Magyar Nemzeti Múzeum pályázat – 2. díj
Részletesen bemutatjuk a Claus D. Worschech, valamint az Oszoli és Boda Építész Iroda Kft. által készített, 2. díjban részesült pályaművet.
A Bíráló Bizottság részletes véleménye
A terv elegáns nagyvonalúsággal válaszol a feltett kérdésekre. Két, egymástól független, egyszintes terepszint alatti építmény kialakítására tesz javaslatot: az északi kertrész alá műtárgyraktárat, a déli kertrész alá parkolókat tervez. Mindkét pinceszint kizárólag gépkocsilifttel közelíthető meg, melyet a meglévő kertészház méretéhez hasonló, új kerti bejáratokat is képező pavilonokba rejt, ami a kert szempontjából kedvező, használata a gyakorlatban nehézkes lehet. Az itt kialakított burkolt felületek a belső udvarok méretéhez igazodnak. Annak ellenére, hogy méreteik az épület alaprajzának geometriájából következnek, továbbá az északi és a déli irányú megközelítést hangsúlyozzák, szerencsésebb lett volna a zöldterület növelése érdekében valamivel keskenyebbre alakítani ezeket, mivel az oldalhomlokzatok előtti burkolt felületek túlzottnak tűnnek a megmaradó zöldfelületekhez képest.
Az udvarokat a főpárkány magasságában kéthéjú üvegtetővel fedi le a pályázó, lehetőséget teremtve a felmelegedő levegő kiszellőztetésére, a hővédelemre és az árnyékolásra. Az udvari födémlemezek részleges megbontásával, összhangban a terv képletszerűségével egy „negatív” és egy „pozitív” beépítésű tér keletkezik, ami a déli oldalon a földszinten érkezők számára rálátást biztosít a lapidáriumra, míg az északi udvarban, a restaurátor műhelyek helyén, a galéria fordítottjaként egy körbejárható konferenciaterem „keletkezik”.
Az épület vízszintes és függőleges irányú közlekedése, átjárhatósága a tervben egységet képez. A pályázók a tervük egyik leglényegesebb elemének a főlépcső földszint és pinceszint irányába történő meghosszabbítását tartják, ezért az ezt ábrázoló metszetnek egy külön lapot is szenteltek. A pinceszinti falpillérek karcsúsítása műszakilag nem lenne egyszerű feladat, de kétségtelenül jól működő lépcső keletkezik, mely az alsó szinteket a jelenleginél szervesebben kapcsolja a főemeletekhez. Az udvarok lefedése miatt feltehetően elkerülhetetlen lépcsőszám növelés miatt tervezett 4 új lépcső- és lift-egység az épület szellemével rokon, tiszta képletet hoz létre, de a lépcsők száma és helye (pl. a palást kiállítóhelyiségének feláldozása) egy esetleges továbbtervezés során biztosan mérlegre kerülne, csakúgy, mint a földszinti igazgatóság áthelyezése az oda tervezett étterem és konyha érdekében. A felső, kiállítási szinteken a teremsor és a folyosók körbejárhatók lesznek.
A kert geometriája a terepszint alatti építmények szabályos formájához, illetve a Múzeum előtti burkolt tér geometriájához igazodva szabályos rajzú. A megtartható növényzet nagy része megmarad. Az északi oldal terven jelölt burkolati méretei közel egyeznek a jelenleg kockakővel burkolt felülettel. Az új, burkolt felületek az északi és déli bejáratokra irányítják a figyelmet, ami a terv logikájából következik, és a gépkocsik eltüntetésével jól használható kertrészekké alakulnak.
Az egész terv egyszerűségét, az eredeti épület szellemét tovább örökítő tiszta logikáját a Bíráló Bizottság figyelemre méltónak tartotta, ezért a tervet második díjra javasolta.
