Meghalt Ettore Sottsass

2007 szeptemberében töltötte be 90. életévét, de egész életében úgy ismerték, hogy Ettore Sottsass junior. Apjának, az olasz racionalista építészet jelentős alakjának nem csak a nevét, hanem hivatását is örökölte.

Meghalt Ettore Sottsass junior
(Innsbruck, 1917. szeptember 14. – Milano, 2007. december 31.)


„Szeretném tudni, miért. Ettore Sottsass kiállítása.” Ez a felirat olvasható Triesztben a hajdani halpiac mára felújított és kulturális célokra használt épületén. A kiállítás 2007. december 6-án nyílt és 2008. március 2-ig lesz látogatható.

A megnyitón a művész azt mondta: „szeretném, ha az emberek innen sírva távoznának, vagyis az érzelmeikre akarok hatni”. A kiállításon 130 művet mutatnak be, némelyik nem is a legimertebb, de azok is szerepelnek, s köztük természetesen a „radikális design” jegyében készült híres könyvespolca, de egyéb tárgyai mint telefon, írógép, lámpa, szekrény, irodaszék, váza, üvegtárgyak, evőeszközök és számos rajz, terv, plakát. Sottsass még megnyitotta ezt a fontos gyűjteményes kiállítását, aztán őt is ágynak döntötte az influenza, s 2007. december 31-én reggel szívelégtelenségben meghalt. Szeptemberben töltötte be 90. életévét, de egész életében így szerepelt: Ettore Sottsass junior. Apjának, az olasz racionalista építészet jelentős alakjának (1882-1953) nem csak a nevét, hanem hivatását is örökölte.

Az ifj. Sottsass Innsbruckban született, Torinóban szerzett építész-diplomát 1939-ben. Érdeklődése hamar a design felé fordult, s 1947-ben már meglapítja első design-stúdióját, 1958-tól pedig kizárólag a design terén dolgozott. Megteremtette az olasz design radikális vonalát, amelynek elméleti alapját is kidolgozta. Tagadta, hogy a tárgyaknak „csak” benépesíteni kell az ember otthonát, munkahelyét pusztán a funkciónak megfelelve, a design az ő munkásságában önálló éltre kelt, személyiséget kapott, amely dialogizált a lakás vagy iroda élő és élettelen elemeivel. Azt vallotta, hogy a minket körülvevő tárgyaknak szépnek kell lenniük. „Ha valami megmenthet minket, az a szépség” – mondta 2001-ben reflektálva a világ változásaira és eseményeire.

Nagy cégek számára dolgozott, melyek közül a legjelentősebb az Olivettivel való 30 éves együttműködés. Ennek eredményeképpen születtek meg az Olivetti irodai és táskaírógépei, elektronikus számológépei, s az első computerei.

1981-ben Sottsass megalapítja a Memphis csoportot, amely rendkvüli design-tárgyaival meghódítja a világot. A tagok nem csak olaszok, hanem köztük volt Hans Hollein, Arata Isozaki, és persze Andrea Branzi, Michele de Lucchi. A Memphis égisze alatt készíti 1981-ben a híres „Carlton” könyvespolcot, ami szinte névjegyéül szerepel a design művészetében.

Hans Hollein, aki közvetlen munkatársa is volt, a következőket mondta róla 2005-ben: „Sottsass varázsló. Sottsass nélkül szürke lenne az életünk”.

Tárgyaiban, rajzaiban nem csupán bátor volt, mindig nagy figyelemmel kísérte az építészet és főképpen a képzőművészet eredményeit, sokoldalú egyénisége a művészet több területére is elvezette. Műveiért háromszor is kapott Compasso d’Oro (Aranykörző) díjat, a designerek talán legfontosabb elismerését (1959, 1970, 1995).

1999-ben nagy gyűjteményes kiállításon mutatta be Pratóban, a Luigi Pecci Múzeumban életművének jelentős részét, akkor korszakok és tevékenységi formák szerint rendezve az anyagot. Akkor derült fény arra, milyen sok területen alkotott jelentőset az építészetből, az egyetemes európai építészetből kiindulva, az építészettel, mint komlex élő társsal együttműködve. Erre bíztatta a Memphis csoport tagjait, s később a fiatalokat, akiket a világ minden részéből fogadott, nevelt és okított.

Tárgyai szerves elemei a 20. század második fele egyetemes és komplex történelmének, nem csak részei a designtörténetnek. Fontos dokumentumok az elmúlt század világából, s egy erős ember, kiemelkedő művészegyéniség vidám, életigenlő alkotásai.

Ordasi Zsuzsa

Budapest, 2007. december 31.