Magyar Nemzeti Múzeum pályázat – Skardelli György
Bemutatjuk Skardelli György részletes tervpályázati anyagát.
A Bíráló Bizottság részletes véleménye
A múzeum megújulását formailag is igen látványosan megjelenítő, kortárs építészeti eszközökkel hangsúlyozó pályaterv. A két udvart a meglévő szimmetriát megtartva egy-egy forgószél-tölcsérhez hasonlatos örvénylő üvegformával fedi le. A történeti épület tereit a szükséges funkcionális tisztogatáson túl nem javasolja változtatni, az új egységeket az épületet minden oldalról körülvevő pinceszinti bővítménybe helyezi. A múzeum fő vendég- és dolgozói megközelítése is a pincén keresztül történne, az északi és déli kertrészekben elhelyezett új üvegdobozokon át.
A pincei bővítmény azonban jelentősen csökkenti a múzeumkert felületét, és a múzeumot a pincei helyiségek bevilágítást szolgáló „üvegárok” el is szakítja saját kertjétől. Az üvegezett lefedés, a terv fő attrakciója több formai és szerkezeti kérdőjelet is tartogat: A külső és belső tér határa nem világos, az alaprajzok a tölcsér belsejében egy liftet mutatnak, ebből mintha az következne, hogy az örvény a második emelet felett „le van dugózva”. Az ide bejutó eső és hólé hogyan vezetődik el az aulatér üvegpadlójában? A lefedés alatti multifunkcionális tér hogyan használható? A szerkezet árnyéka kiállításokra nehezen alkalmazhatóvá teszi.
A nagyon karakteres és érdekes lefedés formalista, mert végeredményben funkcionálisan feleslegesnek tűnik, egy olyan teret fed le, ahol a külön lefedés nélkül most is élvezhető, üvegpadló alatti lapidárium tekinthető meg. Az épület főbejáratának áthelyezését a főbejárat felől nem jelzi semmi, a kert megoldása sematikus.
A kert faállományának fokozatos felújítását javasolja. Hiba, hogy az új faültetés a meglévő fák alá kerül. A tervező céljával ellentétben, a tervezett fasor akadályozza az épületre és rendezvényre való rálátást. Feltáró út burkolatának anyaga hiányzik a műleírásból.
Részletek a műleírásból
Előzmények
A Magyar Nemzeti Múzeum jelentősége túlmutat bármely más hazai múzeum jelentőségén. Ikonszerű elemmé vált az idők során. Születése pillanatában a nemzeti önállóság egyik megtestesítőjeként főszereplőjévé vált a magyar történelemnek. Szimbolikus volta miatt szerepe több mint a tárgyak, leletek, emlékek elhelyezését, bemutatását biztosító épületé.
A Pollack Mihály tervezte épület méltónak bizonyult arra, hogy épített keretet adjon ennek a szerepnek a betöltésére. A belső terek sorolása, a külső tömeg szigorú szerkesztettsége, a részletek mindezeket alátámasztó alkalmazása, a klasszicizmusra oly jellemző hierarchikus rendben terveződött, mely minden gesztusában az erőt, a nyugalmat, és a biztonságot sugározza.
A megépítését követően eltelt mintegy 170 év mit sem változtatott ezen a méltóságon. És ez még akkor is igaz, ha időközben a szűkösségből fakadóan az épület túlnőtt a keretein és a belső terek ad hoc belakása a mai napig gyakorlat volt. Ennek eredményeként egy olyan „beállt” állapot jött létre, melyet sürgősen orvosolni kellett, hogy legalább a napi működés ne lehetetlenüljön el teljesen. Az elmúlt évtized munkálatai ezt szolgálták, a lélegzetvételt megteremtve az ott dolgozók és a múzeumi látogatókat fogadók számára.
Átfogó, az egész épületet megvizsgáló és újra értékelő koncepció nem született a húsba vágó problémák akut kezelése és a mindig igaz pénztelenség miatt. Az épületet övező kert felett sem múlt el nyomtalanul a közel 160 év. Életképtelen, csonkolt és a spontán kialakult növényzeten nem ismerhető fel a korabeli tervezői rendező gondolat. Az épület gondjai kivetültek a kertre is, a fák tövében megjelenő parkoló gépjárművek és leletek tömegét tartalmazó, műanyag védő sátrak formájában.
