Magyar Nemzeti Galéria - a Zoboki-Demeter Építésziroda terve
A Múzeumi Negyed legnagyobb kortárs épülete lenne a Magyar Nemzeti Galéria új épülete, amely a Várból a Városligetbe kötlözne le. Vagy mégsem? Zoboki Gábor és munkatársai a kiírással ellentétben egy szakmai vitához igen sok muníciót adó tervet adtak be a pályázatra, amely a Várban hagyná a Galériát, amivel egyúttal a Szent György tér rendezésének kérdésére is választ adna.
BUDAPEST ÖRÖKSÉGALAPÚ MÚZEUMI KONCEPCIÓJA
A város legkiemeltebb útvonalain és negyedeiben alulhasznosított vagy pusztuló műemlék-épületekben található Budapest múzeumi együttese, amely minimális új építésekkel nagyvonalúan helyreállítható és összefüggő hálózattá fejleszthető.
A múzeumok kulcsfontosságú célpontjai a városi turizmusnak – meghatározzák a város imázsát.
A múzeumok egyben orientációs pontok, megkönnyítik az eligazodást. A Budai Várból a Lánchídon átvezető gyalogsétán érintve a Bazilikát, az Andrássy úton a Hősök teréig megkaphatjuk Budapest építészettörténeti és képzőművészeti esszenciáját.
A Világörökségi városrészek adják Budapest legintenzívebb turisztikai sétáját. Ez az a városi szövet, amely a Millenniumi évekre épült meg az ország máig legjelentősebb középületeinek sorával, melyeknek helyreállításával régóta adósok vagyunk az utókornak. A pusztuló műemlékek funkcióval való telítése vérárammal látja el a város legkiemelkedőbb együtteseit, ezzel együtt Budapest infrastruktúráját − közlekedését, köztereit − is fejleszthetjük, privát fejlesztéseknek teret adva.
Ha a fenti szempontok szerint tekintünk Budapest térképére, három kiemelkedő múzeumi együttes rajzolódik ki:
- a polgári város szimbolikus központjában, a Hősök terén,
- a Budai várban, a „Magyar Akropoliszon”,
- az épp 100 éve elhunyt Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma környékén.
A városokat illetve kulturális közösségeket művészeti együtteseik szerint értékeljük, a fő karaktereket a közösségi terek és intézmények határozzák meg. Budapest múzeumainak látogatószámát növelni kell, de ez nem jelent urbanisztikai terjeszkedést, sokkal inkább a városi struktúrához való alkalmazkodás ajánlott.
A gyűjtemények építészeti terei ma már nemcsak hagyományos oktatási helyként, hanem kulturális akció-helyként is működnek, így a kulturális városrészeknek funkcionális egységben, komplexen kell hatniuk.
EURÓPAI NAGYVÁROSOK MÚZEUMI SZÖVETE
Sok európai nagyváros múzeumtörténeti fejlődése hasonló Budapestéhez. Az építések a XIX-XX. század teljes történetét átfogják, melyben a város fejlődésével együtt kialakult turisztikai útvonalakon lehet a gyűjteménycsoportokat áttekinteni.
Így VÁROS MAGA A MÚZEUM középületeivel, épületegyütteseivel, parkjaival és köztereivel.
DREZDA
Az ismert kulturális főváros jó példával szolgál múzeumi városnegyed kialakításához. Az eredetileg 15. századi, többször átalakított, majd a világháborúban elpusztult és nemrégiben újjáépített szász királyi palotát kulturális központtá alakították, mely öt múzeumnak is otthont ad.
A történelmi környezet hagyománya és nemessége valamint a kortárs kultúra együttes hatása formálta ezt az épületcsoportot a város fő turistalátványosságává. (Hasonló dolog történik most Berlinben a Hohenzollern palotával a Múzeum Szigeten.)
A Daniel Libeskind által tervezett modern Hadtörténeti Múzeum az Elba folyó túlsó partján található, és radikális, korhű kontrasztot állít a kastély történelmi múzeumaival szemben.
