Magyarföldi fatemplom
Az épület tömegének és alaprajzának tervezésekor ihlető erőként szolgáltak az ősi magyar körtemplomok, valamint a kelet-nyugati hossztengelyű európai keresztény templomok is. Mújdricza Péter épülő magyarföldi fatemplomának terve.
Előzmények
A napjainkban alig 40 lelket számláló Magyarföld önkormányzata és a Magyarföld Faluért Alapítvány 2008 novemberében kért fel bennünket egy 50 fős befogadóképességű fatemplom megtervezésére. A templomkerület helyszínéül a temetőkerttel szomszédos, enyhén lejtős zöldterületet jelölték ki. A zöldterületen jelenleg egy Pajtaszínház található, melyet a közelmúltban állítottak helyre. A Pajtaszínház felújítását időben megelőzte a település középpontjában – Rátóti Zoltán és barátai munkájaként – a Harangláb rekonstrukciója. E baráti kör választotta polgármesterré Rátóti Zoltánt, akinek első választási ígéretei között szerepelt a Pajtaszínház újjáépítése, majd felerősödött egy fatemplom építésének gondolata is. Az ötlet megvalósításához folyamatosan érkező adományok mellett meghatározó támogatást nyújt a Volksbank Magyarország Zrt., melynek bizalmát a település önkormányzata azóta is élvezi. (Magyarföld és az Őrség történetéről, a Harangláb és a Pajtaszínház építéséről a www.magyarfold-falu.hu honlapon tájékozódhatunk bővebben.)
Miért van szüksége egy alig 40 lelket számláló őrségi aprófalunak 50 férőhelyes fatemplomra? Magyarföld bővülő baráti körének köszönhetően egyre többen jelzik, hogy szeretnének letelepedni a rendezett, tiszta levegőjű és természeti környezetű Kerka-parti településen, mégsem valószínű, hogy a helybeliek minden vasárnap teljes létszámban megtöltenék új templomukat. Ám egy-egy pajtaszínházi bemutató – vagy a több évtizedes tradícióra visszatekintő, pünkösdönként rendezett Virágzás Napjai – alkalmával akár ezernyi érdeklődőre is számítani lehet. Ennyi látogató egyidejű befogadására a magyarföldi fatemplom nyilván kicsinek bizonyulna. A fenti ellentmondás feloldására a templom déli homlokzata – több száz főt leültetni képes – nagyméretű, égalatti szertartástérre tekint majd, mintegy az amfiteátrum-szerű, külső szertartástér szakrális háttereként.
A templomkerület és a temető megközelíthetősége személygépkocsival és gyalogosan, különös tekintettel a zöldterület vízháztartására, őshonos és tervezett növényzetére:
A temető területén gyönyörű, őshonos fák vannak, valamint kifejezetten jól érzi magát ott a borostyán is. A temető oldalhatárának vonzásában – attól a templomkerületet valamelyest elválasztva – új tölgyfacsoport telepítését kezdte el az önkormányzat, elsősorban személyes adományokra támaszkodva. A tölgyes és a Pajtaszínház, valamint a leendő fatemplom közötti zöldterületen szintén őshonos őrségi és magyarföldi gyümölcsfák között vadon termő gyógynövények bemutatását is tervezzük. A fatemplom közvetlen vonzásában, elsősorban az északi homlokzat közelében, a már említett borostyánon túl a kék színű meténg számára biztosítunk szabad teret, egy, a későbbiek során kialakítandó tóka szomszédságában.
Kifejezetten fontosnak érezzük, hogy a táj őshonos növényzetéhez és gyógynövényzetéhez ne csupán az épített környezet, de a terület személygépkocsival és gyalogosan történő megközelítése is alkalmazkodjék. A Pajtaszínházat és a fatemplomot kiszolgáló, egymással szemben, szimmetrikusan elhelyezkedő parkolókat a terület déli, temető felé vezető útja felől tárjuk fel, a délnyugati telekhatárral párhuzamosan. A temetőhöz tartozó parkolók a temető felé vezető útról, azzal párhuzamos, hosszanti elrendezéssel lesznek kialakítva, tiszteletben tartva a tölgyes és a Pajtaszínház közötti őshonos gyümölcsös területét. A fenti koncepciót Plesz Józseffel, jelen területért is felelős közúti felügyelővel személyesen egyeztettük.
