A rendezvényt Józsa János, az egyetem rektorának előadása nyitotta, felhívva a figyelmet arra, hogy bár Budapest az első lécet megugrotta, és ott van a végső befutó négy város – Los Angeles, Róma és Párizs, illetve Budapest – között, még közel sincs vége a munkának és a tervezésnek. Újra és újra teljesíteni kell az elvárt szintet, hogy majd 2017-ben Limában, ahol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjai a végső döntést megszavazzák, Magyarország kerülhessen ki győztesen.
Fürjes Balázs, a kiemelt jelentőségű budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos a sportgyőzelmi metaforát megtartva elmondta, Budapest esélyeit jónak látja a versenyben.
A NOB által megfogalmazott irányelveket tartalmazó Agenda 20201 kifejezetten támogatja, hogy az elmúlt évek gyakorlatát elhagyva a fényűző és pazarló pénzköltés helyett gazdaságos, a fenntartható fejlődés eszméjéhez és az adott város fejlődési irányához illeszkedő olimpiát rendezne. Az irányelvek támogatják a már meglévő épületek hasznosítását, az ideiglenes szerkezeteket, illetve megengedik, hogy a helyszínek a rendező városon kívül helyezkedjenek el. Ezek mind kedveznek Magyarországnak, hiszen a már meglévő (pl. Papp László Sportaréna, Fradi Stadion, Puskás Ferenc Stadion, addigra elkészülő Dagály uszoda), illetve ideiglenes építmények használata sokkal alacsonyabb költségterheket róna a szervezőkre, illetve kihasználhatóvá válnának a már rendelkezésre álló jó vidéki adottságok (pl. Veszprém Aréna, Audi Aréna Győr, Balaton).
Budapest mellett szól az államtitkár szerint az is, hogy Magyarország az egyetlen ország a NOB alapítók közül, ahol még nem rendeztek olimpiát, pedig már harmadszorra pályázik. A hivatalos döntésig hazánk több nagyszabású sporteseményt is vendégül lát (2017-es Vizes Világbajnokság, Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál), melyek, ha jól sikerülnek, bizonyíthatják Budapest rátermettségét. Az államtitkár kiemelte a hazai közönségnek szóló kommunikáció fontosságát is az ügy érdekében, hiszen a NOB a végső döntés előtt szúrópróbaszerűen kétszer is felméri a projekt társadalmi támogatottságát, és csak megfelelő támogatottsági szint esetén ítéli oda egy városnak a szervezés jogát.
Katona Zoltán, a Pricewaterhouse Coopers, a magyar pályázat megvalósíthatósági tanulmányát készítő cég vezető szakértője szerint a jelenlegi koncepció hét klaszterrel számol, melyek a Hajógyári sziget és Csepel között a Duna vonalán, illetve "uborka alakban" hozzávetőleg a Hungária körút sávja mentén helyezkednek el. A főhelyszínt Csepel északi csücske, illetve a Duna szemben elhelyezkedő pesti partja jelentené, ahol megépülne a 60 ezer fő fogadására alkalmas, de később 15 ezer férőhelyesre visszabontható főstadion, a 17 ezer főt befogadni képes olimpiai falu (melynek későbbi hasznosítását némi átalakítás után szociális és bérlakásokként képzelik el), és a médiafalu is. Az élhetőbb közlekedés érdekében Csepel északi sarkánál egy új hidat (Galvani híd) is építenének. A tervek városi helyszínekkel is számolnak, így például a Városligeti Műjégpálya adhatna otthont a strandröplabda mérkőzéseknek, a futók és kerékpározók a Hősök terére érkezhetnének be, az íjászat döntője pedig akár a Kossuth térre is kerülhetne.
Katona Zoltán végül egy gazdaságilag is sikeres olimpiát vázolt fel. A már meglévő épületek hasznosítása csökkenti a kiadásokat, illetve a későbbre tervezett, amúgy is megvalósításra váró feladatok előrehozásával, és az olimpiára megvalósuló projektek városi fejlődési irányoknak való alárendelésével, az olimpia turizmusra gyakorolt jótékony hatásával a világesemény gazdaságilag, hosszú távon is kifizetődő lenne az ország számára. A gazdasági és társadalmi hatásokon túl Katona a számokban nem mérhető előnyökre is kiemelte, amilyen például egy ekkora rendezvény sikeres lebonyolítását kísérő örömfaktor.