BÉCS
Bécs Múzeumi Negyede a 20. század egyik legsikeresebb múzeumi fejlesztése. A város történelmi szívében található Szépművészeti- és Természettudományi Múzeum melletti terület korábban „halott” volt, a használaton kívüli istállók helye. Az új múzeum-együttes ötvözi a történelmi és a korabeli építészetet.
A „múzeum-élmény” a tapasztalatok sokszínűségének koncepcióján alapszik, mind városi, mind kulturális értelemben. A bécsi kulturális paletta tisztában van a látogatók igényeivel, az egyes kulturális fórumokat összekötő utak egyben turista utak is, melyek lehetővé teszik a város felfedezését, általuk számos kulturális fórum tárul fel, tele lehetőségekkel.
PÁRIZS
Párizs mint a „világ fővárosa” több mint száz évig a művészet központja is volt. Legjelentősebb múzeumai a Szajna mentén, a Louvre vonzáskörzetében, a történelmi belváros műemlék vagy kortárs épületeiben helyezkednek el. A Centre Pompidou a 20. századi kulturális központok új előképeként városi élettel telítette meg a szlömösödő középkori belvárost. Az újdonságot általában hagyományos épületek és intézmények újrastrukturálásával érték el, melyre egyedülálló példa a Louvre átépítése.
Új helyszínek is jelentkeznek, mint a század végén létesített Park de la Villette és a Parc Andre Citroën.
MÜNCHEN
A közel 200 év alatt kialakult Müncheni Kunstreal a világ egyik legjelentősebb múzeumi együttese, mely a művészet teljes panorámáját nyújtja az ókortól napjainkig. A központi Residenz épületétől távolabb az Alte Pinakothek környezetében új múzeumi negyed alakult ki a 19. századtól,
így megépülhetett a Neue Pinakothek és a Pinakothek der Moderne képtárakon kívül nemrég a Brandhorst Múzeum és az Egyiptomi Gyűjtemény új befogadó helyszíne is.
MÚZEUMI HASZNOSÍTÁSRA ALKALMAS ÉPÜLETEK BUDAPESTEN
Az Andrássy út tengelyén, a Budai Várban és az Iparművészeti Múzeum környékén a magyar építészet öröksége szempontjából kiemelkedő értékek állnak kihasználatlanul, méltatlan műszaki állapotban. Még nem késő elgondolkodni azon, hogy a városligeti építések volumenének csökkentése révén a város mely műemlékeit újítjuk fel és hasznosítjuk Budapest új örökségalapú múzeumi koncepciója részeként.
A nagyvárosok − mint Budapest − a jövőben tovább nőnek, ezáltal a belvárosi zöld területek felértékelődnek. A Városliget a világ első közadakozásból épült városi közparkja, ezért ezt a tradíciót meg kell tartani, mint a város egyik legfőbb rekreációs területét.
A beépítések volumenét felül kell bírálni, az újonnan épülő épületeket a Hősök tere központú múzeumi együttes vizuális együtteseként kell folytatni és ügyelni kell arra, hogy az újonnan épülő múzeumok tovább erősítsék a Schickedanz Albert által zseniálisan kitalált építészeti és képzőművészeti együttest,
Magyarország kultúrtörténetének egyik legmeghatározóbb szimbólumát. Amennyiben az épületek túl messze kerülnének egymástól a parkban, úgy tűnnének mintha tudatosan kivették volna az egyes funkciókat az észrevehetőség köréből. A házak a fák között optikailag láthatatlanok maradnak s így turisztikai orientációjukat veszítik. Az egyes épületeket stílusuk, megközelítésük miatt sem lehet vonzó és kézenfekvő egységé kovácsolni.