Részletek a műleírásból:
MŰEMLÉK ÉS MODERNITÁS
A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista építészetének harmonikus egésze, a Múzeumkerttel, a nagyszerű térsorokkal, a homlokzatok és terek arányrendszerével együtt megőrzendő és megújítása csak kevés modern eszköz kimért hozzáadásával lehetséges. A meglévő térrendszer továbbfejlesztése, a részegységek más célú hasznosítását, azok eddigi szerepének átértékelését jelenti. Eddig nem használt területek bevonásával, a térrendszerek „megtisztításával”, a terek új összefüggésbe helyezésével új minőségek keletkezhetnek, nagyobb ráfordítások nélkül is. A szerzők célja volt ezeket a módosításokat úgy definiálni, hogy azok alkotói lényege a műemléki értékekből eredjen, nemcsak a Múzeum funkcionális és technikai fejlődését szolgálva, hanem a meglévő építészeti minőséget is folytatva. Ezáltal jelennek meg a mai kor sajátos esztétikai jellemzői.
A KERT
A Múzeumkert a múzeum történeti „foglalata”, annak Passepartout-ja. Térnyitások, reprezentatív borítású felületek vezetnek az épület új, északi és déli bejárataihoz. Az így kialakított „Múzeum-terasz”, ill. „Bródy-terasz”, az arányaiban a kertészházat idéző bejárati pavilonokon át a környező városi szövet felé is nyitott. A funkcionálisan szükséges teher-, ill. gépkocsifelvonókat ezekben a pavilonokban „rejtettük” el. A meglévő faállomány megtartására törekedve, a fák vitalitásának vizsgálata után, a tervezett telepítésekkel teljesül ki az új kertépítészeti koncepció. Az egyes facsoportok különböző minőségű területeket alkotnak, ahol az ott elhelyezett szobrok személyesítik meg a „genius loci”-t.
FŐBEJÁRAT ÉS MÚZEUM-PROMENADE
A monumentális külső lépcső marad a múzeum reprezentatív bejárata. A sodró hatású eredeti térsor: külső lépcső – portikusz – bronzkapu – előcsarnok – kupolacsarnok – háromkarú díszlépcső – kupolatér – díszterem, nemcsak az építészeti tereknek és térrendszereknek, hanem a muzeális koncepciónak is központja. A klasszicista arányrendszerben tagolt épületben ezzel párhuzamosan más térsorokat is össze lehet fűzni: így az új „Múzeum-Promenade”-ot, mely a Múzeumkertet s az épületet köti össze, a fedett udvarokkal azonos szinten.
A tervezett Promenade a Múzeum utca, ill. a Bródy utca felől nyitott oszlopcsarnokkal, a bejárati pavilonokkal kezdődik. A kertből az épületbe az újra megnyitott „kapualjak”-on át lehet bejutni. A Múzeum-Promenade, amely a múzeumi nyitvatartástól függetlenül nyilvánosan használható útvonal, térsor lehet, vezeti el a látogatót olyan fontos funkciókhoz, mint az étterem, a multifunkcionálisan használható Nagyterem, az időszaki kiállításokhoz, a múzeum-shop-hoz. De az „új lépcsőcsarnok”-on át a történeti térsort is el lehet innen érni közvetlenül – a két lift segítségével akadálymentesen. A Promenade egy mindenki számára nyitott, markáns térélményeket összekapcsoló út, mely az épületet és annak fedett udvarait köti be a nyilvános városi terek szövetébe, és bejárás közben alkalmas a közönségben, a múzeum további belső tereinek megismerése iránti érdeklődés felkeltésére.
A LÁTOGATÓ ÚTJA
Az eredeti reprezentatív térsor és az új Múzeum-Promenade különlegesen fontos összekötése a tervezett „új lépcsőcsarnok”-on át jön létre. A dísz lépcső minden beavatkozás nélkül, az első emeleti induló lépcsőkar melletti két oldalajtón érhető el az alatta levő „új lépcsőcsarnok”-ból, ahol még két, megfelelően méretezett lift áll a látogatók rendelkezésére. Így a kerekesszékben közlekedő látogatók is reprezentatív térsoron át, a Muzeum-Promenade-on juthatnak el a múzeum központjába.
