Marseille 2013 - Európa Kulturális Fővárosa

Marseille abban a szerencsés helyzetben van, hogy az 1995-ben elindult Euromediterranée fejlesztési projekt mellett idén az Európa Kulturális Fővárosa címmel járó támogatások is a dél-francia város megújítását szolgálják. Küzdelmes, de annál látványosabb átalakulásáról szól Benkő Melinda cikke.

Marseille 2013-ban Európa Kulturális Fővárosa (EKF). Mégis, a többségnek távoli és ismeretlen, hiszen általában nem beszélünk sem történetéről, sem épületeiről, sem jelenéről. Külön világ, Párizs után Franciaország második legnagyobb városa, bár sok francia szerint inkább már Afrika. Marseille azonban elsősorban mediterránnak tartja magát, a tengerrel együtt élő kikötővárosnak.
Marseille-t 1990 óta ismerem, követem sorsát, kötődöm hozzá. Most írhatok róla, hiszen - mint EKF - médiatéma, sztárépítészek (például: Norman Foster, Zaha Hadid, Rudy Ricciotti, Kengo Kuma) jegyzik új házait…

Engem azonban maga a város átalakulása érdekel, az a komplex és sokszereplős folyamat, melyben természetesen helyet kapnak az egyes időpillanatok és projektelemek is. Városépítész szakemberként, ugyanakkor magánemberként is figyelem Marseille-t, olvasok róla, de ami lényegesebb, hogy néha-néha megtapasztalhatom. Az 1990/91-es tanévet - mint negyedéves építészhallgató - a francia állam rendszerváltást követő ösztöndíjával töltöttem Marseille-ben, 1995-ben pedig már oktatóként tértem vissza egy hónapra. Azóta is vonz, többször jártam ott, legutóbb 2013 júliusában. Huszonhárom éve sokkoló volt a megérkezés a mindig napos, de a vad mistral széltől gyakran átjárt tengerparti, multikulturális, turisták nélküli helyre, az akkori magyar valóságtól nagyon idegen más világba, ahol olyan franciát beszélnek, amit még az anyanyelvűek egy része sem ért. Aki ismerte azt a Marseille-t, ma hasonlóan meglepődhet átalakulása láttán, aki nem ismerte, az is, hiszen továbbra is különös, Európában atipikus város.

Marseille-t több mint 2600 éve görög hajósok alapították a Földközi tenger egyik legvédettebb és legvédhetőbb öblénél, majd római kikötő-, illetve évszázadokon keresztül kozmopolita és független kereskedőváros. XIV. Lajos idején válik Franciaország részévé, a forradalom alatt a nemzeti himnuszt adja (Marseillaise), a 19. századtól iparra és kereskedelemre alapuló fejlődése töretlen, így ennek és a Szuezi-csatorna megnyitásának köszönhetően az 1930-as évekre kikötője már a harmadik legjelentősebb forgalmú a világban! Franciaország és Európa déli kapuja, háborúk és a szegénység elől menekülők befogadója. Geopolitikai helyzete azonban a 20. század második felében megváltozik, 1975-től 20 év alatt a kikötő forgalma maximális kapacitásának 10%-ára csökken, 50000 munkahely szűnik meg, 150000 lakos hagyja el a várost, a munkanélküliség 22%-ra emelkedik.

Erre az egyre súlyosbodó gazdasági és társadalmi válságra reagálva hozza létre a francia állam és Marseille városa 1995 októberében, a jelenlegi magyar gyakorlatban a nemzetgazdasági szempontból kiemelt nagyberuházásnak megfelelő, Euromediterranée városfejlesztési projektet. Ugyanakkor a gondolat nemzetközi fogadtatása is ideális, hiszen néhány héttel később, 1995. november 28-án az Európai Unió akkori tagállamai és a földközi-tengeri térség másik 12 országa elfogadja az úgynevezett barcelonai nyilatkozatot, mely célja a mediterrán partnerség kialakítása, a régió békéjének és fejlődésének érdekében indított projektek támogatása. A szándék azóta is töretlen, és az elmúlt évek szír, líbiai, egyiptomi, tunéziai, stb. eseményei, illetve az EU-n belül a déli (spanyol, görög, portugál) államokat kiemelten érintő tartós válság még inkább érezteti a Mediterránum és Európa gazdasági, környezetei, szociális, kulturális és biztonsági kérdéseinek összefonódását.

