarázsban: 129 db
Kapcsolódó oldalak:
