Makovecz Imre 80’ - nemzetközi hatások
Egynapos nemzetközi konferenciát rendeztek Makovecz Imre 80. születésnapja alkalmából. A rendezvény szakmai felelőse az egykori tanítvány, Csernyus Lőrinc építész volt. A konferencián Makovecz Imre munkásságának nemzetközi hatásáról és megítéléséről, illetve utolsó, nagyszabású tervének, a Szent Mihály-templom megépülésének esélyeiről hangzottak el előadások.
Makovecz Imre 80. születésnapja tiszteletére a Makovecz Imre Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Kós Károly Egyesülés szervezésében egynapos nemzetközi konferenciát rendeztek november 23-án a Pesti Vigadó Makovecz Termében.
Elsőként Martin Drahovsky (Szlovákia) kassai építész mutatta be, hogyan fejtette ki közösségépítő és szervezőtevékenységét Makovecz Imre a szomszédos országokban, elsősorban Szlovákiában. Előadásában olyan építészként beszélt Makovecz Imréről, aki „kreatív letargiából” ébresztette fel környezetét, amikor a steril, funkcionalista minták másolása helyett új utakat keresett, szuverén építészeti nyelven szólalt meg. Vezéregyéniségként azokat a friss és szabad gondolatokat képviselte, amelyek megfogalmazásában Magyarország a környező országok előtt járt. Nemcsak őszintén volt képes a természetes közösségekhez fordulni, hanem közösségeket is tudott létrehozni maga körül. „A szívével látta azokat a politikai változásokat, amelyeket mások csak reméltek.” Drahovsky kronologikus sorrendben ismertette a szlovákiai építészek, valamint Makovecz Imre és körének meghatározó találkozásait, valamennyi szlovákiai, illetve magyarországi kiállítást, konferenciát, előadást. „Sokkal több minden köt össze minket, mint ami szétválaszt” – mondta Makovecz Imre, ez pedig meghatározó alapgondolata lett a gyümölcsöző kapcsolatnak.
Markku Komonen (Finnország) Makovecz Imrével való barátságának és találkozásainak személyes emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. Komonen 1980-ban találkozott először Makovecz Imrével. A Finn Építészeti Múzeum kiállítási osztályának vezetőjeként szeretett volna új építészeti megoldásokat feltérképezni és népszerűsíteni. A modern finn építészet egyik legjelentősebb mestere, Reima Pietilä ajánlására kereste fel Makovecz Imrét. A személyes találkozás, majd a visegrádi és sárospataki kirándulások eredményeképpen, kurátorként való közreműködésével Jelképek és a hagyomány – a magyar építészet új hulláma címen nyílt kiállítás 1980-ban Helsinkiben, amely megalapozta Makovecz és körének nemzetközi hírnevét. Anyagát a következő években Svédországban, majd Ausztriában is kiállították, és ezeket számos publikáció követte. Barátságuk családi barátsággá mélyült. Komonen mindvégig hiteles elemzője és közvetítője volt Makovecz építészetének Finnországban, amelyet a posztmodern időszakában nemzetközi összefüggéseket is keresve érdekes és rendhagyó jelenségnek értékelt.
Jonathan Glancey (Nagy-Britannia) építészeti szakíró és kritikus 1981-ben publikált először Makovecz Imre építészetéről, hangsúlyt adva az aszimmetriának és a természettel való kapcsolatnak a Bauhaus és a posztmodern által uralt időszakban. Publikációira (Architectural Review, 1981/3., 1984/10.; World Architecture, 1989/2.; The Independent, 1996; The Story of Architecture , 2001; Ideal Home Exhibition - Beszámoló a RIBA magyar építészeti kiállításáról, The Guardian, 2004. február 9.; Makovecz–nekrológ, guardian.co.uk, 2011. szeptember 29.)érzékenyen reagált a nemzetközi közönség. A világ valamennyi tájáról kapott leveleket, további anyagokat kérve a magyar építőművész alkotásairól. Glancey az Architectural Review szerkesztőhelyetteseként személyesen is felkereste Budapesten Makovecz Imrét. Szenvedélyes személyisége mellett lenyűgözték lényszerű építményei, amelyek saját arccal, tekintettel bírtak. Megfogta a spiritualitás mélysége, a szívet megmozgató, természettel összekapcsolódó szellem, amely az építész munkáin átszűrődik. Glancey lenyűgöző biztonsággal és szenvedéllyel mutatta be az európai építészet fejlődési ívét, amelybe szervesen kapcsolódik Makovecz Imre építészete. Számos – vietnami, német, holland, angol − példával illusztrálta, hogyan inspirálta Makovecz munkássága a legnevesebb építészeket Európában és az egész világon.