Az Euroméditerranée Európa legnagyobb, 480 hektár nagyságú városrehabilitációs projektje és 1995-től a város, az agglomeráció, a megye, a régió, az állam támogatása mellett EU-s források és magánberuházások által is alakul. (Az Euroméditerranée elemei ezen a térképen találhatók meg.) A fejlesztés Marseille északi, tenger menti részére koncentrál, hiszen a régi kikötőbe futó Canebière nevű útvonal a 20. században már egyre mélyülő hasadékként szeli át a várost: a déli oldal a tengert követő dombokra felfutó, közeli strandokkal, mediterrán növényzettel együtt élő kellemes lakókörnyezet, míg az északi oldal nagy lakósűrűségű, ipari és közlekedési területekkel tagolt, térileg és társadalmilag egyaránt leszakadt terület. A kettő közti határ a 90-es évek elején átjáratlan, egymás számára idegen ez a két marseille-i világ. Az előkészítő szakaszban (1995-2000 között) meghatározott fejlesztési stratégia a szegregáció gyengítése és a gazdaság élénkítése érdekében az infrastruktúra átalakítására, a funkcionális, szociális és kulturális sokféleség megteremtésére, a kikötő és a város kapcsolatának újrafogalmazására helyezi a hangsúlyt. A közeli Barcelona 80-as évektől kezdődő megújulásához hasonlítható a folyamat, de eltérőek a kiindulási feltételek. Marseille a tengerpart déli szakaszát – a víz mellett, felett kanyargó út (la Corniche), a kiépített strandok és a természetes öblök (Calanques) által - szabadidős célokra már korábban meghódította lakói számára, míg Barcelona északi részeit erre a célra az elmúlt években építette ki. Marseille továbbra is működő kereskedelmi kikötőjéhez kapcsolódó területeit rehabilitálja, míg Barcelona az ipar által felhagyott, kikötőtől többségében független helyeket formálta át.

Marseille multikulturális, különleges adottságú város, de nem ismertek épületei, terei, nem turista célpont, ezzel szemben Barcelona történeti emlékekkel zsúfolt, elegáns bevásárló- és lakónegyedekkel rendelkező nemzetközi zarándokhely. Marseille-Provence 2013-ban Európa Kulturális Fővárosa, Barcelona már 1992-es Nyári Olimpiai Játékok helyszíne, majd EKF 2004-ben. Más a beavatkozások politikai, gazdasági és társadalmi közege is.

1985-ben, az európai kultúrában a városok szerepét hangsúlyozva hozták létre az Európa Kulturális Fővárosa rendszert, melynek segítségével egy évre eleinte egy (elsőként Athén), majd 2007-től kettő (kivétel 2010, mikor Pécs, Essen és Isztambul egyszerre voltak EKF) város kapja meg a címet, ezzel együtt a kulturális városfejlesztéshez szükséges EU-s pénzügyi támogatást, és kerül a nemzetközi érdeklődés előterébe. 2013-ra Franciaország és Szlovákia adhatott kulturális fővárost Európának, és Marseille az Euroméditerrané-ra támaszkodva indult a francia városok versenyében. A projekt részeként a Mediterrán és Európai Civilizációk Múzeumának (MuCEM) építését már 1998-ban elhatározták, 2002-ben zajlott le a nemzetközi pályázat, melyen Rudy Ricciotti marseille-i építész terve nyert. Az EKF pályázatot kiegészítették több kulturális rendeltetésű épület tervével (mint a kikötői Arenc siló átépítése rendezvényközponttá, a Villa Méditerranée konferenciaközpont, a Minoterie Színház, Regionális Kortárs Művészeti Központ, a Megyei levéltár, Provence Alapítvány Múzeuma), a folyamatban levő köztérrehabilitáció újabb elemeivel, melyek közül legfontosabb a 2,5 km hosszú tengerparti új sétány és kulturális, művészeti programjavaslatokkal. Marseille pályázatához 2006-ban néhány közeli város is kapcsolódott (a római Arles, a középkori Salon-de-Provence, az ipari Martigues-Istres, a kulturális Aix-en-Provence és szárazföldi Aubagne), így véglegesedett a Marseille-Provence 2013 koncepció.