A BUDAI VÁR KULTURÁLIS TENGELYE
A Magyar Nemzeti Galéria és a Budapest Történeti Múzeum anyaga párhuzamos gyűjtések. Ezt egészíti ki a Hauszmann Alajos-féle Palotaépület helyreállítása történeti képekkel és enteriőrökkel. Bebizonyosodott, hogy múzeumok egységekbe szervezése sikeres stratégia a közönség megnyerésére – ez jellemző az elmúlt évtized nemzetközi múzeumi fejlesztéseire. A Szent György tér környezetében így megteremthetjük Magyarország legjelentősebb építészeti és képzőművészeti gyűjtemény-együttesének esszenciális és reprezentatív bemutatását.
A Palota helyreállítása futurisztikusnak tűnik, mégis a megvalósíthatóság érdekében részleges rehabilitációt javasolunk. A 205 méter hosszú anfilád – ami Versailles után a létező leghosszabb – az építészeti koncepcióból mindenképpen kiemelendő.
A Várhegy egy nagyobb városi háromszög alakjában hív további kulturális fejlesztésre. A Várkert – Déli pályaudvar – Millenáris háromszögben Budára kerülhet múzeumi vagyonunk jelentős része és ezzel megoldódik alapvető muzeológiai gondjaink zöme. Több Pestről kiszoruló múzeum találja meg így a helyét: Közlekedési Múzeum, Műszaki Múzeum, Természettudományi és Mezőgazdasági Múzeum alternatív elhelyezése valamint a Gyűjtők Múzeuma.
A SZENT GYÖRGY TÉR BEÉPÍTÉSI JAVASLATA
A polgári-szakrális városrész és a Palota-negyed csuklópontjában vagyunk. A Szentháromság tér – Dísztér együttes pandanjanként a polgári és király paloták térfalait a Szent György tér rendezi egységbe. Ez a tér kitüntetett helye, esszenciája a magyar történelemnek és nemzettudatnak.
Siklóssy László a Közmunkák Tanácsát összefoglaló munkájában 1931-ben Budavárat egyszerűen a „Magyar Akropolisznak” nevezi. Ez a hely tehát a Nemzet Főtere, míg a Kossuth teret inkább az Ország Főterének, a napi politikai élet színterének nevezhetjük.
A tér beépítése „huszárvágással” új városközpontot hoz létre az 1944-ben lebombázott és azóta is tátongóan üres területen. Ez a nyugati, Tabán felöli oldal beépítésének legfőbb nyeresége lehet.
A Magyar Nemzeti Galéria várbeli elhelyezése mára az emberek tudatába vésődött; történelmi és kulturális szempontból is indokolt – a magyar gyűjtemény új, alkalmas épületbe való költözése pedig halaszthatatlan, országos közügy.
A Hadügyminisztérium és Parancsnokság épületének eredeti helyreállítását nem javasoljuk, mert lezárja a Dísz tér és Szent György tér közötti látványt és gyalogos kapcsolatot. A 19. századi belvárosi épülettömeg idegen a Vár beépítésétől, kupolája túlzott hangsúlyt jelent a Palota és a Mátyás-templom sziluettjében. Az épülettorzót kortárs idézőjelbe kell tenni, kialakulhat végre a város/ország turisztikai és információs központja.
A két épület megfontolt helyreállításával körbefogjuk és befejezetté tesszük a Szent György teret.
A Sikló felöli és a Koldus-kapu melletti nyitott teraszok lehetőséget adnak, hogy a főépületekből egyedülálló panoráma nyíljon mindkét irányba. A Lovarda és Testőrségi épületek a korábbi változatos térfal hangulatának visszaidézését segítik és kiválóan szolgálják a Nemzeti Galéria funkcionális együttesét.
A BUDAVÁRI MAGYAR NEMZETI GALÉRIA IHLETTÖRTÉNETE
A Magyar Nemzeti Galéria ünnepélyes kapcsolata a várossal a Várhegy elegáns Palotájával és palota-negyedével, romantikus polgár-épületeivel egyedülálló módon koronázza meg Budapestet. Ezt a sziluettet nevezték méltán fénykorában a „Magyar Akropolisznak”, hiszen messziről látható épületei varázslatosan lebegnek a város felett napfényben és holdfényben egyaránt. Ezt a hatást minden módon erősíteni kell.
