Még 3 bekezdés a Kamaráinkról
A kis területi kamarák regionális összefogása lehetővé teheti a gazdaságosabb és lényegesen hatékonyabb működtetést. Zsuffa Zsolt hozzászólása a MÉK-vitához.
A múlt pénteki közgyűlés ürügyén - felhasználva az Építészfórum igen látogatott médiafelületét - igyekszem a szakma nagy nyilvánossága előtt röviden, tömören, érthetően rögzíteni és megerősíteni, hogy a Budapesti Építész Kamara elnöksége messzemenőkig egyet ért a Magyar Építész Kamara új vezetése által javasolt szervezeti változtatásokkal, új és a szakmagyakorlók számára hasznos munkabizottságok létrehozásával! Mindenki erős, hatékonyan működő országos kamarát szeretne, hitünk szerint ez közös ügyünk, az építészek és az építészet ügyét szolgálja. Tegyünk ezért, és mindenek előtt tegyük tisztába a számszaki kérdéseket. Hiszen a BÉK egyet ért a többletforrások szükségességével is, nemcsak a közgyűlésen kért 25% de még 30% tagdíjrészesedés MÉK felé továbbításával is, akár idéntől !!! Ugyanis, mint köztudott (?) a kamara létrehozása óta „átmenetileg” a BÉK 31,7% részesedéssel járul a MÉK munkájához, míg egyes területi kamarák tagdíjbevételük csupán 5 százaléknyi részét továbbítják. Ezt az aránytalan helyzetet viszont szerintem meg kell változtatni. Természetesen bármilyen szervezeti átstruktúrálódásnak önszerveződően, alulról, a területi kamaráktól kellene kiindulniuk. Személyes véleményem szerint, a kis területi kamarák regionális összefogása lehetővé teheti a gazdaságosabb és lényegesen hatékonyabb működtetést, többek közt az elnökségek, munkabizottságok és adminisztratív tevékenységek összevonásával, helyiségbérletek csökkentésével (lásd a működő Dél-dunántúli jó példát!). Lássuk már be végre, hogy nincs szüksége egy ilyen kicsiny országnak húsz területi kamarára (lásd Ausztria, amely 4 területi kamarával elég jól elvan!). Ehhez nincs szükség jogszabályváltozásra sem (!!!), megmaradhat a kétszintű kamarai közigazgatás, viszont minden hatékonyabban és olcsóbban működhet, több juthat az országos szervezetnek. Önszerveződő módon és regionálisan. Ezt kizárólag mi, építészek, kamarai tagok kell eldöntsük, ezek mind kamarai önszabályozással kezelhető ügyek. Csak kezeljük már végre!
A MÉK bevételek növelésének egy másik és szintén szükséges módja, hogy az elnökségnek pénzt, állandó jellegű állami támogatást kell kijárnia az államtól átvállalt közcélú feladatok ellátására (talán majd a sokat emlegetett és nagy reményekre jogisító új hatalmi struktúrától). És persze a jövő évben van még az (inflációt meghaladó mértékű) tagdíjemelés lehetősége is, ami előtt viszont elodázhatatlan a befizetések rendszerének finomítása (sávos, munkaarányos, stb.). Itt a remek alkalom a javaslatok egyeztetésére, a módszer részleteinek kidolgozására és az őszi közgyűlésen máris el lehet fogadni. Ezt szintén kamarai hatáskörben eldönthetjük, megszavazhatjuk.
Másik fontos téma a joggal és rengetegszer említett kötelező díjszabás kérdése, mely eddig többször fennakadt a Versenyhivatal szűrőjén. Nehéz ügy, finomítani és próbálkozni kell tovább, de az alacsony díjazás ellen szerintem más eszközöket is érdemes bevetni: pl. könnyebben elérhetőnek tűnik minden esetre vonatkozóan kötelezővé tenni a kivitelezési tervek készítését, azzal együtt pedig saját (MÉK) hatáskörben meghatározni azok pontos műszaki tartalmát (ez utóbbit legalább megtehetjük kamarán belül, nem igényel törvénymódosítást). A kivitelezési tervek tartalmi követelményeinek meghatározása pedig nem csupán a megrendelőt védi, hanem a tervezőt is (lásd pl. a gyártmánytervek vagy a tervmódosítások kérdését), valamint nem elhanyagolható szempont az sem, hogy kötelező és pontosan definiált tartalmú kiviteli terv esetén vélhetőleg a mainál lényegesen kisebb lenne tervező és tervező közti árkülönbség is, ugyanis nehezebb lenne – kevésbé érné meg - durván alulvállalni egy munkát, tehát előtérbe kerülhet a minőség szerinti tervezőválasztás szempontja mindamellett, hogy a műszaki követelményszint növelésével a kivitelezési minőség is feltétlenül javulna.
Nem kis feladatok ezek, viszont jórészt házon belül megoldhatók, pillanatnyilag nem igényelnek többletforrást, de ezek nélkül szerintem nemigen javulhat szakmánk társadalmi pozíciója sem. Javaslom dolgozzunk ezekért területi kamaráinkban, egyúttal erőt és kitartást kívánok a MÉK vezetésének is!
Zsuffa Zsolt, építész
(BÉK FB.)