Időközben szerte a világon változás mutatkozott a múzeumok működésében. Az önálló bevételi források keresésének a jegyében, a saját lábra állás reményében a múzeumok elkezdtek nyitni a nagyközönség felé, olyan funkciókat kínálva, amelyek révén megnő a látogatottságuk, ahol az emberek otthonosabb, kellemesebb közeget találnak, ahol hétköznapi funkciók enyhítik a tudományt magába fogadó épület szigorát. Az új funkció a közönség üzleti alapon történő fogadása olyan kulturális, társadalmi, üzleti eseményeken, melyek csak részben vagy egyáltalán nem kapcsolódnak a múzeum alapfunkciójához.
Egyúttal az üzletek, vendéglátó helyiségek és multifunkcionális terek által lehetőséget teremtenek a bevételek növelésére. Ezt a változást már számos hazai múzeum is felismerte és a körülményei romlása rá is kényszerítette erre a felismerésre. Rendezvényeik, meghirdetett eseményeik bár csak részben kapcsolódnak a múzeum kiállításaihoz, de az intézmény értéket sugárzó méltósága mégis vonzóvá teszi a külső, programoknak helyet keresők számára.
A hagyományos térsorok azonban csak korlátozva, kényszermegoldások mellett képesek helyet adni az újonnan jelentkező funkcióknak. Ezt belátva a múzeumok megvizsgálják a saját keretein belül megtalálni az új funkciók befogadására alkalmas új terek megteremtésének lehetőségét. Ez az új igény lehet az apropó a Nemzeti Múzeum esetében is az egész épületet átfogó koncepcionális vizsgálat elkészítésére.
A koncepció
A koncepció vezérlő gondolata az, hogy a Nemzeti Múzeum közéleti szerepének, méltóságának megőrzése, kortárs eszközökkel való további erősítése mellett úgy helyet teremteni az új funkciók számára, hogy a múzeumi lét és az új funkcióval járó élet közötti függetlenség mindig meglegyen. Az új funkcióval járó új terek a Múzeum adott karakterét kell,hogy erősítsék, új mivoltukban szervesen illeszkedjenek azokhoz, az egyedfejlődés természetes eredményeként. A közönségforgalom hangsúlyváltása maga után kell, hogy vonja az épület meglévő közlekedési rendjének teljes felülvizsgálatát.
A két udvar lefedése megadja a lehetőséget egy olyan nagyvonalú, látványos tér létrehozására, amely megfelel az új, nagy létszámú közönség fogadására és mindezt az épület szívében teszi, az eredeti szerkesztés eredményezte, eddig mellékszerepet viselő két udvar felértékelődésével. Az udvarok lefedése és a pinceszintig történő lemélyítése egy drámaian új térszerkezetet hoz létre. Bár a hangsúly áttevődik ide, az eredeti közlekedők szerepe is újra megerősödik ezáltal, és ez kihatással van az egész épületre. A meglévő közlekedőket minden szinten meg kell tisztítani a szükség diktálta, de méltatlan, évtizedek során kialakult beépítésektől, ezzel helyreállítva az eredeti közlekedési rendet.
A megérkezés új színtere a pinceszint. Megszabadítva a belegyötört, nem oda való funkcióitól, lecsupaszítva az áthelyezésre kerülő gépészeti körvezetéktől, megtisztítva felületüket előtűnik a pinceszint megkapóan szép, vegyesen rakott falazata és szabályos vonalvezetésű téglaboltozata. A közel 5, 0 méteres belmagassága, a kemény szerkesztettség mellett is melegséget sugárzó karaktere ideális környezet az új kereskedelmi és vendéglátó funkciók befogadására.
A pinceszint szerkesztési rendjét tekintve teljesen azonos a felette lévő szintekkel, így az udvar lemélyítésével a pinceszint is szerves része lesz az egész épületre jellemző gyűrűs, aulára néző téri rendszernek. A pinceszinti megérkezés megoldja az új közönségfogadó funkció belépésével kiváltott alapvető kérdést. Létrehoz egy olyan szintet, amely teljesen leválasztható a felette lévő múzeumi funkcióktól és ezt úgy teszi, hogy a felértékelődött fedett udvarok látványának főszereplője lesz.
Ezen a szinten minden a látogatók kényelmét szolgálja. Aki ide megérkezett, az még nem lépett be a Múzeumba, miközben minden belsőtéri látványelem abban erősíti meg, hogy a múzeumi épületben van. Aki ide megérkezett, az még nem lépett be a Múzeumba, miközben minden belsőtéri látványelem abban erősíti meg, hogy a múzeumi épületben van. Bármilyen itt tartott esemény rendezvény élvezi ezt a helyzetet, és ezt teheti úgy, hogy onnan csak kívánság esetén, kontroll mellett tud eljutni bárki is a múzeumi kiállító terekbe. A különálló szint miatt adott a lehetőség az egymástól független nyitvatartásra.