Nagy Ervin (Magyarország), Makovecz Imre egykori tanítványa az életmű vitathatatlan csúcsának nevezte a felső-krisztinavárosi Szent Mihály-templom egyelőre megvalósításra váró terveit. A barcelonai Sagrada Família történetét példaként állítva kiemelte a saját múltban gyökerező nemzeti kultúra fontosságát a gyökértelen, mondanivalójukat tekintve jelentéktelen, noha szakmailag kifogástalan építészeti alkotásokkal szemben. A nagyszerűség feltétele az egyetemes művészetet gyarapító egyedi alkotások megléte. Míg a századforduló óta Lechner Ödönnek a városképet meghatározó, pazar középületei állnak, Makovecz-épületet hiába keresünk az ezredforduló Budapestjén, és a templom felépítésében is csak reménykedhetünk − emlékeztetett Nagy Ervin. Az elmúlt századokban kiemelkedő, sorsfordító építészgéniuszokat felvillantva kiemelte, hogy Makovecz, akinek elhivatottsága és briliáns formakészsége Lechner Ödönével rokon, a kádári Magyarország építészetébe oly elementáris erővel robbant be, hogy nemzetközi ismertséget szerző személyét minden igyekezet ellenére sem sikerült marginalizálni. Azonban mégsem válhatott belőle egy világváros karakterformáló építészzsenije, Otto Wagnerhez, Antonio Gaudíhoz vagy Victor Hortához hasonlóan. Az elmúlással viaskodó alkotó fő művét ajándékként hagyta az utókorra, megépítése kötelesség, egyben a nemzetet erősítő tett, amelynek még egy esetleges személyes sértettség sem állhat útjába.
Kelf Treuner (Németország) 25 évvel ezelőtt fiatal építészként töltötte vándoréveit Makovecz Imre mellett. Részletes előadásában a drezdai Frauenkirche újjáépítésének történetét ismertette, melyet a szövetségesek bombáztak le a II. világháború alatt. Kelf Treuner a Szent Mihály-templom megépülésének gondolatát támogatva hangsúlyozta, hogy hazájában az újjáépítésnek a legnehezebb akadályokat és komoly ellenállást kellett legyőznie. Az NDK megalakulásával ugyanis a templom újjáépítése lehetetlenné vált, a romok eltüntetésére számos terv született. Végül a romok ugyan maradtak, de Európa egyik leggyönyörűbb tere szomorú senki földjévé vált, a pusztuló romok pedig a háború szörnyűségeire voltak hivatottak emlékeztetni. Csak a bombázás után 45 évvel, a berlini fal leomlásával kerülhetett ismét terítékre az újjáépítés gondolata. Ekkor azonban az egyház és a helyi vezetők egyöntetűen az építés ellen foglaltak állást a projekt magas költségeire és az emlékhely jelentőségére hivatkozva. Ma talán már hihetetlen, de az építészek és a műemlékvédelmi szakemberek sem támogatták a tervet a Velencei Chartában foglaltakra hivatkozva, miszerint a teljes rekonstrukció nem követendő út.