2007 elején született meg a döntés, hogy 2013-ban (Kassa mellett) Marseille-Provence Európa Kulturális Fővárosa. A több mint 400 kulturális eseményt felmutató év 2013. január 12-én nyílt meg, a mediterrán Marseille Európa felé fordult. Az EKF-t építészetileg a 2013. június 7-én átadott MuCEM jelöli meg, mely elsősorban a földközi-tengeri térségnek üzen. Neve és állandó kiállítása többes számban beszél a civilizációkról, időszaki nyitó kiállításai pedig aktuális kérdéseket feszegetnek: háborúkat (Le noir et le bleu – Fekete és kék) és a nemek, kiemelten a nők helyzetét a mediterránumban (Au bazar du genre – Nemek piaca). A Marseille-Provence 2013 EKF beruházások 80%-a Marseille-ben és azon belül az Euroméditerranée területen belül található. Jelenleg a 2013-as EKF-nek köszönhetően 400 millió eurónyi köz- és 2000 millió eurónyi magánberuházás zajlik a városban!

A jelen írás célja nem az Euromediterranée egyes városépítészeti, építészeti, tájépítészeti, mérnöki stb. projektelemek és az EKF programjainak bemutatása, hanem a köztük lévő idő- és térbeli összefüggések megértetése. Rövid ismertetésük azonban elengedhetetlen, hiszek ezek - a városrehabilitációs folyamat 2013-ig tárgyiasult eredményei - érzékelhetők és értékelhetők a külső szemlélők számára. (A BME Urbanisztika Tanszék docense, Szabó Julianna 2007-es tanulmányában foglalja össze a város történetét és az Euromediterranée Projekt eredményeit 2006-ig.)

A fenntarthatóság elveit követő infrastrukturális megújítások alapozzák meg Marseille település- és ingatlanfejlesztéseit. 1993-ban, a belváros alatti volt vasúti alagutat használva, a 2,5 km hosszú Prado-Carénage alagút segítségével összekötötték a városba érkező autópályákat, majd az Euroméditerranée keretében folytatták a nagyforgalmú utakat föld alá rejtő építkezéseket: átadták a Major – Dunkerque (2002), a pályaudvar melletti Saint-Charles (2005), a Joliette alagutat (2011). Mindennek köszönhetően lehetővé vált a kikötőt a várostól elvágó A55-ös autópálya viadukt bontása is. Luc Besson Taxi filmjeinek kedvelt forgatása helyszínei eltűntek, napjainkra a parti emelt szintű autópálya helyén, az EKF épületek közelségében, 2,5 km hosszú új tengerparti sugárút, a Boulevard du Littoral született (építész: Yves Lion).

Az autók háttérbe szorítását a kötött pályás közlekedés fejlesztése kíséri. A 70-es évek végére Marseille-ben már két metróvonal létezik, de a 2000-es években a villamoshálózatok kiépítése kerül előtérbe. 2005 és 2011 között, az Euroméditerranée-hez kapcsolódva három villamos útvonalat alakítottak ki, így a főútvonalakról visszaszorultak vagy teljesen eltűntek az autós felületek. Széles járdák, kétoldali fasorok, korszerű pályatestek és megállók, Marseille-t tükröző fehér-kék színű, fából készült ülésekkel és árnyékolókkal ellátott Bombardier járművek a város identitásának új elemei. (A villamoshálózat kiépítését a szerző Fonyódi Mariannal közösen írt, 2009-ben megjelent Glocal City könyvben ismerteti.)

