Magyarföld-Őrhajó
Mújdricza Péter tervrajzai és Bánfalvy Zoltán fotói a KAS Galériában. Megnyitó: 2011. április 13-án.
Mújdricza Péter tervrajzai és Bánfalvy Zoltán fotói.
Kiállítás a KAS Galériában (Budapest V., Váci utca 36. - Klotild palota)
A kiállítást Rátóti Zoltán színművész, polgármester és Szegő György DLA, a Magyar Építőművészet főszerkesztője nyitja meg.
Időpont: 2011. április 13. szerda 18 óra
Közreműködik: Kobzos Kiss Tamás és Ferencz Éva
A kiállítás megtekinthető: 2011. május 4-ig.
Mújdricza Péter
Magyarföld-Őrhajó
Ez a tájék szomjas, sötét… (Sülyi Péter)
Messzi jövendővel komolyan vess öszve jelenkort… (Kölcsey Ferenc)
Arccal a jövőnek, de nem háttal a hagyománynak… (Nyíri Tamás)
A bárka elindult, hátán a Földdel – velünk vagy nélkülünk. Lehetne Őrhajó, a tudatos virrasztás, az ébredő éberség temploma. (Kőszegi Lajos)
2010. június 18-án, szombaton, kétezren vettek részt a magyarföldi fatemplom felszentelésén. Arányaiban olyan ez, mintha Budapest tíz magyarországnyi zarándokot fogadna valamely Vándorünnepen. (A szertartást dr. Veres András, szombathelyi megyéspüspök, Ittzés János, a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke és Steinbach József, dunántúli református püspök celebrálta.)
Magyarföld az Őrséget súrolja, az Őrség déli kapuja. Egyike annak a több ezernyi 100 lélek alatti kisfalunak napjaink Magyarországán, melyek foggal-körömmel küzdenek a túlélésért. A település részint őslakosokból, részint a nagyvárosból katapultáló szabadgondolkodókból áll. A templomépítés ötlete Rátóti Zoltán színművésztől származik, aki polgármesterré választása után döntött és cselekedett. (Magyarföldön a politika is lehet művészet.) Az Árpád-korban is „fölülről” építkeztek. Először emeltek templomot, majd azután, mintegy „az égből függeszkedve” következett a gazdaság. A szellemi centrumnak, a templomnak alárendelve teremtették meg a Lét többi fontos feltételét. És le a kalappal a magyarföldiek előtt. Ha néhány napi menedzser-politikusi munkaebéd árából, negyven ember „felelős társasjátéka” nyomán új templom épülhet, miért ne foghatna össze egy arányosan reális cél érdekében akár tíz- vagy tizenöt millió lélek?
A koncepció kialakításakor a környezet szakrális földrajzi adottságaihoz alkalmazkodtunk. A templomdomb a temető mellett, a Kerka árterénél jóval magasabban helyezkedik el, mintegy 10 százalékos emelkedésű szerpentinen közelíthetjük meg. Körbesétáltuk a területet, szinte adta magát, hol legyen a templom középpontja. Ősi, közösségi tér lehetősége a köralaprajz, még jóval az Árpád-kori körtemplomok előtt jelent meg a Kárpát-medencében. A helyi éghajlathoz alkalmazkodva, ahogy például a mongol jurta a Góbi-sivatagban honos homokviharokhoz idomult. A nyugati keresztény civilizáció kelet-nyugati hossztengely mentén szerveződő szent tereivel szemben érzett tisztelettel döntöttünk úgy, hogy a köralaprajzot egy huszárvágással kettévágjuk, majd egy aranymetszés szerint méretezett téglalap kisebb oldalaira szerkesztjük a félköröket. Ebből adódott a templom kelet-nyugati irányú, hosszanti elrendezése. A tetőhéjalás 45 fokos hajlásszögét az éghajlat, pontosabban az éghajlatváltozás határozta meg. Néhány éve történt az egyik őrségi faluban, hogy egy divatos, alacsonyabb tetőhajlású házra pár nap alatt méternyi hó esett. Majd váratlanul szakadni kezdett az eső. A hóréteg, mint a szivacs telítődött. Annyira nehéz lett, hogy beszakadt a tető és egy beteg nyugdíjast halálra zúzott. Ezért 45 fokos a templomtető, amelyről így könnyen lecsúszik a hó. És azért sem terveztük például kocka formájúra a templomot, mert a Nap sem kocka alakú.
Az egyik rádiós beszélgetés alkalmával megkérdezték, hogyan értük el mégis, hogy olyan egyszerűek az épület terei és a tömege? Hemingway-vel takaróztunk, aki addig húzott a szövegeiből, amíg az éppen értelmetlenné nem vált. Amíg éppen össze nem dőlt a szövegkonstrukció. Ennek a tömörítő metódusnak a nyomán lettek olyan „ütősek” az írásai. Hemingway is a „térszöveg” határait kereste. Magyarföldön a pénztelenség is segítette ezt a szűkszavúságot, amikor már-már egymás torkának esve, szinte hetenként gondoltuk át az építés folyamán a teljes koncepciót. Elhagytunk mindent, ami csak valamelyest is „feleslegesnek” tűnt, akarva-akaratlanul idézve azt a túlélő aszkézist, ami a középkori templomokra is jellemző. A magyar nyelv és zene toldalékoló, agglutináló, kvázi „ragasztó”, ragozó, mellérendelő gondolkodás mentén építkezik. Mi is az alapvető erőtani követelményeknek (is) eleget téve építettünk, „ragoztunk” a tiszta templomtér tömegéhez északon egy oldalhajót, a délnyugati fronton egy bejárati, a dél-keletin pedig egy sekrestye elemet. Ez a térbeli, agglutináló addíció hűségesen alkalmazkodott a táj morfológiájához. Az épület alaprajzi és magassági méreteit, tömegarányait csillagászati értékek határozták meg. Körben az eresz alatt embermagasságú, hatalmas ablakok vannak, melyeken át a bezúduló napfény, mint hatalmas Napmadár, a templombelső felületén lebegve jelzi az idő múlását. A függőleges építészeti elemek napközben, a vízszintesek az évszakok mentén tagolják az időt, oly módon, hogy a Napmadár a belső térfalakon, napról-napra, hónapról-hónapra emelkedik, fordul és süllyed. Mert az összes földi vallás archetípusa a Nap. És éjszakánként a folyton változó Hold és a csillagok sejtelmes tükörjátéka simogatja a térbelső fafelületeit. Az őszi napéjegyenlőségkor a fényszárnyak a járófelület és az északi fal találkozásánál vannak. A téli napfordulóig a második szint közepéig emelkednek, majd újra süllyedni kezdenek a tavaszpontig. A templomtér déli bejárata – Napkapuja –, a kellős közepébe tekint egy tágas, amfiteátrum-szerűen megjelenő, természet adta külső térnek.
A bibliai ünnepkör jelesebb csomópontjaihoz olyan események is kapcsolódhatnak, mint a Virágzás Napjai, amikor ezernyi embert is le kell ültetni a templomdombon. Az 50 főre méretezett fatemplom ennyi embert nem fogadhat be, ám az amfiteátrum-szerű külső tér igen. Sőt, a templom tömege ilyenkor – szentség-ház vagy külső szentély gyanánt – az ég alatti szertartás, kulturális esemény háttérdíszleteként is szolgál. A Virágzás Napjait Sülyi Péter szervezi közel egy emberöltő óta. Minden év Pünkösdjén három-négy napon át zenei, színművészeti, irodalmi, képző- és filmművészeti fesztivál zajlik számos őrségi településen, Őriszentpéterrel a központban. Nem túlzás kijelenteni, a Virágzás Napjai mára tradícióvá nemesedtek, melynek egyik jeles helyszíne immár a magyarföldi templomdomb is.
Az ökumené lényegét, egy központi ideát kerestünk, amely minden Földlakó – minden tradíció, minden vallás követője, az ateisták számára is – irányadó lehet. Aminek szellemében felismerjük és megbecsüljük egymásban mindazt, ami közös, hogy ennek alárendelve legyünk képesek tisztelni a Másikban azt, amiben különbözünk, ami által különlegesek, érdekesek vagyunk egymás számára. Sirák fiának könyvében találtunk egy szentenciát, ami a legjobb hitünk szerint ennek az elvárásnak megfelel: A gyógyszereket a földből adja az Úr és az okos ember nem veti meg őket.
A legfrissebb amerikai egészségügyi kutatások szerint a 21. század elején a szintetikus gyógyszerek mellékhatásai nyomán bekövetkezett halálesetek száma világviszonylatban megelőzi a szív- és érrendszeri, illetve a rákos megbetegedések okozta halálokét. Az Őrség gyógynövénykultúrája dédapáink idejében „világszínvonalú” volt, amit napjainkban meg kell újítani. Részint az őrségi ember egészsége védelmében, jövedelemkiegészítő tevékenységeként, részint a hazai és nyugat-európai biopiacok ellátása érdekében. Napjainkban a frankfurti, a müncheni biopiacokon olyan gyógynövényeket árulnak, amelyeket költséges légi és vízi utakon szállítanak Dél-Amerikából, Afrikából és Ázsiából. Olyan gyógynövényeket, amelyeket az Őrségben is termeszthetnénk, és ahonnét rövidebb úton, olcsóbban és frissebben elláthatnánk Európát is a magyarföldi családoknak is tisztes megélhetést biztosítva. Az Őrség sajátos, szubalpesi klímája számos gyógynövénynek kedvezőbb klímát biztosíthat, mint Dél-Amerika, Ázsia vagy Afrika.
Mesterünk, Puskás Ferenc zseniális kutatásai erre irányulnak. Talpra Magyar-föld! címmel előadást is tartott, beszélgetett az érdeklődőkkel, nem mellékesen a templomtervezés folyamatát is segítve. Magyarföld szerencsés domborzata – vízháztartásának optimális kezelésével – további munkahelyeket teremthet. Puskás Ferenc elképzelései szerint a gravitációs vízkezelő rendszer a Kerka vízgyűjtőjében telepíthető tóval, sajátos vadvízi világnak is otthont biztosíthat. Ennek a vízkezelő rendszernek lesz első eleme a fatemplom mellé telepítendő, könnycsepp alakú tavacska, vagy ahogy az Őrségben mondják, tóka is, amely a közeli pajtaszínház, valamint a fatemplom tetejéről lefolyó csapadékot felfogja. Hamvas Béla nyomán Babérligetet is képzelünk a templomdombra. Az épület anyagainak egymáshoz való viszonyát is úgy próbáltuk megtervezni, ahogy a helyesen megválasztott gyógynövények erősítik fel egymás hatását. Rostás Árpád műbútorasztalos ősi kínai és egyiptomi receptek aktualizálásával, természetes anyagokból, gyógynövényekből és más növényekből varázsolt komposzttal kezelte a fafelületeket. Az alapozás és a fafalak közé például köbméternyi fokhagymát „gyógyítottak” be az építők.
Tiszteletre méltó toleranciát tapasztaltunk a közeli kisebb települések papjaitól, lelkészeitől éppen úgy, mint a megyei és országos egyházi hierarchia főpapjai részéről is. Szem előtt tartottuk Bolberitz Pál katolikus főpapnak a modern templomépítészet hideg metafizikája ellenében kifejtett intelmeit, amelyek egy szakmai konferencián hangzottak el. Bolberitz Pál, a maga nagyon férfias, kimért és igazságkereső stílusában arra figyelmeztetett, hogy a modern templomok legnagyobb problémája a szakrális otthonosság hiánya, a hűvös metafizika uralma. A hűvös metafizikáé, amelyből hiányzik az atyai, óvó, védő szeretet, az a szigorúan jóságos, ám mégis bensőséges érzés, amit egy gyerek kell, hogy megkapjon a szüleitől, és amit egy felnőtt számára az Atyaistentől feléje áradó szeretet nyújthat. Ami a puszta Létbe vetett bizalmat, életörömöt, kozmikus otthonosságot biztosíthatja számunkra, függetlenül attól, hogy a Földgolyó mely vallási közösségébe születettünk. Somogyi Győző Szent Család című festménye is ezt a célt szolgálná az oldalhajó centrumában. Enélkül a tudat- és lelkiállapot nélkül „a végtelen tér jeges köpenyében” a totális létbizonytalanság káoszába süllyedhetünk.
Magyarföldön, a templomépítés üdvös és olykor kevésbé üdvös súrlódásai közepette gyakran emlegettük: Bizonyítsuk be, hogy nem volt igaza az amúgy jeles Kurt Vonnegutnak, amikor azt állította – Ha a barátod magyar, nincsen szükséged ellenségre.
A fatemplom jogilag a Magyarföld Faluért Alapítvány tulajdona, függetlenül attól, hogy a település vezetése éppen miféle politikai széljáráshoz kell alkalmazkodjék. A törvény betűje azáltal válik, válhat élővé, emberivé, ahogy azt mi alakítjuk. Ma még számunkra is lassan körvonalazódó, felhőszerűen sejlő titok, hogy Magyarföld lakói és vendégei miképpen lakják be, veszik birtokukba templomukat, hogyan szólaltatják meg, mint hangszert, a létükkel, imáikkal. A templomkert alakításában Puskás Ferenc tanácsain kívül folyamatosan támaszkodunk a közeli Pórszombaton élő Kovács Gyula erdész tapasztalataira, akinek medesi arborétumában ezernyi ősi, őrségi gyümölcsfajta és gyógynövény található. Kovács Gyula arborétumának ékessége egy példamutatóan felújított boronaház is, melynek szentélyében a gazda pálinkakóstolókat szokott tartani vendégeinek. Évszakok szerint sorba állított, több tucatnyi, eredeti pálinkafajtát ízlelhet meg a szerencsés látogató, olyan előadás keretében, mely alapján A pálinka filozófiája című remeket is megírhatná a gazda.
Kovács Gyula tanácsait kérte Szarvas József színművész is, aki az őrségi Viszákon vett magának házat, létrehozva a Kultúrpajta intézményét a birtokán. Kettejük közös varázslata a nevezetes viszáki Tündérkert. A Tündérkert a temetővel szembeni mezőn található, száz különböző őrségi gyümölcsfa csemetét telepítettek oda Kovács Gyula arborétumából. A Tündérkert avatásán a latinul és magyarul kitáblázott száz gyümölcsfa mellett egy-egy kisfiú és kislány is állt, akik név szerinti gondozói és őrzői a Tündérkert fáinak, leendő utódaikkal egyetemben. Szarvas József és Kovács Gyula Tündérkertje elementáris erejű rokonságban van azzal az ökológiai ihletésű kiállítással, amit Agnes Denes életművéből láthattunk két éve a budapesti Művészetek Palotájában A harmadik évezred művészete – egy új világkép teremtése címmel.
Kovács Gyula adományozta a magyarföldi temető és templomkert mezsgyéjét alkotó fiatal tölgyfákat is, számos gyógynövénnyel együtt. Egyébként Hamvas Béla Babérligetkönyv című remekét éppen Rátóti Zoltán mondta hangoskönyvre, tehát a Magyarföld Faluért Alapítvány, mint „hivatalos megbízó” szellemétől a tájat tovább költő mentalitás nem esik távol. Hamvasnak Az öt géniusz című remekműve nyomán Pápes Éva írt a közelmúltban Az Őrség géniusza címmel esszét, ami szintén ihletője volt az építésnek. Minden mindennel összefügg. Kőszegi Lajos, író és filozófus Égi bárka Magyarföldön című írásában olvashatjuk: …A hajó tizenhat faoszlopa a hetes szám jegyében áll: az isteni hármasság és az emberi négyesség alkotja együtt. (A számmisztikában a helyiértékeken álló számokat összeadják – pl.: 16 = 1+6 = 7 –, így redukálnak minden számot alapszámokra, amelyeknek megvan a maguk fundamentális jelentése és jelentősége. A bárka-templom oszlopainak térgeometriai elrendezése szerint a rövid, félköríves oldalakon 4–4, és a hosszú oldalakon is 4–4 oszlop áll, amelyek a Földdel való kapcsolatát erősítik. Ugyanakkor a hármasság is megjelenik a terek mellérendelésében, a templomhajóban (félkör+téglalap+félkör), továbbá a templomhajóhoz szervesülő 3 tömeg (bejárat+sekrestye+oldalhajó) által. E formarenden át a rejtett hetesség ereje megsokszorozódik a mindent átható tudatosság mezőjében.) A tizenhetedik faoszlop, a karzatot is megtartó egyetlen árboc a deszkás mennyezetet áttörve hasít az égbe, mint a világ közepébe mutató kormánylapát... Kőszegi Lajos gondolatmenetét tovább folytatva: 17 = 1+7 = 8, a Feltámadás, a templomba épített 280 köbméter fa pedig: 280 = 2+8+0 = 10 = 1+0 = 1, a Teljesség száma.
A Noé-bárkának, mint térbeli metaforának 21. századi aktualitásán túl hatott egy másik inspirácós erő is, amely Buckminster Fuller Földűrhajójának asszociációvilágán is messze túl mutatna, a nagyon távoli jövendő egy felsejlő negatív utópiájának elhárítási kísérleteként. Magyarföldön, mintegy előremutató, jó értelemben vett jelszóként jelent meg az a fogalom, hogy Magyarföld-Őrhajó. Az őrhajóról Bujtor László, alias Leonard Bannister A kék bölcső című science fiction regényében olvashatunk. Bujtor László geológus Balogh János ökológus professzor tanítványa volt. A kék bölcső sztorija évtízezredes jövőben zajlik, a messzi univerzumban, ahol a valaha volt Földlakók azon leszármazottai élnek, akik, miután már mindent letaroltak a Földgolyón, űrhajókat építettek és elhúztak innen. Azokat, akik már nem fértek föl, lerugdosták az űrhajók fedélzetéről. Ám az évtízezredekkel későbbi leszármazottak között is akadtak gyanús szabadgondolkodók, elfajzott értelmiségiek, akik kijátszva a kortársi Űr gondolatrendőrségét, tiltott témával, az őseredettel kezdtek foglalkozni. A jövő megtervezéséhez tízezer év múlva is alapvető lesz a múlt ismerete, hiszen aki nem ismeri a múltját, arra kárhoztatik, hogy megismételje azt. Tiltott űrarcheológiai kutatásaik közben akadnak nyomára a kék bölcsőnek, a Földnek. Az ő törekvéseiket akadályozták az Űr-gondolatrendőrség őrhajói, nehogy a kései utódokban tudatosulhasson az ősbűn, a Föld elpusztítása.
A Magyarföld-Őrhajónál a funkció előjelet vált.
A Magyarföld-Őrhajó, egyfajta 21. századi Noé bárkája, spirituális védmű is. Spirituális védmű, az Őrség, a magyar föld és a Kárpát-medence, mint geográfiai egység őrző hajója – és legirracionálisabban racionális reményeink szerint, talán az egész Földgolyóé is. Mint minden olyan épeszű túlélő törekvés, mely a talpalatnyi földet, amely az ősöktől ránk szakadt, egészségesen szeretné tovább örökíteni az új nemzedékek számára. Ha ez sikerülhet a magyarföldieknek és a magyar földieknek, naivitás? miért ne sikerülhetne az egész Földgolyónak is? Hogy ne következzék be Bujtor László negatív utópiája, és amitől Czakó Gábor Az eldobható Föld című esszékötetében is óv bennünket. Hiszen a Kárpát-medencében, a politikai határainkon belüli Magyarországon 30 millió ember számára biztosíthatnánk egészséges, nem génmódosított élelmet. Ahol minden éghajlatváltozási kataklizma ellenére a termőföld minősége még mindig páratlan. Magyarország ivóvízkészlete is egyedülálló, és a vízért háborúkat indítottak már a történelem folyamán és indítanak ma is. Magyarország stratégiailag olyan fontos terület, amit ha mi nem becsülünk, nem őrzünk meg, rövidesen benépesítenek mások. Gondoljuk meg, a tengerszint emelkedése miatt bekövetkező gátszakadástól való félelmében mennyi holland telepszik hónapról hónapra a somogyi és nógrádi kisfalvakba! S ugyanígy németek is. A Földközi tenger déli partjairól, az észak-afrikai sivatagból, aztán kissé keletebbről is túlélő invázió várható. Mert a globális pénzügyi kannibalizmus a Föld teljes letarolásához vezet. Ahol a nyertesek legalább annyira vesztesek lesznek, mint a többiek, aki mindent visz, rövidesen ugyanúgy jár, mint egy rákos daganaton belül a „győztes” sejt, mely környezetével együtt maga is elhal. Idővel megépülnének a Bujtor által jövendölt űrhajók is, hogy a kivételezettek menekíthessék a bőrüket a Világegyetem ember által még nem gyarmatosított tájaira. Igen, pontosan itt vagyunk, a kizökkent világnál.
A tervezés folyamán sokat hallgattuk a hopi indián imákat feldolgozó Philiph Glass Kizökkent világot aláfestő szerzeményét. Valóban, Magyarföld ennek a megbomlott, kizökkent világnak talán egyik visszatérő pontja lehet. A hopik jóslataiban, imáiban szerepelt egy kifejezés: tunyata. Karátson Gábor Ji king kommentárjaiban úgy magyarázza ezt az életérzést, hogy mindaz, ami az ember életében az ősteremtés óta történt, egészet képez azzal a Teljességre törekvő közösségi alkotó vággyal, amit a Lét és szűkebb-tágabb környezetének folytonos megújítása, továbbszövése jelent. A Teljességet keresik azok a pionírok is, akik az Őrségben a helybéliek és egymás erkölcsi értékeiből próbálnak meg építkezni. Ha a nagyváros poklából az ember ilyen álombéli tájra téved, megsuhintja valamiféle Újaranykori Álomidő. Furcsa, Krúdy-fantáziás, lappangó hangulatok időről időre, a legváratlanabbul a felszínre csapnak. Huszárik Zoltán filmjeiből ismerősek ezek az illékony életérzések, aranybarnásak, Szindbád-szerűek… Így nyílik rá az odalátogató gyütt-ment tekintete, micsoda megfizethetetlen kincsek közepette élnek a magyarföldiek!
A helyi gyógynövény-ismeret felelevenítése az egyik fontos impulzus, másik a nagyvárosi infernóból katapultáló szabadgondolkodók útkeresése. Ahogy Shakespeare fogalmazta: Édes korlátokkal zárjon körül a mindigmegújulás nagy gondolatja! A korlátok ugyanis nem arra valók, hogy összetörjük magunkat, hanem hogy új lendületet vegyünk általuk. Az Őrség elveszett értékeire támaszkodva keresné a megújulást a nagyvárosi előremenekülő, kicsit Jung lélektanára is alapozva: Az ember először hátralép, támaszt keres, ahonnét biztonsággal elrugaszkodhat az ugrás sikere érdekében. Talán a megépült fatemplom is segíthet abban, hogy olyan nagylélegzetű elképzelések is valóra váljanak, mint világraszóló zenei események rendezése Magyarföldön. Nem tisztem ennek elébe menni, mi annyit tehettünk, hogy a külső és belső terek hierarchiája ezt is lehetővé tegye. A világhírű előadók sorát Vukán György indította el, aki 2010 Pünkösd hétfőjén, a Virágzás Napjai záróakkordjaként lepte meg a látogatókat zongorajátékával. Sebestyén Márta a jótékonysági gálaesten, a pünkösdi alapfa letétel és a felszentelés alkalmával is fellépett, védangyalként segítve a templomot. Hozzájuk mérhető művészek lelkesedése a garancia, hogy a Magyarföld Faluért Alapítvány nem téved, amikor az alkotói megújulást/túlélést az őrségi Álomidőre támaszkodva keresi.
Korábbi munkánknál, Tapolca-Diszelen is a nagyvárosból katapultáló szabadgondolkodók fogtak össze a helybéliekkel és idéztek meg valami előremutató, csöndes varázslatot, a falu második templomát – az Első Magyar Látványtár intézményét. A település fogyatkozó népesedési mutatói is előjelet váltottak, Diszel lélekszáma jó 10 százalékkal gyarapodott az Első Magyar Látványtár megjelenése óta! A diszelihez fogható kulturális és társadalmi gyógyulást, pozitív változásokat remélünk Magyarföldön is.