Az állampolgári akciócsoport azonban nem adta fel, Ludwig Güttler trombitaművész személyében pedig nemzetközileg elismert zenészt nyertek meg az ügynek. Hamarosan elérkezett az áttörés ideje. 1990-ben az egyház megváltoztatta a háborús sebek begyógyításával kapcsolatos véleményét, Drezda városa pedig elfogadta a terveket, és megszavazta az előirányzott költségvetés 10 százalékát. A teljes költségvetés (180 millió euró) több mint felét (55%) magánadományokból fedezték, melyek összegyűjtésére országszerte támogatói csoportok alakultak. Több mint 1500 jótékonysági koncert, vezetett túrák, különböző piacra dobott emléktárgyak (például eredeti romdarabot tartalmazó órák) bevételei mellett külföldről érkezett adományok és önkéntes munkaerő is segítették a projekt megvalósulását. A munkálatok a tervezettnél egy évvel hamarabb, 2005 októberére fejeződtek be, és a költségek nem lépték túl a keretet. A teljes rekonstrukció sikere, a város vonzerejének ugrásszerű növekedése lökést adott az egész tér megújulásának, sőt országszerte – például Potsdamban vagy Frankfurtban − hasonló kezdeményezések indultak el. Bár a tér rekonstrukciója még nem fejeződött be, az újjáépült templom Drezda szívét és lelkét adja. Az egykori Makovecz-tanítvány úgy véli, hogy a drezdai sikertörténet példa lehet a számos akadályba ütköző budapesti Szent Mihály-templom megvalósításához.
Jordi Bonet (Spanyolország, Katalónia) építész immár négy évtizede vezeti Barcelona egyik legnagyobb turistalátványossága, a Sagrada Família építését. A 85 éves mester felelevenítette személyes találkozását Makovecz Imrével. Emlékeztetett arra, hogy a templom katalán tervezője, Antoni Gaudí szerint „az eredetiség azt jelenti, hogy igyekszünk visszatérni az eredethez”. Tehát nem az eredetit alkotni akaró lesz valóban eredeti, hanem az, aki a hagyományból merít, és képes azt úgy megfogalmazni, hogy műve válasz az alkotó saját jelenére. A művész nem másol, hanem az isteni akarat szolgája − mondta.
A polgárháborúban a templom terveit is elégették, a modelleket összetörték, a katalán nemzet akaratából mára mégis áll, befejezése az építész halálának centenáriumára várható. Mind a Makovecz Alapítvány jövője, mind a templom megépítése szempontjából példaértékű a barcelonai Gaudí-örökség kezelése, mely mára a katalán nemzeti tudatnak is alapvető részévé vált. A magyar építész hitének mélységét Gaudíéhoz hasonlította Jordi Bonet. Mindkettejükre jellemző volt az új utak felmutatása az építészeti kreativitásban – emelete ki az idős katalán építész, aki befejezésképpen Makovecz Imre utolsó tervének megépítésére biztatott mindenkit.
A templom előtt álló, vélt vagy valós akadályokról Makovecz Pál, a Makovecz Imre Alapítvány elnöke elmondta, hogy az alapítvány első és legfontosabb feladata az akadályok tisztázása, a mozgástér meghatározása. A barcelonai és a drezdai példa mellett biztató, hogy a neves támogatók mellett a Makovecz-kiállítás közel negyvenezer látogatójának több mint háromnegyede tette le írásban is a voksát a templom építése mellett. Nagy Ervin előadásából azt is megtudhatta a hallgatóság, hogy a terveket 2001-ben Makovecz Imre bemutatta XVI. Benedek pápának a Vatikánban, a szentatya pedig megáldotta azokat.
A konferencia során közreműködött Győrffy Gergely hegedűművész és Monostori Gábor zongoraművész.
Az évforduló okán, a rendezvényhez kapcsolódva a Makovecz Teremben felavatták Csikai Márta Makovecz Imrét ábrázoló mellszobrát, valamint a Pató Róza által készített domborművet magába foglaló emléktáblát, amely dr. Kováts Flórián, az MMA alapító főtitkárának emlékére készült.
Dénes Eszter