A Múzeumkertből a két könnyed üveg kubuson keresztül megérkező látogató körbenézhet, leteheti a kabátját, eldöntheti melyik kiállításra vált jegyet, beülhet a kávézóba a lap-topjával, elfogyaszthat egy ebédet egy fárasztó nap után vagy kedvére böngészhet a múzeumi ajándék -és könyvüzletekben. Élvezheti a belső aulatér látványát, akár van ott éppen egy alkalmi esemény, akár nincs. Mindezt teheti a Múzeumtól teljesen függetlenül, a Múzeum kellős közepén. A Múzeumba való tényleges bejutás az udvar lefedését biztosító látványos acél-üveg szerkezetbe komponált panorámaliftek által, illetve a két udvar közötti, a meglévő díszlépcsőhöz kapcsolódó lépcsőkön keresztül lehetséges.
Minden szint funkciója egyértelmű:
A pinceszint a megérkezés, vendégfogadás színtere. A biztonsági szolgálati kontroll mellett a ruhatár, az információ, a jegyváltó helyek, a vendéglátóhelyek, az üzletek, a vizesblokkok, az alkalmi rendezvényeknek is helyet adó aulatér fogadják a látogatókat.
A földszint szinte érintetlen marad, az adminisztrációs és a tudományos munkának helyet adó szobák változatlan rendben maradnak. Ezt tehetik bátran, mert ez a szint élvezi egyedül a meglévő szintek közül az eredeti, világos közlekedési rendet. A folyosón megjelenő emléktárgyak, maradványok élvezetessé teszik a bejárt utat az azon közlekedőknek. Ez a megoldás mintául szolgál a többi szint gyűrűs közlekedőinek „felöltöztetéséhez”, mind az újjászülető pinceszinten, mind a felsőbb múzeumi szintek felszabadított közlekedőinek kialakításához.
A harmadik emeleten most is munkaszobák illetve azokhoz tartozó raktárak vannak. Ez a jövőben is így lesz ez, de a javaslat szerint ezen a szinten is helyreáll a tiszta gyűrűs közlekedési rend.
Az új épületrész
Ennek az áttekinthető, szerkesztett, az eredeti klasszicista belsőtéri helyzetnek XXI. századi újraértelmezésének feltétele az épület körül, a felszín alatt kialakított új építmény. Ide érkezik meg minden gépjármű, mélygarázsba tartó személygépkocsi, vagy bármilyen más szállító gépjármű. Itt jön létre a központi raktárbázis, amely lehetővé teszi a beérkező elemek fogadását, a műtárgy-állomány szisztematikus és hatékony tárolását. Itt tud kialakulni egy ésszerűen kialakított kutatószobai helyiségsor, amely cellásan vagy egyterűen, széles, végigfutó felülvilágító sávval megvilágítva ad helyet ennek az alapfunkciónak, ide költöztetve azokat a méltatlanul belakott múzeumi terekből, zugokból.
Anyaghasználat, formavilág
Az épület külsején az elmúlt jó néhány évtized során semmi jóvátehetetlen változás nem történt. A tömeg, a homlokzatok, a kiemelt belső terek és a részletek a közelmúlt szakszerű helyreállítási munkája révén azt az érzetet sugallják, ami elvárható az épülettől. Ennek megőrzése, a Múzeum épületének tiszteletben tartásával, a kiindulás egyik sarokpontja. Épp ezért a külsőben csupán két elem jelenik meg. Az északi bejárat (Ezüst) és a déli bejárat (Arany) hűvösen szerkesztett, az épülettől tiszteletteljes távolságot tartó fém-üveg kubusa. Az üveg testet arany illetve ezüst bordázattal átszőve kortárs kerti tárgyként hívják fel magukra a figyelmet: miközben visszahúzódnak az előtérből, egyértelműen kínálják fel bejárataikat a kert minden pontja felől érkezőknek. A külsőben csak ez a két, bejárati fém-üveg hasáb tömege jelent újdonságot. Minden egyéb a kerttervezési szerkesztés része, így az épület körüli, zöld bordűrt szegélyező felülvilágító üvegsáv, távolságot tartó gesztusával emelve az épület ünnepélyességét.