Tájba illesztés, diszpozíció, külső és belső téralakítási alapelvek
A templom diszpozíciójának kijelölésekor a településrendezési terv által meghatározott épületmagasság és szabályozási távolságok tökéletesen megfeleltek a tájba illesztés természetes szempontjainak. (Az épület homlokzatmagassága 7.5 méter, temetőtől mért távolsága 40 méter lehetett.) Az épület tömegének és alaprajzának tervezésekor ihlető erőként szolgáltak az ősi magyar körtemplomok, valamint a kelet-nyugati hossztengelyű európai keresztény templomok is. Arra törekedtünk továbbá, hogy felkészüljünk az Őrséget is érintő, garantáltan „modern” éghajlatváltozásra, a kiszámíthatatlan ritmusban felerősödő időjárási szélsőségek korszerű építészeti – valamint kert- és tájépítészeti – eszközökkel lehetséges kiegyensúlyozására is.
Egy, az aranymetszésnek megfelelő, kelet-nyugati hossztengellyel kitűzött, 6.6 méterszer 9 méteres téglalap rövidebb oldalaira szerkesztettünk félköríveket oly módon, hogy a keleti „apszis” a szentélynek, a nyugati pedig a leendő orgona karzatának biztosítson helyet. Az épület magassági arányait a Napjárás folyton változó év- és napszakos beesési szögeinek figyelembevételével állapítottuk meg. A 7.5 méteres ereszmagasság alatt teljesen körbefutó ablakkoszorút terveztünk, melynek a templombelső falaira vetülő fény-árnyék játéka – az év- és napszakoknak, valamint a mindenkori felhő- és napjárási viszonyoknak megfelelően – tagolná, ritmizálná a teret és az időt. Úgy éreztük, ehhez a téralakító alapelvhez kell, hogy alkalmazkodjon a mennyezet síkja is, melyet vízszintesen képzeltünk el, a templom hossztengelyének megfelelő irányban borítva. Többszörösen megfontoltuk a tetőszerkezet templombelsőben történő, attraktív bemutatásának építészeti lehetőségét, mégis szerencsésebbnek vélnénk, ha a templom padlástere nem „terhelné túl” a látogató figyelmét, nem „versenyezne” az oltárt ölelő szertartástér súlyosan és lassan „vonuló” fény-árnyék játékával. Valamelyest a monokróm síkmennyezet is reagálna a fényjelenségre; az ablakkoszorú homlokzat elé nyúló parapetjeiről visszatükröződő, folyamatosan változó napsugársáv fel-felsejlene majd a síkmennyezeten.
A belső tér hangsúlyos eleme az oltár lehetséges helyének ellenpontjaként, a karzati oldalon az „égig érő” – pontosabban az eget jelképező monokróm síkmennyezetet ”átütő” – oszlop, mely a padlástéren keresztül a nyugati tetőcsúcsban végződik. (A síkmennyezeten áthatoló oszlop körüli hatszög-nyíláson át érhető el a padlástér, egy – a karzatról ideiglenesen oda támasztott – létra segítségével.) A hatszög alaprajzú nyílás feletti, függőleges falú „kas” a templomtér természetes szellőzésének és hőháztartásának mechanikus szabályozásában is szerepet kap. Az Őrségben is egyre gyakoribb nyári hőhullámok idején – az ablakkoszorú bukóelemeinek huzatképző hatásán túl – a „kas” oldalfalainak és tetejének megnyitása is hozzájárulhat a frissítő légmozgás generálásához, intelligens, „kézi vezérlésű” befolyásolásához. Télen pedig az ablakok és a „kas” zárása révén ejtjük majd csapdába az alacsony hajlásszögű napsugarakat, valamint a templom látogatóinak –, mint megannyi 36-37 Celsius fokos, élő „fűtőtestnek” – természetes melegét.
