Makovecz Imre Emlékest - beszámoló
2011. november 20-án, Makovecz Imre születésnapján Emlékestet tartottak Pécsen, amelyet a Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar „b2” hallgatói csoportja szervezett. Az egyetem campusán almafát ültettek az építész emlékére, a Balokány-tó vizét pedig mécsesek fénye borította be.
„Makovecz Imre személye, építészeti alkotásai, közügyekben elfoglalt álláspontja évtizedek óta megkerülhetetlen a szűkebb szakmai és a szélesebb nagyközönség számára.” [Gerle János]
Ezen gondolatokhoz csatlakozva, valamint Makovecz Imre egyéni építészeti stílusa, iskolateremtő hatása és munkássága iránti tiszteletből 2011. november 20-án, születésének évfordulóján a Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar „b2” névre keresztelt hallgatói csoportja a Balokány–ligetben egy tóparti lámpás Makovecz Imre Emlékestet tartott.
Makovecz Imre Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője, mestere. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös elnöke. Budapesten született 1935. november 20-án. Élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, ami nemcsak személyes életére, de későbbi pályájára is nagy hatást gyakorolt. Máig száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi munkásságának eredményét. A hagyományos alapanyagok - főleg a fa - felhasználásával készült épületeinek hagyományőrző hatása van, a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, a teteje pedig az égből ereszkedett volna alá. Építészete organikus, mivel szándéka az volt, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba.
A megemlékezés délután 16:00-kor kezdődött a PMMIK campusában, ahol a hallgatók és oktatók Bachmann Bálint, a kar dékánja és Krasznói Klára színművész köszöntője után egy almafát ültettek el az elhunyt építész tiszteletére. Ezt követően a Balokány-tó partja köré csoportosult a tömeg, ahol a jó barát és tanítvány, Dévényi Sándor személyes emlékeit osztotta meg a szép számban összegyűlt, érdeklődő pécsiekkel és a fiatal egyetemistákkal. Az építész beszédében kifejtette, hogy a mestert nem temetni kell, hiszen munkái nyomán még sokáig él a szakma képviselői és a modern építészetet kedvelő laikusok között is.
A keszthelyi Jankovics Tibor építész az organikus építészet jelentőségét méltatta és megköszönte a rendezőknek a szép gesztust, hogy Makovecz Imre születésnapján emlékeztek a magyar építészet kiemelkedő alakjára. A megemlékezés protokolláris része után Krasznói Klára színművésznő nagyszerű interpretációjában hallhattuk Ady Endre versét.
A beszédeket az est legattraktívabb jelenete követte: az általános-, középiskolások és egyetemisták által készített, mintegy 3500 emlékmécses fénye nem csak a tó vizét borította be fényével, hanem hitünk szerint a mennyekig látszott.
a fényképen a b2 csoport tagjai:
Mikolics Roland, Varga Mátyás, Papp Ádám, Tóth István, Horváth Attila, Diósi Dávid, Döme László, Bognár Hajnalka, Csóka Eszter, Vili Ágota, Nagy Zsaklin, Ritter Zsanett, Csóti Gábor, Fövényes Csaba, Jankovits Anett, Barna Eszter, Szőllősi Dávid, Szivák Béla, Kósa Balázs
a képen nem szerepelnek: Horváth Magdolna, Biró Tamás, Turi Tamás, Németh István, Keresnyei Johanna, Stemmer Andrea, Gondos Szabolcs
