Magyar Nemzeti Múzeum pályázat - Boczkó Építész Iroda

Bemutatjuk a Boczkó  Építész Iroda részletes tervpályázati anyagát.

A Bíráló Bizottság részletes véleménye:

A pályamű bővítési alapkoncepciója az udvarokba épített egy-egy kétszintes (2 pince, földszint és négy emelet) mintegy 29m magasságú toronyépület, mely a pince szinteken eléri az udvar falát, a földszinttől pedig megfelelő távolságot tartva „magként” emelkedik a múzeumépület tetőgerince fölé. A magépületek és az udvar meglévő fala között körbefutó üveg tetők védik az épületközöket az időjárástól, de biztosítva a szellőzést, légáramlást. Hasonló belsőmagos bővítést három másik Pályázó is tervezett hiszen az udvar „adja magát” az ilyen tipusú bővítésre.

Építészetileg színvonalas megoldás a meglévő udvari ablakokkal szembe állított belsőmag-ablakok. Azok forgathatóan nyitható-csukható felületei és változó helyzetű bejáró hídjai érdekes látványt nyújtanak a sikátor szerű épületközökben.
Az észak-déli tengely átjárható, bár a közönségforgalom és a dolgozók mozgás iránya változik ill. keveredhet e tengely mentén.

Az étterem feltelepítése a déli földszinti megnyitott oszlopos csarnokba jó gondolat. A főlépcsők alatti kétoldali új bejárat működőképes. Az ide telepített múzeumshop kicsi, szigetszerű bútorként való megoldása elnagyolt. A félkörlépcső orsóterébe tervezett felvonók működése a lépcsőn áramló –esetenként csoportos- forgalom és a szűk tér miatt nehézkes.

Szellemes a garázsforgalom és a műtárgyraktárak kapcsolata, a részbeni gépi parkolás. A Bíráló Bizottság az építészetileg színvonalas és logikus bővítési alapgondolatot azért nem támogatta, mert az udvarok lefedéses megtartásának megoldásait más Pályművek meggyőzően mutatták be. Az épület meglévő tetőgerince fölé emelkedő, túlzottan markáns és nehézkes épületrészek a Múzeum városi tetőtájába ill. sziluettben való megjelenítését kedvezőtlenné teszik.

A stabilizált kavicsburkolat túl sok, aránya nagy. Nem tervez feltáró utat. A kerítést lebontja! A nagy fák alá a gyepszőnyeg helyett - az árnyékvetés miatt - szerencsésebb lenne az árnyéki gyeppótló ültetése.

Részletek a  műleírásból:

Építészeti koncepció
A Magyar Nemzeti Múzeum bővítésére kiírt pályázat az intézmény bővítésére, átláthatóbb, racionálisabb üzemeltetésére és modern múzeumi követelmények biztosítására keres válaszokat. Kiíró elsődlegesen az épületet körülölelő múzeumkertben keresi a bővítési lehetőségeket. Ezt egyrészt a múzeum épületének műemléki védettsége, másrészt a kert kortárs kertépítészeti eszközökkel való rendezésének igénye indokolhatja.

A Magyar Nemzeti Múzeum kertje ezzel szemben védett, ősfás belvárosi zöldterület. A sűrű belvárosi szövetben a kert léptéke és mérete túl értékes ahhoz, hogy benne ilyen léptékű beavatkozás indokolt lehetne. A kert történelmi jelentőségéről már nem is beszélve. Egy föld alatti terjeszkedés mint kertészeti mind épületüzemeltetési szempontokból is erős kompromisszumokkal terheltnek bizonyulna, és a meglévő faállomány nagymértékű veszteségéhez vezetne (a kivágásra ítélt állomány mértéke akár 40% fölötti is lehet).
   
Egy, az épülettől független új főbejárattal a látogató elveszítené a nagyvonalú, és a múzeum szelleméhez illő megérkezés élményét. A főlépcső továbbra is az épület fő megközelítési útvonalát kell, hogy adja, nem szolgálhat csupán díszletként. Az akadálymentesítéshez és adott esetben nagyobb csoportok fogadásához alternatív bejáratot gondoltunk mi is kijelölni. Az épület körüli területet a programban leírt nagyságrendekhez mérten túl kicsinek találtuk, az épület körbejárhatósága, a park közterület felé történő megnyitása tervezésünk fontos szempontja. A környező utcákból közvetlenebb és szervesebb bejutást gondolunk javasolni a múzeum pihenőkertjébe. A nagymértékű és nagy alapterület igényű földalatti fejlesztésekhez nem látjuk megfelelő mértékben biztosítva a lejutás nagyvonalú, a funkcióhoz mérten elegáns megfogalmazását /nagy nyitott előlépcsők, rámpák stb./

A föld alatti rendezvénytermek nagy belmagassági és alapterület igénye, valamint a megfelelő gépészeti berendezések diszpozíciója a múzeumkertben jelentős földmunkát igényelne. A valószínűleg több szinten elhelyezhető funkciók (alapterület igények miatt) föld alatti elhelyezése a meglévő épület közelsége és a talajvíz adottságai miatt is problémás lehet. A kialakított föld alatti építmények felett a meglévő ősfás kert lényegi károsítása és a meglévő állomány pusztulása nélkül nem valósítható meg egy teljes értékű zöldfelületi revitalizáció. A meglévő épületben a föld alatti átkötés csak az ún. „fekete“ területeken keresztül oldható meg a jelenlegi struktúrában.