Szalay-Berzeviczy Attila, a „BOM a Magyar Sportért” Alapítvány elnöke az olimpiákat övező tévhitekről beszélt. A szkepticizmus kezdeteit az 1970-es évekre vezette vissza, és a gazdasági nehézségekkel, a televíziózás ipari méretűvé válásával, illetve néhány rossz példával – Denver visszalépésével, és 1976-os montreali olimpia elhibázott, adósságokat halmozó szervezésével – hozta összefüggésbe. Azonban rácáfolt a sztereotípiákra, hogy a szintén sok kritikát kapó 2004-es athéni olimpia is gazdaságilag sikeres tudott lenni Görögország számára. Szerinte a jó olimpia a jó szervezésen múlik, így a sikeres példákat szem előtt tartva, mint amilyen Barcelona (1992), Sydney (2000), Vancouver (2010) vagy London (2012) voltak, Budapest is elégedetten zárhatná a rendezvényt.
Meggyesi Tamás, a BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszék professzor emeritusa a Budapesten rendezendő olimpia urbanisztikai előnyeiről beszélt. Az Agenda 2020 sarokpontjai között szerepel az esemény-orientált versenyprogram, a sport és kulturális események összekötése, a társadalmi részvétel és a fenntarthatóság fontossága. Az építészeti tervezésnek ezeket figyelembe véve kell végbemennie, ami lehetőséget ad arra, hogy régóta halogatott városfejlesztési programok valósulhassanak meg. A főhelyszín csepeli elhelyezésével például végre rendezhető lenne a dél-pesti terület – életet lehelhetne a Millenniumi Negyedbe, és a soroksári HÉV ügye is rendeződhetne végre. Tanácsként az eseményterekben és kapcsolati térségekben való gondolkodást ajánlotta a tervezők számára.
Takács Miklós, a FŐMTERV Közlekedéstervezési igazgatója szerint a rendelkezésre álló infrastruktúra országos szinten megfelelő, ami csapatsport selejtezők rendezését teszi lehetővé vidéki helyszíneken. Budapest közlekedése még fejlesztésre szorul, de az olimpiai előkészületeket a korábbi fejlesztési tervekkel összefonva alkalmassá válhat a hatalmas megterhelést jelentő rendezvényre. Fontos kihasználni a főváros egyedi adottságait, mint méretét, a vízi közlekedés lehetőségeit, a könnyű kerékpáros közlekedést, illetve a meglévő, és ideiglenes vágánykapcsolatokkal kiegészíthető villamoshálózat előnyeit. A vonatközlekedést is jobban kihasználná a szakember, és városi megállók létrehozásával több MÁV-BKV csatlakozási pontot alakítana ki.
Kisgyörgy Lajos, a BME Építőmérnöki Kar Út- és Vasútépítési Tanszék tanszékvezető egyetemi docense elmondta, hogy az olimpiai résztvevők és közönség mozgatásának extra megterhelése nagy közlekedéstervezési kihívás az amúgy is gondokkal küzdő budapesti közlekedés számára. Viszont már maga a jelentkezés – még ha meg se nyerjük a szervezés jogát – kiváló lehetőség, hogy beinduljon a közlekedés reformját érintő gondolkodás, ami lehetővé teszi majd a fejlesztéseket. Az olimpia esélyt adna végre a Ferihegy-belváros összeköttetés rendezésére, a rendszerszerű gondolkodás ösztönzésére (pl. egységes tarifarendszer bevezetésére), a közlekedési rendszer modernizálására, a közlekedéspolitika újragondolására (pl. gyalogos és kerékpáros forgalom erősítésére), szerkezeti változások keresztülvitelére, illetve zászlóshajó projektekként innovációk bevezetésére (pl. intelligens közlekedés).
Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora a tehetséggondozás fontossága kapcsán hangsúlyozta, még gyerekek azok, akik a 2024-es olimpia idején az élsportolók lesznek, ezért fontos, hogy a minőségi tehetséggondozás már most prioritást élvezzen, és a pedagógia három dimenziós modelljére támaszkodjon. Mocsai a technológiai újdonságok sportban való felhasználására is kitért – az új informatikai megoldások eddig elképzelhetetlen horizontokat nyitottak a teljesítmény elemzésében és növelésében.
Utolsó előtti előadóként Siklós Erik, a MOB marketing és kommunikációs igazgatója a Budapestre váró elkerülendő veszélyekről beszélt. Szerinte az elkövetkező években sok olyan pont lesz, aminek teljesítésével nem lehet olimpiai rendezést nyerni, de ha Budapest nem teljesít jól, elbukhatja a jogot (pl. a hamarosan megrendezésre kerülő vizes világbajnokság színvonala). Az egyik legfontosabb cél most a nemzetközi közvélemény, a NOB szavazó tagjainak meggyőzése intenzív lobbi tevékenység során, illetve a hazai közvélemény pozitív irányba befolyásolása, hogy a NOB szúrópróbaszerű felmérésein megfelelő társadalmi támogatottságot tudjon az ország felmutatni.
Vajta László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja elmondta, hogy bár kiszámíthatatlan, hol fog tartani 2024-re az informatikai fejlődés, de minden esély megvan rá, hogy a majdani technikai vívmányok integrálásával Budapesten legyen az első smartolimpia.
Varga Csilla