A lényeges változást a két udvar lefedése hozza. A hálószerűen szerkesztett fém-üveg szerkezet tölcsérszerűen örvénylik le az új Aulatérbe szimbolikus (ősmagyar hitvilágból merített metaforaként) kapcsolatot teremtve a külső és belső között. Az északi és a déli udvar formálása a dualitás1 jegyében született. Az éj, a Hold, az Ezüst2 az északi oldal karakterét határozza meg. A nappal, a Nap, az Arany3 a déli oldal formálásánál volt meghatározó. Elválaszthatatlan kettősségük hatja át az Aula tereket beborító, meghódító örvénylő szerkezet formálását és az Aulába levezető bejárati fém-üveg hasábok szerkesztését is. A XIX. századi, a klasszicizmus törvényeit követő, szigorúan szerkesztett udvarba, a XXI. század elejére jellemző szerkesztési szabályokkal kialakított elem kerül. A két, különböző szerkesztési elvet követő szabályos rend között, az egész Aulatér karakterére jótékony hatással lévő feszültség van.
Az új, fém-üveg szerkezet, bár szerkezetét tekintve egyértelműen kortárs, formálása ősi elemek követője, így időtlenséget sugározva méltó eleme a klasszikus belső udvarnak. Látványa minden újraéledő, körbe futó közlekedő ablakából élvezhető, minden szinten része lesz az épületbelsőnek, immár elválaszthatatlanul. Így az "új" belső megfogalmazása eredményeként az épület szervesen bővül, a "régi" újjáértelmezésével.
A pinceszint átalakulása a legszembeszökőbb történés a régi épületfalak között. A Lapidáriumba levezető folyosók még szűkös mivoltukban is meg tudják idézni azt a hangulatot, amely a pinceszint közönségfogadó tereire lesz jellemző a javaslat szerint. Az épületet övező új gépészeti körvezeték megépülését követően minden méltatlan elem kikerülhet innen és a szerviz funkciót betöltő pincei terek újjászületve csatlakoznak a Múzeum egyéb publikus tereihez.
Az önmagukban is gyönyörű falazatok elé folyamatos rendben lehet elhelyezni a sátrakból kikerülő kőmaradványokat, spontán kiállításként így megidézve a múzeumi létet a közönségfogadó terekbe. A maradvány kövek legattraktívabb bemutatása a két új Aulatér középső lesüllyesztést megtartó padlózatában található. A járható üvegszerkezettel lefedett terület alatt kap helyet a kövek garmadája, állandóan hirdetve szépségüket, egyedi padlómintázatot létrehozva, a különböző szintek közlekedőiből is jól láthatóan, sajátos módon egységet teremtve a közönségfogadó és a múzeumi rész között.
Ütemezhetőség
A bekerülési költség szoros összefüggésben van az ütemezhetőséggel. Az ütemezett megépítés mindig többe kerül az egy ütemben elkészített építés. Ugyanakkor a pályázatban foglalt javaslat egy általános koncepciót kínál a kiírók számára. Az olyan megoldás keresése kell legyen a cél, amely távlati szempontokat is lát és a megvalósítás ütemezése végcélként mindig maga előtt kell lássa a koncepcióban meghatározott végső képet.
A pályázatban szereplő tervlapok minden múzeumi szintre kitérnek, javaslatot tesznek, épp azért, mert most van lehetőség egy teljes épületre vonatkozó koncepció kialakítására, és akár ütemezett, megvalósítására. A most rendelkezésre álló összeg mindent kizáróan nem befolyásolhatja a kiválasztást. Sokkal többről van szó, mint az aktuális költségkeret betartásáról, a most , akár ütemezve megépítésre kerülő épületrészek évtizedekre meghatározzák a Múzeum karakterét.
Kertalakítási koncepció
A kert növényállománya elöregedett ugyan, de egészében nézve a hatalmas lombtömeg jelentős értéket képvisel, hiszen a környék egyetlen „zöld szigete”. Ezért az állomány ifjítása csak fokozatosan képzelhető el oly módon, hogy a sérült, veszélyes fák kivágása után az állomány nagy részét megtartva, azok alá új fákat telepítve, az idős egyedek lecserélése lépésről lépésre történik. A tervezett kialakításban jelentős szerepet kapott a jelenlegi kerti hangulat megőrzése. A terület karakterét továbbra is a szórtan álló, összefüggő lombsátrat képző facsoportok adják, s e fátyol alatt, attól szinte függetlenül születik újjá a kert.
