Magyar Nemzeti Múzeum pályázat - Balázs Mihály és társai

Részletesen bemutatjuk a Balázs Mihály és társai által készített pályaművet.

A Bíráló Bizottság értékelése

A tervezők, a műleírás tanúsága szerint a környezeti értékek megóvása érdekében külső, kerti bővítményt nem kívántak alkalmazni. Az épületegyüttest minimális beavatkozással gondolták fejleszteni. A külső kapcsolattal kialakított étteremnek a bejárati előcsarnok alá helyezése bezártság érzetét kelti (a kétoldali terasz ellenére), a konyhaüzem szinteltolással, zárt pincerészbe való elhelyezése nehezen üzemeltethető megoldás. A parkoló és az üzemi feltöltő út északi udvar alá helyezése nem kis technikai nehézségeket okoz. A gépkocsiparkolást nehezíti, hogy mindkét udvart igénybe veszi. A lapidariumot a bejárati főlépcső alá telepíti át, ami a lépcső alatti téglaszerkezetekhez jól illik, nem beszélve arról, hogy a kőtár az esetlegesen föltárandó barokk kori pincék felé is bővülhet. Ennek ellenére vitatható, hogy az egykor az előcsarnokba helyezett rendkívüli értékű lelet egyre inkább alárendelt helyre kerül.

A megnyert pinceszinten átmenő műtárgyraktárat és időszaki kiállítási tereket hoz létre. Az épület alápincézésének a -2. szintre való kiterjesztése a múzeum ezen szakaszánál komoly műszaki beavatkozást igényel. A közelmúltban elkészült szerkezeteket el kellene bontani és  mélyalapozási technológiát kellene bevetni a megvalósításhoz.

Az udvarok beépítésénél a jelenlegi szintet tartják meg, ezzel lehetővé válik az észak-déli látogatói tengely létrehozása. A régi térarányokat megtartó udvarokat lefedve új, nagyméretű belső tereket kapunk, melyet a tervezők zöld és burkolt részekre osztottak. A teret osztó karcsú, felfelé szélesedő elemek a műleírás szerint tartó-feszítő funkcióval rendelkeznek, egyúttal vízelvezetők és esetleg a parkoló szint szellőzési igényeit is szolgálják.

A Bíráló Bizottság véleménye szerint a térlefedés módja nehezíti az udvarok későbbi variábilis használatát, annak ellenére, hogy a térbe állított elemek szép formájú és vonalvezetésű mai „térszobrok”.

A környezetrendezés viszonylagosan kis építési beavatkozással lehetőséget ad a múzeumkert korszerű kialakítására. Nagyvonalú, mai szellemű kerttervezést javasol. A kertészház irodalmi kávéházzá való átalakítása rokonszenves ötlet. A kerti utak azonban a területet erősen felszabdalják, sok a burkolt és részben burkolt felület (ez utóbbi anyagát nem adja meg). A mélyárnyékos területek füvesítése értelmetlen. A dísztér leszűkítése, tekintettel a múzeumhoz kapcsolódó rendezvényekre, nem szerencsés ötlet.

Részletek a műleírásból

Építészeti alapvetés

A Magyar Nemzeti Múzeum több mint intézmény és több mint kiemelkedő színvonalú építészeti alkotás: ikon, melynek megváltoztatása, újraértelmezése rendkívüli körültekintést kíván. Tervünkben arra teszünk kísérletet, hogy a szükséges pontosításokat ne az eredeti jelentés szűkítésével, hanem annak megtartásával és gazdagításával érjük el. A változtatás nem cél, hanem környezetünkhöz fűződő viszonyrendszerünk, szemléletmódunk folyamatos alakulásának törvényszerű következménye. A terv alapgondolata,  hogy a meglévő épületet annak lényegi megváltoztatása nélkül új kontextusba helyezi, ház és környezet, kultúra és ember kapcsolatát értelmezi újra.

Három fontos döntés

• A múzeum épületét a műemléki szempontok messzemenő figyelembevételével kezeljük. A közelmúltban elvégzett nagyértékű és jól használható felújításokat lehetőség szerint tiszteletben tartjuk, funkciók átcsoportosítását csak a tiszta működéshez elengedhetetlenül szükséges mértékben javasoljuk.
• A meglévő épületkontúron kívül új, belső tereket magába foglaló építményeket nem építünk, sem a felszín alatt, sem felette. A program által meghatározott többletfunkciókat a meglévő épületben, illetve a két udvar alápincézése és lefedése révén biztosítjuk.  
• A kertet a koncepció alapelemének tekintjük és kiterjesztjük az udvarok irányába. Valamennyi fát megtartjuk, tiszta, áttekinthető, a városi környezet felé is nyitott, új kapcsolatokkal és funkciókkal kiegészített életteret hozunk létre.