A látogató-központ az 1. emeleti kupolacsarnok, mely természetesen a főbejáraton keresztül is elérhető. Itt található a jegypénztár és az információ. A Főbejárat után, a zavaró beépítésektől megtisztított előcsarnok a látogatót a nagyszerű történeti térsor élményére készíti elő. Innen nyílnak jobbra és balra a ruhatárak. A Ruhatárak mögött tűzvédelmi lépcsők helyezkednek el, lifttel kombinálva, amelyek segítségével az egész épület akadálymentesen használható. Az 1. emeleti kupolacsarnok és a múzeumi folyosó közötti lépcsősorba ezen kívül a kerekesszékkel közlekedők számára egy hidraulikus emelőpad rendszer épül be, mely az egyes lépcsőfokokat egy pihenővé tudja emelni illetve süllyeszteni. Ezáltal a klasszicista térben semmiféle zavaró gépészeti elem nem jelenik meg. A Díszlépcsővel összekötött attraktív új lépcsőcsarnokon át juthat el a látogató a földszinti kupolacsarnokban elhelyezett múzeum-shop-hoz, a látogatói WC-ékhez, a Múzeum-Promenade-hoz, az Étteremhez, illetve a pinceszinten levő Lapidariumhoz és az északi udvarban található multifunkcionális Nagyteremhez.
ÜZEMELTETÉSI ÚTVONALAK
A díszlépcső mögötti, minden szintet összekötő hátsólépcső, egy megnövelt méretű, két oldalról nyitható, nagyobb műtárgyak szállítására is alkalmas teherlifttel kombinálva, a múzeumi üzem számára kerül kialakításra. Így a 3. emeleti irodák és munkahelyek, az 1. emeleti történeti tárak, a földszinti irodák illetve a pinceszinti tárolók a látogatói útvonalak keresztezése nélkül, rövid úton érhetők el.
MÚZEUMI UDVAROK
A két udvar a meglévő, keretező homlokzatok megtartásával kap megfelelő új funkciókat és új jelentést az épület tervezett térrendszerében. Mindkét udvar fényáteresztő fedéssel és légkondicionált térként lesz bejárható, mint a Múzeum-Promenade része. Az északi udvar pinceszintjén egy önálló szerkezetű kubus kerül elhelyezésre. Ennek tetején, a földszinten ezáltal nyert területen rendezvények, időszaki kiállítások bonyolíthatók le. A pinceszinti kubusban pedig a multifunkcionálisan használható Nagytermet alakítottuk ki, mely a múzeumi atmoszféra zavarása nélkül fogadhat be 200 látogatót. A Kubus és az udvari homlokzatok közti tér kiállítások számára is alkalmas, de mint előtér, „foyer” is szolgál a Nagyterem kiegészítéseként.
A déli udvarban a lapidarium födémét részben megnyitjuk. A Promenade szintjén így egy elegáns „Galéria” keletkezik, ahonnan a látogatok betekintést nyerhetnek a lapidarium anyagára. Az udvarok lefedése egy egyszerű, gazdaságosan megvalósítható kétrétegű üvegtető, a két üvegezés közti könnyű acélszerkezettel, mely a meglévő homlokzatokra támaszkodik. A felső üvegréteg enyhe lejtéssel kerül kialakításra, a csapadékvíz elvezetése érdekében. Az alsó üvegréteg vízszintes síkban zárja, mint állítható intenzitású fényáteresztő-, illetve fénysugárzó födém a szép arányú udvarteret. A kétrétegű födémszerkezetben nemcsak a szükséges légkondicionálás, hanem az árnyékoló és fényszóró berendezések is helyet kapnak.