A kert szerkezetét az épület határozza meg. A múzeum épületének közelségében a nyers funkcionalitás, a szerkesztett rend, uralkodik, ami a kerítések felé távolodva lágy parki formákká oldódik. A múzeumlépcsők előtti díszteret egységes kőlapburkolattal láttuk el. Az így kibővített rendezvényteret a burkolatba szabályosan ültetett fákkal oldottuk, melyek a mindennapokban kellemes lombárnyékot vetnek, a belépő látogatókat az újonnan kialakított bejáratok felé terelik, de nagyszabású rendezvények alkalmával sem képeznek akadályt s a főlépcsőhöz irányuló autós behajtást sem gátolják. E központi térről széles kőlappal burkolt felület vezet az „ezüst-„ és „arany bejárat” irányába, valamint a kertészlakban kialakított vendéglátó helyiséghez.
Az épületet szegélyező felülvilágító és az épület lábazata között födémen kialakított virágzó növényszőnyeg kapott helyet. A szabályosan váltakozó geometrikus foltokba évelők, talajtakarók és virágzó törpecserjék kerültek, homogén kiültetéssel. (Az északi oldalon télizöld meténg, orbáncfű, illatos gólyaorr, a déli kitettségű falak mentén levendula, cipruska, gyöngyvessző)
Az épülettől távolabbi, lágy vonalakkal szerkesztett kertrész pihenőkerti funkciót lát el. A változó szélességű íves parki úton a kert körbejárható, az út mentén kialakított széles palló burkolatú egyedi padok bőséges ülőfelületet kínálnak, s az út mentén futó gyepsáv játszófelületként szolgál. E gyepfelületben találták meg immáron méltó helyüket a múzeumkert szobrai is. Ahol a sűrűbb faállomány a gyepesítést nem teszi lehetővé, ott a gyepet talajtakarók, árnyéki gyeppótlók, alacsony cserjék váltják fel, ügyelve arra, hogy a kert magas cserjékkel ne szabdalódjon fel, a terület átlátható maradjon, tágas térélményt nyújtson.
A múzeum kertjének kerítése megmarad a bejárati kapukat a helyükön tartottuk meg, de célunk, hogy a kapuk mindegyike nappal nyitva legyen, s azokat csak az esti órákra zárják be. Így a kert továbbra is közhasználatra átadott intézménykertként tud funkcionálni a jelentősebb parki programnak köszönhetően, reményeink szerint intenzívebb használattal.
Gépészeti koncepció
[...] Az épület rekonstrukciója, illetve átépítése során az alábbi megfontolások kaptak elsőbbséget:
- az új építési területen folyó munkák ne zavarják a meglévő épület üzemét
- valamennyi gépészeti központ, mint kazánház, trafó, vízellátás és a biztonsági szellőző rendszerek változatlan formában és helyen a régi épületben maradjanak.
- az új építési területen kerüljenek kiépítésre az új alapvezetékek, melyek ellátják az új területeket, valamint egy később ütemezett átkapcsolással mindkét épületet.
- az új pincei funkció ellátására szolgáló szellőző rendszerek az új épületben nyerjenek elhelyezést.
- a teljes pinceszint füstelvezetésének légutánpótlása az új épület felől, a füstelvezetés pedig az udvar lefedését tartó térrácson keresztül a tető felé történjen.
Fentiek alapján megállapítható, hogy a kivitelezési munkák megfelelő ütemezése mellett, a meglévő épület üzemének zavarása nélkül a teljes gépészeti alapvezetékezés korszerűsíthető.
Skardelli György
1„… két örvényből fonódott Istenségünk bennünk lakozik… ikerörvény a világ forgása, mérleg két serpenyővel!”
2„… homlokán holddal ékes UKKO Föld-isten anya…”
3„… naporcájú GÖNÜZ Ég-isten atya…”
Projekt neve:MNM KOMPLEX FEJLESZTÉSE TERVPÁLYÁZAT, 2010.
Vezető tervező:Skardelli György Közti Zrt.
Építész munkatársak: Borbély András, Csízy László, Kelemen Bálint, Petri Dávid, Közti Zrt.
Kertépítészet: Gyüre Borbála GEUM Műterem Kft.
Gépészet: Kádas Károly HVAC Kft.
Generáltervező: Közti Zrt.
URL (honlap): www.kozti.hu
Tervezés éve: 2010
