Magasházak a Gödörben

”A harcoknak vége. Már a paprikagáz szaga sem érződik. A (hadi) tudósító futva érkezik a Deák tér felől a Gödör Klub utolsó, záró eseményére. Csak rohan le lihegve, hogy kipipálhassa az eseményt. Nem könnyű feladat kipipálni, mert aznap négy helyszínen, négy esemény van. Most már ilyen az Építészet Hónapja.”

Eltér István reagál október 27-ei tudósításunkra.

A ”Magasházakról a Gödörben, a városról a Nyugatinál” című tudósításunkra reagált Eltér István, a MÉK elnöke.
 

A harcoknak vége. Már a paprikagáz szaga sem érződik. A (hadi) tudósító (Vargha Mihály, epiteszforum.hu) futva érkezik a Deák tér felől a Gödör Klub utolsó, záró eseményére. Észre sem veszi a téren álló hat méter magas világító, fehér zászlót, ami jelzi, hogy lent a Gödörben, a föld alatt béke van. Az építészet békéje. Csak rohan le lihegve, hogy kipipálhassa az eseményt. Nem könnyű feladat kipipálni, mert aznap négy helyszínen, négy esemény van. Most már ilyen az Építészet Hónapja.
Immár harminc napja kiállítások, szimpóziumok, előadások sora mutatja be, hol tart ma az európai és hazai építészet. A Magyar és a Budapesti Építész Kamara rendezésében, a Minisztérium, a Wienerberger, valamint számos cég hathatós segítségével pontos képet kaphatunk, többek között, a holland egyetemisták munkáiról, a magyar-holland-cseh diplomadíjasokról, az Archiprix díj, a világ diplomadíjasainak versenyéről, a Brick’06 kiállítás alapján Európa téglaépítészeti díjáról – amelyet 200 pályázó közül magyar tervezőcsoport nyert -, a Pro Architectura kiállításról, ami a hazai élmezőnyt mutatja be, és nem utolsó sorban a Mies van der Rohe Alapítvány kiállításáról, amely Európa legjobb épületeinek mustrája. Idén Barcelonában, Milánóban, Stockholmban, Prágában, Bécsben és Budapesten került bemutatásra, kirobbanó sikerrel. Az egész hónap általunk szervezett összes eseménye a Minőségről szólt. A minőségi és nem mennyiségi építészetről. Erről beszéltem nem több mint öt percben a megnyitón, hogy a jelenlévők megértsék, milyen előzményei voltak az utolsó záróeseménynek, amely már nem a múltról, hanem a jövőről szól.
A haditudósító csak állt, és nem értette, hogy mi köze a minőségi építészetnek a (lejárt szavatossságú) mennyiségi építészethez, amelyet már évtizedek óta importból visszamaradt árucikként kapunk hol szovjet házgyár, hol CLASP, hol AUCHAN, METRO, … PLAZA formában, a közeljövőben pedig magasház formában.
De nemcsak a bevezetőt nem értette a tudósító, hanem az egyébként kiváló előadások zömét sem igazán.
Például Nagy Béla előadását sem, amit „nehezen követhetőnek és csapongónak” aposztrofált. Megjegyzem, a mellettem ülő hollandok és néhány magyar az előadása után külön gratulált neki.
A Montparnasse-torony esetének sem az a lényege, hogy „riasztó példája egy magában álló toronyháznak”. Az is. De a legfontosabb, hogy megépülte után Párizs lakossága egy torokként üvöltötte, hogy soha többé toronyházat a város belső területére. A tiltakozások hatására Párizs várostervét módosították, és kitiltották a magas házakat a Periferique-en belülről. Így a Montparnasse-torony MEMENTO Párizsnak és MEMENTO Európának.
Dévényi Tamás volt az utolsó az előadók sorában, és nem csak pesszimista volt, hanem frenetikus humorú is. A raszter hálós megoldási javaslatával nagy sikert aratott.
Valószínű, hogy a haditudósító ezt sem értette, de lehet, hogy már nem is volt ott, mert rohant kipipálni – ahogy ő fogalmazott – a következő eseményt. Ez a mi nagy tragédiánk, legalábbis a hazai médiával kapcsolatban. Ők mindig csak kipipálni akarják az eseményeket, és a botrányt keresni ott is, ahol nincs.
A haditudósító elviharzott. Állítása szerint nem várta meg a hozzászólásokat, pedig abból tanulhatott volna igazán. Rögtön választ kaphatott volna – többek között – arra, miért is kell nekünk megvédeni az eklektikus belvárost tokkal-vonóval. Természetesen nem „skanzenként”, mert az lehetetlen. Azt is megtudhatta volna például, milyen az ember érzete egy toronyház földszintjén, vagy éppen a mellette lévő járdán. A hozzászóló fiatal építésznek tökéletesen igaza volt, hogy borzalmas. Onnan csak menekülni lehet. Az is elhangzott, hogy szigorú, új szabályozás kell, amit be kell tartani, és be kell tartatni.
Számos másról is hallhatott volna, ha ideje engedi, és ott maradt volna…
Most már vége az Építészet Hónapjának, nem kell annyira loholni, könnyebb lesz mindent kipipálni, és talán megérteni.

Üdvözlettel,

Eltér István, a MÉK elnöke

Vargha Mihály válasza a fentiekre: Gödörben, kettőslátással (2006. november 8.)