Részletesebben

• a klasszicista ház tekintetében

Három új bejáratot nyitunk. Megtartjuk az eredeti felvezetést a hozzá tartozó térsorral együtt, de kiegészítjük a főlépcső alatt jobb és baloldalon két oldalbejárattal. A gépkocsival való megközelítést és a műtárgy-beszállítást biztosító lehajtót tervezünk a Pollack Mihály tér felől. Az északi és déli udvar meglévő kapuzatait szabaddá tesszük és a közönség alkalmankénti használatára megnyitjuk.

A belső útvonalak tisztaságának érdekében az utólagos folyosói lezárásokat elbontjuk. A keleti oldalon lévő személyzeti lépcsőházat átépítjük úgy, hogy az kikerüljön a közönségforgalmi útvonalból és műtárgyszállítás számára is teljes értékű vertikális kapcsolatot biztosítson. A főbejárathoz kapcsolódó két oldallépcsőházat felvonóval egészítjük ki, így a látogatók számára akadálymentesen elérhetővé tesszük a pinceszintet.

A timpanonhoz vezető főlépcső alatti restaurátor műhelyeket a kiírás által megengedett módon kitelepítjük és helyére közönségforgalmi funkciókat tervezünk. Az általunk itt kialakított pinceszinti kőtár kapcsolódni tud az udvarok alatt tervezett időszaki kiállítóterekhez és konferenciatermekhez, továbbá – annak alkalmassága esetén – terjeszkedni tud a kert alatti, még feltárás előtt lévő pincerendszer boltozatos tereibe.

A földszinten javasolt két új oldalbejárat részben akadálymentes megközelítés, részben az itt kialakított étterem és annak intenzív kertkapcsolata szempontjából kiemelten fontos. Az étterem belső udvarok (kert) szintjén való elhelyezése az udvarhasználat lehetőségeit is bővíti. A műtárgy-beszállítás a gépkocsirámpából nyíló pinceszinti zsilipen keresztül történik, közvetlenül a raktárakba ill. a teherlift irányába.

Homlokzati változást csupán a két oldalbejárat kialakítása eredményez, itt törekedtünk a maximális nyitottság, a transzparencia, a kortárs jegyek megjelenítésére.  A meglévő északi és déli kapukat átláthatóságot biztosító üvegszerkezetre cserélnénk, a látogatók felé tett gesztusként értelmezve azokat: a ház nyitott, átjárható, belakható.

• az udvarok beépítése tekintetében

Az udvarok alatti utólagos beépítéseket elbontjuk, helyére új kétszintes pincét javasolunk. Az itt lévő funkciókat részben kitelepítjük (északi), részben áthelyezzük (déli). A második pinceszinten garázs és raktárak kapnak helyet. Az első pinceszint részben műtárgyraktár, nagyobb részt multifunkcionális közönségforgalmi tér. Ezek a terek elhelyezésük, térbeli kialakításuk és önálló megközelíthetőségük révén rendkívül szisztematikusan oszthatók, ezért változatosan használhatók: konferenciák megrendezésére, időszaki kiállítások céljára is alkalmasak, a kőtáron keresztül közvetlenül kapcsolódhatnak a kiállítóterekhez és a kerthez is. Pinceszinti elhelyezkedésük ellenére az udvaron keresztül részben természetes fénnyel megvilágíthatók, a belső kert kétszintessége révén vizuális kapcsolatban maradnak a fenti világgal.

Az udvarok lefedése építészeti koncepciónk legmarkánsabb eleme, az új kontextus megteremtésének fontos eszköze. A lefedéssel kettős AULA jön létre, olyan multifunkcionális tér, mely valóban rendkívül sokféle módon használható. Befogadja a kert egy részét, a Múzeumkert szellemiségét átfűzve a ház legnagyobb (immár belső) terein. A látványában egységes teret a tartószerkezeti elemek két funkcionális részre osztják. A geometrikus rendezettségű, kis vízfelületek és növénybeültetések révén megszelídített kert méltó helye lehet a gyermekfoglalkoztatónak, de interaktív eszközökkel kiegészítve akár a felnőttek pihenését, szemlélődését is szolgálhatja. Az aula nagyobbik része alkalmas lehet látványos kiállítások, jelentős konferenciák, nagy létszámú előadások, ünnepi rendezvények, bálok, divatbemutatók, hangversenyek megtartására.