Az Euroméditerranée területe magába foglalja Marseille főpályaudvarát is. A francia gyorsvasút, a TGV 2001-ben ért el Marseille-ig, azóta a 800 km-re lévő főváros mindössze három órányi távolságra van a Földközi tengertől. 2007-re új vasútállomás épült, 2008-ban pedig a használaton kívüli vasúti és környező ipari területek átépítése kezdődött meg. Várhatóan erre a részre, egy volt laktanyába, a Caserne de Muy-be költözik a marseille-i építésziskola. Ez egy fontos jelzés, hogy az építészet oktatásának nem a távoli, déli zöld környezetben lévő egyetemi campusban a van helye, hanem a feladatait adó, problémákkal terhelt város közepén.

Az infrastruktúra fejlesztéseket, az építkezéseket mindenhol köztérrehabilitáció kíséri. 2005 óta Marseille teljes belvárosa egyetlen hatalmas építési területnek tűnt, de most, a 2013-as EKF-re látható és használható az eredmény. Összefüggő, megújított, a gyalogos mozgásoknak és a villamosnak kedvező akadálymentes köztérrendszer tartja össze a várost. 2006-ban adták át a Vieux-Port (a régi kikötő) északi oldalán álló Városháza földalatti bővítését és megújított tereit (építész: Franck Hammoutene, tájépítész: Paul-Pierre Petel), az ehhez kapcsolódó ősi Panier negyed napjainkra teljesen átalakult, volt kórházai, a Pierre Puget által a 17. században tervezett Vieille Charité kulturális központ, a 18. századi Hotel-Dieu pedig az EKF új luxushotelje.

A lakók és a látogatók számára a legnagyobb élményt a kikötő partjai adják. A vitorlás és kishajó kikötőként működő, a belvárosba 1 km mélyen benyúló, tenger felőli végein erődítményekkel lehatárolt Vieux-Port átépítése során kiszélesítették a gyalogos felületeket, a rakodáshoz szükséges eszközöket új stégekre helyezték, megtartották a terület erős burkolt, növényzet nélküli jellegét, mely a nyári napsütésben szinte elviselhetetlen déli forróságot és fényességet áraszt, éjszaka azonban korzóként benépesül. Ide - ahol korábban a halpiac működött, ahol a metró Vieux-Port megállójából a felszínre érkező mozgólépcsőn előbb a tenger illata, majd látványa ragadta magával az érkezőt - került Marseille új különleges eleme, Norman Foster 1800 m²-es hat acéloszlopon álló árnyékoló tükörfelülete. Könnyed, elegáns és felerősíti a tenger, a hullámok, a part jelenlétét. Ez a mediterránum kapuja. A környék rehabilitációja, a történeti elrendezésnek megfelelően, a déli oldalon a zöldfelületek, a növényzet megerősítésével folytatódik (tájépítész: Michel Desvigne), átadása 2020-ra várható.

A terület átértékelődése azonban leginkább annak köszönhető, hogy Marseille kiszabadult beszorítottságából: a Vieux-Port gyalogosan is összekapcsolódott a nyílt tengeri kereskedelmi kikötővel, kiépült a Saint-Jean Erőd és a Mediterrán és Európai Civilizációk Múzeuma körül egy, a tengerre rányíló térrendszer, illetve az autópálya helyén a Boulevard de Littoral. Korábban elzárt ipari, katonai és közlekedési területek a város részévé váltak, fent (Panier negyed, Saint-Jean erőd) és lent (tengerpart), kint (a víznél, hidakon, kilátóteraszokon) és bent (a város sikátoraiban, 19. századi, 50-es évekbeli vagy kortárs kikötő közeli negyedeiben) állandóan nézőpontot váltva bóklászhatunk történeti és kortárs, európai és mediterrán világok egyvelegében.