Pályázatunkban a fenti gondolatok folyományaként a meglévő épületben kialakítható bővítés és kismértékű funkcionális átszervezés lehetőségét szeretnénk megvizsgálni. Alapvetően a közönségforgalmi és „üzemi” területek minél határozottabb és térben is jól elkülönülő szétválasztását, és az épület egykori körbejárhatóságának lehetőségét vizsgáltuk meg. Elméletileg az épület vezérszintje az 1. emelet, gyakorlatilag a földszintet tekintjük most annak. A pályázati kiírásban szereplő belső udvarok lefedése és a szakaszolhatóság, valamint a fekete-fehér útvonalak elkülönítésének szempontja vezetett a belső udvarok beépíthetőségének megvizsgálásához. Az épület elegáns klasszicista homlokzatait és tömegét alázattal kezelve javasoljuk az udvarok beépítését. A meglévő pinceszinti építmények visszabontásával, az ottani funkciók föld fölé emelésével, valamint az üzemi területek (gépkocsitároló és raktárak) föld alá süllyesztésével a kiírásban megcélzott alapterület bővítések megvalósíthatók.

A pincében található restaurátori műhelyek nagy részét a kiíró adta lehetőséggel élve házon kívül szeretnénk elhelyezni. Az épületudvar jelenlegi beépítettségével megegyező területén egy, a meglévő és védett homlokzatoktól a megfelelő természetes fényt is beengedő közel 5 m-es védőtávolságot tartva új épülettömeget emelnénk, melyben a kért többletfunkciók és alapterületek elhelyezhetőek lennének.

Az épület tömege a meglévő épület párkánymagasságáig - ahol egy körbefutó üvegtető-gallér zárná le a belső teret – egy monolitikus, fényt és a szemközti klasszicista homlokzatok rajzolatát visszatükröző fehér üveghomlokzat létesülne. Ezen homlokzaton a klasszicista homlokzati ritmust követő és a mögötte megbújó tér átláthatósági illetve bevilágítási igényeit részben kielégítő, a monolitikus tömegből tengelyesen kiforduló panelek sorakoznának. A hófehér reflektáló felületet – mely egyrészt a belső udvar megfelelő bevilágításának is segítségére lenne és melyik semmilyen formában nem akarna a meglévő homlokzatokkal konkurálni – a panelek játékával folyamatosan változó élményt tudna nyújtani.

A meglévő belső udvar párkánya fölé érve az épületünk egy kétszintes transzparens üveghomlokzatot kapna, mely az elé épített lamellák eltérő szög beállításaival egyrészt a meglévő tetőre való rálátást gátolnák, másrészt lehetőséget adnának a 4. emeleten a szemközti, budai panorámára ( Gellérthegy, Vár stb.) való rálátásra. A homlokzat magasságával kiforduló lamellák végül árnyékolási funkciót is betöltenek.

Elgondolásunk szerint a múzeum exkluzív étterme és rendezvénytermek kapnának helyet ezen két szinten. Az étterem elgondolásunk szerint szerves része kell, hogy legyen a múzeumnak és főképp a múzeum látogatói számára állna nyitva. A múzeum nyitvatartási időn túli idejében a földszinti – a Múzeum utca felőli kertkapcsolattal kialakított – kávézó üzemelne. Az étterem exkluzív jellegét és a rendezvényekhez tartozó kiszolgálást ezeken a szinteken biztosítani lehet. Az építményekben egy fekete és egy fehér lift biztosítja a kapcsolatot a közönségforgalmi valamint üzemi területekkel. A 2. emelet felett egy külön belső lépcső is segítené a közlekedés a szintek között.

Az udvarba beépített épülettömegek magasságát úgy határoztuk meg, hogy a fent említett budai panorámát ugyan élvezni tudjuk az étteremből, a környező utcákról és terekről rálátásunk az építményekre ne legyen. A mellékelt ábra is mutatja, ahogy a Kálvin tér felől az  építmények „megbújnak” a meglévő épület gerincei mögött.

Az épület 1.-2. emeletét szeretnénk teljes mértékben a közösségi forgalomnak átadni, az itteni üzemi funkciókat az épületen belül áttelepíteni. A földszinten található üvegfelületek mögött, közönségforgalomtól védett helyen irodák és restaurátori műhelyek kaphatnának helyet. Utóbbiak adott esetben szervezett vezetések keretében ún. „látványrestaurálási” szerepkörben szemléltető, népszerűsítő tevékenységet is végezhetnének.

Ütemezés
Mivel a két épület önmagában egy saját függőleges közlekedési rendszerrel bíró egység és majdnem teljes mértékben független a meglévő épülettől, ezért megépítésük több ütemben és a múzeum működését csak kismértékben zavarva tudna megvalósulni.

Akadálymentesítés
Az épületbe a terveink szerint az elő lépcső alatti térből nyílóan tudnánk akadálymentesen bejutni. Itt lenne az épület látogatói kijárata is egy kis múzeumi bolton keresztül. Ez a bejárat az elő lépcső oldalfalában, a meglévő nyílászárók megnyitásával tárulna fel. Innen a közvetlenül csatlakozó két lépcsőházban beültetett új lifttel lehetne akadálymentesen az 1. emeletet elérni. Az 1. emelettől az épület akadálymentesítése jelenleg is megoldott, az új épületekben pedig szintén egy lift biztosítaná az akadálymentes függőleges közlekedést.   

vezető tervezők: Boczkó Ákos, Szepesi Zoltán Gábor, Gutowski Robert, Dely-Steindl Barnabás, Kiss Péter

kerttervezés: Páll Attila
statika: Kerek István
gépészet: Lakner László 

generáltervező: Boczkó Építész Iroda Kft.