A versenyre több mint 300 pályázat érkezett 23 európai országból, amelyeket tizenhárom, nemzetközileg elismert építész értékelt hat kategóriában. Összesen 29 hazai épületből kettő jutott be a legjobb 36 közé a májusi döntőbe. Az ünnepélyes díjátadóra 2024. május 23-án kerül sor Ljubljanában.
Molnár Zoltán Péter 1993-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Három évtizedes szakmai pályafutása során a tervezés és mérnöki tudás egységének fontosságát hirdette. Tapasztalatait építészeti tervezésben, tanácsadásban és szakértői tevékenységben is kamatoztatja. 2020-ban elismerést kapott az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól a hazai építőipar fejlesztéséhez nyújtott kiemelkedő szakmai hozzájárulásáért, 2024-ben pedig ő képviselheti hazánkat először a Baumit Life Challenge nemzetközi építészeti pályázat zsűrijében.
Milyen érzés az első magyar zsűritagnak lenni a Baumit Life Challenge történetében?
Molnár Zoltán: Már önmagában az megtisztelő, ha szakmai zsűrizésre kérik fel az embert. A Baumit Life Challenge verseny esetében azért is különösen, mert ez egy nemzetközi pályázat, nemzetközi zsűrivel. A döntőbizottságon belül minden országot egyetlen résztvevő képviselhet, ami azt jelenti, hogy nem minden ország delegálhat zsűritagot. Magyarország idén először lesz jelen ebben a megtisztelő szerepben. Úgy gondolom, az, hogy a verseny történetében a hatodik zsűribe magyar zsűritagot is választottak, nemcsak a magyar szakmának, hanem a hazai leányvállalatnak, a Baumit Kft.-nek is a sikere.
Hogy néz ki a gyakorlatban a zsűrizés folyamata?
MZ: A folyamat a zsűritagok jelölésével kezdődött. Ezt követően a zsűritagok megkapták a projektlistákat és a pályázati adatlapokat. Ezeket néztük át, és mérlegeltük előzetesen egy meghatározott szempontrendszer alapján, a legfontosabb döntéseket viszont már személyesen fogjuk meghozni. Pár nappal a ljubljanai Life Challenge-gála előtt minden zsűritag a helyszínre utazik, a végső szavazásra.
Milyen szempontrendszer szerint lehet mérlegelni több száz pályázat közül?
MZ: Összesen 314 pályázat érkezett. A szervezők azt kérték tőlünk, hogy lehetőleg mindegyik pályázatot véleményezzük és bíráljuk el minden kategóriában. Ez nem egy szokványos építészeti pályázat, hiszen itt a homlokzatok játsszák a főszerepet. Úgy gondolom, az építészeti minőség egyik fontos ismérve, hogy az épület – vagy jelen esetben elsősorban a homlokzat – úgy ragadja meg a szemet, hogy közben harmóniában van a környezetével. Azt az érzést kell keltenie, hogy jó helyen van, nélküle szegényebb lenne a környezet. Mindig az innovatív gondolatokat keresem és amennyire a fényképek engedik, igyekszem a szakszerűséget is alaposan megfigyelni.
Mire figyel fel egy pályázatban?
MZ: A Baumit Life Challenge esetében az a legfőbb szempont, hogy a homlokzatképzés mekkora szerepet játszik a teljes dizájnban. Tehát az építészeti vetélkedésen túl azt keresem, hogy mennyire forrott egységbe az anyag és a forma, és hogy mennyire vált az épület karakterének részévé a Baumit.
Van Önben elfogultság a magyar tervekkel kapcsolatban?
MZ: Szakmai elvárás, hogy ne legyen – annál is inkább, mert több olyan résztvevő ország van, amelyeknek nincs saját zsűritagjuk. Ettől függetlenül az gondolom, hogy teljesen senki nem tudja kizárni, hogy egy kis melegséget érezzen a szíve táján, ha hazai tervet vagy hazai épületet lát.
Magánszemélyként milyen épületek nyűgözik le?
MZ: Összességében azt mondhatom, hogy szeretem az igényeset, a szépet és mindazt, ami jó érzést kelt bennem. Úgy gondolom, hogy ebben fontos szerepe van a merészségnek, hiszen ez adott esetben újszerű megközelítéssel tud meglepően kézenfekvő megoldást adni: úgy természetes, hogy közben vadonatúj. A cél, hogy a tervező úgy adjon egy teljesen megközelítést, hogy azt érezzük: miért nem gondoltunk erre eddig? Az is kulcsfontosságú, hogy az adott épület tisztelettel legyen a környezet és a meglévő értékek iránt. Az építményeknek ugyanis emocionális hatásuk is van, és én azt keresem, ahol ez pozitív indíttatású. De ez már tényleg a művészi hozzáadott értéket jelenti.