Marseille-Provence Európa Kulturális Főváros 2013 legfontosabb épülete az 1998 óta előkészített, 2013-ra megvalósított Mediterrán és Európai Civilizációk Múzeuma (MuCEM). Helyszíne különleges, hiszen a Vieux-Port lehatároló Saint-Jean Erőd közelében, de a volt kereskedelmi kikötő úgynevezett J4-es lebontott hangárja helyére került épület. Az erőd és a móló közé tengeröblöt vájtak, így a házat három irányból is a tenger övezi. A nemzetközi tervpályázatot 2002-ben nyerte meg Rudy Ricciotti, egyszerű, az erőd magasságát nem túllépő üvegkubusával, melyet betoncsipke rejt. 2004-ben, mikor középiskolai földrajzórai tananyagként 25 város – 25 építész címmel a világ nagyvárosait bemutató húsz perces dokumentumfilmeket készítettek, Marseille-t a jövőbeli múzeumot tervező Ricciotti ismerteti. Akkoriban, még az EKF 2013 francia lehetősége fel sem merült…

A beruházás nem egyetlen ház, hanem három épület funkcionális együttese: maga az új múzeum, a több száz éves történetében először a közönség számára is felnyíló, felújított, ideiglenes kiállításoknak helyet adó Saint-Jean erőd és a kiegészítő háttérintézmény, mely az Euroméditerranée egy távoli részén, a Belle de Mai negyedben épült fel. A Saint-Jean és a MuCEM és kontrasztos egységet alkot: a zárt, nyílások nélküli, kőfalakkal határolt erőd közelében szinte lebeg az oldalain és a tetején egyaránt sötétszürke szabálytalan betonhálóval körbeszőtt múzeumépület. A területet izgalmas térrendszer járja át, így nemcsak a múzeumlátogatók, hanem a sétálók is részesei az élménynek. A lehetséges megközelítések közül a legkülönlegesebb, ha a Vieux-Port feletti Panier negyedből, a várost a kulturális intézménnyel a magasban összekötő hídon keresztül érkezünk. Mérnöki bravúr, 1/40 arányú, U keresztmetszetű, 4 cm vastag beton járófelületű, előregyártott elemekből a helyszínen szerelt, utófeszített, ultra nagy szilárdságú, szálerősítésű Ductal® betonból készült gerenda, az „angyalok hídja” ez is, melyet Ricciotti mérnök fiával, Romain Ricciotti-val fejlesztett ki. (A híd szerkezetét Varga Júlia, Ricciotti irodájában dolgozott építész, várostervező ismerteti Angyalok átkelője, avagy az új Ördög-híd című írásában.) Az első hasonló hidat 2009-ben építették erdei környezetben, és most Marseille-ben ég és föld, ég és tenger kettőse is megjelent. Az első, a városból az erőd tetején kialakított mediterrán kertbe vezet, ahonnan a Földközi-tenger végtelen kéksége tárul fel. Az erődből a másik híd a múzeum tetőteraszára érkezik, ahol az ég és a víz látványát már a betoncsipke megszűri. A korallmintázatokat imitáló háló és az üvegkubus között rámpa kanyarog a házban, összekötve a szinteket, illetve az épület tetőteraszát a tenger menti új köztérrel.

Az Európa Kulturális Főváros kapcsán, a MuCEM mellett jelentőségében és szépségében egyaránt eltörpülő, több új középület is elkészült. Közvetlenül a MuCEM mellé épült a Villa Mediterranée (építész: Stefano Boeri) konferencia központ, 40 méteres konzolja, a MuCEM-hez hasonló befoglaló fehér kubusa fogadja a város felől érkezőket. A Joliette negyedben, hagyományos lakótömböt zártsorúan lezárva jelenik meg a Régió új kortárs művészeti múzeuma, a FRAC (építész: Kengo Kuma). 1500, különböző szögben elfordított, eltérő áttetszőségű üvegpanel rajzol pikkelyeket a házra. Építészeti jel 2013-nak, de valószínűleg gyorsan múlandó érték Marseille-nek. A kikötő volt egészségügyi központját sikerült a bontástól megmenteni. Így az 1948-ban, Fernand Pouillon - a Panier negyed kikötő felőli, II. világháború utáni arculatát meghatározó építész – tervezte ház, napjainkra már műemlék, felújítva, mint Provence Múzeuma él tovább a MuCEM közelében. Az EKF 2013 részeként a kereskedelmi kikötő volt silóját rendezvényközponttá formálták át, a Joliette volt 1. számú hangárja kreatív művészeti stúdióknak ad helyett, illetve a kikötőterület szabadtéri kulturális események helyszíne.