Budapest és Magyarország szempontjából kiemelt helyen szerepel a Várhegy és épületeinek rekonstrukciója. Az elmúlt időszakok tétovázó várospolitikája nem vállalta fel, hogy a világháborús pusztítás nyomait eltüntesse a Szent György téren.
Az antik templomok és a 18. századi első múzeumok méltósága, városképi megjelenése egyértelmű üzenetet hordoz − ihletet ad a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének új épületbe való megálmodásához.
Altes Museum, Berlin
A 19. századi tipológiát legjobban példázó két múzeum az 1830-ban átadott, Karl Friedrich Schinkel által tervezett berlini Altes Museum és az 1836-ban alapított, Leo von Klenze tervei alapján épült müncheni Alte Pinakothek. Építészeti megjelenésében és szimbolikájában az Altes Museum a következő 150 év múzeumainak előfutárává vált.
Építészeti kompozícióját tekintve az ókori görög templom interpretációja és a klasszikus építészet összességét fejezi ki. A termek anfiládszerűen egymást követik, a műtárgyakat kronológiai sorrendben állították ki.
Az Alte Pinakothek új, úttörő típust teremtett meg: a nagyméretű felülvilágítókkal bevilágított lenyűgöző galériák és az északi oldalon hozzájuk társuló kisebb termek döntő hatást gyakoroltak az európai múzeumok építészetére.
Szépművészeti Múzeum, Budapest
A Felvilágosodás és a Francia Forradalom szellemének köszönhetően új intézmények alakultak a feltörekvő polgárság számára.
Az új tartalom – a „Museion”, azaz a művészeteket és a tudományokat megtestesítő Múzsák „temploma” – új formát követelt, melynek előképét a demokratikus berendezkedésű görög városállamok építészetében találták meg.
E gondolat időrendben utolsó európai képviselőjét, az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeumot a korábbi tapasztalatok összegzéseként, a típus legkiérleltebb és legharmonikusabb megvalósulásának tekinthetjük.
Schickedanz Albert magasröptű, „szónoki stílusban” megfogalmazott építészeti kompozíciója a Parthenón nyugati homlokzatáig visszanyúló, általánosan elterjedt hagyományt követ, és ebben is a legjobbak közé tartozik. Imponálóan nyugodt, harmonikus arányú és tisztán tagolt tömege, bejárati homlokzatának lenyűgöző magassága, oszlopainak monumentalitása hatásosan jelzik, hogy kiemelkedő jelentőségű nemzeti intézménnyel állunk szemben.
Belső tereinek változatos, emberi léptékű kialakításával tökéletesen megfelel kitűzött céljának és funkciójának. Emellett azonban van saját, autonóm, építészetileg megfogalmazott mondanivalója is: a különböző stílusban kialakított architektúra didaktikus formában segíti az európai kultúra megismerését és hangsúlyozza annak jelenlévő folyamatosságát.
A Szent György tér a „Magyar Akropolisz”, a magyar történelem és nemzettudat kitüntetett esszenciális helye, ezt köszönheti magaslati elhelyezkedésének, jó láthatóságának és panorámájának valamint történelmi-politikai szerepének.
A tér a Polgárváros részeként, a Nagy Lajos alapítású Szent György kápolnáról kapta a nevét. Jelentős történelmi események színhelye is volt: itt fejezték le Hunyadi Lászlót és ez a tér lehetett a Galeotto Marzio által megörökített, Mátyás király és a cseh Holubár közötti párviadal színhelye.