Az udvarok lefedésének indokoltsága legalább kettős. Egyrészt a szükséges új terek kialakításának minden bizonnyal leggazdaságosabb módja, hiszen az alapozási munkák, a függőleges térelhatároló szerkezetek megépítésének elmaradása jelentősen csökkenti az építési költségeket. Van egy másik szempont is, ami nagyon fontos: a lefedéssel rendkívül kompakt épülettömeg jön létre, csökkentve a lehűlő/felmelegedő homlokzati felületek méretét, ezáltal jelentősen mérsékelve az épület fenntartásának energiaigényét, költségeit, közvetve a környezeti terhelés mértékét.

Egyértelműen környezetbarát tulajdonságai mellett azonban a lefedés alapvető műemléki kérdéseket vet fel: megváltoztatja-e lényegét tekintve az épület identitását? Ház és udvar jelen esetben egymástól elválaszthatatlan, mint a jing és jang, a pozitív és a negatív. Az ilyen fogalmi ellentétpárok a megértésben segítenek. Olvasatunkban az udvaros ház lényege, hogy a „pozitív” épülettömeghez viszonyítva az udvar „negatív” forma, a tetőkkel fedett tömeg irányultsága felfelé mutat, a mélyülő udvar irányultsága pedig lefelé. Amennyiben a két ellentétes forma relatív viszonya valóban ilyen, és ez lényegi tulajdonság, akkor ennek a viszonynak megőrzése kiemelten fontos. Ehhez befelé lejtő udvarlefedésre van szükség.

A meglévő épület logikájának, szerkesztési elveinek lényege az udvaros-keretes beépítés. Ebből kiindulva kézenfekvőnek látszik egy nagy, az udvart körbefutó folyosó fölé helyezett acél keretre feszített kábelszerkezet alkalmazása. Akár egy trambulin: a keret fix, súlyos és merev, a háló könnyed. Egy ilyen szerkezet használatával elkerülhető a hajlított szerkezetek nehézkessége, hatalmas anyagszükséglete. A húzott kábelek keresztmetszete kicsi, mintázata – akár egy szöveté – szabadon alakítható. A befelé lejtő szerkezet azonban számos további kérdést vet fel, mindenek előtt a vízelvezetésben. Ha a trambulinra gondolunk, jó, hogy a rugalmas szövet fel s alá leng, ez a lényege. A tető esetében azonban ez nem lenne szerencsés, ezért a kábeleket le kell feszíteni. Két fontos szempont itt összeér: a lefeszítő szerkezetek, ha azok némelyike a felület mélypontján van, egyben a vízelvezetés problémáját is megoldják.

A lefeszítő szerkezetek formálása a tartószerkezeti, vízelvezetési és jelentésbéli szempontok együttes figyelembevételén alapul. A liánszerűen lecsüngő húzott acélszerkezetek karcsúsága, egyedi alakja egy absztrakt táj érzetét kelti.  A lefeszített kábelszerkezetre pontmegfogásos hőszigetelő üvegszerkezetet tervezünk. Az árnyékolást és sötétítést fotovoltaikus üveg beépítésével képzeljük el, a termelt elektromos energiát a ház külső energiaszükségletének csökkentésére fordítjuk.

Az aula szellőzését, hűtését, fűtését részben mesterséges, részben természetes úton biztosítjuk. A természetes szellőzés fontos energiamegtakarítási lehetőséget jelent: nyári időben az éjszakai átszellőztetés, visszahűtés következtében a reggeli órákban a gépi hűtést késleltetve lehet indítani. Az éjszakai átszellőztetés a múzeumkert hűvösebb levegőjének oldalkapukon való  gravitációs  átvezetésével történhet. A kapukat ilyenkor kinyitjuk, biztonsági ráccsal zárjuk, így a 8-12 fokkal hűvösebb levegő szabadon átáramolhat a belső téren. Az üvegezett kábelszerkezet keretének magasságában, a meglévő épület udvari főpárkánya menti vonalon szabályozható, folyamatos szellőzőrés kialakítását tervezzük.

Magyar Nemzeti Múzeum komplex fejlesztése tervpályázat 2010

vezető tervező: Balázs Mihály
építész munkatársak: Tarnóczky Tamás, Tatár Balázs, Kovács Zsófia, Már Miklós
generáltervező: Török és Balázs Építészeti Kft.

tervezés éve: 2010