A fatemplom délnyugati főbejárata és a sekrestye aszimmetrikus kapcsolatát a templomtesthez számos, egymást felerősítő morfológiai, kül- és beltéri szempont befolyásolta. Az épület csarnokterének közepét, mely a jelenlegi zöldterület legmagasabb pontja, 60 centiméterrel megemeljük a kialakítandó templomdombon, hogy a csapadék mielőbb elfolyhasson a lábazatok közeléből. Ha esik az eső, a leendő falaktól elsősorban nyugatra gyűlik össze – mintegy „tóka-szerűen” – a víz, majd az északi fallal párhuzamosan, hosszan elkeskenyedik. Erre a spontán megjelenő, könnycsepp alakú területre alakít ki az Önkormányzat a későbbiek során egy igazi tókát, amelybe belevezetjük és felfogjuk idővel mind a Pajtaszínház, mind a majdani fatemplom tetejéről lecsorgó esővizet.
Egyelőre a leendő tóka területe a templomdomb vonzásában szívósan megtelepülő ősi gyógynövény, a kék színű meténg otthona. A templom délnyugati főbejáratának elhelyezésekor fontos szempont volt, hogy a fentiekben leírt, könnycsepp formájú, spontán vízgyűjtő területet tiszteletben tartsuk az épület gyalogos megközelítése során is. Érdekes megfigyelni, hogy a kiválasztott templomkerület morfológiája és az ahhoz alkalmazkodó vízjárás is sajátos aszimmetriával rendelkezik; a templom tömege is, ösztönösen-tudatosan, avval keresett harmóniát. A templomba belépve a karzat alatti félhomályból, néhány másodperc alatt felerősödik tekintetünk az oltárt övező apszis vonzásában. Az orgonát tartó karzat és a rávezető tört karú lépcső aszimmetriája a fény útjának kiteljesedését is szolgálná.
A templombelső egyszerűsége a keresztény ökumené erkölcsi alapelveihez alkalmazkodna: keressük először is egymásban azt, ami bennünket a Feljebbvalóval összeköt, majd annak alárendelve tiszteljük, ami egyéniségként megkülönböztet. A déli bejárattal szemközti fal szárnyasoltár-szerűen nyitható kettős ajtaja oldalkápolnát rejt: a templom védőszentjét ábrázoló ikon elhelyezésének egy lehetséges tereként. Az oldalkápolna ajtajának nyitása és zárása a bibliai ünnepkör jeles eseményeihez valamint a közösségi együttlét jellegéhez is alkalmazkodhat. A fa ülőpadok mérete és súlya a hosszanti elrendezés centrálissá történő átalakítását is néhány perc alatt lehetővé tenné. Az apszishoz délkeleti irányban kapcsolódó sekrestye öltözőszekrényt, tükröt, leülő pamlagot, könyvespolcot és számítógépes padot is tartalmaz. Ha egy kisgyermeket tisztába kellene tenni, esetleg egy idősebb látogató rosszul lenne, a sekrestyében elhelyezett pamlagon látnák el. A sekrestye tere személyes beszélgetésre és gyónásra is alkalmas lehet.
Tartószerkezetek, tömegformálás, kül- és beltéri anyagok
Az épület alapozása, a kiváló talajmechanikai laboreredményekhez alkalmazkodva, lépésnyi szélességű, a jelenlegi talajfelszín alatti 1 méteres mélységig, a teherhordó talaj szintjéig húzódó vasbeton sávalap lesz. A határoló falak három oldalukon fűrészelt, a negyediken természetesen hagyott rönkfákból épülnek; a homlokzatokon a fűrészeletlen oldaluk jelenik majd meg. A rönkfa elemek 30 cm átmérőjű fenyőoszlopokhoz kapcsolódnak, zsilipes-csapos kapcsolattal. A faoszlopok az épület teljes homlokzat-magasságáig emelkednek, a rönkfalak feletti ablakkoszorút is tagoltan. A tetőszerkezet egyállószékes, függesztőműves fedélszék, méterenkénti főállásaiban fogópárokkal, alsó síkjuk a templombelső síkmennyezetét fogadja majd. A födém vízszintes síkban történő merevítése –„tárcsahatása” – az átlós irányban, Andráskereszt-szerűen elrendezett vonóvasaknak lesz köszönhető. A templombelső síkmennyezetén aszimmetrikusan áthatoló merevítő faelemek hajlásszöge a téli napforduló alkalmával beeső déli nap sugaraival párhuzamos.