Az Euroméditerranée elsődleges célja a kereskedelmi kikötő és városi háttérterületeinek revitalizációja, a város gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságának megalapozása. A 480 hektáros terület nagy része a Vieux-Port-tól északre elhelyezkedő, a 19. század második felében kiépült, az 1960-as évektől egyre inkább szerepet vesztő úgynevezett Joliette-Arenc városrész. A projekt első megvalósult eleme itt a több mint 300 méter hosszú, zárt térfalat alkotó parti Dock felújítása volt 2002-ben, ahol az Euromediterranée bemutatóközpontját is elhelyezték. Felújították a közeli Joliette teret, 2005-re átadták a Joliette-et a központtal összekötő villamosvonalat, megkezdték és 2013-ra szinte teljesen befejezték a Rue République, a Párizst idéző főútvonal házsorának teljes felújítását (Erről a folyamatról Szabó Julianna korábban már említett tanulmánya részletes leírást ad.) 

Az Euroméditerranée területén az építészeti, városi, ipari örökségek megőrző felújítások mellett bontanak, és az elértéktelenedett együttesek helyén új épületeket (szociális és piaci lakásokat, 400 ágyas kórházat, iskolákat, sportlétesítményeket, stb.) és köztereket, parkokat hoznak létre.
Mindezt a francia szabályozások, a fejlesztési projekt koherens rendszere, a tulajdonosi struktúra, a támogató finanszírozás sokfélesége (EU, Állami, regionális, megyei, agglomerációs, városi) és a város megújulásának köszönhető egyre növekvő magánbefektetői érdeklődés is segíti. (A francia várospolitika, városmegújítás elveit a szerző 2012-es, Párizs fenntartható tömbjei című írásában foglalja össze.)

Ilyen léptékű átalakulás, illetve a helyszín adottságai magasházakat is a területre vonzanak. Az Euroméditerranée északi részén, autópályák által közrefogott telekre, a világ harmadik legjelentősebb tengeri konténer kereskedelmi forgalmát lebonyolító francia cég Zaha Hadid-dal terveztette meg új székházát, a CMA-CGM 33 szintes tornyot. A kikötő feléledését másik négy multifunkcionális épület, vertikális jel jövőbeli építése is érzékelteti (építészek: Jean Nouvel, Yves Lion, Roland Carta, Jean-Baptiste Pietri).

2013 végére átadják a MuCEM közeli Major székesegyház kereskedelmi, vendéglátó célokra felújított árkádjait, 2014-re tervezik a Dock előtti kikötői területen Marseille legnagyobb bevásárlóközpontjának megnyitását (Les Terrasses du Port). 2014-ben kezdődik az Euroméditerranée északi, part menti részén az Euromed, kereskedelmi és szórakoztató központ építése (építész: Massimiliano Fuksas), de ez már a következő fejezet része, az Euromediterranée2-nek nevezett fejlesztés egyik első eleme.

Marseille példája mutatja, hogy reménytelennek tűnő helyzetekből is van kiút, de ez az út hosszú, fáradságos és bizonytalan kimenetű. Azonban nincs más esély, mint haladni rajta, habár néha jó megpihenni. Az 1995-ben megkezdett Euroméditerranée 2013-ban kicsit így ünnepel, és örül, hogy kimeríthetetlen feladatainak terepe, Marseille egy évre Európa Kulturális Fővárosaként megmutathatja magát. A város és a projekt erőt gyűjt, indul tovább Európa és a Mediterránum jövője felé…

A BME Urbanisztika Tanszék A világ városépítészete szabadon választható tantárgyán belül nyilvános előadás lesz Marseille-ről, 2013. szeptember 26-án, csütörtök este 17 órától a BME K épület 2. emelet 75-ben.

források:
-Urbain, Pascal (Ed.): Architectures Historiques á Marseille, Édisud, Aix-en-Provence, 1987
-az Euroméditerranée Projekt dokumentumai és honlapja
-az EKF dokumentumai és honlapja
-Marseille et le MuCEM, Connaissance des Arts – hors-série No. 582, 2013
-Rudy Riciotti, Architecture d’Aujourd’hui, No. 395, 2013
-a MuCEM honlapja