A Galéria előlépcsőjén – a tér megkoronázásaként – a magyar és egyben az egyetemes művészet középkori remekművét, a Kolozsvári testvérek, Márton és György felnagyított Szent György bronz lovas szobrának másolatát helyeztük el. A Prágában található, 1373-ban készült műtárgy az antikvitás óta az első szabadon-álló lovas szobor, korban megelőzi a kora-reneszánsz itáliai remekműveit: Donatello Gattamelata-ját (1453) és Verocchio Colleoni-ját (1490 körül).
Kétségtelen, hogy a Palotabeli Magyar Nemzeti Galéria sokat profitált a helyből, a Hauszmann féle történelmi épületből, a kupola vonzásából és az egyedülálló kilátásból. Ezeket az erényeket a magyar nemzet legfőbb képzőművészeti gyűjteményének elhelyezésekor meg kell őrizni. A tér nyugati oldalának építészeti lezárásával a tér visszakapja 20. századi eleji arányait, az új épület, mint a Magyar Nemzeti Galéria pedig katalizátorként működhet a Vár revitalizálásában, melyhez szükséges az új múzeumi épület és a hozzá tartozó egyéb funkcionális erők összjátéka – de ezen sokan vitatkozni fognak...
A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA ÉPÍTÉSZETI JAVASLATA
A nemzetközi és magyar képzőművészeti műtárgy-együttest önálló épületekben és gyűjteményekben javasoljuk megtartani a továbbiakban is. Így a Szépművészeti Múzeum a nemzetközi anyagot, míg a Várban épülő Magyar Nemzeti Galéria az 1000 éves Magyarország művészetét mutatja be napjainkig.
A Magyar Nemzeti Galéria turisztikai vonzerejét növeljük, ha a teljes Csontváry életművet − mint a legnagyobb magyar festő hagyatékát − a barokk szárnyas oltárokat és egy közönségvonzó időszaki kiállítást (utazó kiállítás, grafikai vagy fotó tárlatot) önálló pavilonban mutatunk be, csatlakozva a történeti gyűjtemény 3 emeleten elhelyezkedő anfilád-térsorához. A kiállítótereket klasszikus fénycsapdák nagyvonalú felülvilágítóival, a régi képtárakra emlékeztető magas lábazatokkal kell kialakítani.
Az üzemi funkciók, az irodai és műtárgykezelési (restaurátori, kutatói) területek, egyéb kiszolgáló funkciók és parkolók a szomszédos telken, a Palota úton való elhelyezése kedvező megoldást jelent a telkek értékének méltó kezelése szempontjából. Az épületegyüttes kiszolgálása a Palota útról történik, tervezhető a két főépület földalatti összeköttetése is a műtárgyforgalom egyszerűsítése céljából.
A Magyar Nemzeti Galéria épületének nettó alapterülete összesen 25000 m2, melyből 9200 m2 kiállító területet és mintegy 8000 m2 műtárgy-raktárat foglal magába. További 6600 m2-t jelent az üzemi/hivatali épületszárny.
A térszint alatt három további szinten részleges alápincézést javaslunk, hogy az épület teherforgalmi kiszolgálását és a Palota úti üzemházzal való közvetlen kapcsolatát megteremthessük. A terület északi részén feltárt térszint alatti romok sorsa és a késő-középkori várfal alapfalainak bemutatása átgondolandó. Az értékes középkori emlékeket (pl. mikve) bemutatjuk a tervezett északi udvar alatt.
A múzeum, mint nyilvános színpad működik napjainkban. Az új múzeum megfogalmazásakor nemcsak a kiállítóterekre kell gondolnunk, hanem a tágabb értelemben vett társasági élet színtereire is – ez meghatározó része manapság az „élmény-múzeum” kitalálásának. Az események befogadására alkalmas külső terek megteremtése legalább annyira fontos, mint a belsők magával ragadó, élményszerű térsora. Ma már nemcsak műalkotásokat akarunk látni, hanem történéseken szeretnénk részt venni, találkozni barátokkal, új ismerősökkel... A mai világban a múzeum különböző terei közösségformáló, városi szalonokként működnek. Ez az elvárás a valódi kihívás az új múzeumok számára. S ez lehet biztosítéka a Szent György tér új élettel való megtöltésének is.