Az épület alaprajzának és tömegének kialakításakor a funkcionális és tartószerkezeti szempontok szerencsésen felerősítették egymást. Az északi hosszfal faoszlopait támasztó ferde támaszok egyúttal az oldalkápolnának is teret engednek, a délnyugati bejárat és a sekrestye rönkfalai a déli hosszfalat merevítik. A déli bejáratot „keretező” ferde oszloppárok az ajtó feletti napóra struktúrájához is alkalmazkodnak.
A templombelső és az orgonát tartó karzat járófelületei vörösfenyőből lesznek. A karzatra vezető lépcső tölgyfából készül. A belső határoló falak világosan áttetsző felületkezelést kapnak, melyen keresztül az egyes rönkfaelemek erezete is látható lesz. A síkmennyezet borítása a templom hossztengelyének megfelelő, nút-féderes, fenyődeszkázat lesz, a hosszanti csatlakozások egyedien tervezett, ismétlődő ritmusú ívszakaszokat rajzolnak majd ki a síkon, a fény-árnyékjátékkal köszönőviszonyban. A délnyugati bejárat és a sekrestye fedélszerkezetei – trapéz, illetve aszimmetrikus szerkesztésű, vízszintesen záródó falaikhoz és vízszintes gerincükhöz alkalmazkodva – hiperbolikus paraboloid tetőfelületekként jelennek majd meg. Általános alapelvként a faszerkezetek csomópontjainál az acél kapcsolatokat a minimálisra törekedtünk szorítani, elsősorban keményfa csapos és betétes kötéseket előnyben részesítve, esetenként együtt alkalmazva azokat. Az összes tetőzet héjalása helyi agyagból kiégetett, a közeli Lenti városában gyártott, metálszürke Creaton cserépfedés lesz, melynek színvilága a gyakori, őrségi földközeli párafelhőkre is utalna.
Tehát a templomkerületre jellemző kék meténg „gyógynövénytenger” felett a rönkfalak természetes homlokzata, majd körben az ablakkoszorú, felette a felhőszerűen metálszürke cserépfedés teljesítené ki a templom tömegét.
A templomdomb jelenlegi szintje fölé 60 centiméterrel kiemelt járószintre enyhe lejtésű emelkedőn jutunk. A kerekesszékes közlekedést is figyelembe véve a templom bejárataihoz lépcső nem vezet. Ily módon a tetőről lecsorgó esővíz is gyorsan elhagyja majd az épület közvetlen környezetét és az idővel megvalósuló tókába jut. A templomba kézmosót és wc-t nem tervezünk, ugyanis a Pajtaszínház déli oromfala elé a közeli jövőben megépülő műszaki és vizesblokk kézmosóval és kétnemű wc-vel ellátott egysége ezt a funkciót kiváltja majd.
A templom téli fűtését és nyári szellőztetését – műleírásunkban a fentiekben részletezett módon – egyaránt természetes eszközökkel oldjuk meg.
Az épület külső és belső világításánál szintén elsősorban természetes energiát – napfényt – kívánunk alkalmazni. Messzemenően szeretnénk elkerülni elektromos vezetékek és csőkígyók alkalmazását; fatemplomban lévén, az elektromos zárlatból származó öngyulladás lehetőségét teljesen ki akarjuk küszöbölni. Ugyanakkor belátjuk, hogy időnként este is szükség lehet világításra; legalább a belsőtér ajtajai feletti biztonsági fényt megnyugtatóan, jól láthatóan meg kell oldanunk. Számos japán fatemplomban ilyenkor elem (napelem) lámpát használnak, fokozottan felelős figyelemmel az elemek utánpótlására. Azon az állásponton vagyunk, hogy ez a fokozott társadalmi felelősség Magyarföldön is példamutatóan jelen van; tehát az esti szükségvilágítás a magyarföldi fatemplom esetében hasonló eszközökkel biztosítható.
Mújdricza Péter
szerkezetterverző építész: Pintér Ágnes
Bubics Tamás Zala megyei főépítész szakmai véleménye a csatolt fájlban tanulmányozható.
