MALOM_kulturális- és diákközpont – Müllner Péter diplomaterve

Nagy múltú ipari épületet rehabilitált Müllner Péter (BME Középülettervezési Tanszék) diplomatervében. Az egykori hatvani Cukorgyár malomépületét alakította át, megnyitva azt a fiatalok, gyerekek számára, és az iparterület leendő átfogó rendezési tervébe illesztve.

Hatvan

Kezdetben a település csak a Zagyva keleti oldalán helyezkedett el, hiszen a folyót nagy árterület övezte. A város központját ekkor elszórt falusias beépítés vette körül. A Zagyva jobb partján csak néhány házat találunk, melyek a pest-kassai országutat szegélyezik. A magyarországi vasúthálózat kiépülésének időszaka következik. A már valamelyest szabályozott Zagyvától jelentős távolságra, nyugatra épül meg a hatvani vasútállomás. A vasút környékén megjelenő házak egy új településrész első jelei. A folyó másik oldalán az ó-hatvani rész egyre városiasabb formát ölt. A cukorgyár megépülése után rohamtempóban épül ki Új-Hatvan, a főként családi házas övezet mérete vetekszik az ó-hatvani rész méretével. A Zagyva (mely mostanra teljesen szabályozott) és a vasút közötti terület a város geometriai központjába kerül. Ennek a területnek a déli részét foglalja el a Cukorgyár, az északit pedig a Népkert.

Cukorgyár

1889-ben Deutsch Ignác megalapítja a Hatvani Cukorgyárat, amely a Zagyva addigi mocsaras árterületére épül. A kezdeti időkben körülbelül 1000-1200 személy számára nyújt munkalehetőséget a kampányok idején, ezzel jelentős embertömeget csábít Hatvan környékére. Az új-hatvani és a cukorgyári területeken egyaránt megkezdődik a munkásnegyedek építése. Az I. Világháború után véget ér a cukoripar látványos fejlődése, de a gyár továbbra is nyereségesen működik.

1934-ben megalapul a hatvani Paradicsom-konzervgyár a gőzmalom 1929-től üresen álló épületében, és hamarosan felveszi az Aranyfácán nevet. A dolgozók száma a világháború után 800 fő körül mozog, cukorgyártásban az első-második helyen áll a Hatvani Cukorgyár az országban. A Boldogi út, valamint a Zagyva mentén újabb munkáslakásokat építenek. 1926-ban a Hatvany-Deutsch család adományából elkezd kiépülni a Népliget az út Cukorgyárral átellenes oldalán. A II. világháború előtt a területen gettót hoznak létre, és közel 1200 embert deportálnak innen. 1944-ben a vasútállomás bombázása során a Konzervgyár épülete is megsérül, de azt később helyreállítják. A háború idején katonai kórházként rendezik be a terület épületeit. 1948-ban államosítják a gyárat, az ezt követő időszakban a munkások létszáma akár az 1500 főt is eléri egy-egy szezon ideje alatt.

1971-ben a selypi és a hatvani cukorgyárak összeolvadásából létrejön a Mátravidéki Cukorgyárak, ezzel együtt nagy felújítási munkálatok kezdődnek az addigra jelentősen leromlott épületekben. Ezekben az években 1100-1300 munkás dolgozik a gyárban. 1980-ban megszűnik a Cukoripari Vállalatok Trösztje, de a hatvani és a selypi cukorgyár együtt marad, ezeket így is privatizálják, először a francia Béghin-Say cég kezébe kerül, amely egy új cukorsilót is felállít a területen. A francia cég 1995-re válik többségi tulajdonosává a hatvani gyárnak, és 200-300 munkásnak biztosít állást. 2003-ban veszi meg a gyárat a német illetőségű Nordzucker AG vállalat, amely hamarosan 100 alkalmazottól megválik. A saját tulajdonában lévő szerencsi és szolnoki gyárat is beolvasztja a Mátravidéki Cukorgyárak Zrt.-be, majd fokozatosan mindenütt megszünteti a cukorgyártást. A hatvani gyártelepen 2006-ban kezdődik meg az épületek bontása.