A Magyar Nemzeti Galéria főbejárati csarnoka csakúgy, mint antikizáló előképei (Altes és Neues valamint Pergamon Múzeum, Berlin) egy centrális, az ókori- és középkori templomok világát felidéző, nagyvonalú, fénnyel átitatott ünnepi csarnokba vezeti először a látogatót. Az 5. századi Bazilika, a Santo Stefano Rotondo (magyarok Nemzeti Temploma Rómában), előképül szolgál a nemzeti gyűjtemény fogadóteréhez.
A modern múzeumok történetét Karl Friedrich Schinkel berlini Altes Museuma nyitja. A Csarnoktér a kompozícióban, mint szellemi és szerkezeti központ jelenik meg, csakúgy mint a Magyar Nemzeti Galéria Szent György téri épületében. Ez az élményszerű, a budai hegyekre és a naplementére tájolt tér hierarchiát képez az anfilád-szerűen telepített kiállítóterek és a perisztil csarnokokkal körbeölelt parkok sorában. A fogadótér egyik fókuszába Fadrusz János kolozsvári Mátyás szobrának részlete kerül.
Mozgásban: a művészet befogadása szoros kapcsolatban áll a műtárgyak közötti séta élményével. Az utazásnak ezért is fontos eleme a múzeumlátogatás, mert azok általában kiemelten szép városi helyeken találhatóak. A Galéria szó mozgást, odajutást, két épületet összekötő képtár-sort is jelent. Egy térben kijelölt széparányú külső vagy belső közlekedő többet segít a gyűjtemények bemutatásában és befogadásában, mint a hatalmas csarnokok.
A Szent György tér valamikori palotaszerű térfal-rendszerét és arányait megfelelően helyettesíti a parkokkal tagolt önálló múzeumszárnyak sora, melyet összefog, s egyben a palotamúzeum „felvezetését” szolgálja a 12 méter magas kolonnád. Ez a perisztil csarnok körbevezet minket a várfalig és az épület minden városi nézetből az Akropoliszra emlékeztet.
Az új Magyar Nemzeti Galéria épülete, mint csuklópont működik, urbanisztikai szempontból összekötő funkciót képez a Vár különböző területei között: Palota / város − hegy / völgy − szakrális / civil − polgárság / politika.
A nyugati várfalra való telepítés muzeológiai „szerencse-malacnak” tekinthető. Flexibilis tér-elrendezést tesz lehetővé az épületen belül, külső közlekedői pedig a Budára néző Bástya sétány és Dísz tér közönségét egyenesen a Palota szívébe vezetik.
Városi teraszok létesítésének nagyvonalú lehetősége adódik, melyek könnyen megközelíthetőek, de a messzire látást és a panorámát is megelőlegezik. Ezt a lehetőséget a Szent György tér eleve felkínálja, de ezen túl az épület udvarainak tagolásával, valamint a Koldus-kaputól az Oroszlános Udvarig tartó nyitott térséggel egyedülálló, városias élményt nyújt a turistáknak. A hangsúlyos hely és a markáns kontraszt régi és új épület között jól kihasználható: számtalan parabola, nemzetközi sikertörténet ismert.
A Várnegyed urbanisztikai fejlesztése kapcsán megvizsgált nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy múzeum helye akkor sikeres, ha beilleszkedik az őt körülvevő városi életbe. Meg kell győzzük a városi lakosokat, hogy új helyet teremtünk, ahol koncert, vásár, fesztiválok, gasztronómiai és családbarát lehetőségek, művészeket vonzó események lehetőségével gazdagodik a város.
A Szent György tér nyugati oldalának beépítés-igénye nem lehet urbanisztikai vagy építészettörténeti kérdés, egyedül a „hogyan-ját” kell megvizsgálnunk és szakmai vitára bocsátanunk...