És itt azonnal felmerül egy roppant kényes kérdés: Mitől kortárs egy építészeti stílus? Egyáltalán, melyek a kortárs építészeti kvalitások? Lehetséges, hogy a régi a korszerű, és az új a korszerűtlen? Miért állnak ellen a viharos időjárásnak inkább a régi mesterek fa nyílászárói, mint a mai szintetikus szemét? Miért gyógyítanak olcsóbban és káros következmények nélkül az ősi gyógynövények, és miért „korszerűek” a halálba vezető szintetikus gyógyszerek? Ugyanazok a korszerű emberalatti korporációk hipnózzák/technózzák a hadiipart, a gyógyszeripart, a világbirodalmi sajtót és a televíziókat, konzumidióta fogyasztókká alázva a Földgolyó bennszülötteit?
Talán a különféle globálbulvár divatlapokkal összecuppanó fantomberuházói spekulációkon, a pénzügyi kannibalizmus hangulatpenetrációin kívül a szakrális földrajz, az éghajlat, egy-egy táj és település közösségének sajátos ízlésvilága, eltérő családi tradíciói, szépségről szőtt ábrándjai, felelős társasjátéka is befolyásolhatják, hogy milyen is lesz egy-egy épület. (Különösen olyan középület, mint egy múzeum vagy egy templom.) És világszerte egyre megkerülhetetlenebb az apokaliptikusan kibillent, kaotikusan változó éghajlat garantáltan modern stílusalakító szerepe. Mondhatnám úgy is: a forma követi az éghajlatváltozást!
Magyarföldön nem a rajzasztalon és a számítógép előtt görnyedve születtek a meghatározó döntések. Az Őrség géniuszára hallgatva alakult a terv, a templomdomb súgta meg, milyen legyen a templom. A partikuláris stíluskérdések is tágabb összefüggésekbe ágyazódnak, amelyek folyamatosan interferálnak a ház átadása után is! Az építkezés során tapasztalt vendégjárás is arra utal, hogy már most zarándokhellyé vált Magyarföld, fatemplomával azt a szakrális hálózatot erősítve, amelybe a közeli Velemér temploma, Kallósd és Öskü körtemplomai is tartoznak, az útszéli Krisztusokkal egyetemben. Ebből, a Kárpát-medencét (is) átfogó szakrális erőtérből – a túlélésünket támogató spirituális védművekből – szeretnénk épülni mi magunk is. Közösségként és személyesen is.
A fenti eszmefuttatást hosszú évek alatt folytatott beszélgetések inspirálták, amelyekben beszélgetőtársaim voltak Rátóti Zoltán, Puskás Ferenc, Kunszt György, Miklóssy Endre, Kovács Ildikó, Pintér Ágnes, Kőszegi Lajos, Balogh János, Sülyi Péter, Malgot István, Karátson Gábor, Rácz Lehel, Kovács Gyula, Szarvas József, Lányi András, Lantos Tamás, Gyöngy Oszkár, Villányi G. András, Pék Sándor, Gyalogh Éva, Berki Zoltán, Rostás Árpád, Kiss Endre, Bubics Tamás, Fábián Ildikó, Kotányi Attila, Németh Zsolt, Vörösváry Ákos, Gyökér Kinga, Takács Melinda, Völgyi Miklós, Skonda Mária, Gyertyános Zoltán, Mújdricza Ferenc, Gazda József, Balla Máté, Rácz András, Kolundzsija Gábor, Bányai Géza, Filippinyi Éva, Pásztor Erika, Vargha Mihály, Gerle János, Klein Rudolf, Frankl Aliona, Pápes Éva, P.Szabó Ernő, Sári László, Györe Balázs, Zádor Anna, Beke László, Wehner Tibor, Somogyi Győző, Makovecz Imre, Erdély Miklós, Szenes Zsuzsa, Erdély Dániel, Bíró Dániel, Kalmár Éva, Szentjóby Tamás, Bachman Gábor, Czakó Gábor, Juhász Zoltán, Ertsey Attila, Szegő György, Szentgyörgyi Zsolt, Kricsfalussy Beáta, Ács József, Levendel Júlia, Horgas Béla, Beney Zsuzsa, Ágó Mátyás, F.Kovács Attila, Német András, Nassli Viktor, Kertész Csaba, Szondi György, Gosztola Gábor, Maros Tamás, Hámory Judit, Tóth Tibor Pál, Szél Ágnes, Meggyesi Tamás és Nagy Bálint.
Megjelent az Országépítő 2010/3-as számában