Gőzmalom

A Deutsch Ignác és Fia Rt. 1890-ben kezdi meg a cukorgyári gőzmalom építését. A malom a Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt. néven válik ismerté. Csakúgy, mint a cukorgyár, kezdetben exportra is termel, így jut el a liszt Angliába, Németországba, Franciaországba és Svájcba. A malom ebben az időszakban körülbelül 50-60 embernek biztosított munkát. Néhány évtizedes fennállás után a gazdasági világválság idején szűnik meg. Kezdetben cukorraktárként használják, majd később a konzervgyár kezdi meg itt működését. Több épület is állt körülötte, ezek közül a legjelentősebb a 2006-ban elbontott vasbeton szerkezetű, négyszintes raktár volt, ami az épület déli oldalához csatlakozott.

Az épület vastag téglafalakkal épült, belső szerkezete azonban vázas. A földszint és az első emelet betonszerkezetű. A hosszvázas rendszert csak a lépcső és a lift áttörése bontja meg. A ház déli oldalán megnövelt pillérközzel, az épületen végigfutó betonszerkezetű részt találunk, amely az épület merevségét biztosította. Ezen a szakaszon, illetve az alsó két szinten monolit betonfödémek épültek. A második szinttől megváltozik mind a teherhordás iránya, mind a teherhordó szerkezet anyaga. A faszerkezetű épületrész a második és a harmadik szinten rövidfőtartós, a negyedik szinten – ritkított pillérosztással – hosszfőtartós rendszerű. A födémek minden esetben egyszerű pallófödémek. A tető- szerkezet öt-állószékes, rasztere megegyezik a pillérekével.

Funkció

Hatvan egy kisváros, teljes lakossága 21 000 fő alatt van, elhelyezkedéséből adódóan - négy megye határán található - azonban a környék összes kis- és középiskolása (összesen több mint 4000 fő) itt tanul, ezért igen magas az ingázók száma a diákok körében. Az általános iskolák eloszlása kiegyenlített, ezek közül 2 található Új-Hatvanban, 3 pedig Ó-Hatvanban. Az 5 középiskola megoszlása elbillen a régi városrész felé, ahol 4 is található. A sok diák számára azonban nincs egy olyan hely sem, ahol délután összegyűlhetnek, éppen ezért, én egy olyan, az oktatási rendszert szervesen kiegészítő épületet szeretnék tervezni, amely különböző korú, érdeklődésű gyerekek foglalkoztatását/szórakoztatását/oktatását tudja biztosítani.

A cukorgyár területét azért találom alkalmasnak egy ilyen diák- és kulturális központ elhelyezésére, mert a település központjában helyezkedik el. A legtávolabbi iskolából is 20 perc sétával vagy 5 perc biciklizéssel a helyszínre érnek a diákok. Tovább erősíti az elhelyezés jogosságát, hogy a területen alakult ki Hatvan legfőbb közlekedési csomópontja is, ezért rengeteg diák fordul meg itt.

Jelenleg a volt cukorgyári területen (beleértve ebbe a gőzmalmot és környezetét is) nem folyik termelés, így az pár év alatt teljesen zölddé vált, de továbbra is el van kerítve. Az első lépés a terület újrahasznosítása felé a kapuk megnyitása lehetne, hiszen már ekkor is értékes zöldterülethez juttatná az embereket. Akár autós közlekedésre is lenne lehetőség, hiszen az úthálózat már rendelkezésre áll. Ez a terület a jövőben több önkormányzati beruházás célpontja is lesz: egy új Zagyva-hidat terveznek, valamint a városi sportcsarnok is itt kapna helyet. Ezeket kiegészítve alakulhatna át a gőzmalom diákközponttá, egy újabb közfunkcióval gazdagítva a helyszínt, amely így lokális központtá válhatna.