FŐ MÚZEUMI FUNKCIÓK
FÖLDSZINT
Az épület dél-nyugati sarkában, a Múzeum-Promenade bejáratánál, a szabadtéri asztalok kiszolgálásának lehetőségével, egy 100 állandó férőhelyes étterem került elhelyezésre, melynek kapacitása további 200 szabadtéri hellyel bővíthető. A konyha üzemi kiszolgálása a déli pinceszinti bővítésen keresztül biztosított. Az eddigi irodai funkció erről a területről a tetőtérbe kerül, a kitelepülő restaurátor műhelyek helyére. A többi irodai funkció a helyén maradhat.
I. EMELET.
Az északi és keleti szárnyban a történeti tárak (fegyvertár, hangszertár, fotótár) helyezkednek el, és ezek mellett a központi könyvtár az olvasóteremmel. Ezeket a funkciókat– a nemzetközi tapasztalatokat követve is – legalább részben látogatható tárakká kellene átalakítani, anélkül, hogy az effektív múzeumi munkát korlátozni kellene. A szint fennmaradó területe időszaki kiállítások számára lenne fenntartva.
II. EMELET.
Az épületet ezen a szinten megszabadítjuk minden zavaró beépítéstől, hogy a lehető legjobb feltételeket teremthessük meg az egész szintet átfogó, új állandó kiállítás megvalósításához.
III. EMELET
Ez a szint a négy, tűzvédelmi szempontokból is fontos, új lépcsőházon át érhető el. Az épületből kitelepítendő restaurátori egység helyén modern munkahelyeket alakítunk ki. A grafika- és műtárgyraktárak a jelenlegi helyükön maradhatnak.
PINCESZINT
Az északi udvarból kitelepítendő restaurátori egység helyére egy multifunkcionálisan használható Nagyterem kerül, minden szükséges kiszolgáló funkcióval együtt. A többi raktár- és gépészeti tér változatlanul tovább használható. A pinceszinti, az új felszíni, reprezentatív terek alatti területi bővítések a bejárati pavilonokban elhelyezett teher- ill. gépjárműfelvonókon át megközelíthetőek. A parkolók a déli felszín alatti bővítésben kaptak helyet. Innen lehet a gasztronómiai funkciókat is ellátni. Az északi felszín alatti bővítés az átmenő műtárgyraktáraknak, a régészeti anyagok átmenő raktárának, illetve a múzeumi üzemeltetés egyéb funkcióinak ad helyet.
GAZDASÁGOSSÁG
A javasolt koncepció az épületszerkezeteket tekintve kevés kiemelt elemre szorítkozik: Az udvarok befedése, az új lépcsőcsarnok a dísz lépcső alatt és annak folytatásaként, az új tűzvédelmi lépcsők, a felszín alatti bővítések. Ezáltal a szükséges ráfordítások arányosnak tűnnek az elérhető új minőségeket tekintve: az épület funkcióinak racionális és reprezentatív elrendezése, épületszerkezeti és tűzrendészeti biztosítása, és nem utolsósorban építészeti minőségének továbbfejlesztése tekintetében.
MEGVALÓSITHATÓSÁG
A beruházás több ütemben is készülhet az állandó kiállítás koncepciójának megújításával együtt úgy, hogy a múzeum teljes bezárása egy ütemben sem szükséges.
FENNTARTHATÓSÁG ÉS ENERGIATAKARÉKOSSÁG
Az udvarok befedésével az épület külső hőleadó felülete csökken. Az épület légkondicionálásának megfelelő területekre való szakaszolásával, megújuló energiaforrások alkalmazásával, az épület saját tömegét az eredeti szellőztetési rendszer aktiválásával a fűtési és a hűtési rendszerbe bevonva a komplexum fenntartható és energiatakarékos üzemeltetése valósul meg.
vezető tervező: Claus D. Worschech
építész munkatársak: Novotny László, Normann Ellers, Sascha Koch, Arndt Bieber, Oszoli Dénes