Koncepció

Egy olyan épület tervezése volt a cél, amelyben sok funkció jelenik meg, de ezek nem egymástól elszeparálva vannak jelen, hanem egymáshoz szorosan kapcsolódnak. Az épület fő funkciója diákközpont lenne, de ezt kiegészítené egy kisebb ifjúsági könyvtár, és egy zeneiskola is. A funkciókat vertikálisan helyeztem el az épületben, ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a diákok nyomon kövessék az aktuális foglalkozásokat, programokat, valamint csökkenti annak az esélyét, hogy holt zónák jöhessenek létre. Ennek a megoldásához szükségem volt egy olyan közlekedőrendszerre, amely szétfeszítette a jelenlegi épület kereteit: a külső lépcsőház elhelyezését indokolták a faszerkezet miatt fellépő tűzvédelmi problémák is. Ez a „lépcsőház” minden egyes szint előcsarnokaként is szolgál, ezzel biztosítva a funkciók átjárhatóságát, vagy akár megkerülhetőségét. A malom mellé épített sávban helyeztem el a lifteket, a gépészeti aknákat és a vizes helyiségeket. Ezáltal a gőzmalomban képes voltam bútorozással elhatárolni egymástól a funkciókat, és így az osztatlan térélmény megmaradt.

Ezt a hatást erősítik tovább a szinteket összefogó átvágások is. Ilyen átvágás köré szerveződik a könyvtár tere, átvágások tagolják a diákközpontot fő- és galériaszintekre, valamint egy, az egész épületen végigfutó átvágás határolja el a zeneiskolát a többi funkciótól. Fontos volt, hogy az épületnek minél nagyobb kihasználtsága legyen, ehhez pedig flexibilis terekre van szükség: a földszinti kávézó/menza hétvégenként szórakozóhellyé alakul, bérelhető termek is helyet kaptak az épületben, valamint a legfelső szinten található multifunkciós terem – a melegítőkonyhával szervesen együttműködve – akár komolyabb rendezvények megtartását is lehetővé teszi.

Épület

A melléépítésnek a gőzmalométól teljesen eltérő megjelenést adtam, hiszen azok a funkciók kerültek ebbe az épületrészbe, amelyeket a régi nem volt képes ellátni. Az ötszintes „közlekedő” – a filigrán megjelenés végett – acél zártszelvényekből épül fel. A födémek monolit vasbeton szerkezetűek, melyek között egykarú lépcsők teremtenek kapcsolatot. Az acélpillérek raszterét úgy alakítottam, hogy közvetlenül a malom külső fala mellé ne kerüljön pillér, ezáltal lehetővé vált egy, a belsőtől független, az új épületrész igényeit kielégítő pillérosztás kialakítása. Az acél-beton teherhordó szerkezet így konzolosan éri el a gőzmalom épületét, arra nem terhel, csak a merevségét biztosító dűbelekkel kapcsolódik hozzá a bejáratoknál.

A külső térelhatárolás függönyfallal történik, az igényeknek megfelelően hol üveg, hol tömör hőszigetelt fémfegyverzetű elemekkel. Mivel a bővítés az épület nyugati oldalán helyezkedik el, ez az „üvegdoboz” télen képes kvázi naptérként funkcionálni, a nagytömegű malomépület pedig elraktározza a hőt. Nyáron azonban a jelentős hőterhelés miatt szükségessé válik a megfelelő árnyékolás biztosítása, ezért a hozzáépítés teljes hosszában fémlamellás árnyékoló rendszer elhelyezése mellett döntöttem. A függőlegesen és vízszintesen beépített, saját tengelyük körül elforgatható lamellák elhelyezése a malom belső térszervezése alapján történik, ezáltal megbontja az egyébként monoton homlokzatot. A bővítés pinceszintjére kerültek a szükséges gépészeti- és raktárhelyiségek. Tervemben az épület közvetlen környezetét rendeztem, így a bővítés oldalán sportpályákat, míg a másik, nyugodtabb oldalon egy kisebbeknek szóló játszóteret alakítottam ki. Az épület földszintjét a külső tér megnöveléseként felfogva teljesen átjárhatóvá tettem, ezért a keleti oldalon a malom homlokzatát árkádosítottam, a tényleges homlokzati síkot pedig egy raszterrel beljebb toltam.

Müllner Péter